Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-13 / 156. (4302.) szám
Előfizetés! árj évente 300, félévre 150, negyed* f évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450. SzloVeUSzkÓÍ és rUSZUlSZKOi magyarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • , . fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. pOLltlKCLl TlQpiLQpjQ Egres szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. »• SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRflHA. ! A fáradhatatlan lélekhalászok (s. i.) A lélekhalászásról elég sok szó esett az utóbbi időben a PMH hasábjain. A legtöbb szöveg konkrét adatokat tartalmazott arról, hogy miképpen történik a lélek- halászás, a magyar gyermekeknek szlovák iskolákba való édesgetése. Említsük fel megint a három kassai felekezeti szlovák gimnáziumot, amelyek magyar napilapban magyar apróhirdetéssel toborozzák a magyar növendékeket a szlovák iskolába? Vagy említsük fel a túlbuzgó Kolmannét, a királyhelmeci szlovák elemi i jkola igazgatónőjét, aki a szülők tudta nélkül íratja be a magyar gyermekeket a szlovák iskolába és még attól sem riad vissza „az ügy érdekében", hogy a születési adatokat megváltoztatva egy évvel idősebbnek tüntesse fel a még nem is iskolaköteles gyermeket? Talán elég lesz ezúttal, ha a legutolsó és leginkább elképesztő eseteket soroljuk fel, amelyeket Jaross Andor interpelláció keretében hozott az iskolaügyi! miniszter tudomására. A kurtakeszi és garamkövesdi lélekhalászásról van szó. Kurtakesziben a Slovenská Liga, Garamkövesden pedig maga a szlovák iskola igazgatója toborozza magyarnyelvű nyomtatványokkal, a magyar gyermekeket a szlovák iskolába. Mindkét nyomtatvány annyira átlátszóan naiv, hogy humoros olvasmánynak is beillenék, ha netíi a lég fontosabbról volna szó, a magyar kulturális élet biztonságáról. E biztonság ellen, amelyet oly fennen hirdetnek a hivatalos nyilatkozatok, történnek éppen a nyílt és szemérmesnek alig nevezhető támadások a szörnyű magyarsággal fogalmazott nyomtatott röplapokon. A kuríakeszi Slovenská Liga felhívása megejtő módon hivatkozik a népszámlálásra, amely szerint a község lakosságának 60 százaléka szlovák nemzetiségű. Rögtön utána a naiv egyszerűségű mondatok: „örvendetes volna, ha ez kifejezésre jutna a szlovák iskolában is. Ne szégyeljétek, hogy szlovákok vagytok, hanem büszkék legyetek rá!“ Ez utóbbi kijelentéssel tökéletesen egyetértünk. Senkinek sem szabad szégyellne a maga nemzetiségét, hanem igenis büszkének kell lennie rá! Az első idézett mondatból azonban az világlik ki, hogy a szlovák és magyar iskolák számaránya nem egyezik a népszámlálás számarányával, ami szembetűnő furcsaság. Lehetségesnek tartja a Slovenská Liga, hogy azok a szülők, akik valóban szlovákok, a mai viszonyok között magyar iskolába járatják gyermekeiket? Ha lehetségesnek tartja, úgy miért nem fordul szlováknyelvü felhívással a szlovák szülőkhöz? íme, igy megtörténik a furcsaság, hogy a szlovák kulturegyesület magyar nyelven beszél a szlovák szülőkhöz, holott ebben az előzékenységben még az állami hivatalok részéről sem részesülnek többnyire a magyar lakosok, olyan helyeken sem, ahol a számarány értelmében ez törvényesen kijár. De hát vannak ilyen furcsaságok az életben. Illő lojalitással tudomásul kell venni, hogy nem történik lélekhalászás. Nem íé- lekhalászás az sem, amit a Slovenská Liga magyar felhívása a továbbiakban mond, hogy tudniillik „az iskola vezetősége a Slovenská Liga segítségével minden tanulónak ingyen adja a tanszereket, azonkívül karácsonyra minden szegény gyermeket felruház/* „Elvben** mindenki lelkesedik a semlegességért LONDON. — A hét vége élénk tárgyalásokkal telt el. Politikai körökben legnagyobb jelentőséget