Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-27 / 195. (4341.) szám
XVL évf. 195. (4341) szám » Péntek ■ 1937 augusztus 27 Előfizetési ár» évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kd. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Kd-val több. Egyes szám ára 1.20 Kd, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II», Panská olice 12, 1L emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet. • • TELEFON: 303-11. © * SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. 1 baszkok független országa (sp) PRÁGA. — Sztratégiailag Santander meghódítása talán nem is jelent annyit, mint erkölcsileg, ámbár a spanyol nemzetiek tehermentesítése az északi harctéren bizonyá ra befolyásolni fogja a többi harctér helyzetét. Északon Franco meghódította a baszkok országát, körülbelül 7.—8000 négyzetkilométer uj földet kapott, s félmillió embert, akik — ha ügyesen bánik velük s kihasználva mai Valencia- és Barcelona-ellenes hangulatukat — kedvezményekkel, nemzeti jogaik visszaadásával, magához édesgeti őket, értékes kontingensét alkothatják még a nemzetiek hadseregének, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a véletlenek és egy-két tulkonzervativ spanyol ügyetlenségén múlott, hogy a baszkok 1936 augusztusában nem Francoékhoz, hanem Valenciához csatlakoztak. Az egyik baszk tartomány népe kezdettől fogva a nemzetiek oldalán harcolt a polgárháborúban, s ezért megkapta autonóm jogait, reméljük, a többinek is megadja az önkormányzatot Franco kormánya, A baszkokkal kapcsolatban némi kitérést kell tennünk a prágai sajtó egy bizonyos részének napok, sőt hetek óta tartó baszkkampányára, s arra az álláspontra, amelyet Prágában általában a baszkokkal szemben elfoglalnak. Előrebocsátjuk, hogy teljes ro- konszenvünk a baszk nép oldalán van. Tiszteljük nemzeti törekvéseiket, csodáljuk hősiességüket, helyeseljük, hogy mély katolikus vallásos érzés füti őket át, s szinte dé- lies makacssággal kitartanak tradícióik, nemzeti jogaik és ősrégi társadalmi berendezkedésük mellett. Tragikus félreértés volt, hogy ezt a mélyen katolikus és sovénan nemzeti érzésű népet a körülmények a templomrombolók és a baszkoktól teljesen idegen világnézetet valló valenciaiak és katalánok mellé sodorták. Az ő szívós hazafiságuk a lehető legélesebb ellentétben állt például a barcelonai internacionalizmussal, mégis egymás oldalán harcoltak. Azaz, dehogy harcoltak! A baszkok, a hazafiak, nemzetük és vallásuk hü fiai a legtragikusabb félreérté; ellenére leonidászi hősiességgel küzdöttek, mint mindenki küzdeni tud, akit nemzetének vagy vallásának szent ügye vezérel, harcoltak, mint a legnagyobb szabadsághősök a reménytelen helyzetben is* mert nem osztálycél, hanem nemzeti cél lebegett szemük előtt. A katalánok? A kisujjukat sem mozgatták. Amikor a baszkok egy év előtt Francoék helyett Valenciával szövetkeztek, egyrészt azért tették, mert Valencia — szorongatott helyzetében — füt-fát ígért nekik (amit később, különösen a megállapodás nemzeti és vallási részeit, úgysem tartott meg), másrészt, mert a közellevő Katalánia nagyképü bejelentéseket tett százezres hadseregeiről, amelyek Huescánál ,,el fogják sodorni“ Francoékat és a Pirenneusokon át egy-kettőre San Sebastianban és Hendaye- ben lesznek a baszkok földjén. Tudjuk, ígéretüket nem teljesítették. A katalánok, a hires internacionalisták és forradalmárok, távolról sem küzdöttek annyi elszántsággal és kötelességtudással, mint a maroknyi baszk nép hazafiságával és vallásosságával. E kis példán látni, hogy még Franco ellenfeleinél is az tud a legelszántabban küzdeni, akit nemzeti szellem és vallásos meggyőződés hat