Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-05 / 203. (4349.) szám

BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK — 387 — SZÍNJÁTÉK a vizespohárban. Pár fillérért kaptok a drogériában anilin- festéket. Vegyetek minden színből egy ke­veset: pirosat, sárgát, zöldet, barnát, feke­tét, kéket. Ezeknek az árnyalatait is sok változatban kapjátok s minél többféle szint vesztek, annál szebb lesz a „színjáték“ is! Egy pohár vagy korsó vízbe (de ne lök­jétek meg az asztalt, hogy a víz felülete nyugodt maradjon!) tegyünk egy-egy szem­csét minden színből. A könnyű festékszem­csék a viz felületén maradnak s lassan ol­vadva, finom, szép festékfonálként eresz­kednek a pohár fenekére. A játék szebb és érdekesebb, mint ahogy igy leírás után hin­nétek. Ne sajnáljátok megpróbálni! A VARÁZSPÁLCA. Ez inkább téli összejövetelekre alkalmas mulatság: könnyű sétapálcát, vagy hosszú kötőtűt úgy helyezzünk el egy szék támlá­ján, hogy a bot, vagy tü könnyen mozdul­hasson el rajta. Aztán átmegyünk a másik szobába, ahol a kályhán már jóideje me­legszik az újságpapírból jó erősen össze­csavart „varázspálca“ (száraz újságpapírból göngyöljük!), ezt többször megdörzsöljük ruhánk kabátujján, aztán belépünk a társa­sághoz, s ime: alig közeledünk varázspál­cánkkal a tü, vagy pálca felé, az elkezd körbe forogni! Ez a „csoda“ addig tart, ameddig a hő- és dörzsölésokozta elektro­mosság a pálcánkban van (jó néhány per­cen át). KITALÁLOM! írj fel egy háromjegyű számot. (Én nem látom, nem tudom mit írsz.) Most ird alája fordított sorrendben ugyanezt a háromje­gyűt. Megvan? No, most vond ki a nagyob­bikből a kisebbiket! (Még mindig nem látok, nem tudok semmit abból, amit ott a papí­ron művelsz!) Ha most megmondod a kapott kivonat utolsó számjegyét, én megmondom az első két számjegyet! Magyarázat: Ha egy háromjegyű szám­ból (például 532) kivonjuk a fordítottját (tehát 235-öt), mindig olyan számot nye­rünk, amelyben a középső jegy 9-es, s a két szélső összege szintén 9. Tehát könnyű a trükk! (Például 532 — 235 ^ 297. Ha meg­mondják, hogy az utolsó számjegy 7, akkor tudom, hogy az első csak 2-es, a középső csak 9-es lehet.) HÓKA A Ló ÉS A KUTYA. A kocsiba fogott lóhoz szólt a kocsi mel­lett szaladgáló kutya: — Ugy-e, milyen jó dolgom van nekem, én csak üresen szaladgálok a kocsi után és ha nem akarom, még azt sem kell tennem. De te kénytelen vagy a nehéz terhet huzni. — Én gazdámtól ezért tiszta abrakot ka­pok, de te neked csak a csontokat dobják oda, ami már senkinek sem kell. A KIS KESERGŐ. Egy kislány sir az uccán keservesen. Egy arra sétáló bácsi faggatja, mi baja. Mikor megtudja, hogy a kisleány elvesztett tiz fillérjét siratja, ragyogó tizfillérest ad neki — Most azután ne sírj tovább. De a kislány még- keservesebben zokog. — Mi bajod még mindig? — kérdi a bácsi türelmetlenül. — Ó, ha el nem veszitem az első tizfillé­rest, most már busz fillérem lenne. A KÉT PÁR CIPŐ. A lusta fiú cipője a szorgalmas fiú cipő­jének ezt mondta: — De jó dolgom van, gazdám csak egy­szer kinoz kikeféléssel hetenkint, sajnállak téged, mivel mindennap kinoz a gazdád a keféléssel. — Nem baj, — mondja amaz, — legalább mindig tiszta és fényes vagyok, te pedig piszkos és sáros. IGY MÁR NINCS BAJ . . . Megbukott egy gyerek és nyáron is ta­nulnia kell. — Te haszontalan, — szólt rá a ma­mája, — úgy hallom, hogy délelőtt tanulás helyett labdáztál! — Ó, nem, anyukám, nem labdáztam. Ezt be is bizonyitom. Itt van egy csomó hal; horgászni voltam. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Biró István. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd, Dobos László: :: Forgách Ildikó, Forgáck Klárika. :: Horváth Ferenc, Halas Kázmér. :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Ke- nessey Csaba, Kenessey Ildikó, Klucsik Tildus. :: Kern Mária. :: Láng Ede, László Dénes. Nagy Olivér, Nagy Róbert. :: Roth Bözsi, Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Szelei Miklós, Szecsey Klára. :: Tóth Jenő, Takács Sándor. :: Vi­lági József, Virágh Vilma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom