Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-19 / 188. (4334.) szám

2

^i^gäiMa<Aarhirlai>

19j7 nogaaztua 19, csütörtök.

(A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA)

dig párhuzamos osztályokat rendszeresítet tek, akként azonban, hogy a magyar osztá Ívok számát évről-évre csökkentették i 1927-ben végleg megszűnt a magyarnyelvű oktatás a rozsnyói reálgimnáziumban. A magyar tanárokat elhelyezték, vagy nyugdíjazták s ma e reálgimnázium tanári karában már csak három régi tanerő működik. S a magyar diákok számára ebben az intézetben mindössze heti egy magyar óra maradt meg — mint nemkötelező tantárgy. Ezt egyáltalában nem lehet komolyan venni s ennek az órának évről-évre kisebb a látogatottsága. Az elmúlt tanévben mindössze 27 diák járt el a magyar órára.

Előttünk fekszik a rozsnyói állami csehszlovák reálgimnázium tizennyolcadik év! értesítője. Olvassuk az intézet történetét, a beszámolókat az ünnepélyekről, az alapítványokról és az adományokról s mindenből azt látjuk, hogy ennek az intézetnek ma is nagyrészt a magyarság adja az éltetőerőt. Fényes példa volt erre pár év előtt, midőn az ötödik osztályba nem volt elegendő jelentkező. Akkor úgy volt, hogy a rozsnyói gimnáziumot Nagyrőcére viszik s ekkor a város magyarsága mentette meg a szlovák gimnázium felső osztályait, adományával idegenből telepitett ide szlovák tanulókat, ösztöndijakat adományozott nekik, csakhogy le ne építsék a felső osztályokat.

A statisztika is igazolja, hogy a magyarságnak mily fontos szerepe van az intézetben. Tizenhárom osztálya volt az elmúlt tanévben ennek az iskolának, ahova 407 tanuló járt. Ebből a statisztika szerint 218 szlovák, 139 magyar, 31 cseh, 15 német, 2 orosz és 2 zsidó. Ha mindenben elfogadjuk az intézet igazgatósága által összeállított statisztikát, akkor is megállapíthatjuk, hogy a tanulóknak több mint egyharmad része magyarnak vallotta magát. Kétségtelen, hogy még többen is vannak magyarok a tanulók között, — egyesek azonban vélt célszerűségi okokból nem akartak szint vallani. A szülők egy része gyermekének sorsán akar könyiteni, amikor megtagadva nemzetiségét és anyanyelvét átorientálódik idegen vizekre s oly nemzetiségűnek vallja magát, amelyhez semmi köze sem volt s amelynek nyelvét sem érti jóformán. Biztos tehát, hogy több a magyar középiskolás diák Rozsnyón, az viszont egészen bizonyos, hogy ha megnyílna végre a magyar középiskola, akkor a magyar tanulók száma hamarosan elérné, sőt túl is szárnyalná a szlovák tanintézet létszámát.

Mindezekből az állapítható meg. hogy a magyarságnak Rozsnyón föltétlenül szüksége van magyar középiskolára vagy legalább is párhuzamos magyar osztályokra. Ahhoz szó sem férhet, hogyha fölállítanák Rozsnyón a magyar középiskolát, ne özön- lene a vidékről megfelelő számú magyar diák. Az iskola kielégítő látogatottsága föltétlenül biztosítva lenne. Sokan keresnék fel az intézetet olyanok is, akik elől eddig el volt zárva az anyanyelvű magasabb szellemmi továbbképzés lehetősége. Ma, sajnos, még nem tartunk itt, mert sem magyar gimnázium, sem magyar polgári iskola nincs Rozsnyón, de nincs magyar polgári a szomszédos szinmagyar PeL-őcön sem. Szlovák tannyelvű ellenben van.

Mindezek után nem túlozunk, amikor azt állapítjuk meg, hogy a középiskolai oktatás szempontjából a Sajóvölgye magyarságának a legmostohább a helyzete. Hogy miért van ez igy, ezt senki sem tudja megindokolni. Bizonyos, hogy a Sajóvölgyének magyarjai sem rosszabb polgárai az államnak. mint a más vidéküek. ők is épp úgy katonáskodnak, épp úgy fizetnek adót s nekik is épp olyan jogaik vannak az anyanyelvükön való oktatáshoz, mint a más vidéken élőknek, vagy a más nemzetiségű polgároknak.

Tizennyolc éve, hogy megszüntették az önálló magyar középiskolát Rozsnyón s tíz éve, hogy elhangzott az utolsó magyar szó. az állami reálgimnázium katedrájáról. Azóta meglehetősen sok Idő telt d. de tigyláí- szik, ez nem volt elégséges ahhoz, hogy az illetékeseket jobb belátásra és megértésre hangolja.

Rozsnyó város köíönsége a tanév végén s az uj tanév küszöbén mindig feljojdul s megmozdul, hogy életrekeltse a magyar középiskolát. Ebben a mozgalmában maga mellett látja nemcsak a város és a járás, hanem a szomszédos Járások minden magyarját. Nagy területen Összefüggően, nagyszámban élő magyarság jogos megmozdulása ez. amelyet mindaddig folytatni fognak, mig a jobb belátás diadalhoz nem segíti ügyeket.

Tizennyolcadszor ismétlődnek meg ezek a panaszok, de eddig mindig a pusztába ki*

Bercsényi Miklésné kerti filagoriáját szállították haza

a kassai ház pincéjében talált ládákban?

Dr. Wick Béla kanonok érdekes felvilágosításai

KASSA. — (Kassai szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Érthető feltűnést keltett nemcsak Kassán és Szlovenszkón. de mindenütt, ahol magyarok élnek, az a hír, hogy Kassán a Fő- uccán lévő Bródy-féle házban harminc ládát találtak, amelyek annak idején a kassai muzeum elmére érkeztek Rodostóból. A ládák egyirészét egyelőre a Keletszlovenszkói Múzeumba szállították, a másik részét pedig ideiglenesen a Hóhérbástyában helyezték el. A ládákat a müem- emlékvédő bizottság kassai képviselője, dr. Polák muzeumigazgató fogja felbontani s ő fog a műkincsek sorsáról dönteni. Polák igazgató jelenleg szabadságon van és igy egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy milyen értékű műkincseket rejtenek a vasládák.

A városban és Szlovenszkón fantasztikus hírek terjedtek el a láda tartalmáról, majdnem mindenkinek megvan a maga feltevése, hogy milyen műkincsekről van szó. Szerkesztőségünk felvilágosításért dr. Wick Béla kanonokhoz, az országos hirii műtörténészhez fordult, aki különösen a kassai műemlékek nagy ismerője. Dr. Wick Béla a következőket mondotta:

— Homályosan visszaérni ékszem arra, hogy 1906-ban II. Rákóczi Ferenc kassai temetése során kiállítást rendeztek, melyen összegyűjtötték a különféle Rákóczi-relikviákat. Akkor merült fel az a terv, hogy a relikviák részére a muzeum háta mögött lévő elemi iskola helyén Rá- kóczi-muzeumot létesítsenek. Ez a terv nem valósult meg, nem tudom miért, de valószínűen anyagiak híján. Akkoriban Eperjesen tartózkodtam és csak távolról szemléltem az eseménveLEGÚJABB SPORT

Németország eldöntetlenül mérkőzött Hollandiával a Horthy Kupában

BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Horthy-Kupa mérkőzések j során ma délután az első meglepetés adódott. Németország Hollandiával ltl (0:1) j eldöntetlenre játszott. — Franciaország | Ausztriát viszont 3:2 (2:2) arányban győzte? le. — Magyarország Belgiumot 4:0 (3:0)-ra* verte meg.

Magyarország 1937. évi 4X200 méteres j

gyorsuszóstafétabajnoka a BEAC 9:3C6, 2. UTE 9:40.4, 3. MESE, Eger.

Az osztrák—magyar hölgymérkőzés első eredménye: 100 méteres hát: Ács (magyar) 1:25.8, 2. Győrfy (m) 1:26.2, 3. Wagner

(osztrák) 1:27.4. — 200 m. mell: Seeböck (o.) 3:13 osztrák rekord! 2. Szigeti-Varga (m.) 3:17.2, 3. Hetényi (m.) — 400 méteres gyors: Harsányi (m.) 5:52.4, 2. Ács (m) 6:16.8, 3. Ottinger (o).

Claude is

Irta: Borsody István

győződjem, igaz-e, amit. 'hires/telnek: hogy télire elrakott befőttes üvegek sürü sora áll a kádban.

Nem folytatom a Msztaság keresztes hadjáratát Claude és GéraTd ellen. A „család szemefényei“ Franciaországban nem „csillognak“, nem „fénylenek“ . . . Nálunk a gyermek fogalmával együttjár a tisztaság. Érzékenyen gondolunk a gyermek tiszta lelkére 8 ha már másképp nem óvhatjuk a „romlott“ világ szennye ellen, legalább tisztán- tartjiuk, atnig kicsi és gondozható. A „tiszta“ gyerekszoba fehérsége nemcsak egészségügyi fogalom nálunk, hanem ennél több: hit és, vágy, amit szeretettel és gondos cselekedettel ápolunk. De ki kételkedhet a francia szülő szeretetében és gondosságában? Hiszen a francia ember ’éppoly szeretettel csüng gyermekén, mint a magyar szü'ő, — a gyermek számára takarékoskodik, a gyermek az életcélja, Claude és Gérard mindent megkap, amit francia gyermek megkaphat, amit francia szülő gyermeke kedvére elképzelhet. De a ..nevelés“ apró, gondos csínját -bin j át a francia szülő nem-igen ismerheti; nem ismerheti, mert a legtöbb figyelem, apró gond a „tisztaság“ követéséből származik — legalábbis nálunk. Ä francia szülő nagy szeretettel nevel, de kevesebb figyelemmel. Nem veszi annyira észre gyermekét, mint a ..középeurópai“ szülő, nem tart rajta számon minden kis foltot, nem gondoz minden kis helyet, a gyermek szabadabban nő fel — s talán jobb igy, vagy rosszabb? — ítélet itt alig mondható.

A francia ember nem nevelhet másképp. A francia nem adhatja föl egyéniségét, nem olvadhat föl soha teljesen, még a családban sem: a családtagok is „egyének“, — individuumok és ezt tiszteletben kell tartani. Nem történhet ez tudatosan, de ha ki lehetne boncolni Gérard papájából, hogy miként vélekedik négyéves fiacskájáról, hiszem, hogy be lehetne 'bizonyítani: tiszteli egyéniségét.

A szülő természetesen tiszteletben tartja saját individuumát is. S ha a „szülői individuum“ este elmegy egy kávéház terraszára, magával viszi gyermekét is! Ugyan miért? Azért-e, mert neki is juttatni akar valamit az esti kimenő szépségéből? Úgy hiszem, nem! Mert a gyermek, szegény, ásít, unatkozik, elalszik az anyja karján; vagy pláne a gyerekkocsiban fekvő csöppség biztosan nem vágyik a vidéki bonviván pikáns párisi vicceire, — amit sirva vesz tudomásul (szórakozó szülei gondos társaságában), ahelyett, hogy otthon aludna csöndesen, édesen . . . Tizenegy után, mikor már a felnőttek is lassan elfáradnak, rosz- szul lesz az ember, ha végignézi, az „éjszakázó“ gyermekeket. A közéipeurópai anya vére biztosan forrni kezdene és az önzés, lelketlenség, tudatlanság vádjaival temetné el a francia anyát. Pedig a francia szülő nem vét törvény ellen, csak szokást gyakorol — ée ezzel a legerősebb törvényt tiszteli . i . Mindenesetre ismeretlen előtte

Claude és Gérard nagy francia vidéki diákjóléti intézmény igazgatójának gyermekei. A szülő jellemei legjobban gyermekét! — se szabály Fran- oiaországban kevesebb kivétellel érvényes, mint másutt, ahol a tradíció (és a családi tradíció) gyöngébb lábon áll, mint éppen Franciaországban. Ezért ismerkedjünk meg előbb a szülőkkel.

Az igazgató ur magas, vékony ember. Forró nyárban is fekete ruhában jár, mert talán elfelejtett ruhát váltani a meleg idő jöttével. Erre vall mindenesetre ellhordott öltönye. Nadrágja vasalafla- nabb már nem lehetne, a ráncok és gyűrődések völgyeket, dombokat képeznek — különösen a térd körül. Sok pecsét is látható, ami fekete alapon különösen .érvényesül. De gomblyukában díszeleg a vékony piros szalag, ami a francia haza iránt tanúsított érdemeit bizonyítja. A ruha valóban nem teszi az embert Franciaországban, s Claude és Gérarö papája kitűnő polgár. Takarékos, ami eovánv arcán is látható. De gondosan vezeti a reábizott intézetet s esténként az intézet gyönyörű, lombos fái alatt a kapussal 'beszélget, aki viszont igen jóltáplált ur, mert az igazgatótól eltérően, az intézet konyháján étkezik. Az igazgató ur kezet fogott Lebrun urra.1, a francia köztársaság elnökével, aki személyesen avatta föl az iutézetet (mert, a francia vidék nagyon számon- tartja az ilyen kitüntetéseket). A francia demokrácia szellemében az igazgató ur most esténként & kapussal fog kezet, miközben kölcsönösen jé éjszakát kivánnak egymásnak.— Az igazgató ur felesége a háztartást vezeti; esténként megjelenik a kertben nagyon ízléstelen, rosszulszabott és mindig ugyanabban a ruhájában.

Az igazgató ur és felesége elhanyagolt külseje után ne várjunk túlságosan gondozott gyerekeket. A gyermekeknek seho.1 sincs tulnagy érzékük a tisztaság iránt, de mi, jó középeurópaiak megszoktuk, hogy a szülők nem értenek egyet a Claudok és Gérardpk „természetes“ hajlamaival és őrködnek tiszta külsejük fölött... Ezzel szemben, azt hiszem, kevés francia gyerek kapott ki már azért, mert bepiszkolta magát... Szülők és gyermekek egyetértőén megvetik a pedáns kényeskedést és tudomásul veszik, hogy az ember élete közben nem lehet tiszta, ha egyszer bepiszkolódik.,. És ha nem oél & tiszt^ág — igazuk van a franciáknak: hiábavaló harc a mosakodás, mert hatása úgyis kis időre terjed. E beletörődő böloseeógnék köszönhető, hogy a nyolcéves kislány, Claude szandáljából változatos színekben kandikál ki két kis láb, s hogy a négyéves kisfiú, Gérard egyenesen tuleágba viszi a tisztátalansá- got. Nem nézek be az igazgató ur családi szentélyébe. Csak annyit tudok még, hogy éjszakára vastag függönyökkel záriák el az ablakokat, mert nyitott ablaknál nem szokás aludni. Kiváncsi tulajdonképpen a fürdőszobára lennék, hogy megÁkö szó sorsára Jutottak. Pedig tizennyolc év nagy idő! Azóta sok minden megváltozhatott volna. A kormánykörök ugyan számtalanszor elismerték a magyarok magas kulturáltságát s nemzeti kultúrájukhoz való jogukat. Az anyanyelv tiszteletbentartásáról megnyugtatásul gzánt kijelentések hangzottak el különösen az utóbbi időkben. Ezek az ígéretek mindenesetre szépen hangzanak. a sajóvölgyi magyarságnak azonban

nem ígéretekre, hanem tettekre — magyar tannyelvű középiskolai oktatásra — van szüksége. Beváltatlan ígéretekből kapott már eddia is plom>ti

két. Hogy a ládáikban mi lehet, arról nem tudok, de annyira visszaérni ökszem, hogy

azért nem bontották fel azokat, mért nem tudták hová elhelyezni a bennük lévő relikviákat. A továbbiakban elmondotta dr. Wick Béla. hogy valószínűleg gróf Bercsényi feleségének, gróf Csáki Krisztinának a filagóriájáról van szó, amely Rákóczi rodostói házának kertjében állott. A kassai származású grófnő követte férjét a száműzetésbe és kitartott vele haláláig. Nincs tehát kizárva, hogy ezt a filagóriát is lebontották és Kassára szállították.

Megemlítette a kanonok, hogy egyik ismerőse, aki nemrég Rodostóban járt, elmondta, hogy már csak az a kápolna van meg, amelyben Rákóczi Ferenc minden nap imádkozott. Az a terv merült fel, hogy a kápolnát is lebontják és Magyarországra szállítják.

az anyai törvénynek az a fajtája, amely megszünteti a szülő „egyéniségét“ és arra bírja, az anyát, hogy összes idegeivel, minden lélegzetével a gyermekkel és a gyermekért éljen. Az „önfeláldozásnak“ ez a módja idegen lehet a francia anyák előtt. A francia természeten kellene erőszakot elkövetni, hogy a francia anya lemondjon teljesen önmagáról és tudatosan annak éljen, hogy a gyermek reggel tetőtől talpig megmosdjon, tiszta ruhában legyen, este nyolckor lefeküdjön — és közben még számontartson millió dolgot, ami egy kisember életében a mi anyáink meggyőződése ezerjnt fontos és nélkülözhetetlen. Az ilyen, magatartás „megszüntetné“ az anyát és „megsértené“ a gyermekét, mert mindketten, ha korkülönbséggel ;ie, de önálló emberek . . .

C aude és Gérard — a francia gyermek — jelenti Franciaország jövőjét (mint mindenütt másutt). Ennek tudata mélyen él a francia szülő lelkében; a gyermek istenitésének példái francia földön bőven gyűjthetők. De a „kivitelben“ meglepő dolgokat fedezhet föl az idegen.

— Nem csoda aztán, ha a francia nép degenerálódik! — idegeskedik egy bécsi asszony, mikor' látja, milyen nyuzottan vonszolják haza éjfél felé a szülők „féltve őrzött“ kincsüket, az alig iskolaköteles gyermeket . . .

Valóban sokat hallottunk a franciák „degene- rálódásáról“. — A nagy francia forradalom idején Franciaország volt Európa legnépesebb országa. De a nagy „erőfeszítés“ után — ahogy a forradalmat nevezik — megszűnt a szaporodás és a születések száma ijesztően csökkent, A „baráti“ figyelők" siettek 'megállapítani: Franciaország beteg! — s ha felőliünk jövő anyák szeme,, megakad a francia gyermeknevelésen, hamar pálcát törnek: „Nem csoda . . — De a szociológusok mást állapítanak meg: a francia szaporodás hiányának inkább „materiális“ okai vannak. A francia polgár „vagyonkáját“ nem akarja felosztani a sok gyermek közt, kevesebb utóddal inkább beéri, hogy anyagilag biztosíthassa őket... És ami a „higiénét“ illeti, nincs-e igazuk azoknak, akik azt mondják: nem lehet beteg a nép, amely a bigióna ijesztő nélkülözését oly játszi könnyén viseli, mint a. franciák . . .

Végül el ne felejtsük: a franciák nem az ágy alatt, nem az á lomásokon, s nem gyermekeik pontos mosdatásában, vagy lefektetésében tartanak rendet. — hanem, ahogy mondani szokás, a fejükben. Mi, „rendetlen“ fejtíek, ezt a rendet nem mindig értjük, de legtöbbször csodáljuk alkotásait. — A kis-piszkos Gérard könyveit (ha talán írni fog) mindnyájan olvasni fogjuk . . .

Berlin hétszásadik sziiieiésnapiát ünnepli

BERLIN. — Egy teljes hétig tartanak azok’ az ünnepségek, amelyek szombaton kezdődtek meg Berlinben: nyolc napon át ünnepli hétszázadik születésnapját a német birodalom fővárosa.

A ma 884 négyzetkilométeres területű és 4,242.000 lakosú német főváros ugyan jelentékenyen idősebb, mert hiszen már a VI. században germán települések voltak a Spree és a Havel vidékén, de 1237-ben tűnik fel Berlin neve először egy történelmi okmányban. Akkoriban az okmány szerint két kis falu állt a Spree kétoldalán: Berlin és Neukölln. Érdekes, hogy ez a két városrész ma is az óriási német főváros magját alkotja. Neukölln ma is ugyanezzel a névvel egyik kerülete Berlinnek.

Berlin talán valamennyi európai város közül a legszéditőbb fejlődésen ment keresztül. Elég arra gondolni, hogy már a XVII. század elején 20.000 lakosa volt. Ma négy és egynegyed millió lakosa van Berlinnek — éjjel. Nappal körülbelül hárommillióval több, mert a szomszédos falvakból és városokból milliók özönlenek be berlini irodájukba és munkahelyeikre. A város nagyságáról akkor alkothatunk magunknak igazán képet, ha arra gondolunk. , hogy légvonalban észak-déli irányban 38, kelet-nyugati irányban pedig 45 kilométer hosszú.

A legszéditőbb iramú fejlődésen az utolsó négy esztendő alatt ment ét Berlin. Dr. Lippert főpolgármesterhez fűződnék olyan építkezések, amelyeknek nincs párjuk egész Európában. Többek között ő alatta épült fel a Stadion,, amely az egész nemzetközi sportvilág bámulatát és elismerését kiváltotta, ö alatta épült Tempelhofban a viiáglegnagyobb repülőtere, amely ezenfelül még azzal a nevezetességgel bir, hogy úgyszólván a város kellős közepén van. Rendkívül érdekes építmény az uj légügyi minisztérium palotája is, amelyben nem kevesebb, mint 2100 terem és hivatali szoba van és a minisztérium folyú.

___1- _ I_________.ILI- —!..m. « - ’ "