Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-12 / 209. (4355.) szám

0

ääi

Életünket és vérünket

Irta: Ónody Zoltán, a prágai MÁK. elnöke

A fői'kolások szellemi, munkatáborának befeieztével elsőnek mi, prágaiak hagytuk el Vihnyét. Az állomás felé rohanó autóban eszembe jutott, hogy három évvel ezelőtt, ugyanebben az időben, augusztus végén, igy, autón indultam el pár idegen: angol, francia, osztrák, lengyel és egy hindu diák társaságában, amikor is egy társas tanul- mánvutat tettünk Magyarországon kérész- tül. Ott is ilyen jókedv', kacagás volt. mint mindenütt, ahol fiatal diákok utaznak. A nevükre már nem emlékszem, arcukból is csak azt a csodálkozó ámulást őriztem meg, ami ott ült szemükben. Nem lepett meg irigykedő csodálkozásuk, hiszen az útitervünk a megtekintésre szánt helyek, nevezetességek mind olyan pompás, változatos egymásutánban voltak összeválogatva, hogy árok szemlélése közben vagy csak irigykedni vagy csak csodálkozni lehetett. Idegennek tünemény, lenyűgöző színjáték volt ez. A nap lenvugta a Balatonon, a puszta, ménesek és gulvák. mind festeni való gyönyörű'-égek s elfelejthetetlen szépségek.

M'-g alig eszméltünk ámulásunkból, to- v ább ragadtak bennünket. Kecskeméten jártunk é megint pusztán voltunk, Bugacon. Hz mir mint a Hortobágy, itt nem láttunk délibábot de az idegen szemnek készített látvánvo-'ág fölér amazéval. Gulyát, ménest, fiistri nyakú magyar bikát bámultunk <" elcsodálkoztunk a jószággal való bánni- tud. s -s a pásztori élet látványos furcsaságain. A csárda se maradt el, cigány muzsi kált és feketeszemü leányok kínálták a tü zelö homoki bort s az idegennyelvü diáktársaimat elfogta a vágy, hogy a nagyszerű hangulat minden pillanatát kiéljék: lovagolni akartak, pásztorgunyába öltöztek, csárdást próbálták táncolni, karikással durro- g<-ttak, és — emlékszem, nem egyszer ismé- tHt -k. hogy ilyen szép nincs több a világon. Nekem is ez volt az érzésem.

Egyhetes egyiittlevés után Budapesten váltam el tőlük. Kissé tovább tartott a kézfogás. mint minden olyan alkalomkor, amikor érzi az ember, hogy nagyon kevés a viszontlátás reménye. Mert vájjon mikor és hol találkozhatom ezzel a rokonszenves, sovány. sárgabőrü. szemüveges hindu diákká. 1? _ Egymásközt Gandhinak hívtuk. — ö még bucsuzásnál is arról beszélt, hogy milyen szép itt minden, mennyire megszerette a magyarokat és ha visszamegy ‘ Páriába. tanulmányozni fogja ezt a népet, történelmét. irodalmát, sőt. ha ideje engedi, megtanul magyarul is. Sok szerencsét kívántunk egymásnak, elváltunk.

Emlék lett „Gandhi", a szemüveges hindu diák. eltettem a többi emlék közé. Azt hittem. sohasem találkozom ezzel a különös fiúval Érthető volt meglepetésem, mikor tava lv nyáron, májusban a párisi Quartier latinben. a Placc de la Sorbonne egyik lócáján ismerős arcot pillantottam meg. Alig találkozott tekintetünk, fölállt, megindult felém és őt — mert „Gandhi" volt — annyira jellemző szerénységgel megkérdezte:

— Ai-je l'honneur parier avec le „monsieur de Debrecen"?...

Az autónkban már elhalt a zaj, úgy látom. mindegyik fiú gondolkodik, hegyről-le. kikapcsolt motorral rohanunk és én azon csodálkozom, vájjon miért jutott eszembe pont ez az élménvem. ez a találkozásom a hindu diákkal. Miért pont ez? Nem tudom cs azzal vigasztalódom, hogy az ember csak ragvon kevés esetben tudja okát adni. hogy mit miért gondol, milyen ok váltja ki e'-t vagy azt a visszaemlékezést. Néha maga az illat is lehet ok és fájhat, mert emlékeztet máskor meg egv kézszoritás juttatja eszünkbe elment valakink után támadt itthagvott- ságunkat.

