Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-10 / 207. (4353.) szám

«BRargnMAGteR-HnaiAB 1937 szeptember 10, péntek* Stafétát futnak a békedelegációk — Széljegyzetek a párisi béketáborhoz — PARIS. — Augusztus 7-én indult Prága ból a csehszlovákiai delegáció különvonata a Páris mellé, Biervillebe hirdetett ifjúsági békevilágtáborba. Sok résztvevőben élén­ken benne volt a tavalyi komoly és értékes genfi világkongresszus emléke s a jövő évi világkongresszus újabb sikerének a remé­nye. Az előzetes beharangozás 50.000 fia­talról beszélt, ötvenezer fiatal fog Parisba jönni és békeszózatával megreszketteti a világot és nem lesz már többé háború. A japánok gyorsan visszaszaladnak a Sang­haj előtt horgonyzó hajókra és hazautaz­nak, Franco pedig megbánja minden bűnét és — átad mindent Valenciának . . . Szám- szerint úgyis nézett ki a csehszlovákiai de­legáció. Tavaly Genfbe 45-en mentek, ez- idén 81-en utaztak a kiilönkocsikkal és a mindenttudók sejtelmesen mondogatták — ..és még mennyien lesznek Párisban! ‘ De a huszonnyolcórás vasúti ut élete már telje­sen más képet mutatott, mint a tavalyi kü­lönvonat belseje. Akkor írógépek berregtek, az egyik sarokban kipirult arccal vitatkoz­tak az egyik rezolució utolsó szakaszán, a_ nemet és magyar delegátusok óránkénti hozták újabb állásfoglalásukat a vezető- ! .scghez. Mindenfelé intellektuális eszmecse­re és munka folyt. Most? Most az egyik sarokban libacombokat pakkoltak ki, a másik sarokban keservesen szerzett fran­kokat számláltak, a harmadikban elmarad­hatatlan Bafa-papucsokkal a lábukon hor­koltak a világbéke szlovenszkói őrangyalai. I tábort pedig áthelyezték La Courneuvebe. Mikor először kimentem, azt hittem, hogy végtelen sátorsorokat, uccákat és kőépüle­teket fogok találni, ehelyett azonban csak két faházikót találtam a központi vezető­ség számára és végül bizonyos keresgélés után néhány sátrat a bokrok között. Az elég kietlen mezőség végén valami, római korból maradt vízvezeték romjai között egy nagyobbfajta pocsolya volt. A strandfürdő. Amikor megkérdeztem a tábor vezetőségé­től, hogy hol van az ötvenezer delegátus? — nevetve legyintett és azt mondta, hogy még a franciák is elmentek a vidékre nya­ralni. — Mennyi ember van hát a táborban? — faggattam őt tovább. — Reggel 400, este pedig 350, de biz­tosan ezt sem tudjuk. Mindenesetre a leg­többen az angolok és aránylag a csehszlo­vákiaiak. A főfaépület falán lógott egy úgyneve­zett ,,1'ordre du jour“-napirend. Mikor be­lőle akartam a további újdonságokat ki­böngészni, leintettek. Azt mondták, hogy azt úgysem tartja be senki. Mindenki igyek­szik minél kiadósabban Párisba kerülni és mindent csak esetről-esetre beszélnek meg. Előre senki sem tud semmit. A táborban több volt a légy, mint a de­legátus. A legnagyobb napi szenzáció az volt, hogyha megint megcsípett valakit a ..mouche", az obiigát tábori légy. Voltak kisebb estélyek a táborban, pél­dául egy angol, egy spanyol és egy cseh­szlovák est. sőt egy ,,nemzetek álarcos­bálja is. De sem ezekre, sem a többi ren­dezésre a Párisban lakó résztvevőket nem hívták meg, annak ellenére, hogy előzete­sen a címüket bekérték. Valahol megírta ugyan valaki, hogy ezeken a rendezéseken az angol, csehszlovákiai, indiai, kínai és stb." fiatalság" hatalmas tömegei vettek részt. De aligha hiszem, hogy 350 ember­ből akkor, amikor a felük állandóan a vá­rosban csavargóit, olyan hatalmas „stb* tömegeket lehetett volna kipréselni. A delegációban sok uj arc volt. Különö­sen Szlovenszkóról. Az újak, akiket meg­ejtett a nemzetközi ténykedés melldagasztó elösejtelme, fontoskodtak, hangoskodtak, mindenben élményt találtak és világrengető hivatásuk tükörképét. Egy pozsonyi lapban olvastam egy beszámolót. Azt Írja a min dentő] elragadtatott cikkíró, hogy a prágai pályaudvaron a váróterem előtt mindenk re már messziről rákiabáltak ..párisi béke­delegáció? és a boldog igenlésre azonnal Felfűzték az Eiffel-toronnyal díszített jel­vényt. Én nem tudom, hogy mi lehet a hi­ba. de én bizony ezt nem hallottam. Én csak azt hallottam, hogy mindegyik asz- falnál mást kiabállak, hol morva tanítót, hol Övdok-utazót kerestek az emberben és a jelvénvt bizony mindenkinek a kabátjára tűzték, akár morva tanító volt, akár Ccdok- utazó és akkor sem szerelembe)’ h nem jó, csengő tiz koronáért. Égerben, a nemet határon jön a vámvizs­gálat. A koffereket nem nézi meg senki. Annál inkább az újságokat. A Prager Presse éppúgy eltűnik a vámőrök zsebében, mint minden egyéb újság, melyek kilétét nem tudtak. A vonat ablakán bekandikál messziről egy határmenti falu széléről egy tábla: ..Hier Juden nicht erwünscht!“ — a vámőrök végignézik a kupékat és az uta­sokat. szemük megakad néhány kommu­nista résztvevő jelvényén és aztán még na­gyobb szigorral viszik cl az újságokat. A különkocsikat kivülről a csehszlovák színek díszítik és cseh. szlovák, német, ma­gyar és ruszin felirat: ..Fiatalok, védjük egységesen a békét! A német hatóság közbelep és követeli, hogy a feliratot és a színeidet levegyék. (Tavaly nem emeltek ez ellen semmi kifogást.) Néhány magyar bal­oldali hangosan méltatlankodik, egy cseh jobboldali ember pedig rezignáltam kije­lenti: ..íme. ez a hasznunk lett belőle, hogy a pozsonyi \ «'^kongresszuson ugyan­azt csináltuk a német színekkel." Éjfélkor. Stuttgart után cgv német száll az egyik különkupéba. Arról beszél, hogy nekik a nyersanyaghiánv sem árthat, mert ha nincsen gyapotuk. akkor csiráinak és ha nincsen sálétromuk a puskaporhoz, ak­kor is csinálnak müsa'étromot. Egy fel­fegyverkezett Németország pedig — jelenti ki végű] — a béke leghathatósabb kezese. Bi 'icrviüe nem nagvon tetszett az egyes államokbeli előkészítő bizottságoknak, öt- venhét kilométer egv kicsit tulmesszire esik Páristól. Ezért Biervillebe mindig tartalék­ban levő spanyol menekülteket tettek, a Recepció! Szendvicsek ize és pezsgők il­lata száll felénk! A gyönyörű párisi Hótel de Vilié, a városháza megnyitja a kapuit, hogy aranyos márványtermeiben megven­dégelje a tábor résztvevőit. Pontosan öt órakor gyülekezik az épület előtt a részt­vevők serege. A portás nem igen tud útba­igazítást adni. Azt mondja, hogy minden­nap rengeteg recepció van a városházán, csak menjenek keresni, majd megtalálják. A tömeg behatol az első terembe. Csodá­lattal szemléli a bársony, arany és már­vány dolgokat. Áhitatosan végighuzzák az ujjúkat a karosszékek kelméjén. Várnak. Unatkoznak. Csak úgy félhangosan, ma­gukban forronganak. — Egész nap nem ettem, hogy a recep­cióra elég üres legyen a gyomrom, — mondja egy prágai jogász. Egy néger beleül a karosszékbe és hintá­zik. A teremszolgák megunják az ügyet. Ud­varias mosollyal leoltogatják a lámpákat. A tömeg újabb terembe csődül. A játék ugyan­úgy folyik tovább. A néger beleül a karos­székbe. A prágai jogász sóhajtozik. A te­remőrök leoltogatják a lámpákat. Azután még egy terem és még egy. Néger stb. A prágai jogász stb. A teremőrök stb. Végül a tömeg megint kint van az ud­varon. A recepcióról nem tud senki semmit. A tömeg hazaszéled. Mellettem olyan hango­san korog valakinek a gyomra, hogy majd belésüketülök. ★ Öles plakátok hirdették az augusztus 15-iki ünnepélyt. Heriottól Boncourig, Ma­dame Malaterre-Selliertől Jezequiel lelké­szig mindenki elvállalta az ünnepség véd­nökségét. Sportünnepély, óriási felvonulás, asm Windsor hercege sasokra, vércsékre s vadkacsákra vadászik és cigány meilett szórakozik Magyarországon BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Windsor hercege feleségével — mint jelentettük — szerdán Magyarországra ér­kezett. A hercegi pár rövid budapesti tartózko­dás után azonnal továb utazott Mezőkövesdre, majd onnan autókon Borsodivánkára a Prónay- kastélyba. Az angol birodalom volt ura és felesége szá­mára a Prónay-kastélyt teljesen újjáalakítot­tak, a hercegi pár kísérte számára pedig a közeli Graefl-kastélyt bérelték ki. A hercegi pár a kastélyba való megérkezés után rövid pihenőt tartott, majd megtekintette a kastély tizennyolc szobáját és a kastélyt kö­rülvevő, meseszépségü parkot. Különösen felkeltette a hercegi pár érdeklő­dését a gyönyörű halastó s annak közepében levő miniatűr sziget, a szül pompás virág­ágyak és a hatalmas évszázados fák. A her­ceg alig tudott betelni a látottakkal, sőt ami­kor ebédhez hívták a fenséges vendégeket, Windsor hercege ezeket mondotta: — Ettől a levegőtől és a szindus képtől nem lehet olyan könnyen elszakadni. Baglyos vadászai , z h"xe0i pá' Char£les Bedcaux mérnök és fe­lsége társasagában fogyasztotta el az ebédet majd déíután kíséretével együtt baglyos vadászatra ,d~ , mCg flcl0 hc!>’en cölöphöz erősítették, úgyhogy csak néhány métert tudott röpülni. A bagoly szárnycsapkodására és hu­hogására hamarosan megjelentek a raqadozó madarak: vércsék és réti sasok. Amikor cqv- egy ragadozó madár a magasból lecsapott, a herceg célbavette cs biztos kézzel leteritette. A zsákmány néhány perc alatt egy réti sas és két vércse volt. A hercegnek nagyon tetszett a vadászat. a kStu Vr áSrnuUtár, 3 hCcCCgi pár és kísérete a közeli Graefl-kastélyt tekintette meg. majd visszatért a Prónay-kastélyba. Ott költötték el ismét a vacsorát Bedeaux memökék társaságában. A hercegi pár, _ mint ismeretes. — Bedeaux mérnök vendégeként tar­tózkodik Magyarországon. A mérnök igen fi­gyelmes házigazda. I udva azt, hogy a herceg szereti a cigányzenét, Mezőkövesdről a kas­télyba rendelte Balog Tuta Jóska öttagú cigány­bandáját. A cigányokat a herceg szárnysegéde huszárruhába öltöztette. A hercegi pár szerdán este vacsora utón még hosszú ideig elhallgatta a cigánymuzsikót. A cimbalom annyira megtetszett a hercegnek, hogy maga is végigjátszott rajta néhány^ futa­mot. Külföldi újságírók raja a kastély körül A windsori hercegi pár szállása, a borsodiván- kai Prónay-ikastély néhány napra a közérdeklő­dés előterébe került. A kastély körül igen sok külföldi újságíró tartózkodik. Valamennyien nagyobb beszá­molókat akarnak küldeni lapjaik számára a volt angol király magyarországi vadászatá­ról. A kastély ha azonban nem engedték be őket. Az országutakon megerősített csendör- járőrök. magyarruhás diszőrség és sötétkék livréjü inasok őrzik a kastélyban lakó magas vendégeket, továbbá Bedeaux mérnöknek ' és társainak inkognitóját. 5k fognak őrködni a hercegi pár borsodivánlkai tartózkodásának zavartalanságán is. Az újságírók megkísérelték, Ihogy interjút kapjanak a hercegtől. Minthogy a kastélyba nem tudtak bejutni, an­golnyel vú táviratot küldöttek a herceg szárny- sege jének, Forwoodnak. A szárnysegéd ugyan­i^rtkkVuaUal1 2011 éi> közölte az ujság- irókka1 hogy Windsor hercege nem szokott a sajtónak interjút adni. A hercegi pár a Hortobágyon A hercegi pár az eddigi tervek szerint egy betet fog borschlivanka.il tölteni. Programjáról nz.fő szerint még semmi közelebbit nem lehet ,udni. Valószínű azonban, hogy ellátogat a Hor- to 'agyra is vadkaesavadászatra: megnézi a hor­tobágyi csárdát megtekinti a mafyómtizeummá átalakított mezőkövesdi idegenházat és a Gvön- gyösbokretát sőt nem tartják lehetetlennek azt sem. hogy átautozik a közeli Lillafüredre is a világ „minden“ ifjúsága elmondja a béke- esküt, este pedig szenzációs békeorgia a Trocadero terasszán: Féte de la Jeunesse. Előttevaló nap koszorúk letétele a béke­oszlopnál. Az ember azt hihette volna a plakát sok történelmi védnökét és bő mü-t sorát tekintve, hogy ez az ünnepély lesz Páris középpontjában! — Pedig, ha valaki a Porte de la Villette-nél beleült a La Courneuve-i autóbuszba és a nagy szenzá­ciót kérdezte, a kalauz a vállát vonogatta: van ottan kint állítólag valami. — Szóm-« baton este letettek egy koszorút a béke­oszlophoz és Rivollet, a francia fronthar­cosok elnöke szép beszédet mondott. De ezt a La Courneuve-i tábor nélkül is meg­tette volna. Közben az az egynéhány kép­viselt állam delegációja a békepavillon kö­rül vonult és a nézők „nagy tömege": a világkiállítás nemfizetői és a vidéki néni- kék a záporesőben esernyők alatt szorong­tak. — A Féte de la Jeunesse-ből nem lett semmi. A világkiállítás hivatalos irodájá­ban udvariasan mosolyogtak és mentege- tődztek: — Mi nem tehetünk róla, mi is csak a plakátokon olvastuk. Az augusztus 15-iki ünnepélyre az összes történelmi nevű védnök közül csak a ke- vésbbé történelmi nevű Jezequiel lelkész jött el (különben Pozsonyban is ott volt a világkongresszuson ez a rokonszenves öreg ur.) Herriot csak Írásbeli üdvözletét küldte. Délután megkezdődtek a sportversenyek. Az angolok igazán kitünően játszottak eri- quetet. De hisz ők meg is mondták nyíl­tan: csak ezért jöttek el Párisba. Pár ál­lam csapatja stafétát is futott. Mivel erre senki sem számított, a csehszlovákiai de­legáció elnöke és ügyvezetője is kénytelen volt futni, A békedelegációk jól futottak.' Úgyszólván kifutottak a háború zónájából a világbéke mezeire. Sajnos, ez az óriási távolság sem volt hosszabb, mint a La Courneuve-i sportpálya. — Végül megvolt a felvonulás. Az 50.000 ember helyett csak 250-en vonultak. De ez nem baj. A lelke­sedés igy is nagy volt és a kirendelt né­zők, a népfront- vagy koinmunista-pártiga- zolvánnyal a zsebükben nagyot lelkesedtek. Hogy pontosan mennyien voltak, azt senki sem tudja. Mindenesetre lehettek 7000-en és nagyon lelkesedtek. Hisz azzal a tudat­ta] jöttek ki. hogy a világbéke egyedül az ő ügyük. Csak ők állapíthatják meg jog­erősen és véglegesen, hogy ezentúl már csak béke lesz a világon. — A legkeveseb­ben — már nem a kirendelt nézők sorában, hanem az önként eljött fiatalok közül — a franciák voltak. Dupuy, a francia népszö­vetségi liga elnöke azt mondta nekem, hogy mind elmentek nyaralni, csak éppen neki kellett ittmaradnia. — A program többi része szabályszerűen lezajlott: felvo­nulás, hékeeskü, énekelés, beszédek, csak éppen minden miniatűrben (például 54 népszövetségi tagállam helyett 18 államból voltak.) Az utána jövő héten nagyon komoly ta­nácskozások voltak. Jövőre újra komoly kongresszusra van kilátás, mint Genfben volt. Ezekre a megbeszélésekre szintén nem küldtek meghívókat a Párisban lakó delegátusoknak, elsősorban a kisebbségiek­nek. Éppúgy, ahogy előzőleg sem kaptak az ünnepélyekre. Az összkép: az angolok és a hollandok kitünően érezték magukat. Base-ballt ját­szottak és futottak. A franciák nyaraltak, a csehszlovákiaiak meg mindent komolyan vettek. Pedig kár volt. A rendezés kitü­nően sikerült, minden stafétafutás és ének­kari hangverseny, de kár volt vele a jóhirü genfi rendezés komolyságát összefüggésbe hozni. Pedig a szervezet ideadta a nevét és a beharangozást is hasonló világnivón kezdte. Holott: békemanifesztációnak kevés volt, stafétafutásnak meg túlsók. Egysze­rűbb lett volna csak stafétát futni. Hátha az ilyen stafétákból is idővel megszületik a világbéke? Azért a tanulságtól nem kell félni: a vi­lág ifjúsága jobban szereti a komoly ösz- szejöveteleket. Tavaly egészen más volt a kép Genfben: munka, megismerési vágy és ami a legfőbb volt: a legkülönbözőbb vé­lemények egymás mellett. Most a különvé­lemények szóhoz sem juthattak. Minden úgy ment, mintha dróton rángatták volna. Igaz. hogy nagyon vékonyka dróton, mert a nagy drótból nem lett semmi, de mégis csak egy dróton. Ez pedig árt. A demokrá­cia vita — mondta egykoron Masaryk — és a világbéke sem születhetik meg né­hány egyivásu ember külön agykamrájá­ban. Ait. , fioi "IV iv ill

Next

/
Oldalképek
Tartalom