át. Később a baszkok követelték a katalánoktól az Ígért segítséget* ‘-Nem kapták meg. A nagy győzelem után Teljes zűrzavar előzte meg Santanderben a nemzetiek bevonulását A menekültek elbeszélései - - - Tízezer baszk katona Santonánál a meghódolásról tárgyal Davilával - - - „Franco ötödik osztaga ST. JEAN DE LUZ. — A nemzeti csapatok szerdán este megszállották Santan- dert, A „Keith“ nevű angol cirkáló este 18 óra 30 perckor a Santander melletti Santo- nából visszaérkezett St. Jean de Luzba és fedélzetén öt angol, harmincnyolc spanyol és két francia újságírót hozott Franciaországba, A menekültek egyöntetű elbeszélése szerint Santanderben és a tőle keletre eső területen napok óta a legnagyobb zűrzavar uralkodott. A Franco-csapatok közelsége a városban lévő nemzetieket lázadásra késztette, aminek következtében a baszk milicia egy része tiszteivel és hadianyagával Santo- nába vonult vissza azzal a céllal, hogy a Castro Urdialestől nyugatra eső hegységben védekezni fog mindenki ellen, a nacionalisták és a valenciaiak ellen egyaránt. A baszkok és a santanderi kormány között a súrlódások napirenden voltak. A lakosság nem volt többé hajlandó tűrni a valenciai parancsokat s ennek következménye volt az is, hogy a tízezer baszk katona a Santona körüli hegyekben elsáncolta magát és most a nemzetiekkel tárgyal a meghódolásról. A „Keith“-nek eredeti szándéka az volt, hogy Aguirre elnököt és barátait fedélzetére veszi, de a helyzet annyira kritikussá vált, hogy a baszk vezérkar a várost már előbb repülőgépen elhagyta s állítólag Franciaor zágba érkezett. A Santanderben lévő 1 túsz közül a „Keith“ csak nyolcat talált a városban, a többi kilenc két baszk hivatalnokkal együtt egy kis motorcsónakon Franciaországba szökött s állítólag már BayonParlamenterjeiknek Barcelonában azt felelték, hogy a nemzetköziség világnézetének egyáltalán nem érdeke, hogy a reakciós baszk világfölfogást, egyházhüségét és nemzeti sovinizmusát megsegítse. A kifogás ostoba volt, s csak a katalán tehetetlenség nagyképü leplezésére szolgált. A baszkok kiábrándultán, elkeseredve, de hősies kötelességtudással tovább folytatták a harcot. Francoék kénytelenek voltak egyre nagyobb és erősebb csapattesteket az északi frontra vetni, s voltak idők, amikor úgy látszott, hogy a baszkok fölénybe kerülnek, elfoglalják Burgost és eldöntik a háborút, mert mig Barcelona és Valencia tespedt, ők előnyomultak. Egyedül Mola. tábornok ügyességén (ő is baszk volt Pampelunából) múlott, hogy a terv nem sikerült, s nyugaton Oviedo sem került az egyesült baszk—astu- riai hadsereg kezébe. Azonban minél tovább húzódott a küzdelem, annál nagyobb lett a baszkok csalódása, s amikor Bilbao eleste után sem kaptak segítséget, belátták, hogy tévedtek, s nem YalenfiítJjoz, hanem .Franneba érkezett. Több angol menekült az egész éjszakát egy nyílt csónakon a tengeren töltötte, mielőtt a „Foxhound“ nevű torpedóüldöző megmentette őket. A nemzetiek bevonulása előtti éjszakán teljes volt a káosz Santanderben. Az angolok házak és falak mellett lo- póztak a kikötőig, ahol más menekültek elit lopták készenlétben álló hajóikat, úgyhogy egy kis csónakra szállva kezdték meg kalandos útjukat. A menekültek egyikét, egy halálosan beteg asszonyt kénytelenek voltak visszahagyni, mert nem tudták már elszállítani. Éjjel egy órakor indultak útnak s csak másnap délelőtt tizenegykor tál ál meg őket az angol hadihajó. Gascoyne hadnagy elbeszélése LONDON. — Gascoyne hadnagy, egy kanadai tiszt, aki a baszk hadseregben szolgált és most Franciaországba menekült, elmondotta, hogy Santanderben napok óta hihetetlen zűrzavar uralkodott. Kedden este nem volt világítás és viz a városban. Az uc- cákon a mob rabolt és lövöldözött. A polgári gárda kezdetben képtelen volt a rendet fönntartani. A legborzalmasabb anarchia tombolt. Több száz halászcsónak és kis vitorlás útnak indult, hogy elmeneküljön. Az asszonyok és a gyermekek kétségbeesetten harcoltak a hajókon helyért. „Franco ötödik osztaga“ címen a városban már régóta nemzeti csapatok alakultak, különösen a csendőrség körében s ezek a csapatok nemhivata- talos ellenőrzést gyakoroltak a városban. ünneplés és menekülés SANTANDER. — A Navarra-dandár és a légionáriusok csütörtök délelőtt II óra 45 perckor Santander lakosságának leírhatatlan lelkesedése közben bevonultak a városba. Santander zászlódiszbe öltözött. Minden házon tiz—husi nemzeti lobogó leng s a lakosság a házak ablakait is kidiszitette s lelkes kendőintegetéssel fogadta a bevonuló katonákat, akiket az uccákon több helyen megöleltek és megcsókoltak. Legalább 50.000 ember vett részt a bevonulási ünnepen. A lelkesedés egész nap tartott és a várost este ünnepélyesen kivilágítják. Bayonne-ba csütörtök délelőtt spanyol hajók több mint ötszáz menekültet hoztak Santander- bői, többnyire miliciakatonákat, akik tisztjeikkel együtt jöttek. A menekültek egy részét a francia hatóságok nem engedték partraszállni. Bebizonyosodott, hogy Aguirre elnök és a vezérkar már szerdán repülőgépen elmenekült Santanderből a lakosság dühe elől és Francia- országba érkezett. Kilencszáz n'iliciakatona erőszakkal lefoglalt egy hajót Santander kikötőjében 8 miután kellőképpen ellátta magát élelmiszerei, tisztjei vezetésével St. Jean de Luz-be menekült, ahol megadta magát a francia hatóságoknak. cohoz kellett volna csatlakozniok. E belső, válság jeleit láthattuk Santander meghódolásánál. A baszkok saját elhatározásukból elzavarták a valenciai exponensek kormányát s átadták földjüket Franconak, akit ünnepélyesen fogadtak. A nemzetiek ma valószínűleg szintén belátják már, hogy végzetes hibát követtek el, amikor a tavaszi tárgyalásoknál mereven elzárkóztak a baszk kívánságok elől és ellenségükké tették azt a nemzetet, amelynek helye vallásos és nemzeti érzésével tulajdonképen az ő oldalukon lett volna. Nem tudjuk, mit fognak most cselekedni Francoék. Az előjelek: az egyik baszk tartománynak máris megadott autonómia, a santanderi átadást megelőző tárgyalásoknál tett ígéretek, a salamancai újságok kommentárai és a bilbaói rádió jelentései azt jelzik, hogy Franco éppen most, győzelme után, jóváteszi hibáját és rövid átmeneti katonai uralom után mesz- szemenő jogokat ad a kis népnek. Franco bejelentette, hogy mindent elkövet a baszk nép. hangulatának megnyerésére, shogy bejelentéseit komolyan veszik, igazolja Santander önkéntes meghódolása. A város nem védekezett, mint Oviedo vagy Toledo, hanem örömmel megnyitotta kapuit Franco előtt. Ez az a nagy erkölcsi győzelem, amit a nemzetiek az északi fronton elértek. S itt kapcsolódik be a prágai lapok egy részének szerepe az elmondottakba. E lapok fölcsapnak a baszk szabadság őreinek. Nincsenek megelégedve azokkal a kisebbségi jogokkal, amiket Franco kilátásba helyezett a baszkoknak és teljes szabadságot követelnek a baszk államnak, s a lehető legélesebb szavakkal elitélik a spanyol nemzetiek terveit, amelyek csak autonóm jogokat, de nem teljes politikai függetlenséget kívánnak adni Aguirre államának. A legnagyobb fölhábo- ródással kommentálják, hogy a spanyolok megszállják a baszkok országát és nem engedik, hogy a kisnép önálló testként illeszkedjék az európai rendbe. Barbárnak, embertelennek nevezik azokat, akik csorbítani merészelik a baszkok néhánvhónapos függetlenségét, ä Furcsán érint bennünket ez
