Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-28 / 196. (4342.) szám

^i^<^Ma<Aarhirla&

1937 augusztus 28, szombat.

Példás eredménnyel dolgozott a Galántai Gyermekgondozó

Egyesület

GALÁNTA. — A Galántai Járási Gyermek- gondozó Egyesület oly figyelemreméltó, eredményes működést fejtett ki az elmúlt évben, hogy érdemes azzal részletesen foglalkozni abból az alkalomból, hogy az egyesület most tartotta rendes közgyűlését. A közgyűlésen Kaja- ba László főtitkár számolt be az egyesület 1936. évi működéséről. Ezek szerint a gyermekgondozó a múlt évben 4040 elárvult gyermeket tartott nyilván. Huszonegy esetben érvényesítette a törvénytelen gyermekek jogait a bíróságnál. Gondoskodott az egyesület az abnormális gyermekekről is és orvosi vizsgálat alapján megfelelő intézetben igyekezett elhelyezni ezeket. Négy gyermeket a likéri nevelőintnézetbe utaltak be.

Az év végével 630 elhagyott gyermek állott a gyermekgondozó felügyelete alatt. A munkanélküli szülők gyermekeit tizenhat helyütt élelmezték összesen 36.000 korona költséggel s igy összesen 1600 gyermek ellátásáról gnodoskodtak. Nagyon szép eredménnyel járt a téli felruházási akció, amelynek kiadásai kerek 23.000 koronát tettek ki.

A gyermekgondozónak az elmúlt év végével 241 tagja volt, ezek közül egy tiszteletbeli, huszonnégy alapitó, 343 pártoló és 73 tevékenykedő tag. Az említett összegeken kívül még 3000 korona készpénzsegélyt utaltak ki a gyermekek részére és az iskolai szünet alatt öt gyermeket láttak el az üdülőtelepen ezer korona költséggel. A vágszeredi fiók hetenként egyszer ingyenes orvosi rendelést tart, ugyanúgy a galántai fiók is. Galántán dr. Neumann Albin, Vágszereden pedig dr. Ferényi József orvosok végzik a vizsgálatot. Az ősz folyamán Felsőszeli községben is fiókot állít fel az egyesület. Az említetteken kívül különösen Duris György bankigazgató és Nacsin József járási közigazgatási tanácsos buzgólkodnak az egyesület érdekében, amely a múlt évben összesen

120.000 koronát

fordított a gyermekek ellátására.

MEGTÉRŐK

Irta: Kovács Endre

(3)

— KápLánkoromban már alig találkoztunk — folytatta a pap, — úgyhogy nem ismerhetted akkori életemet. Sokáig' úgy látszott, két 'ember küzd bennem. Az egyik, melyet legtalálóbban ösztönző, furdaló énemnek nevezhetnék, türelmetlenséggel telitett a papi pálya iránt. Voltak pillanatok, amikor határozottan éreztem, hogy pályatévesztett ember vagyok. Többre vágytam annál, ami megvolt s az elért eredményt nem tartottam elég értékes jutalomnak azért a munkáért, amit végihez- vittem. Mások az én energiámmal nem álltak volna meg a félúton, gondoltam, hanem fölfelé törtek volna. Buazónha téves vagyok és most menjek eltemetkezni valahova vidékre, kérdeztem magamtól. Főiskolai éveim a nyomor évei voltak, a most következők az eltompulás, a fásultság évei legyenek?! Mit tesz az ember, ha ilyen problémák rágják? Iszik. Én is ittam, gyalázatos mértékben és mivel szerény kápláni fizetésem erre kevésnek bizonyult, adósságokat csináltam. A városban kezdtek sajnálkozással tekinteni rám, próbáltak a lelkemre beszélni, kevés sikerrel. Nem ismertem a lemondást, mindent vagy semmit akartam.

— A szerelem változást hozott az életembe. A legelszántabb hangulatban, két átztillött éjszaka között ismerkedtem meg Edittel, mostani feleségemmel. Egy jómódú erdőtanácsos egyetlen leánya Edit, akit odahaza úgy szeretnek, mint általában az egyetlenkéket szokták. Nem tudom, mi vezette hozzám ezt a leányt, a szánalom, vagy a kíváncsiság, sosem kérdeztem őt ez irányban. Egy este megfogta a kezemet és kérő hangon mondta:

— Gergely, magának nem szabad többet innia... Ez az élet nem magának való.

Nevettem és védekeztem.

— Ez az én formám, Editke. Az élet az embert különböző formákba szorítja. Azért a kápláni toendöket is elvégzem.

— Nem szabad innia — raakacskodott a leány.

— ügy látszott, föltette magában, hogy embert farag belőlem. Fokozatosan elidegenített régebbi társaságomtól és sikerült is elérnie, hogy úgynevezett rendes ember lettem. A püspök, akinek fülébe jutott az én zilált életmódom, személves kihallgatáson fogadott és nem eresztett el mindaddig, amig erősen meg nem fogadtam, hogy megjavulok. Én akkor már bolondul szerelmes voltam Editbe és a „megjavulás“ is könnyebben ment. Az estéket szerény családi körben töltöttük el. mert ekkor már gyakran voltam hivatalos Editéihez, ahol a mostani anyósom szívesen fogadott és hamar megkedvelt. Az életem más vágányokra tolódott. Kezdtem megbékülni a sorssal s ha néha mégis felbuzogott bennem valami elkeseredéstéle, Edit mindig megnyugtatott,

— Egyévi udvarlás után megkértem a leánv kezét s 'egyben döntöttem jövőmet illetőleg. Elfogadom a kinevezést vidékre. Letelepszem és hivatásomnak szentelem életem. Ekkor már találtam magamnak uj jelszavakat, melyek megokolná tették választásomat, Nemzetem és validA személyes szabadsás

hathatós védelméért

As egyesült párt törvénytervezete

Készítette; Dr. Törköly József

ív.

íi. §.

(*) A 3. §-ban meghatározott harmadik csoportba tartozó bűncselekmények közül vétségek esetében az előkészítő eljárás szintén csak nyomozásból áll, amire az 1896 évi XXXIII. törvénycikk 528, 529 és 530 fainak rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

(2) A közvetlen idézés melletti tárgyalásra az 1896 XXXIII. t. c. 531 §-a megfelelően alkalmazandó.

12. §.

(‘) A 11. § esetében a terhelt ellen sem nyomozó- levél nem bocsátható ki, sem személyleirásának körözése nem rendelhető el. A távollévő terhelt tartózkodási helye lehetőleg kipuhatolandó és ha ez sikerűi, a terhelt megidézendő, illetőleg amennyiben a törvényben meghatározott feltételek megvannak, elővezetese rendelendő el.

(2) Ezen vétségeknél szabályszerint őrizetbevétel nincsen. Kivételként elrendelheti azt az eljáró biró akkor, amikor a terhelt elővezetését már el kellett a törvény alapján rendelni és a terheltnek nincsen állandó tartózkodási helye vagy rendes keresetforrása és ha a terhelt ellen igen nyomatékos gyanú merült fel a colluzió veszélyére az eljáró biró jegyzőkönyvi megállapítása szerint az e tekintetben megtartott contradictories tárgyalás alapján. Ha a terhelt külföldi honos és szabályszerű idézésre, tárgyalásra meg nem jelent, az elővezetésnek elrendelésével együtt az őrizetbe vétele is elrendelendő. Ha a terhelt az ellene indított eljárás alatt újabb vétségeket követ el, az eljáró biró az őrizetbevételt azonnal elrendelheti.

(3) A vétség miatti bűnvádi eljárás esetén az öri- zetbevétel az ítélet előtt csak 8 napig tarthat, az őrizetbevételt elutasító végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs. Az elrendelés ellen a terhelt és védője .3 napon belül felfolyamodással élhet a kerületi bíróság vádtanácsához, mely 48 óra alatt dönt. Sérelmes Ítélet esetében az őrizetbevétel azonnal megszüntetendő, büntetést megállapító Ítélet esetében pedig akkor is, mihelyt a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartalmát elérte. Az öriz.etbevételnek teljes tartama a büntetésből mindig levonandó. Az őrizetbevételt megszüntető végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye.

