Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-29 / 197. (4343.) szám

12 1937 augusztus 29» Haiczl Kálmán könyve a kilencszázéves Párkányról Párkány kilencszáz év előtt Kakath, majd Dsigerdelen és Csekerdén néven volt isme­retes. Ezt olvassuk dr. Haiczl Kálmán köny­vének címlapján. Párkány már évszázadok­kal ezelőtt nagyfontosságu összekötő kapocs volt Esztergom és a dunáninneni országrész közt. A török ötször elpusztította, különböző hadak sanyargatták, a lakosság egy részét megölték, más része elköltözött, de a kilenc­százéves város újra meg újra fölépült, A tudós Haiczl rendkívüli fölkészültség­gel, sok szakmunkára hivatkozva rajzolja meg Párkány hallatlanul érdekes történetét. 1075-ben szerepel először a város Kakath néven a garamszentbenedeki apátság alapí­tólevelében. A városnév sokszerüen válto­zott és a török hódoltság idejét a várossal kapcsolatosan olyan színesen irta meg, hogy tudományossága ellenére szinte re­génynek beillik. Csodálkozva vesszük észre, mennyit nem tudunk és mennyi hallatlanul érdekes és értékes tudnivalóról tájékoztat a szerző. A következő fejezet az 1594. és 1595. évi háborúkat és Esztergom és Párkány visszafoglalását eleveníti föl, majd áttér ar­ra, miként jutott a két város ismét török kézre. A fejezeteknek az a főjelentőségük, hogy számtalan forrásmunka alapján készül­tek, tehát — mint egyébként az egész könyv — valóban hézagpótlók és a magyar törté­netírás számára rendkívül fontosak. Fölso­rolja Bars-vármegye és Komárom-vármegye sérelmeit, amelyekkel az 1625-ös országgyű­lés is foglalkozott és ezekből az eredeti ok­mányokból kiderül, milyen embertelen szen­vedéseken ment át a lakosság és mi mindent rabolt el a török ezekről a területekről. ,,Nem csoda —< írja Haiczl —•, hogy a la­kosság faluját elhagyta és oda menekült, ahol magát nagyobb biztonságban érezte.“ Színesen, érdekfeszítően irja meg a szeren­csétlen kimenetelű 1663. évi török hadjára­tot, majd Párkánynak 1664-ben történt tel­jes pusztulásáról számol be. Ezután követ­kezik a fölszabaditó hadjárat, Esztergom és Párkány fölszabadulása. Ebben a hadjárat­ban Párkány igen fontos szerepet játszott. Ugyancsak fontos szerepet játszott Párkány ar akkor még részben fönnálló sáncaival a kuruc háború idején. Ezen a helyen Bottyán­nak voltak nagy haditettei. A török Párkánynak mindössze 80 lakó­háza volt. A Rákóczi-fölkelés alatt megint csak sokat szenvedett az exponált város. A telepítések ugyan már a 17-ik században megindultak, de 1701-ben a párkányi járás összes lakossága még nem haladta meg a 3400-at. A könyv befejező része a mai Pár­kány kialakulása és története. Ismételjük: hézagpótló ez a könyv. Ezzel a lelkiismeretes pontossággal a ,,Magyaror­szág vármegyéi és városai“ cimü hatalmas munkában sem találkozunk. A párkányi já­rás színtiszta magyar s már ezért is bir első­rangú fontossággal Haiczl Kálmán könyve: ma különös nyomatékkai kell rámutatni min­denre, ami magyar és a tudományos bizo­nyítás fegyvereivel kell szembenézni azok­kal a törekvésekkel, amelyek a legmagya- rabb vidék magyar vonatkozásait is el sze­retnék vitatni. Haiczl tudományosan, krono­logikusan és oknyomozóan egyben sorakoz­A Kis Magyarok Lapja rejtvónyszelvénye A 35 számú rejtvényeket megfejtette» (ol vasható név és pontos cim:) tatja föl az adatokat, amelyeket tagadni nem lehet. így a történelemirás szempontjából is szükség volt erre a könyvre, amely sokkal több a köznapi értelemben vett történelmi összefoglalásánál. Megismerjük belőle az ősi kor, a török hódoltság és az újabb kor lel­KÉSMÁRK. <— (A PMH munkatársá­tól.) Aki művészember, iró vagy ujságiró ellátogat Tátraszéplakra, az nem mulasztja el, hogy Boruth Andor műtermét meg ne látogassa. Patinás név ma már a Boruth Andoré, aki a legkiválóbb és legnagysze­rűbb arcképfestők közé tartozik. Műterme valóságos múzeuma alkotásainak, órákhosz- szat tudja az, — aki ennek az istenáldotta, eredeti tehetségnek a műtermébe bejut — a képeit nézegetni, mert mindegyike egy- egy műremek, mindegyike 'beszédes illusz­trációja annak, hogy Boruth Andor nem­csak a modell külsejét, de egyéniségét, ka­rakterét, jellemző vonásait is látja és viszi bele képeibe. Élnek és szinte megszólalnak ezek a portrék. Megdöbbentően nagy alko­tás az óriási Krisztus-vászna, amelynek ere­detijét a budapesti Szépművészeti Muzeum vásárolta meg évekkel ezelőtt. De még más csodálnivalója is akad Bo­ruth Andor lenyűgöző művészi nagysága mellett annak, aki elmegy tátraszéplaki műtermébe. Fiatal leányt talál ott, aki a festőállvány előtt áll palettával a kezében és —' portrét fest. Boruth Nóra ez a fiatal leány, aki — nyugodt lelkiismerettel'mond­hatjuk ■—■ örökölte apja tehetségét. És ér­dekes, hogy mint Boruth Andor, Boruth Nóra festői készsége is a portréban nyilvá­nul meg, — csalhatatlan bizonyítéka az át­öröklés tanának. Már kisgyermek korában is rajzolgatott és mielőtt még a budapesti és a 'berlini festőakadémián folytatott ta­nulmányait megkezdte volna, már azzal szórakozott, hogy sorra lerajzolta rokonait, barátait és ismerőseit. Oroszlánkörmök mu­tatkoztak ezekben a rajzokban, amelyek BUDAPEST. — Budapesten tartózkodik Louis B. Mayer, a világ egyik leghatalma­sabb filmgyártója. Ámbár pihenő körúton van, szünet nélkül dolgozik és Budapesten elhatározta, hogy a Szent István-napi ün­nepségekkel kapcsolatban egy filmet készít. Amikor megtudta, hogy jövőre Budapesten tartják az eutharisztikus világkongresszust, elhatározta, hogy erről is filmet fog készít­tetni. Azt mondja, hogy soha ilyen kitűnő alkalmat nem talál szinpompás fölvonulások fényképezésére. Mayer kezében tartja a világ filmterme­lésének legalább ötven százalékát. Egy öt­letére karriérek indulnak meg és ízlése, vagy szeszélye divatot csinál, A film úttörője Először önmagáról beszél. Elmondja, hogy néhány lexikonban szerepel már az életrajza, de ezek valójában semmit sem mondanak. Mind azt mondják, hogy a film úttörője és hogy milyen alapításokban vett részt, de nem beszélnek arról, amf egy em­ber életében igazán érdekes. — Ott kell kezdenem —■ mondja —. hogy tizenkétéves korom óta magam tartom el két, az embereket és a vezérlő eszméket, a küzdő áramlatokat. Modern eszközökkel dolgozik a tudós szerző, amikor belevilágít a törökök, a németek vagy a kurucok ter­veibe és hadműveleteibe. Érdekes szerep jut egyébként az egyháznak is, amelynek nagy érdemei vannak az annyiszor tönkrepuszti- tott város fölépítése körül. Nagyszerű kép tárul elénk a könyv olvasásakor: egy város kilencszázéves küzdelme sanyargatásokkal cs megpróbáltatásokkal és végül is a város élniakarásának a győzelme. Emellett külö­nös figyelmet szentel Haiczl az egyes korok kulturális állapotainak is. * A díszes kiállítású könyvet két pompás egykorú képmelléklet teszi teljessé. (A könyv ára 10 korona és megrendelhető a szerzőnél, továbbá a PMH kiadóhivatalá­nál.) (n. p.) egy kifejlődő nagy tehetséget sejt tettek. És a sejtelem valóra vált: Boruth Nóra ma már kész művész, aki azonban ennek elle­nére is folyton tanul, folyton további ki­alakulásán és fejlődésén munkálkodik és nyugtalanul keresi azt az utat, amely a sa­játja, amely teljesen egyéni és melyen a jö­vőben — bizonyára sok sikerrel — járni fog. Hogy mennyit tud, arra nézve jellem­ző ez a kis epizód: E sorok írója, aki egy teljes évtizede is­meri és csodálja Boruth Andor vásznait, melyeknek minden ecsetvonásával tisztában van, nemrégiben az egyik portréról megkér­dezte a műteremben dolgozó Boruth Nórát: „Mikor festette apád ezt a képet?" A fiatal piktorina elpirult, mosolygott és azután ha­bozva mondotta: „De hiszen ezt a képet én festettem!“ Elfogódott volt és várakozva nézett, vájjon mit szól majd az, aki a fest­ményt apjának, a nagy művésznek tulajdo­nította, ehhez az „önvallomáshoz?“ Azt hi­szem, ez az önkéntelen összetévesztés leg­beszédesebb bizonyítéka annak, milyen festőtehetséget termelt ki magából ismét a Szepesség művészi kincsekkel rendkívül gazdagon megáldott földje. Boruth Nóra nemsokára megint a kül­földön fogja tanulmányait folytatni. El fog menni Olaszországba. Biztos, hogy újabb megismerései kétségtelenül nagy tehetségé­nek izmositásához és további kifejlődésé­hez fognak vezetni. A Boruth-név, amely­nek Boruth Andor annyi dicsőséget szer­zett és amelynek első festőviselője annyi maradandó becsű, nagyértékü munkát te­remtett, Boruth Nórában méltó utódra ta­lált, (n, v.) magam, Ma 52 éves vágyók és életemben ez az első eset, hogy szabadságot vettem ma­gamnak. Nyolcadik hete járom Európát, de rabszolgája vagyok a munkámnak. A saját vejeimmel konkurrálok, mert mindegyiknek van egy-egy filmvállalata. — Hipokrizis lenne tagadni, hogy az amerikai film a rendelkezésére álló hatalmas tőke nélkül is a mai színvonalra fejlődött volna. Tőke nélkül nincs fejlődés, de az európai filmgyártás joggal tehet magának szemrehányást, hogy lemarad az amerikai mellett. Hiszen a film Európából került át Amerikába. Miért nem akadt Európában üzletember, aki meglátta volna a filmlehető­ségeket? Tévedés lenne azt hinni azonban, hogy csak a pénz emelte föl az amerikai fil­met mai színvonalára. Művészi gondosság és lelkiismeretesség nélkül az amerikai film ma sem vezetne. Néha évekig keresünk egy megfelelő történetet egy színészünk számára és inkább ingyen fizetjük a gázsit, sem mint­hogy rossz szereppel hozzuk ki. Joan Craw- fordnál az egyik filmben 25.000 dollárt köl­töttünk el, amíg megfelelő frizurát találtunk számára. A meglévő frizurák ugyanis nem illettek a szerephez. Ezzel azt akarom mon­Boruth Andor tátraszéplaki műterméből uj portréfestő indult eí A nagy művész leánya első képeiből egy sokatigérő tehetség bontakozik ki A film cézár pizsamában Budapesti beszélgetés Louis B. Mayerret, a világ leghatalmasabb filmgyártójával dani, hogy tökéletes technikai fölkészültség? mellett a végletekig menő művészi gondosa ság szükséges egy film sikeréhez. Az „Édes anyalöldu sáskajelenete Ismeretes, hogy az „Édes anyafölcF* CímS világhírű film Mayer gyártmánya. A film*- nek van egy idegrázó jelenete, amikor a sáskaraj ellepi a vetést. A félelmes rajzás olyan művészi élethüséggel van vászonra vetítve, hogy tökéletes. — Ez a film három álló esztendeig ké* szült és kerek hárommillió dollárba került* — mondja Mayer. — A sáskahadjárat föl­vételei nem műteremben készültek. A fölvé­teleket éppen az ilyen jelenetek késleltették* mint a sáskajárás. Megfigyelőket állítottunk mindenfelé és ezek évekig járták a sáska- gyanús vidékeket, amíg egyszer New Mexi­kóból jelentették, hogy nagy sáskaraj kö­zeledik. A következő órában már repülőgé- gépen küldtük az egész stábot arra a kör­nyékre, ahonnan a sáskák közeledését je­lentették. Az ilyen művészileg is tökéletesen sikerült fölvétel szintén nagy ritkaság. Sok­szor csak szerencse kérdése, hogy a rende­ző ilyen véletlen folytán fölvehet egy jele­netet, amely talán egymagában eldönti a film sikerét. Magyarok Hollywoodban — Gyönyörű város Budapest. Megnéz­tem a Gyöngyösbokréta előadását és meg­értem, hogy ennek kedvéért sokan eljönnek Budapestre. Az előadás alatt elhatároztam,; hogy a Marica grófnőnek, Kálmán Imre ope­rettjének — amit legközelebb filmre vi­szünk a külső fölvételeit Magyaror­szágon készítjük el. A magyar zsenialitás különben már eddig is érvényesült a Metrónál. Négy magyar iró állandóan szerződtetett szcenáriumirója a Metrónak és Hajmásy Ilonát most vittük ki Holly­woodba. Mona Massy néven fog szere­pelni a magyar művésznő és első főszere­pét már meg is kapta egy operettben* amelyben a másik két szerepet Eleanor PoweI és Nelson Eddy játsza. Ez ritka eset Hollywoodban, mert az Európából érkező tehetségek ritkán kapnak első be­mutatkozásra sztárszerepet, Mayer még elmondta, hogy már nem­csak hive ,de ügynöke is lett Budapestnek, mert Robert Taylornak Londonba táviratot küldött, hogy. okvetlenül nézzen el Buda­pestre. A beszélgetés után az elnök azzal búcsúzott hogy tárgyalása van Jarmila Novotnával, a világhírű operaénekesnővel, aki Budapestre érkezett és akit Mayer szer­ződtetni akar Hollywoodba. Egy órával ké­sőbb a szerződést megkötötték. (*) Kiállítás a budapesti Nemzeti Színház centennáriuma alkalmából. Budapestről jelentik: A Nemzeti Színház a jubiláris esztendőben tör­ténelmi kiállítást rendez, amelyen résztvesz a Magyar Történelmi Muzeum is. Az Iparművé­szeti Muzeum épületében október folyamán tart­ják meg a kiállítást, ahol a Nemzeti Színház százéves életével kapcsolatos emléktárgyakat állítják ki. Ilyen emléktárgyak: a Nemzeti Szín­ház volt művészeinek arcképei, emlék- és ereklye- tárgyak, színpadi szerzők arcképei, irodalmi em­léktárgyak, előadott nevezetesebb darabok kéz­iratai, plakátjai, szinlapjai és a Nemzeti Színház külsejéről és belsejéről készült képek, metszetek, csoportképek, díszlettervek és kosztümök. (*) Japán nyelvre fordították Az ember tra­gédiáját. Egy Várady Gyula nevű marosvásár­helyi tisztviselő lefordította japán nyelvre Az ember tragédiáját. Várady orosz hadifogságból, Vladivosztokból átszökött Japánba és olyan ki­tünően megtanult japánul, hogy rendszeresen dolgozott japán újságok részére. A bukaresti ja­pán követ elküldte a fordítást Tokióba, ahol nagyon tetszett és már elhatározták, hogy a nagy tragédia japán előadására valószínűleg az olim- piász évében sor kerül. (*) A „Szép Szó“ pályázatai. A budapesti „Szép Szó“ irodalmi szemle két pályázatot irt ki. Áz egyikben felszólítja olvasóit, hogy ked­vük szerinti formában írják meg foglalkozásuk lényegét vagy viszonyukat mesterségükhöz. A legsikerültebb pályamüveket a folyóirat leközli, s az első hármat külön dijazza. A második pá­lyázat egy a nagyközönséghez is szóló tudomá­nyos munka terve. A díjnyertes terv szerzője megbízatást kap a könyv megírására és a szer­kesztőség ezer pengő előleget folyósít neki. Ä pályázatok részletei a „Szép Szó" szeptemberi számában olvashatók. (*) Előkészületek a Komáromi Dalegyesület jubileumára. Szlovenszkó eme legrégibb magyar kulturegyesülete a jövő évben ér el fennállásáé» nak 75. évéhez. A választmány nagyszabású ju­bileumi ünnepség megrendezését határozta el. Az ünnepség keretében kerületi dalosverseny is lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom