Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-11 / 155. (4301.) szám

1937 julius 11, vasárnap. 9 <K«OTÁ\M&£R HIELAÉ-' UHHHHHHB Könnyáztatott üres kévék hullanak rendre a hétcsapás-sujtotta Garam- és Ipolyvölgyben Gazt és dudvát arat a magyar földmüvesnép 0® ZSELIZ. — Dél szlovén szkon az aratást alig hat nappal ezelőtt kezdték meg s jóformán már be is fejezték. E gyors befejezési munkála­tok kétségkívül azt igazolják, Hogy a Garam s az Ipoly deltáján nem sok vágnivaló akadt a gondosan kikalapált kaszapengék elé, különösen nem abban a zónában, ahol az emlékezetes má­jus 22-iiki délutánon katasztrofális erővel súj­tott le az istenostora. Tizenkét községet teljesen végigsöpört a szörnyű jégztivatar, mig a szom­szédos községek határaiban csak részben pusz­tított. Terepszemle a szomorú vidéken A Párkányhoz közelfekvő Kicsind községből indultunk el a május 22-i jégzivatar utján, hogy a lehetőségekhez képest, most az aratás idején, a kenyér megszületésének napjaiban saját sze­münkkel lássuk az elárvult és gyászbaborult vi­déket. Kicsind határában,a mely a Garam torkola­tához közel ékelődik be a folyó keleti domb­láncolataiba, sírj csend van. Itt, amott észlel­hető munkálkodó emberek csoportja. Aratnak — mondják . . . De mit? Nincs ember a faluban, aki vissza tudna emlékezni olyan évszámra, amikor a falunak nem volt kenyérhozama. A becsületesarcu avarivadékok halántékáról vegyesen csepeg a könny s izzadság. Megfeszí­tett izmokkal vágják a rendet, de a rendben ka­lász helyett tükés gaz és dudva hull le. Más esztendőkön, ha szűkös volt is az istenáldása, pótolták a kenyérmagot kapásvetemények ho­zamával, gyümölccsel, vagy bortermésükkel. Az idén semmivel sem tudják biztosítani magukat. A szomszédos Kőhidgyarmat község határá­nak keleti oldala hasonlóan siralmas állapotban van. Itt már a jégverés előtt, a tavaszi árvizek végezték romboló munkájukat s ami még ezután megmaradt , azt a jég pusztította el gyökerestől. Á közel háromezer lakosú Kéménd községben a földmüvesnép nagyrésze kénytelen volt a jég­verés után szakványmunkára leszerződni Szlo- venszkó különböző vidékein. Tiz-tizenötholdas kisgazdák vándorbotot vettek a kezükbe és el­hagyták ősi fészkeiket; hogy maguk és család­tagjaik részére megkereshessék a mindennapi ke­nyeret. Azt a kisdarabka kenyeret, amit a májusi jégzivatar kicsavart a kezükből. Híres szőlő­hegyükön az idén nem lesz szüret, a gyümölcs­nek se l}ire se hamva, a tőkék és gyümölcsfák letarolva, levéltelenül, összehasogatott törzsek­kel állanak a rekkenő júliusi hőségben. Garampáldon teljes letargia uralkodik. A jó páldiak, a becsületes, szorgalmas munkásnép, valósággal ődöng a tétlenségben. Ezt még soha­sem érték meg, hogy a legnagyobb munkaidőben ölhetett kézzel szemléljék határukat. Egyetlen reménységük a kukorica és burgonya esetleges hozama. Hogy kenyerük honnan lesz? Ők maguk sem tudják... A remény táplálja Páld község lakosságát; erős a meggyőződésük, hogy ezt a szükesztendőt átlábolják s majd a jövő, az el­jövendő esztendő kárpótolja nélkülözéseiket. Kisgyarmat és Zalaba községek földművesei, mezőgazdasági munkásai hasonló helyzetben van­nak, mint az előbbiek. Kisölved, GaramkissaUó