Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-25 / 220. (4366.) szám

1937 szeptember 25, szombaf. A lélekhalászás legújabb eseteis A szinmagyar Nagykövesden és Szádalmáson megkezdte működését a szlovák iskola KASSA. — Alig nyíltak meg az iskola ka­pui. megint megindult a lélekhalászó munka, amely a cél érdekében nem igen válogatós esz­közökben s minden igyekezetével azon van, hogy mennél több magyar gyermeket hódítson meg a csehszlovák nyelvű iskolai tanítás szá­mára. Nagykövesden egy magyar tanitói állás fölött megkondult a lélekharang. Hogy magyar-lakta területen ,,kisebbségig is­kolák" létesüljenek, annak nem lehetünk ellen­zői. Ha a tanügyi kormányzat a cseh és szlo­vák gyermekek részére külön iskolát állít, ezt azért teszi, hogy Comeniusnak, a nemre - ■ ta­nítójának útmutatása szerint a csehszlo\<i nem­zet fiait hozzájuttassa az anyanyelven vCó ta­nítás áldásaihoz. Ez ellen természetesen nem elátkozhatunk, sőt mi ia éppen Komensky tanítása alapján han­goztatjuk az anyanyelvű iskola fontosságát. De fel kell emelnünk bíráló szavunkat, ha a Slovenská Liga 4—5 csehszlovák gyermek ré­szére akar teremteni iskolát éppen a magyar lelkek elhalászásával. Fel kell emelnünk biráló szavunkat azok ellen, akik nyílt vagy titkos agitációval rávették a nagy- kövesdi magyar szülőket arra, hogy hátat for­dítsanak a magyar iskolának és elfelejtik azt, hogy a nem anyanyelvén tanuló gyermek sohasem haladhat az alapismeretekben, még irni-olvasni sem tud meg magyarul. A ma­gyar családok nem engedhetnek meg maguknak annyi költséget és fáradtságot, hogy • szlovák tannyelvű iskolába járó gyermeküket még kü­lön a magyar nyelv és kultúra ismeretére is ok­tassák. S mi lesz majd akikor, ha az így felnőtt gyermek az apák mindennapi olvasmányát, a Bibliát sem érti meg, vagy értelmetlenül bámul majd az olyan könyvre, amely édes anyanyel­vién van megirva? Vájjon gondoltak-e minderre azok a szülők, akik gyermeküket idegen tannyelvű iskolába ad­ták? Bizonyára nem Csak arra gondoltak, Hogy gyermekük megtanulja az államenyelvet. Elfelejtettek, hogy a magyar iskola is tanítja az államnyelvet s nyolc év alatt jól meg is tanítja. A nagykóvesdi ..kisebbségi iskola" megszer­vezésével kapcsolatosan rá kell mutatnunk egy­némely apróságra. Az iskoln szeptember 1-cn még nem is létezett. Azonban csodák csodája, a tanító már előre ki volt nevezve a ncmlétezö iskolához. Csak úgy hevenyében, szeptember első napjai­ban terelték össze a gyermekeket az iskola meg­alapításának lehetővé tételére. Természetesen a már ismert recept szerint, közigazgatási, postai, jegyzői, pénzügyőrségi s egyéb agilis tényezők közreműködése mellett. Megjelent Hrivnák csa­pi tanfelügyelő és személyes beavatkozásával sitettette, hogy a már kinevezett tanító részére nagyheve- nyészve rögtönözzenek iskolát. A többi azután már adminisztratív utón folyt to­vább. A tanfelügyelő a községi iskola igazgató­ságához leküldte azoknak a tanulóknak a névso­rát, akiket a kisebbségi iskola számára beirtak s utisatotta az igazgatót, hogy ezeket azonnal át kell adni a szlovák iskolának. Pedig Hrivnák (tudhatta volna, hogy a már egyszer beirt gyer- jmekeket ugyanabban a tanévben nem szabad "egy másik helyi iskolába beírni. A beiratások ’már június végén megtörténtek az 1937—38. tan- jévre s Nagykövcsd község valamennyi tanköte- I les gyermekét az egyedüli községi iskolába irat- • ták be a szülők. Ha a dolgot még közelebbről vizsgáljuk, akkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a községi iskola fölé rendelt közvetlen felsőbbség az iskolaszék. Hrivnák tanfelügyelő tehát megsértette az iskolaszék hatáskörét, amikor egyszerű átirattal rendelkezett arról az iskolá­ról, amely fölött bizonyos önkormányzati jogkörrel csak magának az iskolaszéknek lehet rendelkeznie. Jellemző adat továbbá az, hogy a kisebbségi iskolát ideiglenesen a községi iskola céljaira rendelt volt Windischgraetz-kastélyban helyezték el, amely a község tulajdona. Kérdezzük, hogy kinek a hozzájárulásával vert tanyát az uj iskola, vájjon a község képviselőtestülete sza­bályszerű határozattal engedte-e át az épületet erre a célra? Tudtunkkal ez nem történt meg. Ki volt az a tényező, aki a község vagyona fölött határozott anélkül, hogy a község önkormányzati testületét erre vonatkozólag megkérdezte volna? Egy magyar osztállyal újból kevesebb lett. Remél­jük, hogy a magyar nép lassan mégis ráeszmél az igazságra, amit a cseh nemzet nagy nevelője, Ko­mensky már évszázadokkal ezelőtt ismert föl és hir­detett s amely igy hangzik: Minden gyermek a saját anyanyelvén nevelendő, de amelyet a mai kor nyel­vén igy is fejezhetünk ki: Magyar gyermek magyar iskolába való. Szlovák iskola szlovák győrinek nélkül KASSA. A nagykövesdi iskolaesethez hasonló szenzációja van Szádalmás községnek is. Itt szeptember elsején állami szlovák iskola nyílt meg. Az uj szlovák tannyelvű iskolába 41 gyer­mek iratkozott be, kivétel nélkül valamennyien magyarok. Az uj szlovák iskolában még muta­tónak sincs szlovák tanuló. A környéken elterjedt hirek szerint a szlovák iskola felállítását külö­nösen néhány agrárpárti magyar szorgalmazta abban a reményben, hogy igy megszabadulnak a református iskola második tantermének építési költségeitől. Reményeikben azonban csalódtak, mert a több mint száz református tanköteles gyermek közül csak 32 ment át a szlovák iskolá­ba s igy a tanteremépités kötelezettsége tovább­ra is fennáll. Változások a német haditengerészet vezetőségében BERLIN. — A haditengerészet vezetőségében több változás történt. Hitler vezér és birodalmi kancellár Böhm altábornagyot az északi tengeri hajóhad parancsnokává, Stobwasser altengerna- gyot a hajohadépitési kísérleti állomás parancs­nokává, Deusch ellentengernagyot a felderítő osztagok parancsnokává, Ancker ellenten­gernagyot a hadsereg - gazdasági felügye­let felügyelőjévé és Schrader ellenten­gernagyot az északi tengeri hajóhad má­sodik tengernagyává nevezte ki, mig Marschall ellentengernagyot a hajóhad főparancsnokának rendelkezésére bocsátották. Kiválnak a haditen­gerészetből Schultze tengernagy, az északitenge­ri hajóhad vezénylő tengernagya, Feige ellenten­gernagy a haditengerészeti tüzérség felügyelője, Schröder ellentengernagy, swinemündei várpa­rancsnok és Claussen ellentengernagy hadügyi gazdasági felügyelő. VÍZUMOT (magyart, lengyelt, bolgárt) igen t. Előfizetőinknek és Olvasóinknak gyor­san és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadó­hivatalunk: Bratislava, Laxaret-ucca 45. Tele- fon 41-70. Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk esz­közli: Praha EL, Panská ul 12. Ül. Galántán is megalakult az egyesült párt munkásszervezete POZSONY, — Az egyesült párt mun­kásszakosztálya jelenti: Az egyesült párt munkásszervezete 80 taggal Galántán is megalakult. A megalakulás annál örvende- tesebb, miután Galánta a kommunistáknak egyik, bevehetetlennek látszó erőssége volt s ez a körülmény befolyásolta a környék munkásságát is. Galánta körül már előbb megindult a magyar munkásság nemzeti alapon való szervezkedése és igy a kommu­nista párt befolyása fokról-fokra csökkent, sőt talaját már el is veszítette. Most azután Galánta munkássága körében is megindult az egyesült párt keretében való szervezke­dés. Maga az a körülmény, hogy a mun­kásszervezet megalakulásával 80 munkás csatlakozott a párthoz, bizonyítja a legjob­ban, hogy a galántai magyar munkásság teljesen betelt a kommunisták heccpolitiká­jával és a magyarság többi rétegével együtt kívánja harcát a jobb jövőért megvívni. A galántai kommunista tábor bomlása a községi választáson erősen fogja hatását éreztetni, s a képviselőtestületben számos kommunista helyét a nemzeti alapon szer­vezkedő munkásság képviselői foglalják majd el. Az egyesült párt galántai munkásszerve­zetének vezetőségébe a következőket vá­lasztották: Elnök Kosár )ános, alelnök Di- vinecz István, jegyző Fazekas Gyula, pénz­tárnok Pasztorik Károly, ellenőrök: Hohler Károly és Nagy Béla. A német emigránsok telepítéséhez állami támogatást kérnek GENF. — A német menekültek ügyeivel foglalkozó bizottság Géniben ülést tartott. Az ülésen szóbakcült a csehszlovák hatóságoknak ama terve, hogy az emigránsokat a jövőben egyes kerületekbe fogják összpontosítani. A bizottság csehszlovák delegátusa kijelentette, hogy a csehszlovák kormány több nagy­várost és nyolc kerületet szemelt ki az emigránsok összpontositásának helyeként. A kiküldött elismerte, hogy ez az intézkedés a menekültek nagyrészét rend­kívül súlyosan érinti, de hangoztatta, hogy a kormány ezt csak átmeneti megoldásnak tekinti. Az érdekelt menekült szervezetek lépéseket tettek a kormánynál, hogy az emigránsok egyrészének engedjék meg a tar­tózkodást a jelenlegi helyeken, mig a többi emigránst az állam támogatásával telepítsék le a tervbevett he­lyeken. A kormány a beadványokra eddig még nem válaszolt. II Ilii III I II III III'IM' II' ill HIWIIIMill II I 11 iiilUIIIII tfilW Győztes ifjúság Irta: Fa p Jenő 1 V:a.aiilcban a nyüzsgő angolok közül a ..Szép Part hotelnek is jutott nyolc, köztük Louisa és Olivia kisasszonyok, akiket a dolgos szülők a nagybácsira. Adam Dzgda’c-ra bíztak rá. hogy négy hétig vigyázzon reájuk a sikamlós francia tengerparton. A „Szép Part étteremben az őszü- lö nagybácsi irigylésreméltó férfiú volt a két .vadgaíajnbszürke ifjú hölgy társaságában. A nyárspolgárok nem a legjobbakat mondták róla egymásközt, de mindenesetre a legforróbban meg­gyanúsítottak. Mig nem ismerték köztük a roko­ni kapcsolatokat, soknak találták, hogy a dere- sedö gavallér egyszerre két hölggyel' rándult át a szigetországból. A feleségek elfordították az uruk fejét, hogy ne nézzenek folyton ahhoz a bol­dog asztalhoz, ahol a két üde leány udvarolt és hálálkodott az egyetlen férfiúnak. Dudgale ur de­rűs tirránnak festett messziről, egy hétig a két tündérrel evett, velük fürdött, értük bujt szmo­kingba este. Úgy tűnt fel. hogy 6 a foglya a két nadajnak a vízben, a homokban és felöltözve. A nagybácsi bukfenceket vetett trikóban, hogy a két leány nevethessen. Ebéd és vacsora idő alatt szét soha nem nézett, más élő lényt észre nem vett. A két hölgy jelentette számára az egész vi­lágot, lubickolt a hódításban, abban az elkápráz­tató tudatban, hogy a lányok is hasonlóképpen éreznek, nekik is elég a szellemes nagybácsi s hogy ők se veszik észre, hogy hármójukon kivűl még vagy tízezer csinos ember nyaral Deauville- ban. . Mindjárt az első napokban kiderült, hogy a nagybácsinak erős áldozatokat kellett hoznia. A ányok ebéd után biciklire kaptak, shortban s a szc! cl szembe dolgoztak vagy másfél órát. Ez a ici6-gyakorlat éppen arra a másfél órára , .p " a,,lu:Vct a; «vgüL'geny nagybácsi a hencse- s: :kott ^‘then átszenderegni. Az öreg gár­dista nem dőlt ki, szundítás helyett keményen I nyomta ő is a pedált s a leányokat egy percre se hagyta el. öt órakor már kopogtattak az aj­taján. hogy indulás a délutáni táncra. Dugdale uron azonban nem fogtak ki, már átöltözve várta őket. Szobájában visszaemlékezett a gyarmato­kon eltöltött sivár időkre, mikor két ilyen angyal földreszállásáért oda adott volna öt évet az éle­téből. Most még ő legénykedett, vacsora után ő hajszolta a lányokat, hogy öltözzenek aranyla­méba és járjanak végig három bárt is. Reggel pe­dig már hét órakor talpon volt és vitte ki a lá­nyokat tornázni a nedves homokzátonyokra, üvöltő szélben, egy szál trikóban. Egy hétig le nem ment a lányok nyakáról, mindig volt prog­ramja és semmiféle jel nem árulta el azt a gyön­géjét, hogy no most kidől az öreg. A délelőtti arcfestés alatt Louisa kisasszony­ból tört először ki az elkeseredés: — Te, Olivia, mi ezt az ambiciózus Adam bácsit soha nem fogjuk tudni lerázni a nya­kunkról. — Ki kell találni valamit. A kisasszonyok tanácsot tartottak, hogy mivel kellene kifullasztani bűbájos őrüket, aki miatt semmiféle flörtjük nem sikerült. Álmodni se le­hetett arról, hogy kiruccanjanak valahová a fiukkal, akik már gúnyosan hemzsegtek köröt­tük. A legborzasztóbb fegyverekhez nyúltak, hogy elriasszák maguk mellől az öreget. Száraz trikóban ültek le ebédelni, mikor az öreg annak rendje és módja szerint fel volt öltözve. Olivia zöldre festette a szempilláit, Louisa hámozatla- nul és kézzel ette az őszibarackot. Az étterem elborzadva látta, hogy a két leány fel akarja bő- sziteni a pedáns nagybácsit. Egyszer részegséget mimeltek és kenyérgalacsinokat vagdostak hoz­zá- De a gyaramatok kiéheztetett mormotája jninden csínyt velük csinált, sodródott utánuk, hort hozatott és komolyan becsiccsentett. csak hogy ki ne essen a fiatalság bűvköréből. Vállal­ta ezt a nevetségességet is, hangos volt az ebéd a.att és neveletlen, mint a húgai. Fent a szobájá­ban valószinüleg felébredt benne a korrekt an­gol ur és lehordta önmagát a sárga földig, de a lányok nem értek célt, a nagybácsi úszott min­den bolondságukkal és nagyon vigyázott reá­juk. A leányok már gyűlölték a bácsit. Nyíltan sértegették. Leverték a monokliját. Befonták a feje búbján a maradék hajszálakat. Semmi se használt, az öreg kitartott a posztján s a fiuk nem tudtak sem éjjel, se nappal hozzáférközni a két ragyogó leányhoz. James, a bár kalandor szépfiuja adta nekik azt a tanácsot, hogy szökjenek meg éjjel, mikor az öreg éjfél után már elaludt. A nagybácsi reggel hétkor bekopogtatott, hogy menjünk ki a partra tornázni, mikor a leányok szobájából nem kapta meg a szokásos ásitást, dörmögést és kedves szi­dást. Csend volt. Benyitott hozzájuk s a két ágy érintetlenül állt, a leányok az éjszakai mulatásról még nem jöttek vissza. Negyedórával később ro­bogtak be, rémülten s nagybácsijukat ott találták a küszöbön ülve. a legmélyebb megdöbbenésben. — Azonnal csomagoltok! — mondta az öreg.