Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-14 / 235. (4381.) szám

1937 október 14, csütörtöki Az angol minisztertanács döntött a spanyol kérdésben LONDON. — Az angol kabinéit mai rendkí­vüli fontos tanácskozása két és fél óra hosszat tartott. Hőre Belisha hadügyminiszter félórával a tanácskozás befejezése előtt elhagyta a minisz­tereket és a hadügyminisztériumba ment. Cham­berlain miniszterelnök szerdán délután az angol tradíciónak megfelelően fogadta az ellenzék ve­zéreit, elsősorban Attlee őrnagyot, a munkáspárt vezérét és megbeszélte velük a nemzetközi hely­zetet. Amikor Edén külügyminiszter délelőtt 11 óra­kor belépett a miniszterelnökség épületébe, hogy a konferenciára menjen, a tömeg szívélyesen üd­vözölte. Edén részletesen beszámolt arról a hely­zetről, amely azáltal keletkezett, hogy' Olaszor­szág a londoni benemavatkozási konferencián akarja elintézni az önkéntes-kérdést. Tájékoztatta minisztertársait a francia felfogásról is. Ezután általános eszmecsere indult meg és a miniszterek meghozták döntéseiket. Politikai körökből származó jeleníts sze­rint a minisztertanácson elhatározták, hogy tiltakozni fognak Tokióban a brit követség autóinak megtámadása miatt. Elhatározták továbbá, hogy a londoni benemavatkozási konferenciát összehivják. A spanyol önkén­tesek kérdésének elintézését egyelőre elna­polták, mert Párissal még nem fejeződött be a diplomáciai tanácskozás. Nyilvánosságra került Hasasaknak Miinkához intézett levele, amelyben hamisítványnak nevezi a Pittsburgh! szerződést A levelet a Toka-pár ideién irta az elhunyt elnök a szlovák néppárt vezérének Szf®wti?siSc®f mimózák POZSONY. — A szlovenszkói mimózák még az igazi mimózáknál is érzékenyebbek. Azok a formájukra oly kényes virágok legalább csak akkor húzódnak össze a méltatlankodás moz­dulatával, amikor valaki egyenesen őket érinti meg. A szlovenszkói mimózák, a kulturerények bizonyos esetekben hallgató, de más esetekben nagyon is hangoskodó őrei, már akkor is jajt kiáltanak, amikor senki hozzájuk nyúlni nem akart. A PMH október 3-i számában foglalkoztam azzal, hegy a szlovenszkói magyar kulturéletben meg kell a rendezettséget teremteni (aki az i egész cikket elolvasta, nem érthette félre aj megrendszabályozás szavát) és ezzel kapcsolat­ban a pályázatok nevelő hivatásával foglalkoz­tam. Csak úgy folytonosságban érintettem a Masaryk-akadémia egykori pályázatát és éppen nagyszabású indulását akartam azzal a mondat­tal jellemezni, hogy a „lektorok akkoriban aránylag többet kaptak, mint maguk a szerzők". A cikk nyomtatást látott alakjából kimaradt ez a szó, -hogy aránylag. Rendben van. Ha az em­ber matematikailag összeadja a szerzők dijait, 31.800' korona és a lektorok dijait 18.810 koro­na, emez kevesebb, mint az első öszeg, bár csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy volt egy olyan lektor is, aki 11.060 koronát kapott, a szerzők pedig egyenként legfeljebb 3000 koronát kap­tak és ha a tényleg kiadott müveket vesszük, akkor ezekért a szerzők csak 21.600 koronát kaptak. Azonban másról van szó. Aliért kell olyan ártatlan, mellékes, illusztra­tív megjegyzésen annyira felhördülni, mint egy névnélküli ur tette az egyik pozsonyi napilap multheti számában, amikor én senkinek a nevét nem kiáltottam a szlovenszkói pusztába? Ami­kor én, Uram bocsáss, még azt sem mondtam, hogy a lektorok érdemen felül kaptak, vagy azt meg nem érdemelték, egyszóval kisujjam he­gyével sem nyúltam egy