Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-10 / 154. (4300.) szám

1937 jgKtta 10, szombat T>I«:<ai-7»W^ARMl MiAP Hírek Újabb hatvannégy kivégzés Szovjetoroszországban MOSZKVA, — Szovjetoroszországban tovább folynak a kivégzések és letartóztatá­sok. A Chabarovszkban megjelenő „A Csen­des óceán csillaga" cimü lap jelentése sze­rint a távolkeleti hadsereg parancsnoksága összesen 217 „trockistát és szabotőrt" vé­geztetett ki. Ezek közül legújabban 64 em­bert ítéltek halálra és végeztek ki, azért, mert állítólag szabotázsmerényleteket kö­vettek el a távolkeleti vasút ellen. — ORSZAGH ELNÖK SZABADSÁGON. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Országh Jó­zsef, Szlovenszkó országos elnöke augusztus 16-ig szabadságra utazott. Helyettese dr. Dula Igor országos alelnök. Ugyancsak szabadságra utazott dr. Krno Vladimír pozsonyi polgármes­ter, mégpedig Marienbadba. Dr. Krauss Ferenc és dr. Förster Viktor alpolgármesterek helyet­tesítik. — EZÜSTMISE VEZEKÉNYBEN. Hidas­kürtről jelentik: Vörös János vezekényi és tal- lósi plébános most tartotta ezüstmiséjét. A hu­szonötéves jubileum alkalmából a két község hí­vei nagy szeretettel köszöntötték fel plébánosu­kat. Az ünnepségen az egész környék lakossága megjelent. Mise után diszebéd volt és azon több pohár köszöntő vei éltették a jubilánst. — KINEVEZÉS. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Skácelik Sándor kormánytanácsost a köztársasági elnök az országos pénzügyigazga­tás helyettes elnökévé nevezte ki a pozsonyi yezérpénzügyigazgatóságra. — MEGHÍVÓ A KOMAROMI „MARIANUM" INTERNÁTUS - EGYESÜLET KÖZGYŰLÉSÉRE. A komáromi „Marianum" magyar középiskolai kato­likus internátus-egyesület julius 19-én, hétfőn délelőtt 10 órakor Érsekujvárott a Flenger-intézet nagytermé­ben igazgató-választó rendkívüli közgyűlést tart, mely­re az egyesület összes tagjait ezennel tisztelettel meg­hívom. — Gregorovits Lipót s. k. elnök. — UJMISÉS LELKÉSZEK. Hidaskürtről jelentik: Pozsonyeperjes községben e napokban tartotta első szentmiséjét Szüllő Rezső katoli- likus lelkész. Vörös János tállósi plébános tar­totta a szentbeszédet, az ujmisés manuduktora Nagy József volt. Az ujmisés pap áldást osz­tott a híveknek. — Magyardiószeg községben Varjú Vendel lekész tartotta első szentmiséjét az elmúlt vasárnap a szabadég alatt felállított oltár előtt. Gregorovics Lipót jókai plébános, szentszéki tanácsos tartotta a szentbeszédet, majd mise után az uj pap áldást osztott. — SPANYOLORSZÁG MŰKINCSEINEK MEG­MENTÉSE. Lapunk már megemlékezett ama mozga­lomról, amely Spanyolország műkincseinek megmenté­sére irányul. A „The Tablet“ e napokban az egész kulturvilághoz intézett felhívást tett közzé, melyet a történelmi tudományok és művészetek akadémiái adtak ki. „A forradalom tragikus játéka — úgymond a nyi­latkozat — mely ma Spanyolország nemes földjén fo­lyik, minden müveit embernél érezteti hatását. A san fernandoi, granadai, sevillai, cordobai, maiagai, toledoi, cadixi, valladolidi, corunai és saragosai művészeti és tudományos akadémiák behatóan foglalkoztak mind­azokkal a kérdésekkel, amelyek műkincseinknek sor­sával a forradalom kitörése óta kapcsolatban állanak. A legnagyobb fájdalommal kell látnunk a rombolást «s pusztítást, amelyet a forradalmárok nemzeti mű­emlékeinken elkövettek és tekintélyünk teljes súlyával kell felemelnünk tiltakozó szavunkat az egész világ lelkiismerete előtt a műkincsek leirhatalan pusztításá­val és gyalázatos