Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-08 / 205. (4351.) szám

Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 0 • TELEFON: 303-11. 0 « SŰRGÖNYCIM HIRLRP. PRflHfl. Őszi (d) Az őszi idény beköszöntésével a bel­politika élete ott folytatódik tovább, ahol a nyári szünidő megszakította. A nyári szün­idő úgy jött, mint a régi görög tragédiák­ban a deus ex machina. A helyzet junius végére annyira összebonyolódott, annyira kibogozhatatlannak látszott, hogy nem se­gíthetett rajta más, mint minden problémá­nak a gyors szegreakasztása: a nyári sza­badság. A koalíció kettészakadt, belső meg- hasonlása magával hozta a kormány buká­sát, de még mielőtt a világ fölocsudott vol­na ámulatából, létrejött az „ideiglenes“ koalíciós béke, újra megalakult a régi kor­mány s anélkül, hogy a parlamentnek be­mutatkozott volna, a legnagyobb expressz- sebességgel nyári szabadságra ment. Ezzel az ideiglenes elintézési móddal függőben hagytak két hónapra minden kényes kér­dést, de most eljött az idő, amikor a kérdé­seket, amelyek a nyári válságzivatart elő­idézték, akarva, nem akarva újból le kell akasztani a szögről és vagy megoldják őket, vagy újból, de most már véglegesebb ér­vénnyel robbantják szét a kormánytöbbsé­get* Át őszi idény első gondja financiális gond: a jövő évi költségvetés. Hogy ez mennyire nagy gond, azt abból látjuk, hogy minimálisan másfél milliárddal több kiadás­ra van szükség, mint volt eddig. Kell az uj nemzetvédelmi kötelmekre, a csendőrségi és rendőrségi szervezéssel kapcsolatos újabb személyi szükségletekre, a megnövekedett államadósság ka nataira és törlesztésére. És ezt nem lehet uj adóval előteremteni, mert ttj adót már nem bir el az adózó. Tehát ma­rad a régi recept: hitel utján teremteni elő a többeletet. Szóval megint emelni az ál­lamadósságot. A másik gond személyi és politikai kér­dést ki legyen az uj pénzügyminiszter. A betöltetlen miniszteri tárca valóságos Eris almája a nyolc kormánytöbbségi párt közt. Ezzel kapcsolatban a levegőben lóg még a szocialisták követelése is: a tárcák újabb megosztása a pártok közt. Ez hatalmi har­cot jelent, amelyben a szocialisták ki akar­nák csikarni az agrárpárt kezéből az állam- kormányzat két legfontosabb ágát: a bel- figyet és a hadügyet, vagy legalábbis az egyik karhatalmi tárcát. Ez a hatalmi harc már évek óta lappang köztük, ki tudja, nem tör-e most ki egyszerre elemi erővel és nem boritja-e föl az egész eddigi koalí­ciós rendszert. Az eddigi rendszer arra épül föl, hogy sem a jobboldal, sem a bal­oldal magában nem alkot többséget, követ­kezésképpen nem alakíthat kormányt. De ez a helyzet csak addig áll fenn, amig mind a két oldal kitart amaz álláspont mellett, hogy az ország első pártja, a szudétanémet párt nem vehető föl a kormánytöbbségbe. Mihelyt azonban a szudétanémet pártot va­lamelyik blokk elismeri kormányképesnek és hajlandó vele együtt kormányozni, ab­ban a pillanatban uj konstelláció állhat elő, amely anakronizmussá teheti a mai koalí­ciót. És ezek a lehetőségek most sokkal kö­zelebb állanak a realizálhatósághoz, mint bármikor előbb. A harmadik nagy idénygond: a munka- nélküliség őszi emelkedése. Most a terme­lés bizonyos ágaiban a fölszerelési szükség­letek általános európai emelkedése követ­keztében bizonyos konjunktúra van. De mint Necas miniszter jungbunzlaui beszédé­ben is hangsúlyozta* ez a konjunktúra egy« Hiiler kiáttványaa nürnbergi pártkongresszuson „Versailles halott, Németország szabad“ Gyarmati követelések A birodalom szövetségessi A német közgazdaság helyzete NÜRNBERG. — A német nemzeti szo­cialista pártkongresszust kedden a nürnber­gi Lipót-csarnokban rendkívül ünnepélyes formák között megnyitották. Mint jelentet­tük, ez alkalommal a pártkongresszuson részt vesz csaknem a teljes berlini diplomá­ciai testület s mindössze az orosz nagykövet és a nuncius hiányzik. A terem tultömött volt. A belső csarnokot vörös-arany-kék és elefántcsontszinnel dí­szítették ki. A pártkongresszus jelmondata: „A nemzet ereje az egység akarásában rej­lik!