szlovenszkói mimózá­hoz sem. Nem is beszélve olyan minősíthetetlen dolgokról, amelyeket ebbe az ártatlan mondat­ba szóban akart az egyik mimóza belemagya­rázni, hogy én ezzel azt akartam mondani, hogy a lektorok emésztették volna az akadémia pén­zét (sőt még rosszabbat is mondott, amit nem is tartok illendőnek a reprodukálásra). Önkéntelenül is az az ember jut eszembe, aki mindenre haragszik. Ha valaki udvarias „Alá­zatos szolgája, jó napot kívánok" köszöntéssel jön feléje, akkor kicsap belőle a láng, mert ezt gúnynak veszi. Ha valaki csak egyszerűen és illendően azt mondja, hogy jónapot, akkor azon tűnődik, hogy mivel viszonozza ezt a hallatlan aroganciát. Ha pedig azt mondja neki az ember, milyen szép a télikabátja, akkor felugrik: „Úgy gondolja, hogy nekem nem lehet elég tisztessé­ges bevételem, hogy én talán lopom a pénzt?" Pedig tényleg csak a télikabát teszett. Ennek a jelenségnek el kellene már tűnnie. Amikor folyton azt tételezik fel az emberek egymásról a mi kulturéletünk kereteiben, hogy minden megnyilatkozás mögött valami titkos sértés és gyanusitgatás van. És nemlétező vá­dakkal folytatnak donquijotei szélmalomharcot. Holott hát olyanok is vannak a világon, akik mellékgondolatok nélkül, becsületesen szeretnek gondolkodni és semmit sem gyűlölnek jobban, mint a személyeskedő vitákat. Csukják be ezek a szlovenszkói mimózák inkább akkor a kely- hüket, amikor valaki a magyarság létérdekeit tá­madja, kiáltsanak akkor anatémát. De ilyenkor éppen a leghangosabbak a legtöbször hallgat­nak, mert a szlovenszkói mimózákat a személyes ügyek jobban érdeklik, mint a magyarság érde­kei. DUKA ZÓLYOMI NORBERT. PRÁGA. — Tegnap röviden jelentettük, hogy a Hlinka-párt hivatalos lapjának, a Slováknak keddi számát a pozsonyi állam- ügyészség elkoboztatta. A lapban nyolc helyen talált -kifogásolni valót a cenzor. A címoldal felét törölte a cenzor s csupán a következő címet hagyta meg: „T. G. Masaryk; A pittsburghi szerződés hamisítvány. Két szomorú évforduló. 1919 október 12 és 1929 október 12." Az akim arra vonatkozik, hogy 1919 ok­tóber 12-én Hlinka Andrást Párisból való hazatérése után Rózsahegyen őrizetbevet­ték. Hlinka Parisban a békekonferencián a szlovák autonómiáért szállt síkra. Szabad­ságvesztése idején 1920-ban a köztársaság alkotmányát a pittsburghi szerződés mellő­zésével alkották meg. A cikk a cenzor által meghagyott részé­ben emlékeztet arra, hogy 1927-ben Hlinka pártja belépett a kormányba, 1929-ben pedig átélte a Tuka-affér vál­ságát, amelynek során Hlinka Masaryk akkori köztársasági elnökhöz táviratot intézett és kérte az elnök pártfogását Tuka érdekében. Ezzel kapcsolatban a Slovák szószerint közli Masaryk volt köztársasági elnök egy levelét, amelyet 1929 október 12-én Hlinka táviratára vá­laszolva az elnök a néppárt vezérének küldött. A Slovákban közölt történelmi nevezetes­ségű levél szószerinti fordításban igy szól: Masaryk Titkáról — Hlinka képviselő ur, táviratából látom, hogy nagyon izgatott, fölingerli önmagát és a választókat is; talán közzé akarja tenni a táviratot, ahogy azt Machácek tette? A leg­nagyobb szlovák párt vezérének nem szabad azonban ilyen kicsinyes dolgot tennie, mert az nagyon olcsó demagógia volna. Igen, állom á vitát és éppen ezért írok Önnek; de az ilyen sürgönyök nem jelen­tenek diszkussziót. És a demokrácia nem anarchia. — A Tuka-ügyhöz; Ha nála csak az autonómiáról lett volna szó, e gondolat pro­pagálására rendelkezésére állott volna a par­lament és a különböző népgyülések. Ő azon­ban állandóan a külföldre járt és ott olyan emberekkel érintkezett, akik ellenségesen viselkednek köztársaságunkkal szemben. Még pőrének tárgyalása idején is olyan je­lentéseket kaptam Angolországból, hogy ő ott is nagyon kétes emberekkel keresett érintkezést. Bűnösségének további taglalá­sába nem bocsátkozom, az állam érdekeit szem előtt tartó politikusnak elég az is, amit fölhozok. Komoly megfontolás után ajánlom Önnek, hogy Tukát ne jelöljék. Hiszen maga hoz­ta föl dr. Ivánkával szemben, hogy nem szlovák kerületben jelölteti magát s most maga is ugyanebbe a hibába esik. A fődolog azonban az, hogy békében várja meg a felső fórumok döntését; ha elismeri a felsőbb instanciákat, milyen tárgyi indoka volna el nem ismerni ugyanúgy az alsóbb fórumokat is? Pedig magyar volt ott az elnök. Ha súlyt helyez arra, hogy a köztársaságban rend legyen, a választások után tárgyalhatunk s akkor bi­zonyára találunk kiutat. Ha úgy határoz, ahogy azt tanácsolom, odahaza is és mindenütt a köztársaság területén csak nyerni fog megbecsülésben; demonstárcióval azonban nem szerez tiszteletet. — Figyelem Szlovenszkón a viszonyokat. Talán többet tudok róla, mint azt gondolja és sokat tudok az Önök embereiről is. Idősebb va­gyok, mint ön s ép ezért jogom van Önhöz őszintén szólni: * én felszabadítottam Szlovenszkói és sorsa nem kevésbé fetkszik a szivemen, mint önnek, de az az ut, amelyen ön most halad, nem hoz sikert. írva vagyon: a szeretet türelmes, — a valóban erkölcsös és igazán keresztény politikának ugyancsak türelmesnek kell lennie. Az ingerült­ség nem méltó egy pártvezérhez, még kevésbé egy paphoz. „Hamisítvány nem leltet állami aktus alapja'* — Maga említette nekem nem egyszer, hogy az önkormányzatot nem mostanra követelik, hanem arra az időre, ha a szlovákok politikailag érettebbek lesznek. Ennek alapiján gondoskodnia kellene arról, hogy választói kellő politikai oktatásban és ne­velésiben részesüljenek. — Nézze csak, mennyi hibát követtek el az úgynevezett pittsburghi egyezménnyel. De facto, megvan az autonómiájuk az áhaforduliat óta s ma elérték ennek az egyezménynek ( valójában megbeszélésnek) minden stipulációját. A fődolog azonban az, hogy a megbeszélésről szóló okmány hamisítvány, falzum; nemcsak azért, hogy egyesek utólag írták alá magukat rajta, hanem főleg azért, mert abban az időben, amikor az amerikai szlovákok ezt a megbe­szélést óhajtották, a Liga legálisan nem léte­zett, az állam csak 1919-ben ismerte el. Ezért komoly politikus és államférfi ilyen papirossal nem szabad, hogy operáljon. Hamisítvány nem lehet állami aktus alapja. — Egész tárgyilagosan rámutathatnék még a néppárti politika egyéb számos apróságaira is, az idő rövidsége miatt azonban ez most nem lehet­séges. Ha azonban hivatkozik a demokráciára és a diszkusszióra, mindig kész vagyok önnel az egész szlovák problémát megvitatni. — Csak még egy szót. — Az ön ingerült és mérges föllépése nagy­részt képzelt ellenlábasai ellen gyakran feléb­reszti bennem azt a gondolatot, hogy nincs szi­ve, hanem helyette még egy mája van, olyan rosszakaratú és ingerült. Igazolja be, hogy szive is van és nemcsak gyűlöletet érez (ismétlem, nagyrészt képzelt) ellenfelei ellen, hanem azt a wSzlovenszkóját, in concreto tehát a szlovákokat és a cseheket is legalább egy kissé szereti. Gyű­löletre és bosszúságra, higyje el, nem lehet sem­mi jót és örökkétartót alapítani. Ezért állította fel Jézus a szeretet parancsát és ez a politikára is vonatkozik. ,T. G. Masaryk. Hit mond a Slovák? Ezzel a felfogással teljesen ellentétben a Slo­vák a következőket Írja: —Figyeljük a két dátumot: 1919 október 12-én Védjegy. IGMANDi IVÓKÚRÁK! Otthon bármely évszakban páratlanul eredmé­nyesek. Az IÉbÜÁNDI keserüviz mindenütt kapható, nemcsak nagy, de kis üvegekben is! Hlinkát bezárták, amikor ő Szlovenszkóba haza­tért Párisból, ahol a pittsburghi szerződésért szállt síkra. 1929 október 12-én, tehát tiz évvel később a pittsburghi szerződés megalkotója és egyik aláírója ezt az okmányt hamisítványnak nyilvánítja. De tévedett az elnök. Itt nem holmi königinhofi kéziratról volt szó. A pittsburghi szerződésről Masaryk nem mondhatta, hogy azt J. E. Hanka irta, mert hiszen ezt Masaryk maga irta alá amerikai tollal. Ez tehát eredeti okmány és nem ha­misítvány. Az a kérdés sem lehet vitás, hogy a Szlovák Liga létezett-e? A kérdés csupán az, hogy a pittsburghi szerződésen lévő alá­írás T. G. Masaryktól származik-e vagy sem. T. G. Masaryk azonban ezt az aláírá­sát sohasem titkolta. A „Világforradalom" cimü müvében maga is elismerte, hogy a pittsburghi szerződést ő irta alá. Hogy írha­tott tehát így 1929 október 12-én. amikor nyolc évvel később, 1937 október 12-én sem teljesedett a pittsburghi szerződés kardinális pontja:'nem alakult meg a törvényhozó szlo­vák országgyűlés? És már az államfordulat óta meg lett volna az autonómiánk? Kár er­ről beszélni. Mi elhatároztuk, hogy a pittsburghi szerződés huszadik évfordulóját úgy fogjuk megünne­pelni, hogy a parlamentben Szlovenszkó auto­nómiájára újabb törvényjavaslatot nyújtónk be. Ez lesiz szerintünk a legjobb ünneplése a pitífcs- burighi szerződésen levő Mais'airyk-aláirá'snalki s egyben a válaszunk is Hlinka börtönbevetésére 'és Masaryk 1929 október 12-d levelére. BeneS Ígérete A Slovák cikkért annak a reményének kifeje­zésével fejezi be, hogy dr. Benes mostani köztár­sasági elnök, aki 1935-ben még megválasztása előtt a szlovákoknak megígérte követeléseik tel­jesítését, meg is fogja hazini a szlovákok auto­nómista programjának teljesedését. Légvédelmi gyakorlat Budapesten BUDAPEST, — (Szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A magyar fővárosban és környékén ma éjszaka féltizenegytől tizenkét óráig nagy­szabású légvédelmi gyakorlatot rendeznek. A gyakorlatra a fővárosban minden előkészületet megtettek. A kávéházak és más szórakozóhelyek uccai ablakait fekete függönyökkel fedik be, hogy semmi fény se szűrődjön ki az uccára, a jármüvek lámpáira pedig kék papirost ragaszta­nak. Féltizenkettőkor a fővárosban tizenöt szi­réna szólal meg s ettől kezdve tizenkettőig tel­jes sötétség borul a városra. Erre az időre a jár­műforgalom is megáll Mivel a budapesti alvi­lágnak nagyon megfelelő lenne ez a sötétség, a rendőrigazgatóság megtette a szükséges óvintéz­kedéseket. Mintegy kétszáz, büntetett előéletű férfit és nőt (betörőt, zsebtolvajt és kasszafu- rót) vettek őrizetbe és beszállították őket a fogházba. Csak csütörtökön hajnalban fogják őket ismét szabadon engedni. Kilenc halottja van egy repülő­gépszerencsétlenségnek BANDOENG. >— Borzalmas repülőgép- szerencsétlenség érte a holland-indiai légi haderőt. Egy nagy tengeri repülőgép Sura- baya közelében lezuhant. A szerencsétlen­ségnél kilenc ember, közöttük Bruyne, a hol­land-indiai légi haderők parancsnoka életét veszítette*

Next

/
Oldalképek
Tartalom