Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-05 / 203. (4349.) szám
1937 augusztus 5, vasárnap. MAGYAR KULTURPIONIREK CSEHORSZÁGBAN A cseh reformátusok magyar lelkipásztorai O Az egyes nemzetek történeti köztudatában a többi népekhez, szomszédaikhoz való viszonyuk jobbára csak a súrlódási felületek, az el lentétek ismeretében él, jóllehet a szürke hétköznapok békés együtt- vagy legalább is egy másmellett élése nem kisebb és nem kevésbé mélyrenyuló részét teszi ki a népek életének, így vagyunk a magyar viszony megítélésével is mind a cseh. mind a szlovák köztudatban, sőt gyakorta még magában a céhbeli történetírásban is. Itt is, ott is, a „magyarság fogalma általában csak az „ezeréves elnyomás, a magyar ur — tót elnyomott jobbágy kényszerképzetét villantja fel, de hogy ennek a népnek a múltja a maga évezredre visszatekintő államiságában egyúttal építő munka is volt az európai kultur- közösség életében, erre már akár a cseh, akár a szlovák közvélemény történetszemlélete csak kevéssé, vagy egyáltalán nem eszmél rá. (V. ö. pl. Anton Stefánek előszavát St. Jansák müvéhez: Slovensko v dobé uhorského feudalisms Bratislava, 1932, a Csl. zemedelské muzeum kiadása.) A közvélemény történetszemléletének ilyetén eltorzulása korántsem csak a cseh-magyar, vagy a szlovák-magyar viszonynak a jellemzője; ellenkezőleg: többé-kevésbé általános jelenség. Magyarázata: a közvéleményben megszólaló szélesebb rétegek történeti műveltsége rendszerint másodlagos lecsapódásul az iskola, a publicisztika, vagy éppen a politikai propaganda révén alakul ki s csak elenyésző részben gyökerezik közvetlenül a tudományos történeti irodalom ban Amellett pedig még felette felszínes is: ér zékeli a történeti folyamatnak hangosabbik részét. az eseménytörténetet adó harci mozzana tokát, de a népek együttélésének evolúciós fo lyamataihoz, a történésnek e mélyebben fekvő összefüggéseihez, amint azok a különböző tényezőknek lassú, de annál sokoldalúbb kölcsönhatásaiban alakulnak, nem nyúl le. Már pedig ezeknek az evolúciós folyamatoknak, a békés együttélés megállapítható mozzanatainak és tartó-elemeinek a kihangsulyorása gyakorta sok kai inkább szolgálná a ma aktuális problémáinak kölcsönösen megnyugtató megoldását és az ennek előfeltételét jelentő megbecsülést, mint az ellentéteknek a kidomboritása és a lebecsülés még ha azok a nemzeti nevelés és a nemzeti öntudatébresztés tisztes céljainak szolgálatába ál- litvák is. A cseh-magyar viszony múltja sem ál! merő szembenállásból. A morvamezei csata, a huszita- háboruk félévszázada, a Bach-korszaknak nemzeti elnyomást szolgáló s igy a magyarságnál bizony nem a legjoh emlékeket hagyó cseh „Beamferei“ a kirobbanó ellentéteknek meg megszakadt fázisai csupán, amelyek közé az egymásra kölcsönösen ható békés együttélésnek huzamos korszakai iktatódnak. Például a vise grádi királytalálkozón (1335) megpecsételt politikai fegyverbarátság és gazdaságpolitikai meg egyezés, a magyar humanizmus bennsőséges kapcsolata a cseh és csc-hsziléziai humanizmussal X\ I század első felében, a cseh-morva rendek török-segélyei, a túlnyomó részben protestánssá lett magyar és cseh-morva rendek szövetkezése vallási és rendi érdekeik védelmére, a Habsburg- házbeli testvérharc Mátyás főherceg államcsiny- je idején, avagy Commenius magyarországi működése és a cseh exulánsok menedéke a magyar- országi — és pedig nem csak szlovenszkói — protestánsoknál a fehérhegyi csata után Csehországban diadalmaskodó rekatolizálá^ évtizedeiben. A megértés jegyében állott egymásratalálás- nnk. az eszmények cs emberiesség sugalta se- gélytnvujtó kézfogásnak kevéssé islert, de annál szivhezszőlóbb példájával szolgál a cseh protestantizmus története a II. József által kibocsátott türelmi rendelet (1781 október 13.) nyomán beköszöntött újjáéledésének korszakában is. (V. ö. Bednáí. Frantisek: Ceskobratrská rirkev evangelická na stezkách véku a na prahu nővé doby. Praha. 1924.) A fehérhegyi csata után az ellenreformáció egész munkát végzett Csehországban, a katoli- kus egyház mondhatni a maga teljességében érvényre juttatta kizárólagosságát. A cseh testvéreknek nemzeti talajban gyökerező népes gyülekezetei csakúgy megsemmisültek, mint az ágostai és a helvét hitvallást követők egyházai. A rrfo--"->t0rj hitvallások kivétel nclkiil ti'toft tonokVá n’-’'Vé-uftattak: aki tőlük el nem ál'oít. hanem azokat akár nyíltan, akár titkon vallani merte, büntetendő cselekményt követett el. S ahol sem a misszionáriusok téritő cKeny sége, sem a világi hatalom büntető szankciói nem használtak, az államhatalom nem riadt vissza attól sem, hogy tízezer számra a határon túlra tegye hitüktől nem tágító alattvalóit. Évtizedekre erjedő, kemény munka volt. Eredménye nem maradt el. A század végén már alig pár száz főben állapítható meg azoknak a száma, akik dacos elszántsággal még mindig evangélikusoknak merték vallani magukat. Hiánytalan azonban mégsem volt a siker. Látszatra hajolva csak meg a rekatolizáció hatalma előtt, még egy évszázad múltán is ezrek és ezrek lelkében ott égett a nagy cseh megmozdulás reformátort hitének apákról fiukra öröklődő tudata, amint ezt a VI. Károly császár, sőt még Mária Terézia utolsó éveiben is kirobbanó nyílt zavargások bizonyítják. Nyolcvan-százezer főre becsülhető ezeknek a csehországi krypto-protestánsoknak a száma. Megfelelő vezetés egyházszervezet híján gyakorta a szektarizmus ösvényeire siklottak, nagy általánosságban azonban a cseh tesvérek hitvallásának az emlékét melengették szivükben. II. József türelmi rendelete (1781 október 13.) másfélszázad múltán ennek a tespedő protestáns kisebbségnek is visszaadta ismét a vallásszabadságot — de csak az ágostai vagy a helvét hitvallás alapján, mig a nemzeti hagyományokkal átitatott régi cseh testvériség felélesztését ő sem engedte meg. A jelentkezők nagyobbik része, -— mintegy 75 százaléka. — mind Cseh, mind Mor- vországban a helvét hitvallás felvétele mellett döntött, mint egyszerűbb szertartásait közelebba i/e&e-kMtyag,- efte&aitoalc SSfAgwISQ állónak érezték egykori nemzeti egyházuk hagyományaihoz. Ennek a református alapra helyezkedett felekezeti kisebbségnek a megszervezése és lelki gondozása a kezdet, az újjáéledés legnehezebb éveiben csaknem teljes egészében magyar reformátusok munkája volt. A másfélszázados elnyomás után újraéledő cseh protestantizmus számára az egyik legfogasabb kérdés volt, honnan vegyék a szerveződő egyházközségek élére a képzett lelkészeket? A szláv államokban hasztalan néztek volna hit- testvérek után. A szomszédos Szász- és Porosz- ország protestánsainak segítségét nem vehették igénybe, miután ezt a türelmi rendelet politikai okokból eltiltotta. Szinte egyedüli, de egyben a legegyszerűbb megoldásnak maradt a magyar- országi testvéregyházak segitségülhiivása, ahol legalább is az ágostai hitvallásnak a szlovák evangélikusok lelkészeinél még a kellő nyelv- ismeretet is megtalálták. Kormánykörökben is ezt a megoldást találták legkedvesebbnek. A magyar református egyházhoz, még pedig a tiszáninneni kerülethez Kinsky Fülöp gróf részéről érkezett be az első kérelem, aki földesúri alattvalói részére keresett lelkészt. Kinsky gróf kérelmével kapcsolatosan a kerületnek Sárospatakon tartott közgyűlése 1782-ben egyelőre két lelkésznek a kiküldését határozta el: Kováts Ferencet és Vince Mihályét, akiket harmadiknak rövidesen még Jessenius József is követett. Kováts és Jessenius, mint szlovákajku gyülekezetek lelkészei kielégitő szláv nyelvismerettel is rendelkeztek. Ez első vándorok nyomában és hívására azonban a következő két-három esztenUtazzanak LEDO — Alpesi levél — Hirtelen le kellett hunyni a szememet, mintha villám cikázott volna váratlan sebességgel a látásom előtt. Mire újra fölrebbent két szemem héja, a hófödte hegyek fenyves völgye fölött egyetlen nagy legyező terült szét. A legyező átlátszó volt, mintha levegőből font vízesés lenne s minden gerezdje — mert fényessége szabályos fénygerezdekre oszlott, — külön világított. Fent, egy sziklahorpadásnál jól ki lehetett venni az óriási fénylegyező forgóját, mert a lebegő aranysa vök, mint valamely felszabdalt csipkebodrozat, mind oda futottak össze. Fölségcs látomány. Feledhetetlen, mint minden Kinyilatkoztatás. A szemgolyó nem bírta soká: önkéntelenül magárarántotta redőnyeit s mesterséggel lezárta őket. Miért tette? Mindjárást megtudtam. Eqész testem egyszerre úgy elmerült a 'fényköd fürdőjében, mintha éterbe mártották volna bele mélyen. összes szerveim teleitták magukat a nap ködével s az beáradt minden pórusomon. Azt éreztem, libegek valahol. Távol mindenkitől Semmi közeli benyomás nem ért el hozzám. Már valahol igen messze lehetek. Beburkolt és magához ölelt a nap-köd. Ezt nem lehet elfelejteni valameddig élünk. A naplegyező káprázata csak néhány percig tarthatott, pedig ugv látszott, mintha századok surrantak volna cl bennem s fölöttem. Századok? Nem. rosszul mondtam, mert a nyelv csak rövid- lejáratu tünemények kimondására van berendezve. Amikor a tünemény végétért, a nap elment a havas megint heggyé változott, a völgyben megint sudaras fenyők mohos törzse állott a patakásta kivájt köveken: akkor első gondolatom. mely belémvillant s megint összekötött a külvilággal, egy óriási csillagászati fénvkép volt, melyet a párisi kiállitás „Felfedezések csarnokában" bámultam meg a velem tolongó tömeg áradatában. Egy sugárnak a képét mutatják be. melv oly távoli égitestből rezdült ide. hogy eqvmillió- hatszázczer földi év kellett hozzá, mig ideért hozzánk s az cmber-c*\'uná$z fc,fogta lencséjével. I-z a sugár akkor indult el a végfc' nhc. amikor ember még nem lakott a földön. Ha most indul Utolsó utazás Velencébe 1937. 9. 12-én...................................................kö 990.— P'árlsba Svájcon át................................................................................................... ... 2.250.-— Bécs Budapest 1937. 9. 24.—28-ig DreasSa-telpaig 1937. 9. 25—28-ig Szüretre Kárpátalja és Magyarországba 1937. 9. 12—25-ig . . . Kö 1.580.— LIDO-Udová autodoprava spolecnost s r. o. Praha ti., Václavská nám. 72 Telefon 213-08, 222-08 NAP-KÖD Irta: Hegedűs Lóránt cl arról a planétáról felénk uj sugár, az akkor 'og majd ideérni, mikor a föld már annyira kihűlt, hogy minden emberi hírességből csak meg- f-.gyott csontvázak maradnak meg s beköszöntött a^ örök béke. Ehhez a végtelen sugárlátogatáshoz jutottam közelebb, mikor a gleccser alján belekerültem a nap-ködbe s mellettem kemény köveken általharsogva mormolt szaggatott melódiát a kristályvizü alpesi patak. Hogy a nap összecsukta sugárlegyezőjét, a vöJgy, a patak, a mézgás fák s a csobogó viz- zubatag föllélegzcttek. Párás lehellctüket bcle- fujták az üresen maradt égbe. Egyszerre csak átlátszó fehéren úszó gomolyokkal telt meg a *azo.k olV rc-gő vonulással szakadtak fel a földről, mintha láthatatlan selyemszálon húzná fel őket a mélyből, — a saját mélységükből — a tündén színjáték zsinórpadlásának nagymestere. Lassan az egész világ tele lett felhőfószlányok- kal. melyek méltóságos menetté sorakoztak, mintha valamely előre megirt szertartáskönyv nagy ceremóniája szerint hódoló menetté alakul- nának. A különös az volt, hogy a fehér vatta- fodrok. bar átlátszottak rajtuk a hegyek kúpjai s a tobozos fenyőfák csúcshajtásai, mégis az egész mögöttük levő kézzelfogható, megmarkol- hato sziklavulágot oly valószínűtlenné tették s oly álomszerűvé varázsolták, mintha azok volnának parakepletek, ők pedig az eddigi valósáq, a világ maga. A tundérjáték azzal végződött, hogy az uj patyolatfeher, lebegő felhökárpit oly kísérteties latomanyt tart elenk, mintha minden, mit eddiq átéltünk a fo dön, mindenki, akivel messze országokban találkoránk, minden szó, gondolat, tett. gond, mi valaha lelkűnkön átment, mintha mindez megegyszer megjelenne és átvonulna rajtunk. Mikor igy megtelt az alpesi völgy s mikor lelkünk nem bírta tovább saját kisérteteinek ránk- koveuezesét, — akkor megértettük, hogy elértük a hatart. amelyen túl az ember nem bírja el a yilag titkait, 1 dő folyamán már csoportosan jelennek meg a sorjában alakuló református gyülekezetek élén a magyar lelkipásztorok. Névsoruk Bednáí idézett müve után a következő: Csehországban: Czider Imre, Gaal István, Ba- csa Mátyás, Szalay József, Végh János, Kovács András, Molnár Péter, Szeremley István, Tu- róczy J., Baka László, Breznay J., Szeremley Sámuel, Ákos András, Berety István, Szalay János, Kazay J., Tardy Mózes, Galambosy Sámuel, Kiss Benjamin, Toronyai Miklós, Marton Dániel, Orosz Sámuel, Szegő András, Szüts Sámuel, Rimány István, Kaposy Sámuel, Szalat- nay J., Csömör J., Csikor Péter, Tőrös, Fazekas György, Bary Mihály, Bodnár János, Gál- Mihály, — a bevezetőben említett első hárommal összesen harminchétén, Morvaországban: Blasko Mihály, Slachta Pál, Breznay István, Elek Márton, Vásárhelyi István, Szentmártony Pál, Szalay Sámuel, Bállá István, Nagy György, Intzédy J., Kun Sándor, Kálnay István, Fábry J., Vámosy Mihály, Mészáros Péter, összesen tizenöten s az első kettő kivételével ugyancsak magyar nemzetiségűek, A magyar misszionáriusoknak nem mindegyike szokott bele az uj környezetbe, nem mindegyike rendelkezett az áldozatos munkához szükséges kitartással és egyik-másik esetben az igazi hivatottsággal sem. De a kivételek e csekély százalékától eltekintve, tulnyomórészük, —< a cseh történetiró szavait idézve, — „valóban apostoli lélek volt nagy kitartással, türelemmel és Isten iránti lelkesedéssel“, akik a nagy küzdelmekben meggyötört, ellankadt egyházat a tűz és a félelmet nem ismerő bátorság lelkületével töltötték el.“ „Volt közöttük sok kiváló egyéniség, akik díszére váltak volna sokkal nagyobb egyházaknak is, mint aminő a kicsiny és még csak ébredező cseh egyház volt. Munkásságuk kötelezi a modern cseh egyházat, hogy ma, amikor az első úttörők hantjai már régen be- sünpedtek, történeti visszapillantásaiban letegye sírjaikra a hála koszorúját,“ Elhatározásukban, hogy idegen földön, még nyelvileg is teljesen idegen környezetben vállaljanak egész életre szóló hivatást, — a magyar lelkész-vándorokat csak a hitbeli meggyőződés vezette; anyagi előnyök nem csábíthatták őket, hiszen a cseh protestantizmus szegényes parasztegyházai össze sem voltak mérhetők a magyar reformátusoknak virágzó, a birtokos középnemesség, vagy a nagy parasztvárosok gazdasági erejére támaszkodó gyülekezeteivel. A szegényes sorsot is vállalták, — s lelkes odaadással, az eszményeknek szentelt élet tudatában keresve megnyugvást. Magyar szivük telve volt gondjaikra bízott uj népük szereteté- vel, magáévá szerette és szolgálta annak eszményeit, — azzal a meggyőződéssel, hogy Istennek tetsző munkát végeznek, amikor a cseh kryptoprotestantizmus paraszti sorokból tobor- zódó táborát uj élettel töltve el, azt a cseh nemzeti művelődés egyik termő fájává nevelik. S nemcsak életüket, — uj népüknek szentelték fiaikat is, akiknek soraiból a cseh evangélikus egyháznak oly kiválóságai kerültek ki, mint egy Tardy Hermann, egy Nagy Sámuel, egy Sza- latnay Emánuel. Kisebbségi történetírásunknak — s itt elsősorban a losonci teológiára szorult reformátusainknak egyháztörténelmi kutatóira gondolunk — dicséretremél'tó, de egyben hálás feladata is lenne a cseh művelődés e magyar kulturpionir- jei által végzett munkának, az általuk a magyar és cseh szellemi élet közt közvetített kölcsönhatásoknak a közelebbi feltárása. S ez annál is inkább, mert a bécsi evangélikus teológia felállításáig (1818) a cseh reformátusok lelkészi utánpótlása is kizárólag a magyar főiskolákon, Sárospatakon, Debrecenben nevelődött. Egy darab magyar élet ez is, amely ma még a cseh pa- róchiák, egyházi és világi hatóságok levéltáraiból, főiskoláink irataiból és nem utolsósorban mag-*<nak a Csehországba szakadt magyar lelkészeknek az irodalmi munkásságából a maga teljességében meg volna eleveníthető.
