Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-19 / 215. (4361.) szám

— 401 — A ravasz görög Agyafúrt Leonidász vámszedő volt a se­es Drin folyó uj hidján. Mindenkinek, aki folyó déli partjára akart átmenni, 10 párát ellett fizetnie, mig, visszajövet nem volt ám. Leonidász már ismerte a mindennapos íunkába menőket, igy Együgyű Simeont i, aki napjában kétszer ment át a hídon. Egyik reggel, amint Simeon éppen előko- »rássza a pénzecskéjét, hogy lefizesse a 10 arát, Leonidász igy szól: — Hallod-e, Simeon, van egy jó ajánla­tni. Ha 10 para helyett 24 párát fizetsz, ikor visszajövet a maradék pénzedet min- lg megkétszerezem. Számítsd csak ki, mi­en jó üzlet az számodra. Simeon rövid töprengés után úgy talál­ta, hogy igy tényleg jobban jön kí és visz- szatéréskor több pénze lesz, mintha csak a 10 párát fizetné le. Habozás nélkül lefizette a 24 párát és délben, visszajövet a ravasz görög tényleg megduplázta a megmaradt pénzét. Simeon nagyon meg volt elégedve és délutáni utján már szó nélkül 24 párát fizetett a megálla­podás értelmében. Visszajövet megint meg­megduplázták a pénzét. Másnap reggel ismét igy történt a dolog és csak visszajövet jött rá, hogy nem maradt egyetlen parája sem, amit a ravasz görög megduplázhatna. Mennyi pénze volt eredetileg Simeonnak? ■♦*0­A róka és a hód Az erdő csak a madarak dalától volt mgos. Még a nap sem kelt fel arra a fá- dságos munkára, ami várt rá, hogy végig mrgaljon az égbolton és áldását adja inden földi lényre. A föld peremén most ;©d*. meg a nap piros palástjának csücske. Alhogv ez megtörtént, abban a pillanat- n ihaík nesz hal liba tó az erdő széle tájé­ul. Tán a szél játszadozik a lehullott fa- belekkel? Nem. Csak a Róka koma lopód- c a sürii bokrok között a Hód-falu felé. ért? Valami titkos küldetésben jár er- :eló Róka koma? Nézzünk utána. Majd iák megtudunk valamit. Róka koma éppen ott áll a Hód-falu bi­kának szép háza előtt. Róka koma egy tanatra tétován áll, aztán körülnéz, majd sorget. Nemsokára egy ajtócska félig íyilik és egy álmos fej néz ki rajta, gpedig Hód uram feje. Megkérdezi Hód im, hogy mi járatiban van arra Róka ko- , mire az valamit vissza súg neki. Erre d uram kitárja előtte az ajtót és a kő­ik, ező percben már az asztalnál ülnek és ka koma imigyen kezdi ravasz, fondor- os mondókáját.- Mi rókák, kik a Hód-nemzetség alá- os tisztelői vagyunk, szeretnénk a Hód- nzetséget abból a veszélyből kimenteni, elyben most vannak. Mi, ugyanis, felfe- ,tük a hódoknak azt a tehetségét, hogy ;at tudnak építeni és ez nagy művelt­re vall. Nem tudjuk nézni mi, rókák a lak szegénységét.- Ha jól tudom, — folytatta tovább a asz róka — jelenleg* a hódak élel­miszeres kamrája csak úgy kong az üres­ségtől. Éppen ezért mi ezt megtöltenénk gabonával és minden egyébbel. Ezért csak azt kérjük, hogy segítsenek nekünk a hó­dak csirkét és egyebeket lopni. Mit 6zól ehhez Hód uram? Hód uram a Róka-nemzetség becses aján­lata után nagyot nyelt, aztán csak ennyit mondott: — A csirkelopás és rablás sérti a Hód- nemzetség évszázados büszkeségét, vissza­utasítom az ajánlatot. Róka koma nagyot nézett, hogy tervét nem tudta végrehajtani, aztán köszönés nélkül eltűnt a sűrű erdőben. Hód uram sokáig nézett az eltűnő Róka után. Már bánta is, hogy nem fogadta meg a Róka ta­nácsát, de ezt a gondolatát elnyomta be­csületes érzése. Mikor Hód-falu felébredt, Hóid uram elmondta hajnali beszélgetését a Rókával. Erre a Hód-falu éltette Hód uramat, hogy milyen okos az ő királyuk. Két hét múlt el azóta a hajnali beszélge­tés óta. A rókák megtámadták az emberek által létesített tyúkólakat, természetesen a tyúkólakban levő ártatlan tyúkokat. Más­nap éjjel is, ám az emberek dorongokkal, baltákkal agyonverték a rabló rókákat ugv, hogy hírmondó sem maradt belőlük. Mikor ez a hír hódoló Hód uram füleibe jutott, örömmel állapította meg, hogy még­is csak többet ér a tisztességes szegény­ség. mint a görbe utakon szerzett gaz­dagság. Bíró András.

Next

/
Oldalképek
Tartalom