Hálátlan és kilátástalan kutatni a miértek és okok után. Azt hiszem, hangulat és lefki berendezés dolga az egész. Csakis igy tudom okát adni. hogy Vihnyén az egyik délutáni előadáson nem voltam képes figyelni, minden erőlködésem ellenére sem. Elszórt szav.ik jutottak el hozzám csak, mikből le- vctctlcn volt akár egv egyszerű mondatot is szednem. Tekintetem a falon sétált.

. u . k figyelmem kíséretében. Sorra el- 1 ^függesztett föliratokat. Székun'k ''á zka. Ravasz és a többiek ne- u-enctci voltak, amodébb szemléltető grafikonok, statisztikák; legszembetűnőbb a szudétanémetek kulturális, gazdasági és egyéb szervezkedésükről szóló számadatsor. alatta a miénk, kisebbségi magyaroké. összehasonlítás céljából hasonlóan föltüntetve. (Jóval mögöttük vagyunk, ennek érthető és elfogadható okairól is szó esett Vihnyén.)

Legtöbbet mondott és az egész vihnyei főiskolás munkatábor szellemét leginkább jellemzi az előadóterem homlokfalára felerősített nagybetűs felírás: életünket és vérünket népünkért!

Egy hétig ültem szemben ezzel a felírás

sal. elolvastam százszor is es azon a han- gulatnélkük álmos délutánon az volt az érzésem hogv most olyan eloadas kellene a fiuknak, aminek az lenne a temaja: Szép dolog, ha valaki magvar. (

A Zólyom felé döcögő személyvonatban jöttem ré. hogy miért kellett emlékeznem, miért tolakodott a tudatomba a hindu diák. Talán mert ő is idegenekről, angolokról beszélt sokat, a népről és a vérről, ami, valahol a Ganges partján is drága es piros es fájt neki ez a sok vér Párisban és a sajat véréről is beszélt, bármelyik pillanatban hajlandó lenne odaadni. Fanatikusnak, exaltált forradalmárnak tartottam — Párisban különben is sok az ilyen diák de most Vihnye után azt kell mondanom, nem volt az. Szeretnék vele ez életben még egyszer találkozni.

Zólyomban a következő vonatig három órát vártunk. Az egyik kis kávéházban húzódtunk meg. Itt jókedvű szlovák társaság mulatott. A harmadik liter után mintha kiHasználat @"e?t issiá használat után

Zsíros, pattanásos arcbőrhöz iiasvaiáijun púder helyett SULFAMYL kénpudert, amely megszünteti az arc pattanásait és mitesszereit. A SULFAMYL kénpuder szabadalmazott eljárás szerint készül, amely a legfinomabb elosztásban tartalmazza a gyógy-ként. A SULFAMYL kénpuder kellemes illatú, diszkrét színekben készül és a legérzékenyebb areot sem izgatja.

Kapható minden szaküzletben! Kis doboz Kg 9.—, nagy doboz Kg 15.— Főlerakat £).£rtQ£L Bratislava, Masarykovo 6, Ventúr u. 12

cserélték volna a vonót, a muzsikát, a nótát, de még a cigányt is. Magyarul mulattak.

Áttörődött éjszaka után értünk Kassára« Nyolc év emlékével ide egy kicsit mindig hazaérek. Kárpátaljaiak és keletszloveni szkóiak tovább utaztunk. Innen már gyorsan telt az idő. Amikor Bánócon beszálltam az egy kocsiból álló „helyiérdekű" kis motorvonatkába, próbáltam összegezni, mit adott nekem és milyen hatással volt rám a vihnyei szellemi munkatábor? Éreztem, hogy a diáktársaimmal való szellemi együttlevés még egy sem nyúlt bennem ilyen mélyre. A legmélyebbet, a legtitkosabbat kavarta meg bennem. Azt, hogy magyar vagyok.