kifosztásával szemben, amelyeket a spanyol nemzet századokon keresztül híven meg­őrzött." — A felhívás leírja a templomok, kolostorok, székesegyházak, múzeumok, történelmi értékű építé­szeti műemlékek és egész városok közismert pusztu­lását és kivált a pótolhatatlan műkincseknek a kül­földre történt elhurcolása ellen tiltakozik, amelyeket a forradalmi seregek részére szolgáló fegyverekkel cseréltek ki. „A világhírű Prado-muzeum sorsa külö­nös figyelemre tarthat számot Fennáll-e még ez a nagyszerű muzeum? Igaz-e, hogy Velasquez és Goya müveit Velenciába szállítottak? Elvitték-e Greco, Raf- fael, Murillo halhatatlan festményeit? A spanyol aka­démiák ma nem tudják, hová lettek Prado kincsei; attól kell tartaniok, hogy valónak bizonyul ama hí­resztelés, mely szerint ezeket külföldre szállították, hogy a hadikölcsön zálogául szolgáljanak. Az egész jmüvelt világ előtt ki kell jelentenünk, hogy a műkin­cseinkkel való ilyen üzérkedés a jogtudósok véleménye szerint tilos és törvényellenes. A spanyol alkotmány­törvény 65. §-a értelmében a nemzeti műkincsek ki­szállítása tilos és a hágai egyezmény 75. §-a a nemzeti tnükincsek rombolását és elhurcolását a háború idején |» eltiltja. A spanyol akadémiák egyben sajnálatuknak iádnak kifejezést afölött, hogy a múzeumok nemzetközi szövetsége, mely a népszövetség kebelében felállított szellemi együttműködés intézményével kapcsolatban áll, mindeddig még kísérletet sem tett arra, hogy a Prado és a toledoi székesegyház pótolhatatlan mükin- ieeeit megvédelmezze," Haldoklik a hírhedi francia idegenlégió Az idegenlégió kétharmada éveken át németekből állott ■ ■ Megszűnt az utánpótlás ■ ■ Nincs varázsa többé az idegenlégió-romantikának A PMH munkatársától. PARIS. — A német és osztrák „kis-képes“ sajtó hirdetési rovatában már hosszabb ideje hiába keresem a „hős légionárius" üzeneteit, akinek „ellbusult német szive" az afrikai vadon ben és este egy-egy harmadpohár természe­tes „Ferenc József" keserüvizet, mindig félórával az étkezés előtt. Az orvosok ajánlják. 777 telenebb világ megint egy legendával lett sze­gényebb. A mesés Hoggar-i váromladékok kö­zött vad arabokkal csatázó, nekibusult idegen- légionárius kalandori alakja bevonult a vad- romantika pantheonjába, a texasi trapper-ek, a kaliforniai aranyásóik, a kanadai lasszós csend­őrök és cowboyok s más hasonlóan elmosolyo­dott sobrijóskai és rinaldói viaszfigurák közé. A francia idegenlégió fennáll ugyan változatla­nul tovább is és a Szidi-Bel-Abbesz-i főtéren, mikor vasárnap felzendül a ikioszkban a rezes­banda szép szava, facér cselédlányokkal ve­gyest festői egyenruhájukban a „légionaire“-ek ezentúl is buzgón köpködnek a feketedohányu algieri eráris cigaretta mellől — de ezek már nem hőseik, nem érkeznek marokkói véres csa­tákból, sötétmultu, idegennyelvü urifiu is na­gyon elvétve ha akad egy-egy közöttük: a hí­res légiót bármely más francia gyalogezredtől megszűnt a nemzetéhez való tartozása, hanem a tisztek mégis nemzetek szerint értékelték a lé­gionáriusaikat. „A legjobb katonáink" — magyarázta nekem az ezredesük néhány év előtt — „kétségtele­nül a németek: a legvitézebbek és egyben a legfegyelmezettebbe!k is; utánuk következnek a magyarok, a svédek és az oroszok, nehe­zebben kezelhetők, de ugyanoly rettenthetet­len katonák. Harmadsorban az angol következik, de ilyen csak ritkán akad és mindezekután következnek (értékben; nem szám szerint) a spanyolok és a szerbek. A legrosszabb