13. §.

A 3. §-ban meghatározott bűncselekmények harmadik csoportiába tartozó vétségek tárgyalását illetőleg az 1896 évi XXXIII. t. c. 539, 540, 541, 542, 543 |

és 544 §-ok megfelelőképpen alkalmazandók.

14. §.

Az ártatlanul, illetve jogtalanul őrizetbevett gyanúsítottnak. illetve terheltnek, akit a birósá“g a vád alól jogerősen felmentett, vagy aki irányában az eljárást jogerősen megszüntette, anyagi és erkölcsi kártalanításra van igénye, ha a bíróság részéről elrendelt őrizetbevétel oly cselekmények miatt lett ellene foganatosítva:

1. melyet nem ő követett el;

2. mely elkövetve egyáltalában nem volt:

3. melyet elkövetett ugyan, de amely a törvény értelmében nem bűncselekmény.

15. §.

F) A kártalanítást az állam adja.

F) A kártalanítás iránti igény kiterjed: megfelelő készpénzbeli kárpótlásra, továbbá arra az összegre, amelyet 3Z elitéit pénzbüntetés és bűnügyi költségek gyanánt fizetett, ama tárgyak értékére, amelyeket az 1878 évi V. t. c. 61. §-a alapján tőle elkoboztak és annak a munkának tiszta jövedelmére, amelyet az elitéit a helytelenül megállapított szabadságvesztésbüntetés tartama alatt kiérdemelt.

(3) Erkölcsi kártalanításként a kártalanítást megállapító határozat a hivatalos lapban, esetleg a bíróság székhelyén vagy ahhoz legközelebb eső helyen megjelenő hírlapok egyikében is, a bünügvi átalány terhére közzéteendő és az elitéit illetőségének, valamint lakóhelyének helyi hatóságánál a hirdetmények számára rendelt helyen kifüggesztendő.

F) Egyébként a magyar 1896 évi XXXIII. t. c. 581, 582, 583 §-ainak rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

16. $.

A kártalanítás iránti eljárás annál a kerületi bíróságnál indítandó meg, amely a bűnügyben mint elsőfokú bíróság eljárt, vagy melynek területéhez az elsőfokban eljárt járásbíróság tartozik. A kártalanítási

eljárásban a kerületi bíróság a megindítástól számított 60 nap alatt az elintézést elrendelő végzést tartozik meghozni s a végzés ellen a felsőbírósághoz 14 nap alatt felfolyamodásnak van helye. Az 1896 évi XXXm. t, c. 586 §-a megfelelően alkalmazandó.

17. §.

(M Az előző §§-ok rendelkezéseitől teljesen függetlenül biró, bírósági hivatalnok, államügyész, államügyészségi hivatalnok, a szabadságvesztés-büntetés kitöltésére rendelt intézetek igazgatói, felügyelői, hivatalnokai, fogházőrök és egyéb hivatalos közegei, továbbá az államrendőrség tisztviselői, hivatalnokai és egyéb közegei, továbbá a községi rendőrség tisztviselői és alkalmazottai, végül a csendőrség tisztjei, altisztjei és legénységállományba tartozó közegei ellen, akik jogtalan cselekedetükkel a személyes szabadságát valakinek az őrizetbevételével kapcsolatban vagy az őrizetbevétek alatt megsértették, amennyiben a 14. § előirt feltételei fennforognak, az ártatlanul, illetve jogtalanul őrizetbevett egyén indítványára, amely csak az 1896 XXXIII. t. c. 581 §-ában előirt határidőn belül terjeszthető elő, az inditványttevő, lakása vagy rendes tartózkodási helye szerint illetékes ügyvédi kamara álltai hivatalból kinevezett pártfogó ügyvéd, mint a konkrét ügy jelen törvény alapján való közvádlója, indítványozhatja az illetékes vádesküdtszéknél a hivatalos iratokra való hivatkozás alapján a személyes szabadság megsértése miatt való bűncselekmény miatt minden külön nyomozás nélkül a vádaláhelyezési eljárás megindítását, az eljárás folyamata alatt képviselheti a vádat s a vádesküdtszéknél a vádaláhelyezési verdikt után az illetékes itélöesküdtbiróságnál is mint közvádló járhat el és kérhet ítéletet s amennyiben perorvoslatnak helye van, perorvoslattal is élhet.