A motorvonatka berregve iparkodik, egymásután maradnak el a vityillóállomások, Gatály, Dubróka, Budka . . . Már itthon vagyok. Minden ismerős, a fák, a földek, az arcok, az emberek. Dolgoznak, mint mindig.

Vájjon mit mondott volna ezek valamelyike, ha úgy véletlenül bevetődik a vihnyei előadóterembe és meglátná a nagybetűs felírást?

Tudom, mit mondana, mert ismerem őket. Kételkedne és joggal, mert már annyiszor és annyiban becsapták, kijátszottál és ígértek. Meg is kérdezné őszinte nyíltsággal, - ■ hogy hát a fiatalurak komolyan gondolják-e azt a felírást, mert a nép mi lennénk és eddig mindig mi voltunk az ál- dozathozók.

Valami volgaparti nagy elbusulással szeretnék odaszaladni közéjük és megmondani nekik: komolyan gondoljuk, — a nyakukba borulni és felkiáltani: itt vagyok, testvérek, megjöttem, el ne engedjetek.

Anyám a kapuban vár, a nagy gesztenyefa alatt; úgy beleillik ebbe a nyárutói, de mégis már őszies délutánba. A lelkem ott ül a szememben, a szivemet valami dobogó szeretet fogta marokra s tüzes, boldog fogással csavarta.

Itthon is még számtalanszor elismételtem magamban a vihnyei feliratot: életünket és vérünket népünkért. Olyan lett ez nekem, mint az imádságom, mint a vallásom. Valami nagyszerű érzés azt tudni, hogy sokan vagyunk, akik ezt valljuk.

Mi ez voltaképpen?

A kisebbségi magyarság jövője. Szent hitem, hogy a kisebbségi magyar társadalom majdani vezető rétegének Vihnyén történt egymásratalálása és fogadása a kisebbségi magyar jövő záloga.

Ha valaki álmodó rajongónak nevez, legyen meg a kedve, ráhagyom.

De én tudom, hogy igazam van.

Farkas István:

FÉNYKÉPEK

Nagysalló veteránja

Kiről is lehetne szó a szomorú cs méq Ls olyan gyönyörűséges emlékű honvédcsata falujában, ha nem Kucscra bácsiról, Nagysalló közel negyven éven át munkától, becsülettől ékes iqazöa- tó-tanitójóról.

Nyolcvankét évével még újságot olvas, élénken résztvesz a mindennapi életben, s megha- tottan hallom, amint az én jó sziwcl, de nem raÍT>°9^ tollal irt „fényképeimről" beszél.

— Olyan jól megírta azt a furcsa édesanyát, kedves kolléga ur! Csak írjon, csak őrködjék, hiszen nekünk mindig az volt a hivatásunk.

(»vermekéit fölnevelte, biztos kenyeret adott nekik, s olyan kedves, hogy a felnőtt, lassan fehéredő hajú fiuk haragszanak, ha egyiküknél huzamosabb ideig tartózkodik.

— Mindig oda kell mennem, ahol haj van. ezt kívánja a szülői szív — mondja mosolyogva az öregur, s csakugyan, Laci fia még egyedül él

világban, hozzá ritkábban „kell“ mennie. Reszkető kezével átfogja mind a két kezemet s beszél azon a kedves, meseszerűen derűs hangon. amilyenen csak a nagyon tiszta öregek tudnak mesélni, néha keres egy-cgy szebb szót néha az emlékezés nehezíti meg. de fehér haja úgy világit, szemei ugv mosolyognak, hogy az ember magában Istent keresi és örül. hogv vannak emberek, akik ilyen csendes, ilyen igazán boldog öregségben élnek.

Mesél régi dolgokról, amikor harmincnyolc

hold földön két éves cseléddel gazdálkodott amikor a község rábírta, hogy vállalja el egv lévai bank fiókjának vezetését, beszél azokról az időkről, amikor éjjelenként is dolgoznia kel lett. pedig:

Még csak hatvanéves voltam — mondja

bírhattam a munkát.

Olvasmányait kérdezem.

Bizony most már többet imádkozom, mint olvasok — mosolyog az öregur. — Mert tét^mondja meghatottam — Soha még ember nem viselte úgy senkinek gondját, mint az én kedves leányom törődik velem.

A kis szobában, ahol ülünk, egyszerre megjelenik az áldottlelkü asszony, aki az édesanyát is pótolja, s akinek egyetlen gondja talán az, hogy az öregurat az asszonysziv legmelegebb érzéseivel gondozza.

Laci fia bc-benéz hozzánk, igyekszik komolynak, felnőttnek maradni, de azért ő a legboldogabb köztünk, hogy megmutathatta nekem az édesapját, azt a drága embert, aki annyiszor segítségére volt az én fehérhaju édesanyámnak is.

Kint mosolyog a nyári nap, minden olyan derűs cs nyugodt, mintha az egész kisváros ünnepet ülne.

A jó öreg kikisér, szeretném neki mondani, hogy maradjon, pihenjen, de jön utánam és még mindig kedvesen beszél, még mindig kedvesen mosolyog, s amikor már elváltunk, akkor is hallom hangját, akkor is fülemben zeng sok szép . -zavának muzsikája, s fclsóhajtok magamban:

I — Istenem, miért nem engedted, hogy én is ligy, ilyen fehér hajjal, ilyen áldott öregségben [láthattam volna az édesapámat?

Most érdemes Budapestre utazni az Őszi Vásár rmgyértéhü utazási- és vizumkedvezményeiveí

Budapestről jelentik: A magyar főváros min- den vendéglátó férőhelyét elfoglalják lassacskán a- Őszi \ asarra. valamint az azzal kapcsolatos Kézművesipari Kiállításra érkező külföldiek és vidékiek. A vásár óriási nemzetiközi sikerét vi- mgosan mutatja az a tény is, hogy Angliából - pe;daul — 800 import cég érdeklődött már a kiáltott kézműipari remekek iránt és 200 anqol import cég bevásárlója már meg is érkezett Bu- dapestre pedrg a vásár és a kiállítás még szeptember 20-ig tart. Azok a külföldiek, akik nem csupán a kiállítás kedvéért, de a Windsor! herceg, par itt-tartozkodása alkalmából, no meg a ragyogó ősz kedvéért is érkeztek és étkeinek Budapestre, nem győzik hangsúlyozni, hogy mOS* elemes a magyar fővárosba utazni, hiszen valóban páratlan utazási cs vizumkedvezmények állnak most a külföldi közönség rendelkezésére.

r A Cedok, valamint a Csehszlovák Magyar Kereskedelmi Kamara fiókjai és szervezetei a legutolsó pillanatig árusítják az utazási igzolvá- nyokat, még pedig személyenként mindössze 30 Kc-ért. A magyar vasutakon és hajókon úgy jövet, mint menet 50—50 százalék a menetdijked- vezmény, a Csehszlovák vonalaikon pedig 33—< 33 százalék utazási kedvezményt élveznek az utazási igazolványok tulajdonosai. Ezen felül vizűm nélkül léphetik át a magyar határt, mert a vízumot Budapesten kapják meg utólag és még hozzá a rendes vizumdij egyharmad áráért. Budapestre legkésőbb szeptember 20-án délig kell megérkezni, mig hazafelé szeptember 25-én éjfélig érvényesek a kedvezmények.

I

szik tudni, az olvasmányaimat nehéz lenne mind megtalálnom, de az imádságaim velem maradtak.

Az egész Garamvölgyön nincsen ember, aki ne tisztelné és ne szeretné Kucsera bácsit. Iskolája fogalom volt, s onnan a negyven év alatt eprével kerültek kj a munkás, becsületes, igaz magyar emberek. Tizenhat évig százhúsz—száznegyven gyermeket egy maga' nevelt, s a mai tanitónemzedék cl sem tudja képzelni azt a [ ■ oppant terhet, amit a Kucscra bácsik viseltek. I Van egy áldott jó leányom, a Nusika — j