“ Az első sorokban ül a külföldi államok­ban lévő nemzeti szocialista csoportok negy­vennyolc képviselője, mögöttük a birodalom legfelsőbb hivatalnokai, tábornokok, a ten­gernagyok és Hitler vendégei, ... A célkitűzések Az ülést Rudolf Hess, Hitler helyettese nyitotta meg, aki mindenekelőtt a háború­ban elesettek emlékének áldozott és kijelen­tette, hogy a kancellár akaratából a most kezdődő kongresszus a „munka pártnapja“ címet kapja. Hess után Wagner megyefőnök fölolvas­ta a Führer proklamációját. Hitler mindenekelőtt a pártkongresszus történetével foglalkozik, majd megállapítja, hogy az összejövetelnek hármas célja van: 1. seregszemle az eddig végzett munka fö­lött, 2. az uj feladatok kitűzése, 3. a német nép bevezetése a nemzeti szocializmus gon­dolataiba és szervezeteibe. Hitler szerint a háborúk sem okoznak annyi kárt a népek oldalú és egyenetlen. S e téren sok tenni­való és sok mulasztás történt. Egyrészen a konjunktúra élvezőivel, a kartellekkel szem­ben a kormánytöbbség elmulasztotta meg­tenni a szükséges rendszabályokat, másrészt a munkások oldalán a konjunktúrára és a tavalyi devalváció utóhatásaira való hivat­kozással máris jelentkeznek bérkérdések. A munkanélküliség augusztusi statisztikája, amelyet ma tett közzé a népjóléti miniszté­rium, még örvendetes csökkenő irányzatot mutat. De csak az egész ország összeredmé- nyében s még pontosabban: csak Csehor­szágban és Morvaországban csökken a munkanélküliek száma, Szlovenszkón és Kárpátaljáan már augusztusban őszi ten­denciát látunk: fölfelé ugrott a munkanél­küliek száma. Ez az adat is mutatja, hogy a pillanatnyi gazdasági konjunktúrában csak a történelmi országrészek gazdasága része­sedik, Szlovenszkó és Kárpátalja ipara leg­följebb csak nagyon kis mértékben. A szlo­venszkói és kárpátaljai munkások, akik va­laha a gyáriparban szerezték kenyerüket, az ipartalanitási politika következtében megint a mezőgazdaságba szorultak, de mihelyt a nyári mezőgazdasági főmunkaidény kissé történetében, mint a társadalom elfajulása s ezért a nemzeti szocializmus főcéljának a német nép átnevelését tekinti. Nem elég, ha valaki müveit és egy valláshoz tartozik, ma több kell, fegyelmezett regeneráció, hogy a bajoknak elejét lehessen venni. A harc a megélhetésért A német közgazdaságról Hitler kijelen­tette, hogy sem szocialista, sem szabad gaz­daság nem akar lenni, hanem úgynevezett „kötelezettséget vállalt közgazdaság“, amely csak egyet ismer: a nép életfeltételei­nek emelését. Á nemzeti szocialsta állam rö­vid idő alatt függetleníteni fogja a német nemzetet számos fontos területen a külföld gazdasági befolyásától. A német közgaz­daság csak egy nehézséget ismer: a nép élelmiszerrel való ellátását. A német tér gyarmati kiegészítés nélkül túl kicsiny és nem működhet zavartalanul. Elviselhetetlen gondolat, hogy a német nép évről-évre ki van szolgáltatva a jó vagy a rossz aratá­soknak, mig mások elégetik gabonájukat. A gyarmati követelés tisztára gazdasági jel­legű és a német nép egyszerűen nem érti a gazdag és telitett államok álláspontját ezen a téren. Németország régi gyarmatait nem rabolta el másoktól háborúkban, nem is lopta senkitől, hanem annakidején gazdát­lan területeket szállt meg és fejlesztett ki, mint a többi hatalom. Németország világhelyzete Áttérve a politikai kérdésekre a proklamáció 'kijelentette, hogy három tény a német történe­lem egyik legsötétebb fejezetének végét jelenti. Ezek a tények a következők: 1. A versaillesi szerződés halott. 