Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-14 / 184. (4330.) szám
Ma: Nagy rádió melléklet 18 oldal. Ara Ké 1.20 XVI. évf. 184. (4330) szám • Péntek • 1937 augusztus 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ft képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.— Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet © ® TELEFON: 303-11. © • SŰRGÖNYC1M H1RLRP, P R fi H ft. BoidogcÉ vagyunk... Megismétlődtek az események A Japánok bombázták Sanghatt Csapéi pusztulása - Nemzetközi erőfeszítés i here lecsillapítására - Japán előnyomulás a nankaui szorosban LONDON. Pénteken megismétlődtek Sanghaiban azok a borzalmak, amelyek 1932-ben Csapej kínai város bombázásakor az egész világ figyelmét a Távolkelet felé irányították. A japán tüzérség kora reggel bombázni kezdte a kínai várost. A nemzet- közi telepekről, ahol a nagyhatalmak saját városaikat berendezték, jól látni a lángokat, amelyek a bombák nyomán a faházak közül mindenfelé kicsapnak. A brit kormány a helyzetet rendkívül komolynak tartja. Little tengernagyot, a kínai vizeken lévő angol flotta parancsnokát Londonból utasították, hogy a „Cumberlan“ cirkáló fedélzetén azonnal induljon Sanghaiba. Ezenkívül egy zászlóalj angol és egy zászlóalj francia katona érkezett a városba, A bombázás akkor kezdődött meg, amikor a japán tengerészkatonák megkísérelték, hogy benyomuljanak a kínai városba, de a kínai rendes hadsereg katonái gépfegyver - tüzzel fogadták őket. Néhány perccel a támadás után már megszólaltak a japán ágyuk és megkezdték gyilkos tüzüket. Az első összecsapás SANGHAI, — A Poashan- és a Wang- ping-ut kereszteződésénél Csapej külvárosában ma reggel először került sor fegyveres összecsapásra a japán tengerészkatonaság és a nankingi kormány csapatai között. Ugyanakkor a japán főhadiszállás környékén, a tientungnani pályaudvar vidékén is összecsapás történt. A csapeji harcokról Sanghai kínai polgármestere kijelentette, hogy a kínai járőröket a japánok támadták meg. A kínaiak homokzsákok mögé vonultak vissza s onnét válaszoltak a tüzelésre. A harc tovább tart. Rendkívüli minisztertanács Tokiéban TOKIO. — A kabineti ma háromórás rendkívüli tanácskozást tartott. Az ülés után Konoye herceg miniszterelnök a sajtó képviselőinek a következő kijelentést tette: — Sajnálom, de közölnöm kell, hogy kénytelenek voltunk védekezni és a kínaiak támadását visszautasítani. A sanghai kínai hatóságok pénteken reggel éles tiltakozó jegyzéket nyújtottak át a japán főkonzulnak és heves szavakkal elítélték a japán benyomulást kínai területre. A nemzetközi telepeken Sanghaiban attól tartanak, hogy a küzdelem átharapózik a semleges vidékre is. A nemzetközi hatóságok foglalkoznak a város kiürítésének kérdésével. Az ütközet központja közvetlenül a nemzetközi város határa mellett van. Az északi harcok CSANGPING. — Az előnyomuíó japán csapatokat kisérő amerikai újságírók jelentik, hogy a japánok megszállották a nankaui szorost s igy hatalmukba kerítették Mongolia kapuját. A kínaiak ellenállása a japánok tüzelésében mindenütt gyorsan összeomlott. 