Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-10 / 207. (4353.) szám
«BRargnMAGteR-HnaiAB 1937 szeptember 10, péntek* Stafétát futnak a békedelegációk — Széljegyzetek a párisi béketáborhoz — PARIS. — Augusztus 7-én indult Prága ból a csehszlovákiai delegáció különvonata a Páris mellé, Biervillebe hirdetett ifjúsági békevilágtáborba. Sok résztvevőben élénken benne volt a tavalyi komoly és értékes genfi világkongresszus emléke s a jövő évi világkongresszus újabb sikerének a reménye. Az előzetes beharangozás 50.000 fiatalról beszélt, ötvenezer fiatal fog Parisba jönni és békeszózatával megreszketteti a világot és nem lesz már többé háború. A japánok gyorsan visszaszaladnak a Sanghaj előtt horgonyzó hajókra és hazautaznak, Franco pedig megbánja minden bűnét és — átad mindent Valenciának . . . Szám- szerint úgyis nézett ki a csehszlovákiai delegáció. Tavaly Genfbe 45-en mentek, ez- idén 81-en utaztak a kiilönkocsikkal és a mindenttudók sejtelmesen mondogatták — ..és még mennyien lesznek Párisban! ‘ De a huszonnyolcórás vasúti ut élete már teljesen más képet mutatott, mint a tavalyi különvonat belseje. Akkor írógépek berregtek, az egyik sarokban kipirult arccal vitatkoztak az egyik rezolució utolsó szakaszán, a_ nemet és magyar delegátusok óránkénti hozták újabb állásfoglalásukat a vezető- ! .scghez. Mindenfelé intellektuális eszmecsere és munka folyt. Most? Most az egyik sarokban libacombokat pakkoltak ki, a másik sarokban keservesen szerzett frankokat számláltak, a harmadikban elmaradhatatlan Bafa-papucsokkal a lábukon horkoltak a világbéke szlovenszkói őrangyalai. I tábort pedig áthelyezték La Courneuvebe. Mikor először kimentem, azt hittem, hogy végtelen sátorsorokat, uccákat és kőépületeket fogok találni, ehelyett azonban csak két faházikót találtam a központi vezetőség számára és végül bizonyos keresgélés után néhány sátrat a bokrok között. Az elég kietlen mezőség végén valami, római korból maradt vízvezeték romjai között egy nagyobbfajta pocsolya volt. A strandfürdő. Amikor megkérdeztem a tábor vezetőségétől, hogy hol van az ötvenezer delegátus? — nevetve legyintett és azt mondta, hogy még a franciák is elmentek a vidékre nyaralni. — Mennyi ember van hát a táborban? — faggattam őt tovább. — Reggel 400, este pedig 350, de biztosan ezt sem tudjuk. Mindenesetre a legtöbben az angolok és aránylag a csehszlovákiaiak. A főfaépület falán lógott egy úgynevezett ,,1'ordre du jour“-napirend. Mikor belőle akartam a további újdonságokat kiböngészni, leintettek. Azt mondták, hogy azt úgysem tartja be senki. Mindenki igyekszik minél kiadósabban Párisba kerülni és mindent csak esetről-esetre beszélnek meg. Előre senki sem tud semmit. A táborban több volt a légy, mint a delegátus. A legnagyobb napi szenzáció az volt, hogyha megint megcsípett valakit a ..mouche", az obiigát tábori légy. Voltak kisebb estélyek a táborban, például egy angol, egy spanyol és egy csehszlovák est. sőt egy ,,nemzetek álarcosbálja is. De sem ezekre, sem a többi rendezésre a Párisban lakó résztvevőket nem hívták meg, annak ellenére, hogy előzetesen a címüket bekérték. Valahol megírta ugyan valaki, hogy ezeken a rendezéseken az angol, csehszlovákiai, indiai, kínai és stb." fiatalság" hatalmas tömegei vettek részt. De aligha hiszem, hogy 350 emberből akkor, amikor a felük állandóan a városban csavargóit, olyan hatalmas „stb* tömegeket lehetett volna kipréselni. A delegációban sok uj arc volt. Különösen Szlovenszkóról. Az újak, akiket megejtett a nemzetközi ténykedés melldagasztó elösejtelme, fontoskodtak, hangoskodtak, mindenben élményt találtak és világrengető hivatásuk tükörképét. Egy pozsonyi lapban olvastam egy beszámolót. Azt Írja a min dentő] elragadtatott cikkíró, hogy a prágai pályaudvaron a váróterem előtt mindenk re már messziről rákiabáltak ..párisi békedelegáció? és a boldog igenlésre azonnal Felfűzték az Eiffel-toronnyal díszített jelvényt. Én nem tudom, hogy mi lehet a hiba. de én bizony ezt nem hallottam. Én csak azt hallottam, hogy mindegyik asz- falnál mást kiabállak, hol morva tanítót, hol Övdok-utazót kerestek az emberben és a jelvénvt bizony mindenkinek a kabátjára tűzték, akár morva tanító volt, akár Ccdok- utazó és akkor sem szerelembe)’ h nem jó, csengő tiz koronáért. Égerben, a nemet határon jön a vámvizsgálat. A koffereket nem nézi meg senki. Annál inkább az újságokat. A Prager Presse éppúgy eltűnik a vámőrök zsebében, mint minden egyéb újság, melyek kilétét nem tudtak. A vonat ablakán bekandikál messziről egy határmenti falu széléről egy tábla: ..Hier Juden nicht erwünscht!“ — a vámőrök végignézik a kupékat és az utasokat. szemük megakad néhány kommunista résztvevő jelvényén és aztán még nagyobb szigorral viszik cl az újságokat. A különkocsikat kivülről a csehszlovák színek díszítik és cseh. szlovák, német, magyar és ruszin felirat: ..Fiatalok, védjük egységesen a békét! A német hatóság közbelep és követeli, hogy a feliratot és a színeidet levegyék. (Tavaly nem emeltek ez ellen semmi kifogást.) Néhány magyar baloldali hangosan méltatlankodik, egy cseh jobboldali ember pedig rezignáltam kijelenti: ..íme. ez a hasznunk lett belőle, hogy a pozsonyi \ «'^kongresszuson ugyanazt csináltuk a német színekkel." Éjfélkor. Stuttgart után cgv német száll az egyik különkupéba. Arról beszél, hogy nekik a nyersanyaghiánv sem árthat, mert ha nincsen gyapotuk. akkor csiráinak és ha nincsen sálétromuk a puskaporhoz, akkor is csinálnak müsa'étromot. Egy felfegyverkezett Németország pedig — jelenti ki végű] — a béke leghathatósabb kezese. Bi 'icrviüe nem nagvon tetszett az egyes államokbeli előkészítő bizottságoknak, öt- venhét kilométer egv kicsit tulmesszire esik Páristól. Ezért Biervillebe mindig tartalékban levő spanyol menekülteket tettek, a Recepció! Szendvicsek ize és pezsgők illata száll felénk! A gyönyörű párisi Hótel de Vilié, a városháza megnyitja a kapuit, hogy aranyos márványtermeiben megvendégelje a tábor résztvevőit. Pontosan öt órakor gyülekezik az épület előtt a résztvevők serege. A portás nem igen tud útbaigazítást adni. Azt mondja, hogy mindennap rengeteg recepció van a városházán, csak menjenek keresni, majd megtalálják. A tömeg behatol az első terembe. Csodálattal szemléli a bársony, arany és márvány dolgokat. Áhitatosan végighuzzák az ujjúkat a karosszékek kelméjén. Várnak. Unatkoznak. Csak úgy félhangosan, magukban forronganak. — Egész nap nem ettem, hogy a recepcióra elég üres legyen a gyomrom, — mondja egy prágai jogász. Egy néger beleül a karosszékbe és hintázik. A teremszolgák megunják az ügyet. Udvarias mosollyal leoltogatják a lámpákat. A tömeg újabb terembe csődül. A játék ugyanúgy folyik tovább. A néger beleül a karosszékbe. A prágai jogász sóhajtozik. A teremőrök leoltogatják a lámpákat. Azután még egy terem és még egy. Néger stb. A prágai jogász stb. A teremőrök stb. Végül a tömeg megint kint van az udvaron. A recepcióról nem tud senki semmit. A tömeg hazaszéled. Mellettem olyan hangosan korog valakinek a gyomra, hogy majd belésüketülök. ★ Öles plakátok hirdették az augusztus 15-iki ünnepélyt. Heriottól Boncourig, Madame Malaterre-Selliertől Jezequiel lelkészig mindenki elvállalta az ünnepség védnökségét. Sportünnepély, óriási felvonulás, asm Windsor hercege sasokra, vércsékre s vadkacsákra vadászik és cigány meilett szórakozik Magyarországon BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Windsor hercege feleségével — mint jelentettük — szerdán Magyarországra érkezett. A hercegi pár rövid budapesti tartózkodás után azonnal továb utazott Mezőkövesdre, majd onnan autókon Borsodivánkára a Prónay- kastélyba. Az angol birodalom volt ura és felesége számára a Prónay-kastélyt teljesen újjáalakítottak, a hercegi pár kísérte számára pedig a közeli Graefl-kastélyt bérelték ki. A hercegi pár a kastélyba való megérkezés után rövid pihenőt tartott, majd megtekintette a kastély tizennyolc szobáját és a kastélyt körülvevő, meseszépségü parkot. Különösen felkeltette a hercegi pár érdeklődését a gyönyörű halastó s annak közepében levő miniatűr sziget, a szül pompás virágágyak és a hatalmas évszázados fák. A herceg alig tudott betelni a látottakkal, sőt amikor ebédhez hívták a fenséges vendégeket, Windsor hercege ezeket mondotta: — Ettől a levegőtől és a szindus képtől nem lehet olyan könnyen elszakadni. Baglyos vadászai , z h"xe0i pá' Char£les Bedcaux mérnök és felsége társasagában fogyasztotta el az ebédet majd déíután kíséretével együtt baglyos vadászatra ,d~ , mCg flcl0 hc!>’en cölöphöz erősítették, úgyhogy csak néhány métert tudott röpülni. A bagoly szárnycsapkodására és huhogására hamarosan megjelentek a raqadozó madarak: vércsék és réti sasok. Amikor cqv- egy ragadozó madár a magasból lecsapott, a herceg célbavette cs biztos kézzel leteritette. A zsákmány néhány perc alatt egy réti sas és két vércse volt. A hercegnek nagyon tetszett a vadászat. a kStu Vr áSrnuUtár, 3 hCcCCgi pár és kísérete a közeli Graefl-kastélyt tekintette meg. majd visszatért a Prónay-kastélyba. Ott költötték el ismét a vacsorát Bedeaux memökék társaságában. A hercegi pár, _ mint ismeretes. — Bedeaux mérnök vendégeként tartózkodik Magyarországon. A mérnök igen figyelmes házigazda. I udva azt, hogy a herceg szereti a cigányzenét, Mezőkövesdről a kastélyba rendelte Balog Tuta Jóska öttagú cigánybandáját. A cigányokat a herceg szárnysegéde huszárruhába öltöztette. A hercegi pár szerdán este vacsora utón még hosszú ideig elhallgatta a cigánymuzsikót. A cimbalom annyira megtetszett a hercegnek, hogy maga is végigjátszott rajta néhány^ futamot. Külföldi újságírók raja a kastély körül A windsori hercegi pár szállása, a borsodiván- kai Prónay-ikastély néhány napra a közérdeklődés előterébe került. A kastély körül igen sok külföldi újságíró tartózkodik. Valamennyien nagyobb beszámolókat akarnak küldeni lapjaik számára a volt angol király magyarországi vadászatáról. A kastély ha azonban nem engedték be őket. Az országutakon megerősített csendör- járőrök. magyarruhás diszőrség és sötétkék livréjü inasok őrzik a kastélyban lakó magas vendégeket, továbbá Bedeaux mérnöknek ' és társainak inkognitóját. 5k fognak őrködni a hercegi pár borsodivánlkai tartózkodásának zavartalanságán is. Az újságírók megkísérelték, Ihogy interjút kapjanak a hercegtől. Minthogy a kastélyba nem tudtak bejutni, angolnyel vú táviratot küldöttek a herceg szárny- sege jének, Forwoodnak. A szárnysegéd ugyani^rtkkVuaUal1 2011 éi> közölte az ujság- irókka1 hogy Windsor hercege nem szokott a sajtónak interjút adni. A hercegi pár a Hortobágyon A hercegi pár az eddigi tervek szerint egy betet fog borschlivanka.il tölteni. Programjáról nz.fő szerint még semmi közelebbit nem lehet ,udni. Valószínű azonban, hogy ellátogat a Hor- to 'agyra is vadkaesavadászatra: megnézi a hortobágyi csárdát megtekinti a mafyómtizeummá átalakított mezőkövesdi idegenházat és a Gvön- gyösbokretát sőt nem tartják lehetetlennek azt sem. hogy átautozik a közeli Lillafüredre is a világ „minden“ ifjúsága elmondja a béke- esküt, este pedig szenzációs békeorgia a Trocadero terasszán: Féte de la Jeunesse. Előttevaló nap koszorúk letétele a békeoszlopnál. Az ember azt hihette volna a plakát sok történelmi védnökét és bő mü-t sorát tekintve, hogy ez az ünnepély lesz Páris középpontjában! — Pedig, ha valaki a Porte de la Villette-nél beleült a La Courneuve-i autóbuszba és a nagy szenzációt kérdezte, a kalauz a vállát vonogatta: van ottan kint állítólag valami. — Szóm-« baton este letettek egy koszorút a békeoszlophoz és Rivollet, a francia frontharcosok elnöke szép beszédet mondott. De ezt a La Courneuve-i tábor nélkül is megtette volna. Közben az az egynéhány képviselt állam delegációja a békepavillon körül vonult és a nézők „nagy tömege": a világkiállítás nemfizetői és a vidéki néni- kék a záporesőben esernyők alatt szorongtak. — A Féte de la Jeunesse-ből nem lett semmi. A világkiállítás hivatalos irodájában udvariasan mosolyogtak és mentege- tődztek: — Mi nem tehetünk róla, mi is csak a plakátokon olvastuk. Az augusztus 15-iki ünnepélyre az összes történelmi nevű védnök közül csak a ke- vésbbé történelmi nevű Jezequiel lelkész jött el (különben Pozsonyban is ott volt a világkongresszuson ez a rokonszenves öreg ur.) Herriot csak Írásbeli üdvözletét küldte. Délután megkezdődtek a sportversenyek. Az angolok igazán kitünően játszottak eri- quetet. De hisz ők meg is mondták nyíltan: csak ezért jöttek el Párisba. Pár állam csapatja stafétát is futott. Mivel erre senki sem számított, a csehszlovákiai delegáció elnöke és ügyvezetője is kénytelen volt futni, A békedelegációk jól futottak.' Úgyszólván kifutottak a háború zónájából a világbéke mezeire. Sajnos, ez az óriási távolság sem volt hosszabb, mint a La Courneuve-i sportpálya. — Végül megvolt a felvonulás. Az 50.000 ember helyett csak 250-en vonultak. De ez nem baj. A lelkesedés igy is nagy volt és a kirendelt nézők, a népfront- vagy koinmunista-pártiga- zolvánnyal a zsebükben nagyot lelkesedtek. Hogy pontosan mennyien voltak, azt senki sem tudja. Mindenesetre lehettek 7000-en és nagyon lelkesedtek. Hisz azzal a tudatta] jöttek ki. hogy a világbéke egyedül az ő ügyük. Csak ők állapíthatják meg jogerősen és véglegesen, hogy ezentúl már csak béke lesz a világon. — A legkevesebben — már nem a kirendelt nézők sorában, hanem az önként eljött fiatalok közül — a franciák voltak. Dupuy, a francia népszövetségi liga elnöke azt mondta nekem, hogy mind elmentek nyaralni, csak éppen neki kellett ittmaradnia. — A program többi része szabályszerűen lezajlott: felvonulás, hékeeskü, énekelés, beszédek, csak éppen minden miniatűrben (például 54 népszövetségi tagállam helyett 18 államból voltak.) Az utána jövő héten nagyon komoly tanácskozások voltak. Jövőre újra komoly kongresszusra van kilátás, mint Genfben volt. Ezekre a megbeszélésekre szintén nem küldtek meghívókat a Párisban lakó delegátusoknak, elsősorban a kisebbségieknek. Éppúgy, ahogy előzőleg sem kaptak az ünnepélyekre. Az összkép: az angolok és a hollandok kitünően érezték magukat. Base-ballt játszottak és futottak. A franciák nyaraltak, a csehszlovákiaiak meg mindent komolyan vettek. Pedig kár volt. A rendezés kitünően sikerült, minden stafétafutás és énekkari hangverseny, de kár volt vele a jóhirü genfi rendezés komolyságát összefüggésbe hozni. Pedig a szervezet ideadta a nevét és a beharangozást is hasonló világnivón kezdte. Holott: békemanifesztációnak kevés volt, stafétafutásnak meg túlsók. Egyszerűbb lett volna csak stafétát futni. Hátha az ilyen stafétákból is idővel megszületik a világbéke? Azért a tanulságtól nem kell félni: a világ ifjúsága jobban szereti a komoly ösz- szejöveteleket. Tavaly egészen más volt a kép Genfben: munka, megismerési vágy és ami a legfőbb volt: a legkülönbözőbb vélemények egymás mellett. Most a különvélemények szóhoz sem juthattak. Minden úgy ment, mintha dróton rángatták volna. Igaz. hogy nagyon vékonyka dróton, mert a nagy drótból nem lett semmi, de mégis csak egy dróton. Ez pedig árt. A demokrácia vita — mondta egykoron Masaryk — és a világbéke sem születhetik meg néhány egyivásu ember külön agykamrájában. Ait. , fioi "IV iv ill
