Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-30 / 223. (4369.) szám

XVI. évf. 223. (4369) szám • Csütörtök • 1937 szeptember 30 Elöfiietésl árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • H ké^es melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága II., Panská üli ce 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. ® 9 SÜRGŐNYC1M HÍRLAP, PRRHft. Műveltség és hivatás A főiskolai tanulmányokat néhány év előtt befejezett szlovenszkói má. gyár fiatalok egyik kiválósága tollá­ból közöljük az alábbi közérdekű cikket. A halvány szeptembervégi napsugár s a hü- vöslő esték borzongató magánya föltartóz­tathatatlanul elénk hozza az ősz visszatérő problémáit és szemben állunk a kulturális élet megsokszorozódott tennivalóival. Októ­ber küszöbén lehetetlen nem gondolnunk az egyetemek fiatalságára s vele kapcsolat­ban azokra a müvelődésjellegü kérdésekre, melyek néma szfinxként merednek föl az életünk látóhatárán. Úgy tűnik föl innen az ország, mint holmi óriási Szarmáta síkság, ahonnan az ősz beálltával az ifjú Napóleo­nok százai indulnak el az áhított és titkon rettegett Moszkva, a három egyetemi város ’valamelyike felé. Tömött sorokban, hatal­mas lelki fogékonysággal, sajátos alkotó­kedvvel sorakozik föl ez az uj fiatalság, hogy töretlen lendületével magának köve­telje a dolgozniakarás jogát és az idősebb korosztály felé odakiáltsa az örök fiatalság hitét, Megvalljuk, kissé szorongva nézünk erre a diadalmas, uj fiatalságra. Lelkűnkben föl­tolakszik a kérdés: vájjon megtettünk-e mindent, hogy útja tövistelenebb legyen, mint a miénk volt, hogy sikerrel birkózhas­son meg azokkal a fölmeredő akadályokkal, melyek kísértetiessé tették a mi életünket. A magyar diák művelődési lehetőségei lebeg­nek szemünk előtt, miközben ennek a fiatal­ságnak a bizalmát, érintetlen lelkét és inten­zitását csodáljuk. Keressük azokat az esz­közöket, melyek az egyetemi oktatás száraz és fantáziátlan módszerein fölül biztosítani tudnák ennek a szlovenszkói magyar diák­nak egyetemes európai horizontját, elaszti­kus, csiszolt gondolatvilágát, hagyományok­tól átszőtt lelküségét, saját középeurópai lé­tének igazolását. Kutatjuk a módokat, me­lyek ezt a fiatalságot a vérébe iktatódó ide­gen hatások mellett is a magyarság európai küldetésének bástyaőreivé teszik a végeken és amelyek egy ma még kialakulatlan ki­sebbségi életforma felszíne alól napfényre hozzák mindazt az értéket, mellyel az elfi­nomult ösztöníi magyar kulturtársadalom rendelkezik. És ezen a ponton elkerülhetet­lenül vissza kell térnünk kisebbségi létünk amaz alaptételéhez, melyet az újkori magyar élet nagy kritikusa, az Erdélyt megjárt Né­meth László félelmetes erővel fogalmazott meg romániai útleírásában, ahol kimondta a szabályt, hogy ,,a^ kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni“. Újból és újból vissza kell térnünk a kisebbségi munka eme sark­tételéhez, mely egy didaktikus erejű kritikus szájából hangzott el és úgy is tekinthető, mint az erdélyi magyarság közel huszesz- tendős fönnmaradási küzdelmeinek végső, tévedhetetlen rezüméje. Igen, elitnek lenni, a tengődésből emberhez és magyarhoz illő sorsot, küldetést csinálni, ez volna az a kö­vetelmény, melyet a fiatalságnak lelki sze­mei előtt kell tartania. A gondolat csak szá­munkra uj, csak annak a fiatalságnak hang­zik idegenül, mely néhány évvel ezelőtt a kisebbségi munka föladatait egy messzi és kétes világperspektivába tolva ki, az egész európai társadalmi rend újjáalakulásától várta saját kérdéseinek megoldását. Az utóbbi években erre a fiatalságra is rásza­kadt az idegen bálványok alkonya és most Mussolini utolsó berlini napja A két diktátor a világbékéért A du« keddi német békebeszéde - Hárommillió ember az olimpiai stadionban — Az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzása — Csapatszemle « A dace és a Führer beszédének BERLIN. — A német főváros két napig mámorosán ünnepelte az olasz miniszterel­nököt* Amióta Mussolini hétfőn délután hat órakor bevonult Berlinbe s több mint más- félmillió ember üdvrivalgása üdvözölte, azon az útvonalon, amelyen a duce, Hitler és kíséretük fekete autói végigvonultak, amióta hétfőn este a kancellári palota dísz­termében elhangzott a két diktátor első po­hárköszöntője és az Unter den Linden hó­fehér transzparensekkel kivilágított útvo­nalán a késő éjjeli órákig embermilliók ün­nepelték a délről jött vendéget, a német fő­város egyetlen pillanatig sem nyugodott s minduntalan uj ünnepélyek és uj nyilatko­zatok hangzottak el, A német nép az ue- cán és mindenütt, ahol Mussolini megjele­nik, ugyanazzal a „duce, duce“ kiáltásokkal fogadja az olasz diktátort, mint Itália népe szokta s a sok duce-kiáltás gyakran már elnyomja a heil-kiáltásokat is. A hétfői és a keddi program Hétfőn este kilenc kilométer hosszú út­vonalon vonult be Mussolini a német fővá­rosba. Az ünnepségeket a kancellári hivatal úgynevezett terassztermében kétszáz ven­dég számára adott estély vezette be, Musso­lini és Hitler pohárköszöntőket mondtak ezen az estélyen, de nyilatkozataik még nem tartalmaztak politikai állásfoglalásokat. A keddi program a hétfői programnál is változatosabb volt. A különféle ünnepek csúcspontját a kedden délután az olimpiai stadionban rendezett nagy népgyülés jelen­tette, amelyen Hitler és Mussolini beszélt. Hitler után Mussolini beszélt. Általános meglepetést keltett, hogy a duce folyékony német nyelven szólalt föl s csak kiejtése volt kissé idegenszerü, A duce németül beszélve is kitűnő és megragadó szónok, aki közvet­lenül hatni tudott hallgatóira annak ellené­re, hogy a hideg német őszben kissé meg­hűlt és a beszéd idején is rekedt volt. A duce környezete különben is félt attól, hogy Mussolini megbetegszik Berlinben, mert nem szokta meg a kellemetlen északi időt. A.z olimpiai stadionban Hitler is, Mussolini görcsös tájékozódó vággyal keres erkölcsi alapot létezéséhez. Az uj fiatalság ebből a szempontból szerencsésebb helyzetűnek mondható. A hazai környezet, melyből ki­kerül, nem a letargia és a kiapadt hit kol­dus tehetetlenségét adta neki utravalóul. Ez a fiatalság már tanúja annak a reneszánsz­nak, mely politikai, gazdasági és kulturális fokon viszi uj lehetőségek felé a szloven­szkói magyarságot s amely a kezdő évek kuszáltsága után már a részleteiben kidol­Több mint egymillió ember hallgatta végig közvetlenül a két diktátor nyilatkozatát, mig az olimpiai stadionhoz vezető útvona­lon kétmillió berlini sorakozott föl, úgy hogy összesen hárommillió ember nézte vé­gig a diktátorok felvonulását, Hitler üdvözlése Hitler beszéde rövid volt és a német dik­tátor szemmelláthatóan minden fontosat Mussolinival mondatott el, mert szavai in­kább csak üdvözlőszavak voltak és nem fog­lalkoztak a világhelyzettel'. —- Több mint egymillió ember hallgatja végig e beszédeket — mondotta Hitler —-, de lélekben résztvesz a gyűlésen a két nem­zet mind a 115 millió polgára és sok száz­millió más ember is, aki ugyancsak figyel­mesen hallgatja szavainkat. A mai este nem népgyülés, hanem a népek gyűlése. Főtö­rekvésünk az, hogy népeinknek békét ad­junk és a békét garantáljuk, Mussolini egyike azoknak a magános embereknek, akik a világtörténelmet csinálják. Olaszor­szág nem csatlakozott azokhoz, akik részt- vettek Németország megaláztatásának mun­kájában s ezért a németség hálás Itáliának. Olaszország és Németország egyesült, ereje ma a legnagyobb garancia Európa békéjé­nek fenntartására és kultúránk megmenté­sére. Minden kísérlet, amely egymás ellen ki akar bennünket játszani, csődöt mondott és csődöt fog mondani, mert 115 millió em­ber közös célok felé törekszik és a két férfi, aki most önökhöz beszél, határozott akarat­tal vezeti népeit a közös cél felé. is bőrig ázott a keddi összejövetelen és a duce környezetének tanácsára azonnal a beszéd után meleg fürdőt vett és ágyba fe­küdt, nehogy a kezdődő kis meghűlés sú­lyosabb következményekkel járjon. Beszédében Mussolini többek között a következőket mondotta: _ A mai megnyilatkozás fontos állomás népeink történetében és fontos állomása az én életemnek is, Ez a találkozás több, mint egyszerű diplomáciai látogatás. Az a tény, hogy ma Németországba jöttem, nem jelenti gozott gyakorlatiságok felé mutat. Magyar­ságának szelleme és tudatlángja már benne él ebben az ifjú generációban, a táj és a táj­ban élő magyar társadalom zamata, ize el­kíséri Pozsonyba és Prágába és a probléma súlypontja ott van, hogy ez a helyesen el­indított fiatalság az egyetemi életformán belül megkapja-e azt a magasabb kiképzést, mely a kor színvonalára állítja és a diploma megszerzése után alkalmassá teszi kisebb­ségi helyzetének magaslatán álló reális. azt, hogy holnap valahová máshová utazok* Nemcsak mint az olasz állam miniszterel­nöke vagyok itt, hanem mint egy nemzeti forradalom vezére, amely találkozott egy másik nemzeti forradalom vezérével. Titkos céljai összejövetelünknek nincsenek. Mi, nemzeti szocialisták és fasiszták a békét akarjuk és mindig hajlandók leszünk az igazi termékeny békéért dolgozni. Háború vagy béke? Béke! Az egész világ feszülten kérdezi, hogy mi lesz az eredménye berlini találkozásunk­nak: háború vagy béke. Mindketten, a Füh­rer és én csak azt mondhatjuk, hogy béke. Azért jöttem Németországba, hogy megis­merjem az uj Németországot. Az uj Német­ország az európai béke erős bázisa. Az olasz és a német világnézetben sok közös vonás van. Mindkettő az ifjúságra támaszkodik, a fegyelemre, a hazaszeretetre és a kényelmes élet megvetésére. A duce ezután a népszövetség és Orosz­ország politikájáról nyilatkozott. Kijelentet­te, hogy Itália a genfi ötvenkét államnak sohasem felejti el, hogy igazságtalan szank­ciókkal sújtotta és Németország volt az a nagyhatalom, amely nem csatlakozott a szankciókhoz. A fasizmus örökké hü marad etikájához, melynek alapelve az, hogy a fa­siszták mindig őszintén és nyíltan beszélnek és megtartják barátaikat. — Ellenfeleim érvei tarthatatlanok. Né­metországban és Olaszországban nincs dik­tatúra, hanem olyan erők vannak megszer­vezve, amelyek a népnek szolgálnak. A vi­lág két leghatalmasabb és legigazibb de­mokráciája az, amely Németországban és Olaszországban uralkodik. Másutt az em­beri jogok köpenyében a pénz, a kapitaliz­mus, titkos társaságok és bizonyos politikai csoportok diktatúrája tombol, mig ezek a sö­tét erők Németországban és Olaszország­ban nem befolyásolhatják az állam politiká­ját, amelyből minden magánérdeket kikap­csoltunk. A közös német—olasz politika egyik főcélja a bolsevizmus elleni küzdelem. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN nagyigényü, európai gyökérszálu munka el­végzésére. Ezen a ponton merülnek föl leküzdhetet­len kétségek. Ismerve az egyetemi városok magyar diáktársadalmának szervezettségét nem hallgathatjuk el ezirányban feltörő ag­gályainkat. Azok az akadályok, melyek - mi fiatal életünket szegélyezték és szint« tragikusan törték meg a csírázó tudományo ambíciókat, — ma is itt vannak. A fiaté nemzedék műveltségi és érzületi fejlődésve A duce németül beszél

Next

/
Oldalképek
Tartalom