2. Németország szabad. 3. A német szabadság biztosítéka a német hadsereg. A proklamáció szerint a nemzeti szocialista Németország rövid öt év alatt megsemmisítette az öröknek gondolt békediktátumot és négy év alatt felépítette a birodalom hadseregét, amel­lett Németország ma korántsem izolált, hanem szoros szövetségben él hatalmas államokkal. A nemzeti szocialista Németországot termesztés érdekközösség fűzi a fasiszta Olaszországhoz s ez a szövetség az utóbbi hónapokban egyre in­kább az európai biztonság fontos tényezője lett. A jövőben senki nem cselekedhet e két állam közös akarata ellen. A Japánnal kötött szerző­dés ugyancsak kiemeli Németországot az elszi­geteltségből és alkalmassá teszi arra, hogy a ci­vilizációt bárki ellen megvédje. A lengyel-né­met barátságról is nyilatkozott, majd áttért a német belállapo tokra. A legnagyobb forradalom a proklamáció sze­rint az, ami Németország belsejében történt s amely a fajhigiéniával megtisztította a birodal­mat a kártékony befolyástól. Nemcsak a né­met ifjúság száma nő, hanem az ifjúság kvalitása is s aki ránéz az uj német fiatalságra, rögtön lát­ja, hogy itt egy uj és nemesebb embemeanzedék keletkezik. távolodik, rögtön rohamosan emelkedik köztük a munkanélküliek száma. Ez a ma­gyarázata annak, hogy mialatt Csehország­ban augusztusban 7.9 százalékkal, Morva­országban és Sziléziában pedig 11 száza­lékkal emelkedett a foglalkoztatott munká­sok száma, addig Szlovenszkón 11.6, Kár­pátalján pedig 5.1 százalékkal csökkent! A gazdasági konjunktúra eme regionális egyenlőtlenségét nem elég csak konstatálni, hanem ez ellen sürgősen cselekedni is kell. A kormánytöbbséget e téren a legnagyobb adósság terheli Szlovenszkóval és Kárpátal­jával szemben. Ilyen körülmények közt a koalició szá­mára á legsúlyosabb őszi gond. az utolsó: a választás. Az első községi választások ok­tóber végére vagy november elejére esedé­kesek. Akárhogy fázik is a kormánytöbb­ség legtöbb pártja a választástól, — mert szörnyen fáznak tőle —, ha a községi kép­viselőtestületek mandátuma lejár, a törvény értelmében meg kell ejteni a választásokat. De egyre halaszthatatlanabbak a kamarai válsztások is. A kormányt ígérete köti, hogy ez év végéig ezeket is megejtik. Hiába fázik a szociáldemokrácia a népjóléti intéz-, mények, a betegsegélyzők és nyugdíjintéze­tek vezetőségeinek választás utján való föl­váltásától, huszévi direktórium után a demo­kratikus önkormányzatot végre itt is be kell hozni. Mennél tovább húzzák a mai kineve- zéses rendszert, annál súlyosabb ítélet vár a választók részéről a mai szociáldemokrata uralomra. S ugyanez vonatkozik a mező- gazdasági tanácsokra és kereskedelmi ipari kamarákra, amelyekben a kinevezéses rend­szer következtében az agrárpárt, illetve a cseh iparospárt épitett ki magának pártha­talmi fellegvárakat. Ennek a protekcionista gazdálkodásnak előbb-utóbb vége kell hogy szakadjon. Világos, hogy ezek a legaktuálisabb őszi gondok rendkívül nyomasztó közhangula­tot teremtenek a kormánytöbbség pártjai­nak soraiban. A legtöbb probléma azért ne­héz és hálátlan számukra, mert akárhogy oldják is meg, a népszerűségüket teszik vele kockára. A választások során, különösen a kamarai intézményeknél mindenképpen csak vesztenivalójuk van a kormánypártoknak és vereség var rajuk. Nem csoda, ha a kor­mánypártok lehangoltak és idegesek. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom