Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-02 / 200. (4346.) szám

1937 szeptember 2, csütörtök.

raWM-MAOkAft-HlELAI»

I

A magyarságnak még legalább 60 népiskolára, 4 gimnáziumra, 1 tanítóképzőre, 14 polgárira, 3 szakiskolára és 1 egyetemre van igénye

laross Andor nagyidai beszédében válaszolt Dérer optimista megnyilatkozására Mit hoztak a magyarságnak a beígért „tollvonások“? ■■

Az egyesült párt fel van készülve a községi választásokra

KASSA. — Részletesen beszámoltunk tegnap az egyesült párt nagyidai szervezetének nagyszabású zászlószentelési ünnepségéről. Tudósításunk kiegészítéseképpen alább ismertetjük Jaross Andor nemzetgyűlési képviselőnek, az egyesült párt országos elnökének a zászlószentelést követő nagygyűlésen elmondott ünnepi beszédét.

Az egyesült párt sorsszerű keret

— Szimbólum a zászló, — mondotta a pártelnök többek között lelkes figyelemmel hallgatott beszéde elején —mely akkor méltó arra az eszmei hivatásra, melynek szánva van, ha puszta megmutatása, látása szinte titkos, mágikus erővel tudja összefogni és érzékeltetni azon törekvések ösz- szességét, mely a mögéje zárkózók lelkét hatja át. A szervezet vagy egyesülés, mely zászlót avat, vagy szentel pedig akkor méltó ehhez a jelvényhez, ha szervezett ereje, lelki összhangja elérte azt a fokot, melyet csak egyetlen szimbólum tud minden szónál ékesebben hirdetni s ez a zászló.

— Nagyidán az egyesült párt elérte ezt a fejlődési fokot, mely azt kívánta, hogy a nagyidai magyarok egy zászlóval juttassák kifejezésre tántoríthatatlan ragaszkodásukat azon ideálokhoz, melyek a párt programját és egész eszmeiségét jelentik. A nagyidai magyarság megérezte, hogy

az egyesült párt kerete nemcsak politikai pártkeret, melyet bizonyos politikai széljárás vagy egyes személyek hatalmi törekvése alkotott meg, hanem sorsszerű nemzeti keret, mely éí addig, mig a nemzet él

* csak akkor volna eltörölhető, ha maga a nemzet merülne el a „nagyszerű halál“ gondolatában. A nagyidai magyarság méltó ehhez a zászlóhoz, melyet magáénak vall minden csehszlovákiai magyar és ve-j lünk együttérző sorstestvérünk, aki nemzetét becsüli és vallását szereti.

— De méltó ez a zászló a nagyidai magyarokhoz is, mert hordozója azoknak a színeknek, melyek együtt érzékeltetik mindazt az értéket, melynek erkölcsi vértezetével az egyesült párt a jobb sorsunkért harcol. A fehér-zöld szin egyszerre juttatja eszünkbe a nemzetszeretet mélységét, a keresztény erkölcs embert formáló erejét, a társadalmi felelősséget minden testvérünk életsorsával szemben és azt az egyenlőségideált, melyet az igazi népuralom gondolata követel meg. Én tudom, hogy Nagyidán is erős, férfias kezek emelik magasra ezt a zászlót, melynek nagysága és értéke az, hogy nyomán Pozsonytól Kőrösmezőig magyar embererdő indul el.

A sorsközösség tudata

— Egy zászlószentelés vagy avatás egyben fogadalom is. Mire kell fogadalmat tennünk? Az első és természetes fogadalom, hogy e zászlót mindaddig, mig zászlótartói e zászlóban kifejezésre jutó erkölcsi elveket vallják, el nem hagyjuk, mert

e zászló ma jelenti a magyar élet lehetőségét,

a kereszténység védelmét, az élet elesettjeinek felkarolását és a mindenkinek kijáró szabadság gondolatának ápolását. A magyar sorsközösség gondolatát el kell mélyítenünk. Ez azt jelenti, hogy nincs önálló, független magyar emberi sors.

Meg kell tanulnunk úgy adni, hogy ne mi, hanem a nemzet legyen az ajándékozó és meg kell tanulnunk úgy kapni, hogy a megajándékozott ne az ajándékozónak, hanem a nemzetnek legyen hálás. Aki vállalja a magyar sorsot, azért a közösségnek, a nemzetnek is vállalnia kell a felelősséget. Az osztályválaszfalak leotnlóban vannak és azokat tovább kell bontanunk, hogy megszülessen az uj

magyar embertípus, melynek értékét nem a pillanatnyi vagyoni helyzet, hanem a nemzetért végzett munka mértéke és foka adja meg.

— Olyan történelmi helyzetbe kerültünk, hogy a ma magyarjának szüksége van mindazon előnyös tulajdonokra, melyek részletekben egy-egy társadalmi osztályban volt meg s ma mindannyiunknak szüknüni a, fejmosás • ^iPll

tíhhé£eted fiajApo^ds j||l

zacskő76:2SCHWARZKOPF

ségünk van rá. Fogadja meg a mai ünnepen az itt egybegyült ünneplő közönség minden egyes tagja, hogy mától kezdve szorgalmasabb, dolgosabb, a másik magyar ember sorsával többet törődő, kitartó, nemcsak lelkesedni tudó, hanem harcolni is tudó magyarrá válik és erre tanítja meg nemzettestvéreit.

A külpolitika „semlegessége“

A pártelnök beszéde további részében rátért az aktuális politikai eseményekre.

Ha a nagy külvilág eseményeit figyeljük, — úgymond — úgy meg kell állapítanunk, hogy nem volt nyári szünet, mert a világpolitikát lényegesen befolyásoló, nagy események rezgését mindannyian megérez- tük. Bár ezer meg ezer kilométerekre van tőlünk az ibériai félsziget, melyen a spanyol háború nemzeti és vörös küzdelme zajlik, mégis ennek a harcnak bizonyos vonatkozásban köztársaságunk is sodrába került. A köztársaság külügyi politikája egyetlen feladatot kellett hogy ismerjen, minden tekintetben megőrizni a teljes semlegességet és világnézetileg determinált ro- konszenvet vagy ellenszenvet sem szabad kifejezésre juttatni. Ezt a semlegességet, bár ezt különféle nemzetközi konvenciók is indokolták, a köztársaság külügyi kormánya formailag sem tudta megtartani s az a konfliktus, mely Portugália és államunk között keletkezett egy fegyverszállítás, illetve rendeléssel kapcsolatban, semmiesetre sem használt külpolitikai tekintélyünknek.

— Évek óta olyan kártyával játszunk a külpolitikában, mely eleve vesztésre van Ítélve. így jártunk az olasz-abesszin háborúban s igy járunk a spanyol polgárháborúval. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megjövendöljem, milyen kellemetlen helyzetbe kerül majd kormányunk, ha pár hónap múlva Prágában az igazi Spanyolország követét kell fogadnia.

— Hasonló ügyetlen politikai játszmát

kezdünk futni a most kitört japán-kinai háborúban, mely oly távol van tőlünk, hogy politikai kihatásai alól bátran függet- lenithetnők magunkat, de tekintettel a szovjettel való kapcsolatunkra, a kínai fegyverrendelést elfogadtuk, — ez még magában nem volna politikai jellegű, ha nem történt volna a portugál incidens, mely kártyáink másik oldalára vetett fényt. A csehszlovák köztársaságot földrajzi fekvése, lakosságának sokféle nemzetiségi megoszlása helyes külpolitika mellett arra kényszerítené, hogy teljes semlegességet tanúsítana minden olyan hatalmi érdekkel szemben, mely az állam határait közvetlen nem érinti.

A nyári kormányválság

— A meleg nyári napokban Prágában egy kormányválság zajlott le, mely a gabonamonopólium árpolitikájával volt kapcsolatos. A kormányválság mögött két nagy hatalmi csoport ellentétes érdeke húzódott meg. Az agrárpárt érdeke a magasabb gabonaár kapcsolatban a szövetkezet minél nagyobb hasznával, a szociáldemokrata párt érdeke az alacsonyabb gabonaár melletti minél nagyobb haszon az értékesítés körül. Természetes, hogy ez a két érdek nem egyeztethető össze könnyen, így támadt a konfliktus, melyből végül az agrárpárti felfogás került ki győztesen, mert valamivel emelkedett a gabonaár és egyidejűleg biztosíttatott az üzleti haszon, mig a kenyér árának stabilizálása alig fog sikerülni.

— Mi sokszor kijelentettük, hogy nekünk nem áll érdekünkben a magas búzaár, melynek nyomán emelkedik a közszükségleti cikkek ára, mi vásárlóképes búzát kívánunk termelni, azaz ár- egyensulyt követelünk, mely ma is hiányzik.

■— Az őszi politikai idényt valószínűleg a községi választások fogják alapjában meghatározni. A jelszó: politikamentessé kell tenni a községi választást és a terv, hogy nem egyszerre, hanem részletekben fogják kiírni a választásokat. A politikamentesités nem fog sikerülni, sem igy, sem úgy, mert ha etappszerüen is Írják ki, vagyis egy napra aránylag kevesebb helyen esik választás, úgy ezeken a helyeken a pártpolitikai erő sokkal jobban összevonható és még nagyobb jelentőséget kap. Minket ez a taktikai kérdés lényegében nem érint,

föl vagyunk készülve a községi választásokra és meg van minden előföltételünk, hogy ezeket a választásokat — akár gazdasági, akár politikai alapon értelmezzük is — végigharcoljuk és mindenütt, ahol magyarság, vagy velünk érző őslakosság lakik, erőnk megmutatásával fejezzük is be.

Válasz Dérer miniszter tátralomnici előadására

—- Ma még nem tudjuk, hogy a kormány nagy fegyverkezési programja mellett, meg akarja-e tényleg a belső pacifikációt valósítani. Az elmúlt politikai évben csak bizonytalan és sikertelen kísérletek történtek erre. A közelmúltban elhangzott hivatalos nyilatkozatok nem adnak tiszta képet. Megszoktuk már, hogy a köztársaság elnöke általános érvényű, kedvező alaphangú nyilatkozatokat tesz, melyek bizonyos mértékig magas méltóságából folynak, ugyanakkor viszont felelős miniszterek nyilatkozatai nem fedik teljesen azt a várakozást, mely az elnök nyilatkozatából fakadhatna.

Dérer igazságügyminiszter ismételten hivatva érezte magát arra, hogy olyan megállapításokat tegyen, melyekre egy csehszlovák nemzetiségű miniszter sohasem lesz hivatva. Ismerje be végre Dérer miniszter ur, hogy ő nem tud elfogulatlan lenni a magyar kérdésben, ezt igen sok beszédjével igazolta és úgy fog szolgálatot tenni a csehszlovák—magyar ügynek, ha ezzel a szerepével a jövőben fölhagy és olyanoknak engedi át, akiket nem befolyásolnak gátlások. Tátralomnici beszédében, melyet egy tudományosan müveit hallgatóság előtt mondott, kijelentette, hogy az itteni magyarságnak számarányához mérten elegendő iskolája van. Vegye végre tudomásul a miniszter ur, hogy a magyarságnak még 60 elemi népiskolára, 4 gimnáziumra, 1 tanítóképzőre, 14 polgári iskolára, 3 szakiskolára és 1 magyar egyetemre volna igénye, ha csak a német kisebbség iskoláit vesszük alapul, a csehszlovákokról nem is beszélve. Azonkívül szíveskedjék a miniszter ur szorgalmazni, hogy 60, a Slovenská Liga által magyar területen létesített szlovák népiskola és 5 magyar vidéken működő szlovák polgári iskola elnemzetlenitő tevékenysége megszüntettessék.

Az előbbi iskolák fölállítása és az utóbbiak

3

. létéiül

újban

fi

• t

Ezt kívánja bizonyára Ön is. De hogyan lehet ezt elérni nagyobb pénzkiadás nélkül? Elegendő, ha eszébe jut az előnyös hitelszisztéma. Ennek a segítségével rögtön olcsón beszerez mindent, amire szüksége van és havonta oly kis összegekkel törleszti, hogy azt észre sem veszi.

Szlovenszkó legnagyobb áruháza

BROUK Bohuslav

Bratislava, Köztársaság-tér 34,

megszüntetése után nem lesz akadálya, hogy együtt mondhassuk el a miniszter úrral az ő tátralomnici kijelentését.

Vegye tudomásul a csehszlovák politikai közvélemény, hogy az itteni magyarság csak akkor tekintheti egyenrangú emberinek az életét, ha az állam és kormányzata tettekkel fogja bizonyítani, hogy a kisebbségi magyar életet nemcsak vegetativ határszéli életnek tekinti, hanem az itteni magyar nemzet fejlődését is biztosítani kívánja. Mi nem akarunk föloldódni egy olyan csehszlovák államban, mely a mi asszimilációnkon keresztül képzeli elérni történelmi célját, ez a magyarság biztositani kívánja a maga öncélú életét az államon bévül. Legyen magyar életkörforgás, hogy legyen magyar közgazdaság, magyar kulira és magyar jövő.

Példaként említi meg itt a szónok, hogy közel egymillió magyarnak nincs és nem lehet a jelenlegi helyzetben Szlovenszkón önálló szövetkezeti revíziós központja, mig minden kisebbségi nemzet erőinek rezer- voárját a szövetkezeti hálózat és központ jelentik.

Késik a „tollvonás“-— Ellenzéke vagyunk a mai kormánynak — mondotta Jaross képviselő beszéde befejező részében —, mert az nem vállalja pártunk programját, de nem teljesítette azokat az ígéreteket sem, melyekről oly sokat beszéltek és cikkeztek kormánypárti részen. Egy éve lesz, hogy a „tollvonás“ nagy ígérete elhangzott. Kérdem, megváltozott-e a helyzet? Magyar jelleget kapott a magyarlakta vidék? Vájjon megszün- tek-e a mindennapos sérelmek? Vájjon nagyobb-e a magyar ember becsülete a hivatalok előtt, a hatóságoknál? Vájjon megszünt-e az elnemzetlenités minden kísérlete? (A gyűlés közönsége egyöntetűen kiáltja: Nem!)

— Az elhangzott válasz nyomán tisztán áll előttünk, hogy utunk továbbra is ellenzéki harc a mi igazságainkért.

— Több, mint ezer esztendővel ezelőtt állottak itt meg a magyar lovas előőrsök. Azóta küzdünk és vérzünk ezen a területen. Ezer esztendő alatt alig volt olyan negyven esztendőnk, hogy létünket veszély ne fenyegette volna. Más nép azért küzdött, hogy gazdag legyen, uj birodalmat hódítson, elvesztett régiekért bosszút álljon, mi mindig azért harcoltunk, hogy éljünk. Amit ma teszünk, sem más, csak az élet biztosítása. Vegye le mindenki tisztelettel a fővegét, mikor a magyar nemzet életutjával találkozik. Ez nem lesz senkivel szemben sem ellenséges, még akkor sem, ha mindenáron igazságkereső.

Porubszky a tátralomnici „igazságáról

Jelentettük tegnap, hogy a nagyidai népgyü- lésen dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő is válaszolt Dérer igazságügymdniszter tátralomnici ki,jelentésére. Dr. Porübsztky a következőket mondotta:

_ Jaross országos pártelnök ur csehszlovákokról nem is beszélve a német kisebbség iskoláit vette alapul előttem elhangzott beszédében iskolaügyi sérelmeink igazolására s en-