Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-21 / 190. (4336.) szám

4 1937 augusztus 21, szombat. KASSA. — Többizben hirt adtunk arról, hogy az egyesült párt kassai vezetősége már hosszabb idő óta megkülönböztetett gondosság­gal vizsgálja a helyi kereskedők és iparosok gazdasági viszonyait. Ennek eredményeként a pártvezetőség arra a megállapitásra jutott, hogy az iparos- és kereskedőtársadalom sérelmeinek orvoslása csak megfelelő törvényhozási intéz­kedések utján lehetséges, azonban épp oly ha­tározottsággal állapította meg azt is, hogy vannak a kassai iparosoknak és kereskedők­nek oly nehézségeik és bajaik is, amelyeket saját szervezett erejükkel és a magyar társa­dalom megfelelő bekapcsolásával önmaguk is megoldhatnak és Így a párt keretén belül a gazdasági szolidaritás utján önmagukon is se­gíthetnek, Az egyesült párt kassai vezetősége ezen fel­ismerés nyomán már hosszabb idő óta foglalko­zik a párt iparos- és kereskedőtagjainak külön szakosztályba való tömörítésével. Ez a munka a teljes siker jegyében annyira előrehaladt, hogy a párt iparos- és kereskedőtagjai augusztus 18- án már végleges alakuló közgyűlésüket is meg­tartották. A nagygyűlés megnyitása A pártközpont nagyterme kicsinynek bizo- • nyúlt az érdeklődő iparosok és kereskedők be­fogadására, akik a vezetőséggel összeforrott lé­lekkel és méltóságteljes magatartásukkal emel­ték a gyűlés imponálóan magasnivóju hangula­tát. A közgyűlést Wirth Gyula műépítész, párt­igazgató — mint ideiglenes elnök — nyitotta meg. Rámutatott az iparosok és kereskedők egyesülésének fontosságára, akik eddig a ma­gyarság két volt pártjában szétforgácsolódott erőtlenséggel küzdöttek sérelmeik orvoslásáért. Miután üdvözölte a megjelenteket és a vendé­ket. átadta a szót Helyei Gyulának, aki lelkes szavak kíséretében mutatta be a szervező bizott­ság eddigi munkájáról szóló jelentését. Ennek örvendetes megálLapitása a tagok számának ro­hamos emelkedéséről szólt. A közgyűlés nap­jáig ugyanis a tagok száma több százra szapo­rodott s a létszám állandóan emelkedik. A je­lentés lelkes elfogadása és a felmentvény meg­adása után a közgyűlés megválasztotta a végle­ges tisztikart. A tisztikar Eszerint a szakosztály elnöke Szakmáry Károly, ügyvezető elnök Helyei Gyula, al- clnökök Éliás Nándor és Várkoly Miklós, tanácstagok Cseley Albert és Ignáth Jó­zsef, titkár Szent-Istvány Zoltán és jegyző Bicrbrunner Zoltán. A választmány tagjai: Bartha Gyula. Ber- kovits Ernő. Binder Sándor, Braun Béla, Buliczka János, Buchner Béla. Csizmár Fe­renc, Csurilla Dezső. Drab Dezső, Dokupil István. Duma András, Fábián István, Far­kas László, Ferenczy Sámuel. Fricsovszky József. Hauser Géza, Hiblár Mátyás, Hriczkó István, Jancsik Lajos, Jakcsy Imre, id. Jaschkó Géza. Katona Gyula. Kiesel- hach Géza, Kuhlmann Szilárd. Kvasnyák Mátyás, Lisskó Elemér. Lipták Sándor, Laszkovszky Sándor, Lefter Jenő, Marto- nyik László. Perényi István, ifj. Rohringer Géza. Ruzsbasán Gyula, Sárossy Endre, Szucsik Gyula. Tarczal Gusztáv. Urr György, Vende Pál. Wirth Gyula és Wei- szer János. Elnöki székfoglaló A választás megejtése után Szakmáry Károly elnök tartotta meg kitörő lelkesedéssel fogadott beköszöntőjét. Fiatal korára való hivatkozás­sal választását olyannak tekinti, mint amelyben a fiatalos energia találkozik az idősebbek ki­egyensúlyozott tapasztalatával és e két életerőnek összefogása lehetővé teszi azon jogok kiharcolását, melyek a magyar keres­kedő- és iparostársadalomnak kenyeret adnak Dr. Kátra Kálmán az egysült párt főtitkársága ne­vében üdvözölte az újonnan alakult szakosztályt és annak elnökét. Kifejtette, hogy a kisebbségi magyar kereskedő- és iparos-társadalomnak az egyesült párt­ban kialakult megszerveződése után legelső feladata, hogy tényleg kiépítse azt a gazdasági önvédelmi szerve­zetet, amelyből segitökéz nyúl minden olyan magyar keres­kedő és iparos felé, aki a mai élet terhei alatt roppan meg. Bejelenti, hogy e gazdasági szervezkedés Kassán csak elkezdődött és folytatódni fog Keletszlovenszkó minden magyarlakta vidékén, hogy a magyar keres­kedő- és iparos-társadalom szervezett ereje országo­san is kialakulhasson. Virágh Béla tartománygyülési képviselő a bodrog­közi magyar iparosok és kereskedők, valamint a bod­rogközi földművesek üdvözletét tolmácsolta nagyobb- szabásu beszédében, amelyben rámutatott a magyar sorsnak ama történelmi sajátosságára, hogy a legna­gyobb válságok pillanataiban minden magyar össze­fogott. Találóan jellemezte a nemzeti kisebbségek hátrányos, kedvezőtlen helyzetét a gazdasági életben. Rámutatott a cseh iparospárt egyoldalú naciona­HAARLEM, — A holland nép Paradicsomnak rendezte be szülőföldjét. Milyen ez a nép, milyen erényekkel lehet megáldva, micsoda heroizmus hevítheti ezt a kis népet, amely országában a nagy nemzetek által is irigyelt paradicsomi álla­potokat tudott teremteni? Hollandia lakossága alig háromszázezerrel ke­vesebb, mint a mai Magyarország lakossága. Népessége azonban jelentősebben sűrűbb; mig Magyarországon négyzetkilométernyire átlag 82 ember esik, Hollandiában 220 ember. Ennek megfelelően területe is majdnem egyharmada csak Magyarország területének. Önkénytelenül is mindig a magyar viszonyok­ra, — de különösen a kisebbségi magyarság szem­pontjaira gondoltam, amikor Hollandiában tar­tózkodtam és nyitott szemmel és szívvel figyel­tem az embereket és a dolgokat. Mint kisebbségi sorsban élő nemzet fia természetszerűen sokkal inkább nagyobb a csodálatom egy kis nemzet teljesítménye iránt, mint valamely számszerűen is, meg területileg is nagy nemzet iránt. A hol­land nép teljesítménye is elsősorban ezért fogott meg, enek a népnek erényeit ezért szeretném példának idézni a mi népünk elé. Nincs még egy nép, amelynek vérében any- nyira átment ez az igazság, ami nálunk még csak jelszó: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!“ Hollandiában ez már nem közmondás, nem kö­vetendő irányelv, hanem egész életmódjukban megtestesült népi erény, aminek kétezer éves tradíciója van. S ha elgondoljuk, hogy Hollandia területe még a rómaiak idejében gazdaságilag milyen kietlen és reménytelen terület volt s mennyi kiapadhatatlan fáradságra volt szükség, hogy a földet termővé tegyék, ködben, esőben, viharban mennyit kellett szenvedniök, amig a földet egyáltalában megmunkálhatóvá tették. Hi­szen amikor évezredes munkájukat megkezdhet­ték, a mai Hollandia területének még nagy része homok és mocsár volt s a földet rendszeresen elöntötték a folyók meg a tenger. Az árvizek nyomában pedig pestis meg éhség tizedelte meg a még megmaradt lakosságot, amely újra és újra hozzáfogott a rettentő csapások után is, hogy életet teremtsen ezen a földön. Mennyi munka, reménység, türelem, vagyon pusztult el a mai Hollandia földjén, amig a holland nép megte­remtette a maga Paradicsomát, amelyet nemcsak csodálunk, de talán kissé irigyelünk is tőle. Tudvalévő, hogy Hollandia területének nagy lizmusára, amit legjobban igazol az a tény, hogy amikor ő a tartománygyülésen többizben felsorolta a kereskedők és iparosok sérelmeit, különösen a magyar kereske­dők és iparosok nehéz helyzetét, a cseh iparospárt tagjai beszédjét ugyan elejétől végig helyeselték, mégis javaslatai ellen foglaltak állást tisztán pártpo­litikából. Végül ígéretet tett. hogy a jövőben még fokozot­tabb mértékben^ fogja a kereskedők és iparosok hoz­zájuttatott sérelmeit a tartománygyülésen szóvátenni. A nagy tapssal fogadott beszéd után Gruseczky Ferenc főtitkár sorolta fel a kassai őslakos iparosok és kereskedők sérelmeit. Piláth József meleg szavak­kal üdvözölte a szakosztály elnökét, rámutatott mun­kájának fontosságára. Rámutatott a cseh kereskedő- és iparospárt ígéreteinek megbízhatatlanságára. Ez a párt a többi között a magyar nyelv sérelmeinek or­voslását is kilátásba helyezte választási programjá­ban, mégis már az első képviselőtestületi ülésen ezt az Ígéretét megszegte. Perényi István felszólalásában az uj vezetőséget üdvözölte, melyet arra kért fel, hogy az önvédelem és önsegélyzés bástyáit minél hathatósabban építse ki. Zuider-tó körül most is jól látható az a roppant munka, amibe a holland népnek évszázadokon át került a föld kisajátítása — a tengertől s husz- huszonöt év múlva a jelenlegi Zuider-tó helyén, amely ma legfeljebb háromezer holland halász­nak biztosit megélhetést, a viz kiszárítása után háromszázezer ember települhet le és rendezheti be magának Paradicsomát. Igen, Hollandiát még ma is leginkább az a mondás jellemzi, amellyel a rómaiak illették a batavokat, a holland nép elődeit ezen a területen: ,,Deus maré facit Batavus litoria“ (Isten teremtette a tengert. A batávok a partokat.) A holland nép történelme, sorsa egy lett a partokon épített gátakkal. A partokat megerő­síteni mindenekelőtt! — ez tehát az első teendő, hogy a földet megtarthassák maguknak. Óriási akaratra volt szükségük, hogy a végtelen, hatal­mas tengerrel szemben eredményesen vegyék fel a küzdelmet s a tengert emberi erejükkel féken- tartsák. Ennek az óriási akaratnak alapja nem lehetett más, mint végtelen türelem. Innen ered azután a holland nép legjellegzetesebb tulajdon­sága is: a józansága, de a flegmája is. Még a heroizmusukban is megmaradtak mindig józa­noknak. De nemcsak ez a két tulajdonságuk szár­mazik ebből a körülményből. Minden népi eré­nyüket túlzás nélkül innen magyarázhatjuk. A tenger félelmetes betöréseivel szemben, amelyek nemcsak egyes szerencsétlen embereket, csalá­dokat pusztítottak el, hanem az égés? népközös­séget veszélyeztette állandóan, a védelliet is nem egyénenként, hanem közös erővel keresték. Ha járunk a holland vidéken vagy városban, meglepődünk a rengeteg szövetkezeten; a háza­kat szövetkezeti alapon épitik, a földet szövet­kezeti alapon munkálják meg, sehol a világon nincs annyi szövetkezet, testület, mint Hollan­diában. A szövetkezeti mozgalomnak ez a nagy elterjedettsége a holland nép köréhen csak azt bizonyltja, hogy a közös sors tudata nemcsak a veszélyben tartotta össze az embereket, ha­nem akkor is, amikor az ennyire nehezen bir­tokba vett s olyan sok áldozatot igényelt földet uralni akarták. De ekkor már megtanulták azt is, hogy a földet, amit annyi munkával szerez­tek meg, csak munkával tarthatják meg; ezért is becsülik mindenekfelett a munkát a leatöbbre. Ez VÍZUMOT (magyart, lengyelt, bolgárt) igen t. Előfizetőinknek és Olvasóinknak gyor* san és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadó­hivatalunk; Bratislava, Lazaret-ucca 45, Tele­fon 41-70. Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk esz­közli: Praha II., Panská ul 12. ül. harcolja. Az iparosok és kereskedők szakosztá­lyának megalakulása munkáját megkönnyíti, mert lehetővé teszi, hogy ennek az értékes társadalmi osztálynak összes sérelmei azonnal tudomására jussanak. Maga és törvényhozótársai nevében Ígé­retet tesz, hogy töretlen erővel fog a kereskedő- és iparososz­tály megélhetéséért és felvirágoztatásáért küz­deni. A küzdelemre a szlovenszkói magyar kereskedők és iparosok társadalmának annál több joga és oka van, mert a csehszlovák kormánypártok ve­zetőinek országos vonatkozású felfogása az, hogy Szlovenszkónak nincsen szüksége iparra, amikor itt van a föld, melynek megmunkálása az ősla­kosok kötelessége. Ennek a felfogásnak a tart­hatatlanságáról ők maguk is meggyőződtek és már néhány Igeretet kaptunk a sérelmek orvoslására, de pozitív eredményt eddig a parlamentben elérni nem lehetett. Ezért’ is különösen nagy fontossága és hivatása van a most megalakult szakosztálynak, mely élniakarásával uj energiákat dob a közös harcba. Tost László helyettes polgármester az egye­sült párt városi képviselőtestületi klubja nevében üdvözli az uj alakulatot és a helyi vonatkozáso­kat teszi szóvá. Eddig a városiházán a magyar kereskedők és iparosok sérelmeinek tárgyalását az a körülmény hátráltatta, hogy mindenkor a cseh iparospárt lépett fel mint a