9 óra 35 perckor a japánok megszállták a pályaudvar maradványait és Hirotát éltetve, kitűzték a japán lobogót a romokra. Délután a japán ütegek is előnyomultnk és bombázni kezdték a kínaiak hegyi állásait. Ishida tábornok, a japánok parancsnoka kijelentette, hogy a hadműveletek tervszerűen folynak a Peking—Szuijuan vasútvonal mentén. A japánok remélik, hogy egy-két napon belül a kínaiakat teljesen visszaszorítják a vasúttól. A Ming-dinasztia hires sírkövei érintetlenek maradtak, mivel a kínai tüzérség oly tökéletlenül tüzelt, hogy nem találta el az emlékműveket. A huszonötcentiméteres japán messzehordó ágyuk még nem szólaltak meg s valószínűleg csak este kezdik bombázni a kínaiak hegyi állásait. Othatalml jegyzék Kinához és Japánhoz TOKIO. — Németország, Franciaország, Nagybritánnia, Olaszország és az amerikai Unió nankingi nagykövetei kollektiv jegy' zéket adtak át a nankingi kormánynak és a japán kormány képviselőinek. A jegyzékben hangsúlyozzák e hatalmak sanghai érdekeiket s azt követelik, hogy a kínai kormány vonja vissza csapatait Sanghaiból, a japánok pedig ne hozzanak erősítéseket. A mai japán minisztertanács elhatározta, hogy a nankingi kormánynál tiltakozni fog egy japán tiszt és egy tengerészkatona sanghai meggyilkolása miatt, továbbá követeli a kínai katonák és csendőrök visszahívását Sanghaiból, végül teljhatalmat ad a Sanghaiban lévő japán tengerészkatonaság parancsnokának, hogy mindent megtegyen a japán állampolgárok érdekeinek védelmére. (s. i.) E napokban jelent meg a PMH- ban egy kis beszámoló az érsekujvári gyermeknyaraltatási akcióról, amely a Jaross Andorné vezetése alatt álló Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédőegyesület keretében működik. Az érsekujvári hölgyek Tatarik tanító segítségével táborsátort állítottak föl az érsekujvári szigeten és idillikus nyári életet nyújtanak az iskolás gyermekeknek. [„Kimondhatatlanul boldogok vagyunk,“ — mondotta a hölgyakció lelkes vezetője, dr. Puchlin Kázmérné, „hogy munkánk ilyen jól sikerült“ -— és e szavak megérdemlik, hogy újból meg újból eljussanak a szlovenszkói magyarság fülébe. Nemcsak ama hölgyek fülébe, akik becsületes buzgalommal amúgy is kiveszik részüket a szervezés munkájából, hanem minden itt élő magyar fülébe, akinek fontos az itteni magyarság jövője. Kimondhatatlanul boldogok vagyunk .». ' valóban megejtő ez az asszonyi mondat, amit oly ritkán hallunk az egyéni élet próbálkozásában, küzdelmében. Biztos, hogy a legőszintébben, mert a legszebb célért folyó munkában hangzott el, nem egyéni, hanem kollektiv célért és a jövőért folyó munkában, így válik élővé a sablonos regényszólam, igy válik valósággá a mindig áhított, de megvalósulhatatlannak hitt érzés. És nincs többről szó, mint arról, hogy magyar gyermekeknek nyári örömeket és ezáltal maguknak kimondhatatlan boldogságot szereztek ezek a nemes buzgalmu hölgyek. A mód megadatott, a mód követendő. Beszélhetnénk arról, hogy a nevelkedő gyermekek sorsának, nemcsak saját, de „idegen“ gyermekek sorsának megjavítása is, valóban a legtisztább öröm érzését kelthetik az asszonyokban. De éppen arról van szó, hogy nincs többé idegen gyermek . * „ Az akciók, amelyek eddig megindultak a szlovenszkói magyar gyermekért, világosan mutatják. Az említett gyermekvédő egyesület csak nemrégen alakult meg, még csak annyira futotta működési idejéből, hogy nagyjából, egyes vidékeken megszervezze a szegény magyar gyermekek nyaraltatását és ebben az elszigetelt akcióban is annyi a sziv- melegitő, biztató momentum, hogy megjósolhatjuk: az egyesület olyan eredményeket fog elérni a magyar összefogásban, amik eddig elérhetetleneknek látszottak Szlovén- szkon. Az ötletes érsekujvári sátortáboron kívül arról is beszámolt egy korábbi jelentés, hogy éppen Érsekújvár környékén az első fölhívásra annyi magyar család jelentkezett szegény kismagyarok nyári megven- dégelésére, hogy több volt a vendéglátó család, mint a jelentkező gyermek és pótföl- hivást kellett közzétenni. Pótfölhivást, ami emlékezetébe idézi a szegény magyar szülőknek: családok vannak kint a vidéken, magyar családok, amelyek várnak gyermekeikre, hogy megvendégelhessék őket, De nemcsak természetbeni vendéglátásban nyilvánul meg a gyermek iránti áldozatkészség. Kassán az elmúlt télen magyar bált rendeztek a középiskolás menza javára és ezen az egyetlen estén 57 ezer korona gyűlt Össze a magyar gyermekek részére. Menzák es szülői társulatok eddig is szorgalmasan működtek igen sok magyar iskola mellett, de éppen a kassai bál eredménye mutatja, hogy mennyi könnyen oldódó, meleg áldozatkészség van a magyar szivében, ha ma- QXat iskolásgyermekről van szó, A gyermeknyaraltatás és a kassai menzabál nagy sikere egyaránt mutatja, hogy mekkora föladat és mennyire sikerrel biztató föladat vár a közelmúltban megalakult gyermekvédő egyesületre, éppen az iskolai év megindulásával. Emlékezzünk csak vissza a háboruelőtti gyermeknapokra, amelyeket az akkori gyermekvédő egyesület rendezett minden városban. A legmelegebb hangulatú ünnep volt minden évben a gyermeknap. A társadalmi elkasztolódás föloldódott e napon, a virágos sátrak mögül a legszebb és legelegánsabb hölgyek mosolyogtak ránk és ragyogó fiatal leányok állták utunkat a szegény gyermekeknek járó fillérekért. De már elmúltak azok az idők, amikor a jótékonyság fölleb- bentette a társadalmi élet örömeit. A mai jótékonyság mélyebben izzó, önként megnyilvánuló valami, több. £s* mint jótékonyság, sokkal inkább: szolidáris felelősség. Ne evezzünk a kollektív lelkiismeret széles vizeire, maradjunk a magunk bajánál, a szlovenszkói magyarság életharcánál: igy találjuk meg lelkűnkben azt a primér, magától termő erőt, amely szűk területre korlátozza cselekvési vágyunkat, de e szűk terület — ezt nem szabad elfelednünk! — az otthonunk. Valósággal rövidlátóknak kell lennünk, az apa és anya rövidlátásával kell cselekednünk, hogy az itteni felnövekvő magyar nemzedék magyar neveltetéséről és a jövő küzdelemre való megedzéséről gondoskodhassunk. Nincs többé idegen gyermek, akiről gondoskodnunk kell. Minden szlovenszkói magyar gyermek a mi gyermekünk! A nemzeti összetartás érzése családi érzéssé erősödik bennünk, — ez nehi propaganda eredménye, , hanem a nemzeti ösztönélet csodálatos eredménye. Elég egy érintés, egy szó, egy fölhívás: a magától fölgyülemlett érzés máris lendül minden szlovenszkói magyar gyermek felé, vendéglátással, ajándékkal, pénzzel, mert minden szlovenszkói magyar gyermek neveltetése szinte már ugyanúgy fontos nekünk, mint saját vérbeli gyermekünk boldogulása. HTalán a legfontosabb föladata lesz az uj gyermekvédő egyesületnek az átfogó szervezet kiépítése, amely megindítja, összegyűjti és megfontoltan a szükséges helyekre osztja szét a magyar gyermeknek a magyar szív áldozatát. Az az érzésünk, hogy ezt az áldozatot nem kell kierőszakolni, elég, ha a magyar életfölfogásnak, érzésnek és formának megfelelő okossággal és tapintattal jelentkeznek érte. A gyermeknyaralta tás nagyon fontos cselekedet, mert a szabadság és természet örömeiben erősiti a nemzeti er-