(2) Az ártatlanul, illetve jogtalanul őrizetbevett gyanúsított, illetve terhelt az illetékes ügyvédi kamarához beterjesztett indítványát vissza nem vonhatja.

(») A jelen § első bekezdésében felsorolt minden egyén a szóban lévő konkrét ügyben jogtalan cselekedetéért személyesen egyénenként felelős és nem mentesülhet azáltal, hogy cselekedetét hivatalos fel- sőbbségének felhívására vagy direkt utasítására, parancsára követte el.

IS. §.

jelen törvény a törvényhozás által történő elfogadástól számított 30 nap alatt kihirdetendő és végrehajtásával az igazságügyi és a belügyminiszter bizatik meg.

19. §Jelen törvény alkotmánytörvény jellegével bir és módosítása csak az alkotmánylevélben az alkotmánytörvény módosítására előirt módon történhetik és nem lehet ellentétben a saint-germaini kisebbségi szerződés rendelkezéseivel.

— Vége —

som uj (hivatásérzést oltott 'belém, melyet Máig nem ismertem. Úgy gondoltam, nem a megalkuvás vezet, hanem saját küldetésem helyes felismerése.

— Féléven belül kínálkozott üres hely. A bar- toÉsi lelkész meghalt, utód kellett, lehetőleg fiatal ember, mert a gyülekezet is ilyen után vágyakozott. Boldog voltam, hogy a principálisom választása rám esett. Még abban a hónapban megtartottuk az esküvőt és egy hideg októberi napon megérkeztem feleségemmel ide, alhol ma is vagyunk. Akkor kezdődött meg számomra az élet olyannak, amilyennek soha azelőtt nem ismertem.

— Itteni életünk azzal kezdődött, hogy egy félévig a szó szoros értelmében nyomorogtunk. Üres kezekkel jöttünk a falura, gondoltuk, veszünk az üzletben, ami nincs. Sokat nélkülöztünk és ki voltunk téve a hívek jószivének. A falu áruellátása siralmas volt. Minden kicsiségért vonatra kellett ülni, a fizetésemet felemésztette a. sok utazás. A gazdálkodáshoz egy mukkot sem értettem, különben is tél volt, vigasztalan sár és sötétség s mi úgy éltünk itt, mint a remeték. Akkor kezdtem csizmában járni.

— Mindez a sok kezdeti nyomorúság nem tudott letörni bennünket. Ha szegényen is, ha elhagyatottan is, de boldogok váltunk, mert szerettük egymást. Kettőnk közül Edit szokta meg hamarább a falusi életet s ő tette elviselhetővé számomra a magányt. A fiatalság örök optimizmusával biztatott, ha elcsüggedtem és pokolba kívántam a falut. — Várjuk meg a tavaszt, — hajtogatta állandóan, mintha attól várta volna sorsunk változását.

— Mire kitavaszodott, lassan meg is szoktuk az uj környezetet. Megszerettük a természet ki- tárulkozó szépségeit és én elhatároztam, hogy gazdálkodni fogok. A többi úgy ment, mint a karikacsapás. Egész nyáron disznókat hizlaltam, baromfiakat tartottam és kijártam a mezőre. Minden úgy alakult, ahogy magad körül látod. Van mindenem, ami egy vidéki papnak kell és ezzel az életmóddal elélhetek mé°: harminc-negyven évig. A gazdaság gyarapszik és munkám sem fogy . . . Néha azonban fel kell hogy tegyem magamnak a kérdést: Most. boldog vagy? így akartad ezt? Minden rendben van? . . .

— És mit felelsz ilyenkor magadnak? — szakította félbe a tanító Gergelyt. Az arcán feszült érdeklődés tükröződött, fátyolos tekintete szokatlanul csillogott. Látszott, hogy az előadott történet úgy hat rá, mintha legszemélyesebb ügyéről volna szó.

Gergely hátradőlt, a bőrszékben és egykedvű arccal bámult a csizmájára. Majd felvetette a fejét és keményen mondta:

— Igen, ez igy van rendjén. Magamra vállaltam egy feladatot, melynek nagyságát csak most érzem igazán. Ezt az árva népet vezetni kell, hősies, nehéz feladat ... Mi túlságosan el voltunk foglalva önmagunkkal. Abban láttunk hősiességet, hogy önmagunkat tudtuk vezetni. Tanultunk, művelődtünk és próbáltunk élni egyénien ... De mennyivel nehezebb tanítani, életre, fennmaradásra nevelni . . .

Kissé kimelegedett s a szavai belső meggyőződéstől tüzeltek.

Péterből megszólalt a kétség.

— És miből gondolod, hogy ha tovább tanulsz, ha csakugyan tudósnak készülsz, nem álltad volna

meg ugyanilyen szilárdan a helyedet?

— Lehet, hogy sikerült volna — vette át a szót Gergely, — de fel is perzselődhettem volna egy vá^y, egy gondolat tüzé'ben. Lett-e volna erőm végigcsinálni azt, amire vállalkoztam. Vagy megtorpantam volna az első akadálynál ... De látod, Péter, ez a prózai élet nem engedi meg az ilyen elbotlást. Itt ki kell tartani az utolsó leheletig, mint .ahogy az elődöm is kitartott több mint hatvan évig . . . Mert mi lenne, ha én egy nap megszűnnék prédikálni, esketni, keresztelni és temetni? . . . Lehetetlen. A vállalt munka kötelez mindnyájunkat s később, ha látjuk az apró, nagyobb eredményeket, — hidd el, Péter, — még boldogok is vagyunk . . .

Közvetlen, emberi beszéde van Gergelynek, csupa szív, csupa lélek ez az ember. Péterben valahogy furcsán kavarognak a dolgok. A vallomás ott fekszik benne is, szabadulni szeretne tőle . . . Egy nagy leszámolással tartozik barátjának is, de önmagának is. Olyan agyongyötörtén érkezett ide tegnap és olyan csodás titkok nyíltak meg itt előtte. Idáig hallja a fülemile csattogó énekét s a hegy zöld tengere édes zsongással hódítja el . . .

— Kicsit erős a borod — mondja kábultam

— Saját termésű ribizli — büszkélkedik Gergely. — Jövőre már lesz alma is . . .

A knrátorné jön, tisztességtudóan forgolódik, miközben leszedi az asztalt.

— Kár, hogy nem ismertethetlek meg a feleségemmel — szabadkozik a pap, — de el kellett utaznia. A régi cselédet elküldtük és lány nélkül nem lehetünk.

— No, majd ha megint eljössz — teszi hozzá,— elbeszélgetsz a kisleányommal is.

Erről jut eszébe, hogy még ki sem kérdezte alaposabban ezt a fiút a jövőre vonatkozólag.

— Beszélj kicsit magadról — kérleli, — mit szándékozol tenni?

Péterben roppant zűrzavarban élnek a látott és hallott dolgok.

— Ki akartam vándorolni — mondja egészen halkan, — tulajdonképpen búcsúzni jöttem hozzád.

— Kivándorolni? — tátja el száját Gergely. — Hová-, miért?

— Hosszú sora van annak, — legyint Péter.

Aztán vértelen ajka mosolyra húzódik.

— Nem lesz 'belől© 6emmi, — mondja csititólag s aztán hozzáteszi: — Gyökeret fogok verni.

A pap most kérdezni szeretne, süni, gyors kérdéseket tenni fel, melyek előhúznák barátjából a gondolatokat. Aztán megsejti a mélyben szuny- nyadó tragédiát és nem kérdez. Tulajdonképpen nem sokat tud barátja újabb életéről. Évek óta nem leveleztek s csak kósza hírekből tudja, hogy Péter is sokat próbált és sokat ktizködött. A jogot abbahagyta, nem volt hozzá anyagi kitartása, néhány év alatt egész sereg foglalkozást űzött, végül is sikerült megszereznie a tanítói érettségit és most kinevezésre vár . . . Bartosra úgy került, hogy valahol közelben a rokonait látogatta meg és természetesnek tartotta, hogy régi barátjánál megszálljon egy napra.

Péter egészen eltemette a kikivánkozé vallomást s a következő órákban mindketten megfeledkeztek sorsproblémáikról. Gergely felidézte a közös ismerősök emlékét és jókat nevettek egy-egy • régi történeten, mely az idő 'megszépítő távi tá-.

ban egyenesen csalogatónak tűnt fel számukra. Az emlékezés, a közös múlt élő emlékei olyan közel hozták egymáshoz a két embert, mintha az elmúlt négy évből egy szó sem lett volna igaz s ők most is azok a vidám diákok lennének, akik valaha voltak.

Gergely már a negyedik üveg bort nyitotta fel s a hangulat egyre 'emelkedett- Bekapcsolták a rádiót, hogy — mint Gergely mondta — kultúra is legyen és újból nekiestek a jófajta sonkának, kolbásznak. Ittak a régi boros Sympoeionok emlékére és néhány órára egészen megfeledkeztek az élet gondjairól.

A nap még magasan járt az égen, amikor Péteren erőtt vett a türelmetlenség.

— Megyek — jelentette ki.

—■ Maradj még egy napot, szívesen látlak — kérte Gergely.

— Nem lehet. Sok a dolgom.

Nem birt. számot adni magának erről a hirtelen támadt, türelmetlenségéről. Szerette volna ismét ott látni magát a robogó vonatban, amint viszi, ragadja őt — a sorsa felé. A mai nap minden érdekességével az agyában ízzott, tudta, hogy nem maradhat tovább.

— Akkor várj, legalább kikisérlek a vonathoz — mondta Gergely és magára vette a jobbik ruháját.

Nemsokára lent jártak a faluban. A késő délutáni nap aranyié fénnyel keretezte be a házakat. A patakban asszonyok mostak, csattogtatták a fehér ruhákat és nagyokat köszöngettek.

Péter mélyen magába süllyedt, alig beszélt valamit a barátjával. Ügy érezte, hogy ami mondanivalója még van a mai nap eseményeivel kapcsolatban, az senki mást nem érdekelhet, egyedül őt magát.

— Köszönöm a vendéglátást — nyújtotta kezét az állomásnál, — ismeretlenül is üdvözlöm Editet . . . Légy boldog, barátom . . .

A közelben felhangzott a vonat vészes fütyülése, melyet a környező hegyek visszhangoztak.

— Isten veled, Péter — mondta lágyan a pap. — Remélem, jól érezted magad nálam. Éa erre jársz, el ne kerülj.

— Jövök még hozzátok — mosolygott szemüvegén keresztül Péter szeme. — Hanem most, előre...

Már a vonatban ült és kitekintett az ablakon. Gergely ott állt öt lépésnyire a vonattól, rövid felöltőjében, sáros csizmákban s nézett rá azzal a gondolkodó tekintetével, mely — úgy érezte — most már a távolból is nézni fog rá. Aztán egy pillantást vetett magára, az utazástól kissé gyűrött szürke öltönyére, besározott nadrágjára és hegyesorru, divatos cipőjére.

— Mindegy — mondotta és legyintett.

Nem tudta, mire gondolja ezt a „mindegy“-# és integetni kezdett, mert a vonat megindult.

Egy darabig még látta Gergelyt változatlanul egyhelyben állni a szalutáló vasutitiszt mellett, aztán uj ismerőseit, a hegyeket kereste a tekintete. Azok ott csillogtak kétoldalt Tőt színekben a visszaverődő nap sugarától s olyanok voltak, mintha minden percben lobogó lánggal akartak volna kigyulladni.

A szeme lassan a sarjadó vetésre siklott s félig öntudatlanul mormolta maga elé a megtalált igazságot:

— Gyökeret kell verni . . *

(Vége.,)