tulajdonítanak Edén külügyminiszter tárgyalásainak, amelyeket a „Princess** fedélzetén folytat. Edén lord Kemsley ujságmágnás jachtján vasárnap Deauvilleba utazott, ahol találkozott Sir Phippssel, Anglia párisi követével és Franciaország álláspontjáról informál tatta magát. Különös jelentőséget ad a találkozásnak az a körülmény is, hogy a jacht fedélzetén tartózkodott Swinderen holland követ is, aki a benemavatkózási bizottság pénteki ülésén a kompromisszumos javaslatot beterjesztette. A Daily Mail jelentése szerint a’ „Princess** fedélzetén lefolytatott tárgyalások nem kizárólag a benemavatkózási kérdés körül forogtak, hanem szóba került számos más nagyjelentőségű világpolitikai kérdés, többek között a középeurópai helyzetet is tanulmányozták. A ,Princess“ vasárnap a késő esti órákban hagyta el Deau- villet, miután Edén telefonon hosszabb megbeszélést folytatott a londoni külügyminisztériummal. Azok a hírek, hogy Grandi látogatása után Edent azonnal visszahívták Londonba, nem felelnek meg a valóságnak. Edén az éjszakát a jacht fedélzetén töltötte és a reggeli gyorssal utazott Sout- hamptonból Londonba, ott azonnal magához kérette a Foreign Office vezető hivatalnokait és a benemavatkózási rendszer megmentésére vonatkozó javaslatról tárgyalt velük. A hétfő reggeli angol sajtó általában pesszimisztikusan ítéli meg a helyzetet és szerintük egyelőre még nem sikerült megtalálni a kivezető utat a jelenlegi zsákuccából. Olaszország elutasító magatartást lát a tengeri ellenőrzésben Komoly nehézségeket támasztott az angol lapok szerint az utolsó pillanatban Olaszország radikális álláspontja. Grandi még vasárnap megjelent a Foreign Office főnökénél és átnyújtotta neki az olasz kormány legújabb nyilatkozatát. Olaszországiban nagy megütközést keltett ugyanis a francia kormány elhatározása, hogy megnyitja a pireneusi határokat. Olaszország abban az esetben, hogyha a francia ultimátumot valóra váltják és kedden valóban megnyitják a francia-spanyol határokat, többé nem érzi kötve magát a tengeri ellenőrzésben magára vállalt kötelezettségek által és ettől a perctől kezdve az olasz hajók föltartóztatását ellenséges lépésnek fogja tekinteni és úgy is fog reagálni reá. Grandi bejelentése nagy nyugtalanságot keltett Londonban és Vansittard azonnal ■tárokat - ierlin vádiai érintkezésbe lépett a Chequersben tartózkodó miniszterelnökkel, aki félbeszakította vikendjét és vissza sietett Londonba. A kompromisszum utolsó lehetősége Közben a lapok értesülése szerint némileg enyhült Franciaország radikalizmusa és a Times értesülése szerint a francia kormány észszerű kompromisszum elől nem fog elzárkózni. A Morning Post egyébként meg- állapítja, hogy Franciaország bejelentése a pireneusi határok megnyitására vonatkozóan az angol kormány tudomásával és beleegyezésével történt. A hétfő reggeli angol lapok értesülése szerint a most előkészületben levő közvetítő javaslat a következő lehetőségekre épül föl: 1. A tengeri ellenőrzés nemzetközivé tétele semleges hatalmak bevonása által. 2. Semleges megfigyelők felállítása spanyol kikötőkben. 3. A küzdő felek hadijogának elismerése korlátozott formában és megegyezés az önkéntesek visszahívására vonatkozóan. Ugyancsak a hétfői angol lapok Írják, hogy csütörtök előtt aligha fog összeülni a benemavatkózási bizottság. Francjaerszág újabb uHra tatra SALAMANCA. — A Franco-hadsereg egyik exponens tábornoka a Reuter-iroda Bizonytalanság Londonban mm Olaszország éleshangu jegyzéke a francia álláspont miau - Franciaország feltétel nélkül megnyitja a határokat - Berlin vádiai Remélhetőleg nem igen kel] tartani attól, hogy a mézesszavu csábításnak komoly eredménye volna. „Hűséget hűségért!" — ezt mondja a Slovenská Liga röpirata s ezt mondjuk mi is. De még kedvesebb a garamkövesdi iskola- igazgató magyar felhívása, amelyet egyszerűen a magyar iskola növendékei között osztogattak az igazgató ur parancsára a szlovák iskola tanulói. Pedig ezzel a szerzeménnyel legkevésbbé a növendékek előtt tette le a vizsgát az igazgató ur. A lélekhalászó iromány felületes olvasásra is a leghatásosabb propaganda — az anyanyelven való oktatás mellett. Aki elolvassa, rögtön látja, hogy a szlovák anyanyelvű igazgató milyen gyengén tanult meg magyarul fogalmazni a magyar iskolában, szemléltető és ijesztő példa tehát a magyar szülők számára, hogy gyermekeik milyen gyengén tanulhatják meg a szlovák fogalmazást a számukra idegennyelvü iskolában. (Ezek után felmerülhet a kétkedő kérdés, vájjon birja-e az igazgató ur az irodalmi szlovák nyelvet annyira, hogy rá lehet bízni a gyermekek nevelését.) A hibákkal teli, zavaros fogalmazvány a szokásos módszerrel éli: a neveket analizálja és Rózái nénit hívja tanuságtételre a magyar családok származására nézve. Az interpelláció találóan állapítja meg, • hogy a köztársaság területén nem lehet aévanalizissel operálni, mert a legfurcsább eredményeket érnénk el. Az interpelláció érthetően csak a prágai németnevü csehekre utal, pedig hát utalhatna magyarnevü szlovák politikusokra is, akik vezetőszerepet játszanak a mai szlovák közéletben. Hányszor kell még ismételni, hogy „Középeurópában, hol nem tudott egy hatalmas nemzet kialakulni, hanem kis nemzetek egymásra kölcsönösen hatva és egymással keveredve alkottak nemzeti kultúrákat, időszerűtlen és sohasem lesz célhoz vezető hasonló eszközökkel próbálni nemzeti terjeszkedést." A túlbuzgó Siklai, Kollmanné, Jakubics- ka igazgatók akciója csak személyes érvényesülést eredményezhet, de eredménytelen marad az elnemzetlenitő munka éppen olyan helyeken, ahol a legerősebben, legbuzgóbban működik. Megnyugtató e tekintetben Kassa példája. Nos, Kassán az idén harminc százalékkal emelkedett a magyar reál- gimnázium előosztályos növendékeinek száma. Ez a figyelemreméltó emelkedés nem elszigetelt jelenség Kassán. A hetekkel ezelőtt lezajlott községi választás uj összefogásra vezette az őslakos magyarságot, egykét hónappal megelőzően történt az örvendetes esemény, hogy a diákmenza javára ötvenezer koronán felüli összeget adtak össze egyetlen táncmulatságon. A magyar iskolások számának emelkedése nem független ezektől az előzményektől és e tüne-, tek együttvéve nem függetlenek attól az akciótól, amely alatt a kassai magyarság él. Az igazgató urak és a Slovenská Liga helyi akciója is csak arra lesz jó, hogy kiváltsa az egészséges öntudatraébredést és megmutassa az itteni magyarság életképességét. Nem a veszedelmekre akarunk rámutatni a legújabb interpellációval kapcsolatban, hanem azokra az ellentmondásokra, amelyek a legfőbb hivatalnokok hangzatos kijelentései és az alárendelt végrehajtó közegek valóságos cselekedetei között vannak. Ma még mindig ott tartunk, hogy jól kihasznált helyzetekben kapjuk csőstül az Ígéreteket, de még úgyszólván egyetlenegy példa sem volt arra, hogy konkrét panasz nyomában kielégítő intézkedés történt volna. Most már valóban elérkezett az ideje, hogy kevesebb ígéretet, csak a régi ígéreteknek egy-két konkrét intézkedéssel való szerény beváltását kérjük. Egyszerűen: a törvény betartását kérjük. Sem többet, sem kevesebbet. Csak éppen idézzük Hodza Milán miniszterelnöknek az ez év március 12-én megtartott újságírói vacsorán tett kijelentését: „Nem türjük a csehek elnémete- sitését s ugyanúgy nem türjük a németek elcsehesítését. Ugyanez vonatkozik a többi nemzetiségre is". Mi ehhez tartjuk magunkat, ahogy ez volt az álláspontunk a miniszterelnök kijelentése előtt is.