kassai iparosok és kereskedők egyedül jogos képviselője. Most már a kizárólagosságnak ettől az előnyétől a cseh iparos párt elesett, mert a város par­lamentjében Szakmáry Károly is hallathatja hang­ját, mint az őslakos iparos- és kereskedő-osztály leghivatottabb szószólója. ígéri, hogy a párt a lokális sérelmek tárgyalásában mindenkor mint­egy ember fog ré&ztvénni és küzdeni. Várkoly Miklós indít vány ózta, hogy a párt vezérférfiait: Szüllö Gézát, Jaross An­dort és Esterházy Jánost táviratilag üdvözölje a közgyűlés. Az indítványt lelkes helyesléssel egyhangúan elfogadták. Végül Cseley Albert és Ignáth József buzdító, lelkesítő beszédei után az elnök bero- kesztette a nagyszabású és nagysikerű közgyűlést. gulását, nem hitt sohasem csodában, csak az emberi erőben, önmagában. Innen van az, hogy a holland nép nem ismer természeti mitológiát, amelyekben óriások vagy törpék játszanak-, sze­repet, náluk az ember vált mitológiai alakká. S mert ennyire nehéz küzdelmek árán tudták csak létüket biztosítani a szülőföldjükön, alig van még egy nép a világon, amelyben olyan erős legyen a szabadságszeretet. Ez a nép, ha föld­jének szabadságáról volt szó, nem habozott azt megvédeni a legnagyobb áldozatok árán is. A batavok, amikor a rómaiak betörtek földjükre, áttörték a Rajna partján a gátakat, hogy a ro­miakat elöntsék és őket feltartóztassák, — tizen­öt évszázaddal későbben pedig ugyanezt tette mániái Vilmos herceg, aki Leidennél törette át a gátakat, hogy visszaszorítsa országából a spa­nyolokat. íme, a gátak szerepe most is népük történelmében, a gátaké, amelyek nemcsak vé­deni, hanem veszélyben — támadni is tudnak. A holland népnek nemcsak politikáját, gazda­sági életét, de erkölcsét is befolyásolta minden­kor a talaj, a föld, amelyen él. Ez a nép egy lett a földjével, amelyet olyan nehezen szerzett, de amelyet éppen ezért is becsül meg annyira, hogy azt Paradicsommá tudta varázsolni. S talán már Goethe is éppen Hollandiára gondolt, amikor a Fausttal egyhelyütt ezeket a szavakat mondat­ja el: Eröffn ich Räme vielen Millionen, Nicht sicher zwar, doch tätig-frei zu wohnen. Grün das Gefilde, fruchtbar, Mensch und Herde Sogleich behaglich auf der neuesten Erde, Gleich angesiedelt an des Hügels Kraft, Den aufgewälzt kühn-emsige Völkerschaft. Im Innern hier ein paradiesisch Land, Da rase draussen Flut bis auf zum Rand, Und wie sie nascht, gewaltsam einzuschiessen, Geraeindrang eilt, die Lücke zu verschliessen. A kis nemzeteknek Hollandia adott példát arra, hogy közös erővel, közös akarattal egy kis nemzet is csodás teljesítményekre képes. Megint hajlék nélkül marad Ungvárott a magyar színtársulat KASSA. — (Kassai szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Ungvár városa még tavasszal elha­tározta, hogy átépitteti a városi színházat. Most mégis úgy döntöttek, hogy a színházat nem építik át, mivel úgy sem felel meg Ungvár igényeinek, mert befogadóképessége kicsi. Igv a magyar színtársulat továbbra is hajlék nélkül marad. Az ui színház fel elütésére iinvpni« rRfilí Egy nép, amely a munkától vár mindent Irta: Környei Elek Az őslakos érdekvédelem és önsegély eszméjét valósítja meg az egyesült párt iparos- és kereskedőszakosztálya A lelkes lefolyású nagygyűlés Szakmáry Károlyt, Helyei Gyulát, Éliás Nándort és Várkoly Miklóst állította a kassai szervezet élére ' kassai kereskedő- és iparostársadalom gazdsági I célú összefogása elég erős lesz ahhoz, hogy leg- I [alább a legégetőbb gazdasági természetű bajokra [enyhülést hozzon. A szervezkedést országszerte kiépítik Az egyesült párt az iparosok és a kereskedők létérdekeiért Dr. Pa,jor Miklós szenátor az egyesült párt parlamenti klubja, elnöksége és az egész pártnak nevében üdvözölte a szakosztályt. A párt őt bízta I meg azzal, hogy az iparosok és kereskedők sérel­meit feldolgozza és a parlamentben állandóan na­pirenden tartsa, illetőleg a sérelem orvoslását ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom