Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-19 / 215. (4361.) szám
— 401 — A ravasz görög Agyafúrt Leonidász vámszedő volt a sees Drin folyó uj hidján. Mindenkinek, aki folyó déli partjára akart átmenni, 10 párát ellett fizetnie, mig, visszajövet nem volt ám. Leonidász már ismerte a mindennapos íunkába menőket, igy Együgyű Simeont i, aki napjában kétszer ment át a hídon. Egyik reggel, amint Simeon éppen előko- »rássza a pénzecskéjét, hogy lefizesse a 10 arát, Leonidász igy szól: — Hallod-e, Simeon, van egy jó ajánlatni. Ha 10 para helyett 24 párát fizetsz, ikor visszajövet a maradék pénzedet min- lg megkétszerezem. Számítsd csak ki, mien jó üzlet az számodra. Simeon rövid töprengés után úgy találta, hogy igy tényleg jobban jön kí és visz- szatéréskor több pénze lesz, mintha csak a 10 párát fizetné le. Habozás nélkül lefizette a 24 párát és délben, visszajövet a ravasz görög tényleg megduplázta a megmaradt pénzét. Simeon nagyon meg volt elégedve és délutáni utján már szó nélkül 24 párát fizetett a megállapodás értelmében. Visszajövet megint megmegduplázták a pénzét. Másnap reggel ismét igy történt a dolog és csak visszajövet jött rá, hogy nem maradt egyetlen parája sem, amit a ravasz görög megduplázhatna. Mennyi pénze volt eredetileg Simeonnak? ■♦*0A róka és a hód Az erdő csak a madarak dalától volt mgos. Még a nap sem kelt fel arra a fá- dságos munkára, ami várt rá, hogy végig mrgaljon az égbolton és áldását adja inden földi lényre. A föld peremén most ;©d*. meg a nap piros palástjának csücske. Alhogv ez megtörtént, abban a pillanat- n ihaík nesz hal liba tó az erdő széle tájéul. Tán a szél játszadozik a lehullott fa- belekkel? Nem. Csak a Róka koma lopód- c a sürii bokrok között a Hód-falu felé. ért? Valami titkos küldetésben jár er- :eló Róka koma? Nézzünk utána. Majd iák megtudunk valamit. Róka koma éppen ott áll a Hód-falu bikának szép háza előtt. Róka koma egy tanatra tétován áll, aztán körülnéz, majd sorget. Nemsokára egy ajtócska félig íyilik és egy álmos fej néz ki rajta, gpedig Hód uram feje. Megkérdezi Hód im, hogy mi járatiban van arra Róka ko- , mire az valamit vissza súg neki. Erre d uram kitárja előtte az ajtót és a kőik, ező percben már az asztalnál ülnek és ka koma imigyen kezdi ravasz, fondor- os mondókáját.- Mi rókák, kik a Hód-nemzetség alá- os tisztelői vagyunk, szeretnénk a Hód- nzetséget abból a veszélyből kimenteni, elyben most vannak. Mi, ugyanis, felfe- ,tük a hódoknak azt a tehetségét, hogy ;at tudnak építeni és ez nagy műveltre vall. Nem tudjuk nézni mi, rókák a lak szegénységét.- Ha jól tudom, — folytatta tovább a asz róka — jelenleg* a hódak élelmiszeres kamrája csak úgy kong az ürességtől. Éppen ezért mi ezt megtöltenénk gabonával és minden egyébbel. Ezért csak azt kérjük, hogy segítsenek nekünk a hódak csirkét és egyebeket lopni. Mit 6zól ehhez Hód uram? Hód uram a Róka-nemzetség becses ajánlata után nagyot nyelt, aztán csak ennyit mondott: — A csirkelopás és rablás sérti a Hód- nemzetség évszázados büszkeségét, visszautasítom az ajánlatot. Róka koma nagyot nézett, hogy tervét nem tudta végrehajtani, aztán köszönés nélkül eltűnt a sűrű erdőben. Hód uram sokáig nézett az eltűnő Róka után. Már bánta is, hogy nem fogadta meg a Róka tanácsát, de ezt a gondolatát elnyomta becsületes érzése. Mikor Hód-falu felébredt, Hóid uram elmondta hajnali beszélgetését a Rókával. Erre a Hód-falu éltette Hód uramat, hogy milyen okos az ő királyuk. Két hét múlt el azóta a hajnali beszélgetés óta. A rókák megtámadták az emberek által létesített tyúkólakat, természetesen a tyúkólakban levő ártatlan tyúkokat. Másnap éjjel is, ám az emberek dorongokkal, baltákkal agyonverték a rabló rókákat ugv, hogy hírmondó sem maradt belőlük. Mikor ez a hír hódoló Hód uram füleibe jutott, örömmel állapította meg, hogy mégis csak többet ér a tisztességes szegénység. mint a görbe utakon szerzett gazdagság. Bíró András.
