Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-08 / 179. (4325.) szám

KIS MAGYAROK IRASAI

KÉKSZEMÜ LANYKA.

Kékszemü lányka vagyok én,

Tarka ruhái hordok én.

Tarka ruhámra úgy nézzetek,

Hogy asszonyságnak tekintsetek.

Kékszemü lányka vagyok én,

Az arcocskám piros, kövér.

Piros, mint a rózsavirág,

Szeret is az egész világ.

Fehér Margitka, Nagvmegyer.

NEM MEGYEK ÉN IDEGENBE.

Nem megyek én idegenbe,

Mint a daru, mint a gólya,

Jobb nekem a napraforgós Zöldpázsitos kis falumba.

Patak mellett, Duna mellett Itt van az én szülőföldem,

Kék nefelejts szép virágát Bokrétába itt kötöztem.

Könnyázott nagy temetőben Szomorufüz csüggő ága,

Itt hajlik rá bánatosan • Édesanyám sirhalmára.

Kántor Margit, 13 éves, Vásárát.

VAKÁCIÓ.

Itt van már a vakáció,

Örül Évi, Juci, Palkó.

Egész nap csak hancuroznak, Fürdenek és játszadoznak.

Az erdőbe is elmennek. Tündérkékre leskelődnek.

Palkó viszi a puskáját,

Félti nyuszi az irháját.

Estefelé haza mennek,

Anyjuktól vacsorát kérnek. Elmondják az esti imát,

S reggelig fújják a kását.

Sebők Juci, Cselnek.

A TELHETETLEN.

Egyszer egy eb húst lopott, Felkapta és elfutott.

Futott, futott, de hova?

Rálépett egy kis hidra.

A vízben képmását látta,

Azt gondolta magába:

Jó lesz, jó lesz az is nekem Két darabbal csak beérem.

De amint utána kapott,

Az övé a vizbe csúszott, így jár aki telhetetlen,

Annak enni lehetetlen.

Fehér Mai‘gitka, Nagymegyer.

Az ÉN KISÖCSÉM.

Van nekem egy kisöcsém,

Nagyon huncut pára,

Felmászott egyszer,

A gesztenyefára.

A gesztenyefának,

Letörött az ága,

Az én édes kisöcsém,

Bepottyant a sárba.

Voloscsuk Theodora, 10 éves, Som.

PETŐFI HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJA,

Kint, az elmúlt harcok mezején,

Ott domborul néhány közös sir.

Ki tudja, melyik tartja szivében, Vagy melyik öleli hideg kezével Hős, buzdító Petőfi Elporladt tetemét.

E nap, melyet emlékének szentelünk, Mely halálának évfordulója,

E nap nekünk ifjaknak Áldásra rebbenti ajkunk.

Kitárja előttünk múlt század Történetét, mely e percekben Oly közel van hozzánk,

Mintha csak apáink élték volna át. Buzdító lelke e napon Tán lélekhadak élén jár,

Vagy talán angyalsereg élén,

Azon helyen, hol elesett,

Fújja a harci harsonát Csejtey Béla, pincértanonc, Pozsony.

SZŐKE KISLÁNY.

Szőke kislány megy a réten, Legyező van a kezében.

Hófehér a ruhácskája,

Piros bársony topánkája.

Sok, sok virág van a réten,

A kislány köztük megy el.

Sok virágot szedett össze,

Hogy édesanyjának vigye. Voloscsuk Theodora, 10 éves, Som.

JÖN AZ ŐSZ.

Elmúlott az aratás ideje,

Beköszönt majd az ősz hidege.

Hull a fáról a sárga levél,

De még azért nem jön a tél.

Mert még csak augusztusban vagyunk, És még egy hónap van hátra,

Addig még szabadok vagyunk Akkor a tanulás megkezdődik újra,

Mert mindennek megvan a szezónja.

Svajda Vilmos, 10 éves, Zseliz,