községek, melyek fő- képen bortermeléssel foglalkoznak, ezidén le­mondtak jövedelmi forrásukról. Szőlőhegyeikre csupán elmélkedni járnak ki. Gabonáikat nyom­ban a jégverés után learatták takarmányozási célra. Aló mez alma dolgában igen kellemetlen helyzetbe kerültek, mert nem tudnak majd trá­gyát előteremteni a szántóföldekre. Az oroszkai cukorgyár Sándor-máriai uradal­mában se lesz aratás. Az ideszerződött aratómum- kásokat szükséghez képest a többi majorokban helyezték el idénymunkára. Ütünk során megtekintettük a viilmosmajori Fisdher Testvérek ezerholdas birtokát is, ahol talán legborzalmasabban dühöngött a jégzivatar. A birtok fenn fekszik a Garam s Ipoly folyókat elválasztó hegyek tetején. Itt nem maradt sem­mi, de semmi. Később felszántották a birtokot s bevetették kanadai kukoricával, de igen kilátás­talan termést várnak. A tulajdonosokat indokol- , tan aggasztja, hogy miből fogják a cselédséget • élelmezni, hogyan fognak eleget tenni fizetési : kötelezettségeiknek. Itt a kenyérmag mellett el­pusztult a fejlődőben lévő cukorrépa is, mert a 1 Jégverés felhőszakadással együtt ziudiult a határ­ira s az óriási víztömegek a magasabb terüle- ' tekről kimosták a gyökereket, a mélyebb terüle­teken pedig a lezúduló sáriszap eltemetett min­dent. Kiskeszi, Ipoilypásztó és felerészben Ipolybél községekben sincs aratás. Az aratás hiányával egyidejűleg fokozódott a nyomor, a kenyérkere­seti lehetőség. Ami kis gabona kibírt fejlődni a községek határaiban itt-amott, azt maguk a tu­lajdonosok learatják, segítség nélkül. Pang az ipar, pang a kereskedelem A fent felsorolt községekben informálódtunk a kereskedőknél és iparosoknál is. Ezeket a sze­rencsétlen embereket talán súlyosabban érinti az aratás elmaradása, mint a birtokosokat. Kint­levő hiteleiket ezidén nem tudják belhajtani. Nem fizethet senki. A nagykereskedők, áruíhitelező központok a szokásos 30 napos fizetési termi­nust sem adják meg számukra. Promt-fizetést vezettek be a jégkársujtotta vidéken, hogy biz­tosítva legyenek. S itt van a kisiparos és kiske­reskedő .legérzékenyebben találva. Hogyan fizes­sen, amikor az adósok válságos helyzetük foly­tán nem tudják még a törlesztéseiket sem időben rendezni. Peresítse egész vevőkörét? Akkor örökre bezárhatja az üzletét, mert többé nem megy be hozzá senki. Igen fontos lenne, hogy az illetékes körök meghallgassák az egyesült párt jajkiáltását s ezen a vidéken segély-adóelengerlési kedvezmé­nyeket léptetnének életibe azoknak javára, akik önhibájukon kívül elszegényedetten állnak a bi- izonytalan holnap előtt.’ epe&ai<ttaU gyóswise —ahii'iiiiihibíiiii'IiIií inaiul Hallatlan erőleszitéseh „Miss Lindy“ megmentésére 0 Hetvenkét repülőgép friss erővel kutat Amelia Earhart után Még nincs veszve minden remény ■ 30 napig képes a víz felszínén maradni a repülőgép Utolsó utjának befejezése előtt érte utói tragikus sorsa a legbátrabb pMótanőt SAN-FRANCISKO. — Az eltűnt Amé- lia Earhart pilótanő fekutatásával fokozott eréllyel foglalkoznak az "amerikai hadiha­jók. Murphin tengernagy közlése szerint a Lexington nevű repülőgépanyahajó va­sárnap a helyszínére érkezik és a hajón levő hetvenkét repülőgép nyomban hoz­zálát a vidék felkutatásához. A tenger­nagy szerint remélhető, hogy hétfőn vagy kedden már teljes bizonyosságot fognak szerezni a lezuhant repülőnő sor­sáról. Biztosra veszik, hogy a repülőgép még hosszú ideig a viz felszínén tarthat­A hős pilótanő tragédiája NEWYORK. — (MTPj. Az amerikai közvélemény ismét bízik abban, hogy Amá­lia Earhartot és kísérőjét, Noonan mecha­nikust élve meg fogják találni. Rendkívül tragikus volna, ha a bátor repülőnőt nem sikerülne megmenteni, mert Earhart Amá­lia utolsó útját készült befejezni, mikor le­zuhant és eltűnt a végtelen tenger hullá­maiban. A repülőnő férje, Putnam könyvkiadó kijelentette az újságírók előtt: — Ha feleségem valóban nem kerülne többé elő, úgy oly módon halt meg, ami­lyet mindig kívánt magának. A szakemberek kevésbé pesszimisták, mint a férj és azon a nézeten vannak, hogy Amelia Earhart könnyen megmenekülhet, ha elegendő élelmiszert vitt magával és nem B—i iiiililBlllliB—BtaoajÉrtWBMSBsaáéánaáiB Végétért az év legnagyobb nemzetközi sakkversenye: Flohr Reshewski és Petrow osztoznak az első díjon Jól szerepelt a magyar Steiner Lajos ja magát. A Loockhead-repülőgépgyár igazgatója, aki a gépet szólította, kije­lentette, hogy a repülőgép 30 napig ké­pes fennmaradni a tenger felszínén. A ■ Colorado páncéloshajó repülőgépei mindeddig hiába kutattak Amélia Earhart után. Az egyik pilóta, Lambrecht hadnagy, a Phönix-szigetcsoporttój délre, a Hull-szi- get partjai mellett leereszkedett a vízre és a parton kétszáz bennszülöttet és néhány fehérembert talált. Megkérdezte tőlük, hogy nem láttak-e repülőgépet az utóbbi napokban, mire azok határozott nemmel feleltek. éri utói különösen súlyos vihar a tengeren. A negyvenedik év határán Amelia Earhart, a magastermetü, fiús alakú, vakmerő pilótanő jóval idősebb, mint amennyinek látszik. Az egészen rövidre vá­gott hajviseletü nő arcban is nagyon hasonlít Lindberghhez, részben ezért, részben pedig úttörő, vak­merő teljesítményeiért nevezték el Miss Lindbergh-nek. Az egészen fiatal, leányos, sőt fiús külsejű hölgy 1898 julius 24-én szü­letett Kaliforniában, tehát alig két hét múlva 39 éves lesz. Ez már tekintélyes kor férfirepülők számá­ra is, akik oly merész repülésekre vállalkoz­nak, mint „Miss Lindy“. A bátor asszony már végleg vissza is akart vonulni a repülővállalkozásoktól és RIGA. — Lettország fővárosa, Riga közelé­ben, Kemeri nevű fürdőhelyen rendezték meg az 1937. év legjelentősebb nemzetközi mesterverse­nyét. A mezőny rendkívül erős volt. Résztvett a versenyben az uj sakknemzedék számos nagysá­ga és a tizennyolc mester elejétől végig igen he­ves harcot vívott az elsőségért. A verseny folya­mán az amerikai Reshewski állandóan vezetett. Egypontos előnyét azonban éppen az utolsó for­dulóban vesztette el, amikor Bööktől vereséget szenvedett és a szívósan nyomában lévő Flohr és Petrow utolérték. így az első három díjon Reshewski, Flohr és Petrow osztozott, Aljechin, aki ősszel ismét megmérkőzik a világbajnoki címért, nem tudott beleszólni az első helyért folyó küzdelembe és kénytelen volt a negyedik, illetve ötödik helyet Keressek megosztani. Kitünően szerepelt ezen a nehéz versenyen a magyar Steiner Lajos, aki nem szakadt le az élcsoporttól és a 18-as me­zőnyben a hatodik helyet foglalta el, megelőz­vén Tartakowert, Finet, Stahlberget és más fiatal nagyságot. A kemeri verseny végeredménye a következő: 1—3. Reshewski, Flohr és Petrow 12 ponttal, 4—5. Aljechin és Keres 1114, 6. Steiner Lajos 11, 7. Tartakower 1014, 8. Fine 9, Stahlberg 814, Mikenas 8, Apseniek, Böök és Rellstab 7l4i Berg 614, Feigin és Landau 514, Hasenfuss és Ózol 314. * A Semmeringen folyó hölgyvilágbajnoki pár­harcban Mensik Vera 714 ponttal vezet a német Gráf ellen, aki eddig csupán 314 pontot szerzett. utoljára még körül akarta repülni a vi­lágot. Dicső múlt • Amelia Earhart nagyon szép eredmé­nyekre tekinthet vissza. Már 1920-ban, 22 éves korában fölállította a női magassági világrekordot és — amint közöltük — 1928-ban junius 17-ről 18-ra virradó éjszaka először repülte át két kísérővel az Atlanti óceánt. Ezt az utat egyedül is megtette 1932-ben, majd röviddel utána arra vállal­kozott, hogy az Atlanti óceántól a Csendes óceánig leszállás nélkül tegye meg az utat az .Egyesült.Államokon keresztül. Gépe ek­kor defektust kapott és. vállalkozása nem sikerült. Négy héttel későbben újból meg­lő árelte ezt a repülést, ezúttal teljes sikerrel. Ekkor javította meg a női távolsági rekordot 800 kilométerrel. 1935-ben a Csendes-óceán meghódítására ad­ta magát. Ez év január 11-én már Honoluluból Oakland'ba repült és majdnem 4000 kilométert I tett meg leszállás nélkül. Mexikóból indult to- | vábbi repülőutjaira és olyan vállalkozásokat végzett el eredménye­sen, amilyenek addig férfirepülőnek sem si­kerültek. A pilótanő egészen csodálatos szervezettel rendelkezik, képes napokig minden alvás nélkül a repülőgép kormánya mellett ülni és oly töké­letesen ismeri a repülőgép szerkezetét, hogy minden javítást egymaga képes elvégezni. Nagy­szerű tájékozóképessége van, ami nőknél ritka­ság. Ez év elején szánta el magát az utolsó, föld­körüli útra és mindenki biztosra vette, hogy a vállalkozás baj nélkül fog sikerülni. A március 17-iki start majdnem végzetes volt és nem sok­kal későbben Honoluluban a startnál kigyul­ladt a repülőgép. A bátor asszony ekkor sem mondott le tervéről. Maga vezette a javítási munkálatokat és junius 1-én újból útnak indult Noonannal, a Miamiból való tapasztalt pilótá­val és mechanikussal. Minden a legangyobb rendben ment. Átrepülték az Atlanti-óceánt, elhaladtak Af­rika, India és Uj-Guinea fölött. Már több, mint 33.000 km-t tettek meg és alig 10.000 km volt már hátra, mikor bekövetkezett jú­lius 2-án a szerencsétlenség. Julius 4-én, az alkotmányünnep napján akart megérkezni Amelia Earhart San-Franciskóba, ahol már nagy előkészületeket tettek a fogad­tatására. Senki sem hitte, hogy baj történhetik az utolsó útszakaszon, noha ez volt a földkörüli ut legnehezebb szakasza. És most sokmillió ember áhitja, hogy végre hirt kapjon Amelia Earhart szerencsés megme­neküléséről. Ha a bátor repülőnő valóban el­pusztult volna a tenger hullámaiban, úgy nem­csak az amerikai nemzet gyászolja, hanem az egész világ, különösen az asszonyok, akik va­lóban méltó képviselőjüket tekinthetik benne a huszadik század technikai világában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom