Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-19 / 215. (4361.) szám

1937 szeptember 19, vasárnap.

Kisebbségi magyar sorsok

A nagyborzsóí magyar íanar fiija a Mlcerí=éleí44 és a ^Jcerísideal teie

Aki megtalálta a modern utat vissza az ősi röghöz • Tizholdas paradicsomkert Kárpátalján ... A független megélhetés titka

BEREGSZÁSZ. — A ..kert-életnek' az Uj Szellem által propagált kisebbségi élet- fonnának, a kis nemzetek: a dán, a holland, a flamand, a tesszini olasz, a bolgár népek megtartó életformájának kisebbségi magyar apostola Nagyborzsován él.

Mint az Elsodort falu Böjthe Jánosa, ő is az egyetlen aulájából az apai harag és a helyi közvélemény berzenkedése ellenére tért haza rögöt túrni, hogy megtarthassa a tékozló eló'dök vagyonveszejtő úri murijából megmaradt ősi földet.

Az összeomlás évében szerzett tanári oklevéllel, történelmi szakismereteivel tanácstalanul állt a történelmi események sodrában s katedra helyett tizholdas kertjüket vá- lcsztotta munkateréül. Nem idegenkedett a földtől, mint tanult ifjúságunk átlaga. A tanulás évei alatt az átrágott könyvek anyagából nem rakódott szigetelő réteg lába és a magyar televény közé, mint a falutól elszakadó ezer más társának. Lelke egy csücskével mindig a föld szorgos művesei felé fordult. Nézte, leste, tanulta azok teremtő munkáját és amikor kicsúszott alóla más lehetőségek talaja, megállt a maga földjén s biztos megélhetést teremtett tizholdas kertjében.

Kárpátalja legszebb kertje

Ez a kert ma Kárpátalja legbelterjeseb- ben müveit területe. A Borzsava folyó holt ága veszi körül s alakja félsziget. A part mentén szomjas birsfák hizlalják aranyló almáikat, törzseik közt pedig a földieper sokezer bokra ontja illatos termesét. Pár lépéssel hátrább barackfák fázékony csapata áll hosszú sorban s tartja nap felé selymesen molyhos gyümölcsét. Fától-fáig köszméte- és ribizlibokrok sövénye fut, mig a fák sora előtt bolgár kertészetben egymást váltja a szezoncikk. A rövidéletii fák gyűrűjében a nemzedékeket túlélő alma fa- és diófaóriások roppant törzsei fenséggel hordozzák sokágú koronájukat. Lábuk hűvös árnyékában már nem tülekedik a piaci növények gyiilevész hada. A föld itt nem pazarolja éltető nedveit egy nyáron át elmúló növényekre, hanem mindin ajándékát az időálló fák hatalmas testi nck és temérdek gyümölcsének nyújtja. A: óriás fák hallgatag táborán túl szőlő vi- dul. Mint guggoló leánykák, úgy sorakoznak a zöldruhás tőkék és fodraik közt pu- fóksremü fürtök mosolyognak. A kert egy védett szögletében faiskola csemetéi élik vadóc napjaikat. Ahol legmostohább a talaj, ott a tengeri pompás vitalitásu szára ágaskodik és körötte a napraforgó bólogat. Égy- egv fasitatlan részben a sok parádés virág mellett a karfiol, a krumpli, a hagyma, torma igvckszik a hasznosság elvét szolgálni. Az őszi rózsák és krizantémumok pedig a kegvelet lerovásának órájára várnak és a kert elhunyt gazdáihoz készülnek.

A tizholdas kertnek nincsen kihasználatlan része. Minden röge nevel, éltet, érlel va- l imit.^ mégpedig a hótakarodástól hőhullámig ( sirázó mag és éredő termés egymást váltják az ápolt földben. A tavaszi nap első csókja már fakadó életen csattan és őszi, utolsó meleg sóhaja még zamatot szürcsölö, erőt halmozó terméstől búcsúzhat ebben a föl yton munkált kertben.

Menekülés a tönkremenés elöl

fis ezt a nagyszerű kertkultúrát egy late,ncr pályára készülő fiatalember teremtette meg arca verejtékével. Kitartó munkájának ragvogó sikere példát mutat az uj magyar és meginkább a kisebbségi életformára cs megtartó, korszerű gazdálkodásra.

Mert mig faluja egykori nemesi családjai sorra tönkrementek, szétszéledtek, elkallódtak s agyonterhelt ingatlanaikat hite lezök kaparintották meg. addig ő két ma rokkal fogva meg a dolog végét, védet otthont teremtette párhoidas birtokából Pedig nem is valami fanyüvő fizikun s egészsége is sok toldozgatásra szorul. A

menza, a fütetlen diáklakás, a mohón, szinte zabolátlanul fogyasztott könyvek, a virradatig nyúló sakkjátszmák, a kártyacsaták, a gyakori dáridók kikezdték fizikumát s fölgyülemlesztették gyomorsavját és ezt a tanári utravalót ma is sinyli. A diákélet sok hiábavaló időfecsérlése közt is hallotta azonban a föld hivó szavát és amikor faluja birtokos családai az esztelen hejehuják közt egymásután zuhantak le és hullásuk forgószele megcsapta riadt lelkét, kézbekapta diplomáját s a forradalmak kataklizmájában hazasietett.

Gátat rögtönzött adóssággal terhelt kisbirtoka köré, alátámasztotta a családi ház

süllyedő talaját,

csákányt vágott a lomhává lett földbe s méternyi mélységben fölhányta az alvó rögöket, tápláló sókat szórt a megsavanyodott talajba és azután a teremtés nagyszerű munkájába fogta a kertté formált tiz hold ugart és a pompás nászágyban dúsan foggant az uj élet.

Az uj élet titka

— Katedra helyett idejöttem 1919-ben. Debrecenben szerzett tanári oklevelemmel nem kértem helyet a magyar állam szűkké lett asztalánál. Itthon sem törtem állás után. Tudtam, hogy a kisebbségi magyarság mentsvára lehet a kertkultúra, mert ez felel meg legjobban birtokviszonyainknak. Hozzáfogtam a munkához. Megtanultam bánni a kerti szerszámokkal. Eleinte ugyan nehezen ment. Az egyetemi éveim alatt a könyvek mellett csak a dákót, a sakkfigurát és a kártyát forgattam s nem a tenyértörő kapa- nyelet. A kerti szerszámok közül egyedül a metszőollót és az oltókést tanultam meg kezelni diákkoromban. Ellestem a- bolgárok 1 ertmüvészetének sok hasznos titkát, talajművelésük minden leleményességét. Együtt dolgoztam napszámosaimmal. Elsajátitoííam a munka legkisebb fázisát is, mesterré avató fogásait. Gyakorlatban kipróbáltam a szakkönyvek éjszakánként olvasott tanításait. Kifürkésztem kertem szeszélyeit. Tudom, melyik zuga mit, hogyan terem. Ismerem magvaim, palántáim, gyümölcseim természetét, minden fámnak igényét. Rájöttem a tartós gyümölcsfa nevelésének titkára. Mindig vad-alanyra kell oltani s nem a faiskolák félvad alanyaira. A félvad alanyba oltott gyümölcsfa ellenállása gyönge, élete rövid, kérge és fája puha, otthona, fészke minden rovarnak, kártevőnek. Mindenből csak a korait, a különlegeset termesztem és igy elkerülöm az értékesítéssel járó gondot.

Kertjének elismert hire van. A gyümölcs- árusok Kassáról, Máhrisch-Ostrauból is fölkeresik. Zöldségeit a bolgárok is szívesen veszik meg. Kelvirágjának talán csak olasz földön terem mása. Tormája Munkácson talál könnyen piacra, növelve az ottani torma országos hírnevét. Birsalmái a legkülönbek Kárpátalján. Nyárban érő őszi barackjának zamatát csak a kecskeméti éri utói. Cseresznyéje Nagykőrösön is diadalt aratna.

Siker, jövedelem

Függetlenséget, kiegyensúlyozott életet nyújt ez a tizholdas kert, melynek hozama egyre emelkedik s 10 év után annyi jövedelmet biztosit gazdájának, mint amennyi a tanári fizetése lenne ugyanannyi szolgálati évr után.

A tudás mélyebb vizeitől is érdemes a földhöz fordulni. Európa apró nemzetei megmutatták a kertélet megtartó erejét, a nagyborzsovai példa is erre tanít és ösztönözhet.

DR. HUBAY KÁLMÁN.

„Vérnélküli forradalom...11

A belgiumi keresztény munkásiSjusági szervezetek keresztmetszete Irta: Magyar Ferenc

sel ideálisan modern munkásotthont, központot, éttermet és klubhelyiségeket rendezett belőle.

Az épület 100 méternyi távolságra van a Gare du Midi-tői és arányaival kiemelkedik a többi házak tömkelegéből.

Tetején egy hatméteres kőszobor van. Egy izmos munkás két karjával magasra emeli a JOC jelvényét, a kalásszal átfont keresztet, ami egy háromszögletű pajzson van elhelyezve. A szobor kelet felé néz. Arra, amerre az igazságügyi palota, a királyi vár, a kaszárnyák, a gyárak és a munka világa terül el. Kelet felé, országok határán túlra néz és kiált, amerre munkás és munkanélküli milliók keresik azt, amit a belgiumi munkásságnak sikerült megtalálnia.

Szimbólum ez, de program Is egyben, amelyik szól az igazságügyi palotáknak, parlamenteknek, királyi váraknak, gyáraknak és irodáknak éppen úgy, mint szól a világ munkásságának, azoknak Is. akik más szimbólumok alatt keresik a munkásosztály megváltásáí.

A mustármag

1912-ben vetette el Cardijn kanonok, akkor még fiatal plébános Brüsszel egyik külvárosában, ahol közvetlenül találta magát szemben a munkásság problémáival. Ő maga is munkásszülők gyermeke. Nehezen és lassan indult el a mozgalom. A világháború egyidőre hátravetette fejlődését. De kevés kongresszuson és elméletesen, inkább kicsi sejtek munkáján épült fel és lett átfogó ér- dckvédelmi szervezete az ifjúmunkásoknak.

Miért az ifjúságé?

Mert Belgiumban évente átlag 70.000 ifjú,

hagyja el az iskolát, hogy belépjen a munka világába. Ezek a fiatalok tájékozatlanul, gyenge és könnyen befolyásolható lélekkel mennek a műhelyekbe és gyárakba. A gyárak legtöbbször brutálisan durva világa egy-kettőre bénává tenné őket, ha nem volna egy iskola, amelyik:

a fiatal, munkára jelentkező ifjút a neki leginkább megfelelő hivatásba, mesterségbe állítja, amelyik:

a munkaadó kénye-kedvének kifett ifjúmunkás anyagi érdekeit védi,

amelyik:

megszeretteti vele a munkát, a gyárat vagy műhelyt,

amelyik:

ráneveli az ifjút a munkabér megbecsülésére, lelkének, testének gondozására és a másokkal, különösen az elhagyatottab- bakkal szemben gyakorlandó szociális tevékenységre.

Rövidre fogva ez a program. Ezt valósítják meg:

1. Hivatásvizsgáló intézettel,

2. munkásszindikátusok és szakszervezetek, valamint mozgalmi akciókkal,

3. kiadványok, sajtó, tanulmány és munkahetekkel,

4. egyesületi élettel, lelkipásztori munkával, nyári pihentető akciókkal, munkásotthonok, munkáséttermek szervezésével.

Munkamódszereikről, eszközeikről kizárólag egy, ennek a tárgynak szentelt tanulmányban lehet beszámolni, amit a PMH hasábjain rövidesen megteszünk. Most a központ életét ismertetjük.

’Ahová minden szál összefut

Munkásotthon ez elsősorban. 200 mun- kásifju lakik itt világos, tiszta, tágas, levegős szobákban. Játéktermek, klubhelyiségek és egy hatalmas terrasz áll rendelkezésére az ifjaknak, ahol szabadidejüket eltöl- tik. Rádió, mozi helyben, benn az épületben.

Az étteremben munkás, munkaadó, hivatalnok. diák, pap, újságíró, katona, villa- moskalauz, banktisztviselő étkezik. A munkások tisztán, rendes ruhákban ülnek asztalhoz és az idegen nehezen válogatja ki a tömegből a máskor szurtos inasgyerekeket. A JOC leányszervezetének tagjai szolgálnak ki az étteremben is és a kávéházban is. Konyhájuk nagyvárosiasán modern berendezésű, mosógépekkel, automatikus há- mozókkal.

A -Kápolna a központ szive. Ez ébred reggel legkorábban, hogy a korán munkába siető jocisták is hallgathassanak szentmisét. Naponta négy szentmise van. A kápolna egyszerű, melegen vonzó és a liturgikus misék közvetlensége jobban megfogja az embert, mint a dómtemplomok orgonabugással, művészi karénekesekkel átfestett nagymiséi. Itt: ezek a kék munkászubbonyok szinte megijesztik, a lélek világának nagy mélységeire ciöbbentik rá az embert, mikor krédóra katonásan, egyszerre felemelkednek és harsogják: Credo in umun Deum ...

Előadó- és olvasótermek, könyvtár, irodák, szerkesztőségek, kiadóhivatalok világa. Irógépkattogás, lázas munka mindenütt.

Hivatásvizsgáló intézet, ahol hetenként kétszer kopog be sok munkába induló ifjú. Orvos, két-három pszichológus, egy munkaismertető van itt, azután rengeteg szemléltető kép és plakát. A gyermek — merd mert legtöbbször még az, aki idejön <— először bizalmatlan, de lassan megnyílik a lelke: elmondja, mi szeretne lenni és miért fél az ajánlott mesterségtől. Két-három vizsga is kell néha, hogy eredményhez jusson az intézet. Hogy a JOC hivatásvizsgáló intézete derék munkát végez, bizonyítja sok-sok köszönőlevél, amit családot alapított munkások, megfontolt és lehiggadt egyéniségek Írnak a központnak.

Központi elárusítójuk is itt van. Jelvé-' nyéktől kezdve fogkefén keresztül a gra- mofónlemezig minden van itt, amire csak egy munkásnak szüksége van.

Ez az a filmszerű kép, amit az ember egy nap alatt végignézhet. De a munka, a mozgalom valójában nem itt van. Ott, ahová innen, a központból futnak a szálak: városokban, városnegyedekben. műhelyekben, gyárakban, villamosokon, külvárosi templomokban és munkásotthonokban, gyárnegyedek munkáslakásaiban.

E sorok írója sorra bejárta ezeket a he-, lyeket és a PMH hasábjain beszámol a tapasztalt dolgokról, hogy reális képet és tanulságot kapjunk arról a forradalomról, amelyik Cardijn Abbé szavai szerint: „vér nélkül folyik és nem világot rombolni jött, de teremteni újat, ahol a munkás a Teremtő Isten munkatársa, a munkásosztály a társadalom gerince lesz!“

BRÜSSZEL. —« ,,A munkásosztályt a munkássággal mentjük meg!" így határozza meg Cardijn kanonok, a JOC alapitója a mozgalom programját.

Aki nem szenzációra éhesen jön ide és nem a lapokból, kiadványokból ismert tények elevenségéből, a ,,csak propagandának jó" nagyszerűségek létéről vagy nemlétéről akar tudomást szerezni, hanem konkrétumokat. igazi életet akar látni, annak nehéz munkája van. Először is le kell ráznia magáról azt a sok benyomást, ami az embert itt. a JOC központjában mindjárt első pillanatra megfogja. Sok-sok pénzt kell viilamosra és taxira 'kiadnia, hogy a munkásnegyedek világát bejárja. Azután kék és piszkos munkászubbonyt kell kölcsönöznie, gyárvezetőkkel kell megértetni, hogy bér nélkül Hajlandó négy-öt napon keresztül tologatni egy négykerekű talicskát a csomagolótói a vagonrakodóig, vagy az áruraktárban létrákon fel- és leugrálni. fis ezenkívül sok romantikus vagy nagyon kellemetlen helyzetbe kerülni. Hogy mérlegre tehesse Cardijn Abbé fenti mondását. Mert hiszen mindenki előtt világos, hogy

egy mozgalom értékét és erejét soha nem a külső színek adják meg, amit csak látni és legfeljebb érezni lehet, de az a belső tartalom, ami a tulajdonképpeni élet továbbtermő és megtermékenyítő eredmény; amit élni is lehet, nem csupán szemlélni vagy érzékelni.

Szobor kelet felé!

I A JOC brüsszeli központjának hatalmas

Í

epülete két évvel ezelőtt még gyár volt. Ajándékul kapta Cardijn kanonok a mozgalom céljára és 2 millió írank befektetés-