Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-26 / 221. (4367.) szám
— 406 — Efétpafra fnegistnecUedik Hüki Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY Éjszaka volt, amikor minden jóravaló gyerek mélyen alszik, de a foxik is, meg a lovak is, viszont a macskák ilyenkor hálóznak a háztetőkön. Persze, van a macskák közt komoly, kötelességtudó is, azok az egér- vagy patkánylyukak előtt állnak lesben: várják a prédát. Ilyenkor hát nem tanácsos az egereknek nagy kirándulást tenni. Pedig éjjel járnak ők is, talán, mert kitűnő fülük az éjszaka csendjében inkább meghallja a bársonyos talpú macska léptét is. Egérpapa, a nagy utazó, hosszú távoliét után, éjjel került haza, a zabosláda alatti uj fészekbe. Egérmama addigra már kirágta a láda fenekét, potyogtak a zabszemek, mint az Isten áldása: Pistának és Palinak sorba kellett rakni őket tizenként, úgy tanultak számolni. Nem ment ez tüstént hiba nélkül, akárhányszor kilencet, vagy tizenegyet raktak ki tiz helyett: de volt eszük, könnyen segítettek a bajon: ha kevesebb volt, kipótolták, ha több, megették, Egérmama meg kényelmesen hátradőlt a cipőben, úgy gyönyörködött bennük és amikor Egérpapa megjött, dicsekedve újságolta neki a gyerekek okosságát, csak azután kérdezte: —• Hol jártál, apuskám? Egérpapa hümmögött, a fejét rázta s látszott rajta, hogy nem tudja, miként fogjon szóhoz. — Mesélj már, apuka! — unszolták a gyerekek is. Node ilyet aztán nem láttam, amióta világ a világ! —- mondta végre. — Tudjátok, hol voltam? Moziban! Tudjátok, mit láttam? Egeret! Volt nagy álmélkodás. A kicsiknek tátva maradt a szájuk és minden egérfog meglátszott benne. Mert hallottak ők már a moziról egyet- mást, de azért valójában nem tudták, milyen is az. És még hogy egeret mutattak a moziban! Miféle egeret? Egérpapa aztán elmondott sorjában Miki égerről sokmíndent. Hogy egér is, meg nem is az; kicsi is, mégis nagy, de mindenkit legyűr és olyan körmönfont az eszejárása, hogy mindenkin kifog. Tud énekelni, hegedülni, zongorázni, de még biciklizni is! Aztán King Kongot, az óriásmajmot, úgy bezárta a ketrecbe, mint a pintyet!... És ha üldözik, akkor van csak haddel-hadd! El se lehet mondani, hogy milyen ügyes! Utolérhetetlen! » Még Egérmama is kiváncsi lett erre, nemcsak a kicsik, körülfogták hát Egérpapát, úgy zsi- natoltak a fülébe: — Vigyél el minket is a moziba, apuka! Vigyél el! Mi is látni akarjuk a Miki egeret! ■— Hiszen jó, — mondta Egérpapa —, de előbb aludni akarok egy sort. Ez ellen nem volt apelláta, bár a kis családnak sehogyse tetszett a dolog, mert a nagy utazó bizony nagyokat is szokott aludni. Egérpapa behúzódott nyomban a cipő legsötétebb részébe és elaludt. Hogy mikor ébredt föl? Bizony nem nézte ott az órát senki. Mindenesetre nagyot nyújtózott, aztán úgy kihúzta a bajszát, mint a drót, majd megtapogatta a hasinkóját és azt mondta Egérmamának: — No, egy kis kozszt nem fog most ártani. Azzal nekilátott a gyertyacsonknak, evett a penészes sajtból és jócskán befalatozott az égből pottyanó zabból. — Húst ne egyetek, gyerekeim — intette közben két fiát —, mert attól hamar csuzt, köszvényt kaptok, aztán nem tudtok a macska elöl elillanni. Induljunk már! — zaklatták a gyerekek. De Egérpapa nem zavartatta magát, tovább evett s magyarázott. —- Aztán a szeszre se szokjatok rá, ha akármilyen édes is, hagyjátok ott. Mert szegény, boldogult Béla bácsitok egyszer úgy becsipett az édes pálinkától, hogy az eget is bőgőnek nézte tőle. Aztán csak kiállott a konyha elé a folyosóra, ott kiáltozta: Hol az a macska, hadd eszem meg! — No, nem sokszor kiáltotta, odaosont a macska és úgy bekapta őkéimét, hogy nyoma se maradt... —- Menjünk már, apu! No, aztán elindultak. Elől Egérmama, óvatosan kémlelődve, amig kívül jutottak az istállón, aztán Egérpapa vette át a vezetést. Sötét volt, vigyázva haladtak mindenféle zeg-zugos utón, keresztül az üdvaron, ki az uccára. A szomszédban a harmadik ház volt a mozi. Besuttyantak. De ott is sötét volt. Egérpapa zavartan nézett körül, mintha idegen helyen járna. Persze, a mozi nem volt ki-