— Megyünk haza Angliába! — Ki megy haza? — Mi. Mind a hárman. Nem vagyok kiváncsi semmire, becsaptatok, elszöktetek, én felelős va­gyok értetek és viszlek haza. Majd otthon el­intézzük ezt az ügyet. A leányok délben nem jelentek meg a közös asztalnál. Csak a nagybácsi ült ott a három terí­ték előtt s folyton a kabátja hajtókáját fricskáz- ta, mintha valami ráhullott mocskot akart volna onnan eltávolítani. Szégyene gyorsan terjedt el, mert a személyzet szívesen mesélte el az érdeklő­dő vendégeknek, hogy a leányok összevesztek az öreggel s a szobájukba vitetik a kosztot. Az öreg Adam Dugdale-t lassankint megtörte a kínos botrány, bár fényesen tartotta magát s két napig még mindig nem vett tudomást a környezetről. Harmadik nap köszönt a legkiváncsibb osztrák hölgyeknek, akik részvétükkel ostromolták. Este átszólt a második asztalhoz. Visszamaradt a tár­salgóban és elkeveredett a bridzselők közé, akik úgy fogadták, mint egy gyászoló nemzedék kép­viselőjét, szemben a fiatalokkal, akik fent duz­zogtak a szobájukban, állták a harcot, nem mu­tatkoztak, az öreggel szakítottak és felszabadul­va a felügyelet alól, már este tizkor estélyi ru­hában lebegtek le a lépcsőkön s hajnalban tértek haza. A harc köztük és a Bé-listára tett nagybácsi között áthelyeződött Angliába. A sürü napi légi­járatok váltakozva vitték Deauvilleből a vádira­tokat a szülőknek. A nagybácsi megírta az éjsza­kai szökést, mire a leányok ellenvádat emeltek a nagybácsi ellen, hogy nem igaz az egész, ők csak sétálni voltak kora reggel s megvetették az ágyat, hogy az öreget ugrassák. Egyébként sokat mesél­hetnének arról, hogy az öreg milyen szoknya­vadász, a hotelben minden nőnek csapja a sze­let. A szülök naponta négyszer kaptak vádirato­kat. Mindegyik fél követelte, hogy hivják haza a másikat. A lányok kijelentették, hogy a nagy­bácsi gyarmati vicceit nem bírják, terhűkre van, a szülők mentsék föl őt a felelősség alól, nekik már benőtt a fejük lágya, nem szorulnak rá egy nyugalmazott kolonizátor makacs felügyeletére. A nagybácsi egyszerűen Sodomát emlegetett. A szülök kezében volt a döntés. Az ellentmondó le­velekbe bele lehetett bolondulni. A „Szép Part" hotel unatkozó vendégei mélységes gyönyörrel lesték, hogy ki lesz a győztes, kit hívnak vissza- •ki marad Deauvilleban győztesen a bárban. A habozó szülök elhatározását a nagybácsi nem várta meg. Az utolsó nap, amikor ki tudja, miket irt meg a szülőknek a mai fiatalságról: gyötrelem volt ránézni az arcára. A gavallér ösz- sreesett benne, koldulását egy jó szó után a szom­széd asztaloknál beszüntette, magába zárkózott, mereven ült az asztalnál s nyájasan morgott a ki­szolgáló kisasszonyra, az egyetlen lényre, akivel szükségből állt szóba. Arcára volt írva a ször­nyű csalódás a lányokban s megvetése a szülők­kel szemben, akiket vakoknak tartott. A csoma­golásnál az inas tisztelettel megkérdezte, hogy haza tetszik utazni Angliába? — Nem fiam. Megyek vissza a gyarmatokra. A vadak közé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom