Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-26 / 221. (4367.) szám
1937 szeptember 26, vasárnap. 17 A magyar cigányzenészek ötszázé vés jubileuma Ä tizenkilencedik század nagy magyar muzsikusai Cigányprímás, aki cigánynyelvtant irt • Híres nógrádi és gömöri cigányok tanultak. És az öregek négy bosszúságára nemcsak, hogy eltanulta a darabokat, amiket játszottak, hanem sokkal jobban is játszotta. Nem szívelték ezért és elűzték. Ekkor a város melletti füzesben tanulgatott s mester nélkül annyira vitte, hogy kilencéves korában egy gyermekbandának vezetője lett, s ezzel járta be fél Magyarországot. Amikor visszatért, már a nagyok is keresték a kegyét és igy lett 14 éves korában egy komoly banda prímása. A szabadságharcban ő is mint tábori zenekarvezető vett részt és Klapka hadseregében szolgált. A Komáromba zárt vitézeket de sokszor vigasztalta gyönyörű muzsikájával! 1853-ban megházasodott, feleségül vette Flatt József császári és királyi főerdész leányát, Paulinát, akit nótaszóval hódított meg. 1857-ben ment első külföldi útjára, Varsóban és Pétervárott muzsikált nagy sikerrel. Nyaranként Balatonfüreden játszott, amely akkoriban a mágnások kedvenc fürdőhelye volt. Itt ismerte meg őt József főherceg, aki a kiváló prímást kegyeibe fogadta. Emlékezetes az a kaland, hogy egy alkalommal csónakba ült a főherceg cigányával és Farkas Miksának muzsikálnia kellett. A csónak léket kapott és süllyedni kezdett. A parton- állók segélyt hoztak, de a hegedű a vizbe került és csak nehezen tudták kihalászni. A főherceg 300 forintos olasz csigát tétetett a hegedűre, amit még Reményi Ede is megcsodált. 1860-ban olasz földön aratott nagy sikert, aztán kiment Amerikába és ő volt az első cigány, aki a magyar cigánymuzsikát megismertette a yankeekkel. Nagyon sokat kerestek Amerikában, de meglepte őket a honvágy és amikor hazaértek, Farkas Miksa megfogadta, hogy soha többé nem távozik hazájából. De újból elfogta a kalandvágy: három évig járta Németországot, majd Londonba ment át, ahol Viktória királynő kitüntető szívességgel fogadta. Ekkor volt az a hires udvari lakoma is, amelyről Farkas később igy emlékezett meg: — Úgy ültünk az asztalnál, hogy egy cigány, egy király .«* Visszajövet Berlinben történt meg velük* hogy egy német zenekar előtt játszottak. A német muzsikusok főleg azt csodálták, hogy; hogyan tudnak órákig tartó operákat kotta nélkül eljátszani. — Hja — felelte Farkas Miksa —■ Max gyarországon ez igy szokás. Ezután 6 kérte meg a muzsikusokat, játszanak el valami német darabot. Amikor befejezték, a cigányok elé rakatta a kottákat és ők rázendítettek. Adott jelre egyszerre fújták el a gyertyákat. Mint valamelyes kitűnő visszhang, a sötétben teljesen hibátlanul játszották el az egyszer hallott darabot. Nemcsak mint előadóművész, hanem mint nótaszerző is kitűnt. Mintegy ötven szép müdalt szerzett, a szövegét is ő irta .,» A legnagyobb magyar hisbőgős Egyes cigányok különleges hangszerek kezelésében tűntek ki. A legnagyobb magyar kisbőgős nagykárolyi Fátyol Károly (1830—1888) volt. A nagykárolyi Bunkó Tóni bandájában játszott, itt fedezte föl Uj- falussy György földbirtokos és ő képezte ki a nagyszerű muzsikust. A szabadságharc idején Bunkó bandáját a szatmármegyei nemzetőrök közé osztották és igy került Fátyol Sátoraljaújhelyre, ahol az a kitüntetés érte, hogy Kossuth előtt gordonkázhatott. A kormányzó gyönyörű mivü, ezüstfödelü pipával ajándékozta meg. Nagy pártfogója 1857-ben bemutatta a budapesti közönségnek is és néhányszor nagy sikerrel lépett föl a Nemzeti Színházban. 1858-ban Simonffy Kálmán nagyobb országos körútra vitte. Valóságos diadalut volt ez, a pataki diákok fáklyás zenét adtak a tiszteletükre. Ezután Nagykárolyba tért vissza, ahol udvari zenésze volt báró Luzsénszkynak. Ha a sáros utak miatt nem mehetett ki kocsin Endrődre, lóháton vitette ki a báró és heA kínai asszony uj életformái Titokzafos világ Kína világa és százszorosán titokzatos benne az asszonyok élete; sötét legendák keringenek elnyomatottságukról. Ha szigorú európai mértékkel mérjük, van némi alapjuk még ma is ezeknek a legendáknak, de vannak már rétegei ^ kínai nőknek, amelyek lassanként maguk mögött hagyják az ősi tradíciók babonás árnyait és egyre inkább modernizálódnak. Társadalmi állás, külső körülmények döntik el a mai kínai nő helyzetét. Falusi elzártságban élő földműves familia lánya ma sem él jobban, mint ősanyja: nem ismer másokat családjának tagjainál, földeken dolgozik vagy a házban öltögeti a hímzések szines fonalát, mig egy napon biborfüggönyökkel letakart gyaloghintóbán viszik őt az „idegen házba" ismeretlen férjének elébe. Más azonban az egyszerű kínai nő sorsa olyan vidékeken, ahol gyárak vannak. Egyre-másra emelkednek itt is, ott is kisebb-nagyobb pamutszövődék, ha- risnyakötődék, dohány- és konzervgyárak s a közelükbe eső helységek leányai ide járnak munkára. Bár legtöbb esetben a leányok keresete atyjuk zsebébe vándorol, egyéni értékük mégis megnövekszik a család és jövendőbeli férj szemében. Hasznosságuk tudatában önérzetesen gondolkodó, szabadabb lényekké válnak. Csak természetes, hogy ilyenformán a művelődés, a Betű iránti vágy is feltámad bennük. Bámulatra méltó energiával tolongnak a napi munka előtti és utáni rövid időközökben — kora reggel, meg későn este — iró és olvasó tanfolyamokra ezek a fiatal teremtések. — A magánegyesület'ek által fenntartott iskolatermek nem győzik befogadóképességgel s az önkéntes vagy éhbérért működő tanítónők is kevésnek bizonyulnak számukra. Nem a régi klasszikusokból, hanem modern tankönyvekből tanulják meg az első ezer Írásjelet — ó, az a borzalmas kinai abc! —- igy tehát puszta irás- olvasáson kívül uj fogalmakat is kapnak: egy kicsit kinai hazájukról, egy kicsit a nyugati világról; állatok és növények birodalmáról, a nagy politikáról. így például kedvelt témája ezeknek a tanfolyamoknak az olaszok abessziniai hadjárata szóban és grafikai ábrázolásban. Fontos állomása ez az általános tudomá- lyokba való bevezetés a kinai alsóbb osztályok leá- iyai sorsának: ledől a tisztán befelé élésüknek körútja, mivelhogy egy gazdagabb életbe, újabb valósá- jokba nyernek betekintést. Ezek az újabb valóságok, idáig nem is sejtett dolgok izok, amelyek a kinai asszonyoknak azt a rétegét, ímelyet nem őröl fel a hétköznapok robotja, annyira :ellelkesitik, olyan friss életörömmel és erővel töltik el. Hsakis az az igazi élmény, amit először élünk meg, ímelyben nincs semmi magátólértetődő és mindennapi ; a mai Kínában rengeteg az ilyen soha nem látott, ;oha nem hallott csoda. A gyári munkásnő ép.pugy, XV. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) Bihari János, debreceni Boka Károly, Kálozdi Jancsi, liptószentmiklósi Pi- tyó József, Rácz Pali, Patikárus Ferkó voltak azok a nagy cigányok, akiknek emlékét fölidéztük e cikksorozatunkban. Hadd vonuljanak föl azok is a díszes galériában, akiknek emléke még nem veszett ki a nótakedvelő magyarból. Sági Balog Jancsi 1802-ben Ipolyságon született olyan zenészcsaládból, amely Cinka Pannától vezette le származását. A fiatal muzsikus Bihari bandájába került: a legjobb iskolába. Itt sajátította el azokat a magyar nótákat, amiket Bihari a 18. század tradíciójából származtatott át s amelyeket a mi cigányaink ma talán hírből sem ismernek. 1830-ban, Bihari halála után bandát alakított Ipolyságon, ahol olyan nagy hírre jutott, hogy az öreg Koburg Ágost herceg gyakran vitte ki bandájával együtt antali birtokára s heteken át ott tartotta. Annyira megkedvelte a rokonszenves cigányt, hogy ha nagyobb ebédet adott, ak kor Balog Jancsi mindig mellette ült, a ban dája pedig játszott. Később a banda Selmec bányára tette át székhelyét, de a nyári an tali kirándulások nem szűntek meg. Itt ismerte meg Balog Jancsit a cigányol nagy pátronusa, az akkor még gyermel József főherceg. Ennek a barátságnál eredménye volt az az együttes cigány nyelvtan, amely a magyar gypsiologiábai ma is József főherceg és Sági Balog Jánoi együttes szerzeményeképen szerepel. Együtt csinálták a főherceggel a cigány- imádságot is. — Sági Balog Jancsi a szabadságharcban is részt vett mint honvédkarmester és köztisztelettől övezve halt mec 1876-ban Selmecbányán. Tizenhét gyermeke maradt, mind jeles zenészek voltak. Gömörosgyáni Bunkó Ferenc csaknem az egész múlt századot végigmuzsikálta, mert 1813-ban született és csak 1891- ben halt meg. A gömörmegyei Osgyánban hires muzsikuscsalád volt a Bari Mungó Az öreg Bari Mungó szerezte meg a Bunkó nevet olymódon, hogy a füleki kántornak akinél gyakran volt muzsikálni, föltűnt a cigánymuzsikus' hosszú nyaka, amelyen a szokottnál nagyobb fej ült. A jókedvű kántor igy kiáltott föl: — No, Mungó, te akár Bunkó lehetnél, «gy ül az a nagy fejed a nyakadon! A kis Bunkó hamar bandát alapított. Füleken muzsikált, innen pedig Losoncra került. A szabadságharcban mint tábori zenekarvezető vett részt. Ott volt 1849-ben Losonc pusztulásánál és ez alkalomra hires dalt szerzett, amelyet a Bach-korszak éveiben titokban gyakran játszottak. Egyszer Ferenc József gömöri útja alkalmával a hires losonci pusztulást Dombi Marci bandája elhegedülte az uralkodó előtt. Nem lett belőle semmi baj. A fölgyujtott Losoncon elhamvadt Bunkó Ferencnek is a megtakarított vagyonkája. A koldusbotra jutott muzsikust egy ideig gróf Keglevich tartotta egyik birtokán, aztán Egerbe került. De csakhamar hire ment a fővárosba is. Vachot Imre és Lisznyai Kálmán a fővárosba hivták, ahová 1860-ban költözött föl. Rácz Pali és Patikárus Ferkó mellett ő volt a magyar főváros legkedveltebb cigánya. Sokszor szerepelt külföldön: Párisban, Berlinben és Hamburgban és a gömöri cigányok sorában megérdemelt nagy hírnevet szerzett. Győri Farkas Miksa a kortársa volt, 1829-ben született és 1890- ben halt meg. ő meg a Dunántúl koronázatlan cigányfejedelme volt. Vérszerinti unokája Biharinak, édesanyja Bihari Magdolna volt. Nyolcéves gyerek korában vesztette el atyját, neki kellett édesanyját és három kistestvérét eltartania. Odalopózott az öreg cigányok ablaka alá s hallgatta őket, amint mint a betegápolónö, a bolti kiszolgálólány éppúgy, mint a gépirónő megismerkedik lassan az ismeretlennel: a családon kívüli világgal. Más asszony soha nem beszélhetett neki erről a világról, hiszen anyja, nénjei mind, mind az otthon szűk falai között nőttek föl és öregedtek meg. Igen nagy ur feleségének kellett lenni már ahhoz, hogy a „belső udvar" mélyéből némi titkos befolyással legyenek férjük külső cselekedeteire. Ez volt a legnagyobb hatalom tudniillik, amit elérhettek. Más alapokon nyugszik a magasabb kínai körök asszonyának helyzete is. Itt politikai, pénzügyi, szellemi köröket értünk, mert hiszen a modern Kínában kevés szerep jut a születési előkelőségnek. Szép és raffinalt eleganciáju volt régente is a kínai dáma. Ám közeli rokonságán kívül senki nem láthatta, csodálhatta öt. Ma? Báltermekben, nagy nyilvánosság előtt ragyog hosszan leomló, magas gal'léru és rövid- ujju, testhezsimuló toalettjében. Persze csillogóbb a szeme, élénkebb a mozgása ilyenkor, mint hasonló helyzetben európai nötestvéreié, hiszen — még mindez olyan nagyon uj számára! De nemcsak a nagyvilági dáma él ma érdekes időket Kínában. Óriási lehetőségük van azoknak a kínai nőknek, akik hazájukban még újszerű gondolatokkal igyekeznek környezetükre hatni. Többnyire a politikus asszonyok ezek. Mindenekelőtt Chiang-Kai-Sek marsall felesége, tehát Kina első asszonya. Nem csupán férjén keresztül befolyásolja a napi eseményeket, hanem egyénileg is kiveszi a munkából a részét. Lelkesen dolgozik a légi közlekedés kiépítésén, amely egyik főrugója a hatalmas birodalom együttműködésének. Árvaházakat, állami otthonokat alapit és közismerten jártasabb szociális ügyekben, mint férje. Megteremtője annak a szép és uj mozgalomnak, amely az ősi kinai tradíciót és erkölcsöt praktikusan akarja egyesíteni modern műveltséggel és testápolással. Egész csoportja a müveit fiatal kinai nőknek dolgozik ebben az irányban — legtöbbje egyetemet végzett — minden szabad idejüket, észbeli képességüket, sőt nem ritkán vagyonukat, jövedelmeiket is az uj szociális célokra fordítva. Közben pedig —• ami fontos — nem válnak „férfias" nőkké, rideg kékharisnyákká, hanem megtartják velük született bájukat, öltözködési kedvüket, tetszeni akarásukat. Hiszen irányelvük, hogy a nyugati kultúra terjesztése mellett bensejükben megőrzik az ősi tradíciókat. így tehát nem kell félniök attól, hogy a kinai férfi idegenkedik majd tőlük. Kinai asszonyok akarnak maradni továbbra is, csak hasznosabb, igazibb asszonyai férjeiknek. Élettársak, nem játékszerek. Ahhoz pedig, hogy élettársak lehessenek, életismeretüknek kell lenni. S ez az életismeret a nagy csoda, amely most van kitárulóban a kinai birodalom asszonyai előtt. tekig magánál tartotta. Aztán gróf Vay Mihálynak volt a muzsikusa, akinek gyönyörű birtoka hamarosan elúszott a sok mulatságon. Vándorlásai közben tekintélyes pipa- gyűjteményre tett szert és éppen olyan szenvedéllyel gyűjtötte a gyűrűket is. Sokat gordonkázott gróf Károlyi Györgynek a nagykárolyi kastélyban, játszott a ferbliző birtokosoknak a debreceni Bikában, 1882- ben pedig a nagykárolyi kastélyban Rudolf trónörökös is meghallgatta muzsikáját. Stil- szerü cigányhalála volt: a hideg pezsgőtől hült meg és romboló tüdőgyulladás végzett vele. Berhes La’os a nógrádmegyei Csécséről való. 1837-ben született és 1885-ben halt meg. 1870-ben, midőn Patikárus Ferkó meghalt, kezdett föltűnni Berkes. Akkoriban Aszódon a Pod- maniczky-kastély kedvelt muzsikusa volt: A Podmaniczkyak hozták föl 71-ben Pestre,; ahol a Nemzeti Kaszinónak lett állandó muzsikusa. 1873-ban, midőn a velszi herceg Magyarországon időzött — a velszi hercegek cigányok iránti rajongása VII. Edvárd- tól származó tradíció! —. legelőször a Nemzeti Kaszinóban hallotta Berkes játékát. Annyira elragadta a finom muzsika, hogy; Festetich György utján magához hivatta. Saját poharába öntött pezsgőt és úgy koccintott vele. Ugyanakkor értésére adta. hogy pár nap múlva saját költségén kiviteti Londonba. így is történt. Hat hónapig volt Berkes bandája az angol fővárosban és a velszi herceg nem egy kitüntetésben részesítette őket. Hires eset volt az 1874. évi gödöllői rókavadászat. Először a királyné, azután a király szólította meg e szavakkal: — Hol volt tavaly, mikor én muzsikálni hivattam? Berkes nagy zavarában ezt felelte: <— Londonban voltunk, méltóságos uram. Ezt a közelben álló gróf Károlyi György meghallotta s rögtön sietett helyreigazítani: — Bocsánat, felséges uram, de mivel Berkes folyton velünk van, nagyon megszokta a méltóságos címzést! 1875-ben a német császári udvarnál játszott, 1878-ban pedig a párisi világkiállításon. Ő is megvívott Rácz Palival, nemcsak Patikárus Ferkó. A mérkőzés a régi Licinusban folyt le. A zsűriben helyet foglalt Erkel Ferenc és Huber, Hubay Jenő atyja. Rajtuk kívül több jeles zeneművész. Az elsőséget Rácznak ítélték. Ettől fogva halálos ellenség lett a két jeles cigány. Berkes csak akkor bélcült meg, amikor muzsikusai hirül vitték, hogy nagy ellenfele halálos ágyán fekszik. Elment hozzá és ezt mondta: — Te vagy a nagyobb muzsikus, Pali. Engedd meg, hogy megcsókolhassalak. Egymás nyakába borultak és sokáig könnyezve zokogtak. Rácz Palit Berkes csak három hónappal élte túl. Negyvenkilencéves korában gyomorbajban halt meg. A Nemzeti Kaszinó fényes temetéssel búcsúztatta nagy cigányát. Gróf Károlyi István, gróf Batthyány Elemér, gróf Teleki József, Beniczky Gábor* Elek Gusztáv és a Kaszinó valamennyi if-í jabb tagja ott haladt a koporsója mögött, Ifj. Rácz Pali száztagú cigányzenekarral búcsúztatta ... A Nemzeti Kaszinó tagjaitól emelt díszes emlékkő jelzi a budapesti Ke- repesi-temetőben nyugvóhelyét.