katonáink a románok és az olaszok. Hát ez' nagyon tanulságos becslési sorozat; aki felállította, ugyan illetékes emberbecsüs, mert egész életét a légió élén töltötte el. Mind­amellett ez a nemzetközisége a légiónak inkább formailag állott fenn: valójában a légió kétharmada emberemlékezet óta né­metekből állott. A világháború előtt és alatt elzászi és lotharin- giai németekből, akiknek francia volt az anya­nyelvűk és az idegenlégiókba szökdöstek a kö­telező németbirodalmi sorozások elől; a világ­háború után, hogy Elzász és Lotharingia francia lett, hadviselt, császárhü tisztek és altisztek jöt­tek helyükbe, kik megszokták a hadi fegyelmet és a weimari Németorszgában nem lelték többé helyüket. Hanem, mióta rend van Németország­ban, mióta a sasos német zászlók megint büsz­kén lengenek a széliben, azóta a légióba több német nem jelentkezik. Maga ez az egy tény is megváltoztatta a légió egész jellegét. Nincs utánpótlás Az elmaradozó németeket eleinte még a mene­kült cári tisztek és altisztek pótolták, de azok­nak az áradata is rég lefutott már, a magyarok viszont inkább a háború előtt adtak nagyobb kontingenst, mig idegen, osztrák volt odahaza a dinsztreglama: a nemzeti hadsereg ma már csak­nem maradéktalanul abszorbeálja ezeket a haj­dan számunkra elveszett erőket. De a többi országban is egyre gyérebb ered­ménnyel működnek a francia rekrutáló-irodáit a légió abból az emberfajtából toborozta az újoncait, melyet néhai Mikszáth Kálmán a feny­vesmadarakkal szeretett összevetni, merthogy az is mindig „a zordabb éghajlatot " keresi. A légió unatkozik Márpedig a légió „éghajlata" alaposan meg­enyhült az utóbbi esztendők folyamán. Menete­lés most is van az okkervörös „bled"-ben, 40— [ 50 fokos tűző napon, táborozás a sivatagban, kaszárnyázás 'kietlen erődökben több napjáratnyi távolban európaiak által lakott városoktól —- hanem a „barud" oknak, a meglepő lovasroha­moknak, rögtönzött véres csatáknak a Riff mar­cona népével, márcsak a hire él. Mert 1928-tól 1932-ig tartott a nagy harc Tafilalet-ben s a Dsebel Száró-n; az utolsó záró hadművelet 1934 februárjában folyt le a délmarokkói határon. A I szabad törzsek két utolsó végvárát, Tinduf-ot és Gulimin-t, meg az utolsó lázadó oázisokat már egész hadtest, egységesen vezényelt moto- lTos, tankos, repülőgépes húszezer ember vette be s ezzel Északafrika pacifikálása negyedfél évtizedes vérontás után teljesen végétért. A légió tovább is ott manőverezik a be nem hóJolt spanyol Rio de Oro határvonalán, iz­zad, fárad, menetel: hanem a puskák nem sül­nek el többé ... A légió unja magát ♦ . * Minden hadviselt tiszt tudja, hogy a harcos egy­ségeknek más a mentalitása, mint a békében élő kaszárnyakatonáé: a légiónak nemcsak az össze­tétele s az emberanyaga változott meg, hanem a szelleme is. Egységesebb lett a légió és ke­vésbé összetartó. Most értik egymást nyelvét, hiszen jobbára mind franciák, de a bajtársi szel­lem erősen alábbhagyott közöttük: nincs ve­szély, nincs önfeláldozás. Megváltoztak még a tiszti káderek is. Mig folyamatos háború volt a légió élete, addig külön kasztot alkottak a légió tisztjei. Aki mint alhadnagy a légióhoz került, az ott is maradt mindvégig: más ezredbeli tiszt nem tudott bánni a legionáriusokkkal, aki pedig beletanult a légió életébe, az már nem tudta megszokni a más ez- redek kaszárnyaéletét. Most ez is megszűnt: a tisztek sorra váltják fel egymást; a légió ma már csak egy szám a tiszti áthelyezések sablo­nos „roulement“-ja során. óvatosan kell kezelni Üj harisnyák mindig ránctalanul simulnak a lábhoz. De mit kell tenni, hogy ez a simulékonyság és rugal­masság meg is maradjon? Nagyon egyszerű! Használat után mindig ki kell mosni, mégpedig Luxban és lehetőleg hidegen! A lágy Lux hah kíméletesen tisztít. A kötés szemei nem oldódnak föl s így a harisnya sokkal tovább tart. c Sohasem kimérve, hanem csak ezen csomagban valódi. halálveszedelmei között egy „megértő szőke leányka után eped — házasság nincs kizárva". A bécsi, müncheni, drezdai s egyéb rendőrség jól ismeri ezeket a kishirdetéseket, mik* egy-egy kalandos Gretahen vagy Mitzi hirtelen elutazá­sával kezdődnek és különböző bonyodalmakba torkolnak azután, az algieri és orani német és osztrák konzuloknak szerezvén keserves órá­kat. Ez is elmúlt hát: a harcos nem eped, a leányka nem utazik s az egyre szürkébb és szin­xx Ha le akar fogyni, igyék reggel, dél­hovatovább csak az uniformisa különbözteti meg. A legjobb katona: a német Megváltozott ez utolsó három esztendőben mindenekelőtt a „légió" legénységi állománya, minthogy igen megszükült az ujoncozási területe is. A légionáriusok büszke mondása szerint „a kerek világ volt a légió ujoncozási területe"; a légió a föld minden népéből állt össze a hárcm- szinü francia zászlók alatt. Itt mindenkinek Harminchét hatottja van az amerikai hőhullámnak NEW YORK. — Az Egyesült Államok keleti részében tegnap óta borzalmas hőség uralkodik és már eddig is számos halottja van az abnormá­lis időjárásnak. Eddig harminchét ember halt meg hőguta kö­vetkeztében. Newyork belvárosában 40 fok Celsiust mutat a hőmérő árnyékben és a hőség következtében úgyszólván teljesen szünetel a forgalom a szűk munkásnegyedekben. Az ittlévő bérházak lako­sai ezerszámra menekülnek lakásaikból és a par­kokban töltik az éjszakát. A rendőrség itt rend­szeres őrszolgálatot teljesít, nehogy zsebtolvajok garázdálkodhassanak az alvók között. Kanadában is gyilkos hőség van QUEBEGK* — A közégkanadai Saskatche­wan tartományt példátlanul heves hőhullám per­zseli, amely rettenetes pusztítást végez. A hő­mérséklet 40 és 44 fok között váltakozik; a csúcs­pontot Weyburnban érte el 45 fokkal. A Lloyd- minster—Melville vonaltól délre fekvő területen, Saskatchewan legfontosabb búzatermő részén, a búzatermés teljesen megsemmisült. A viszonyok az 1931-i aszálykatasztrófára emlékeztetnek. A kétségbeesett gazdacsaládok minden ingóságukat szekérre rakva, hosszú karavánokban vándorol­nak észak felé. Nemhivatalos becslés szerint egész Saskatchewan tartomány búzatermése alig éri el a 90 millió bushelt, minek következtében a prairie-tartományok összes termése 200 millió bushel alatt marad. Ez annál súlyosabb, mert a legjobb minőségű Manitoba-buzát rozsda támad­ta meg, amely gyorsan terjed az északon ural­kodé nedves hőségben. A legionárusok apja Maitre Larrouy, a „légionáriusok apja**, a ki­tűnő Fez-i. ügyvéd, kinek egész prakszisa a lé­gionáriusok védelmében merült ki, méltán írja ne­kem FezbőJ, hogy elkezd kontemplativ életet folytatni: a testi sértések, a nemi erőszak, a tettleges függelemsértés a légióban egyre ritkábban for­dul elő: nincsenek már védencei * , * A légió megszelídült. S az őszbajuszu ezredes, kinek nemzetek szerint való katonaértékelését idéztem ez irás elején, mi­nap szabadságon járván Párisban, elkeseredetten újságolta: „Képzelje csak: a múlt héten egy had­nagyom jelentkezik nálam rapportra az újak kö­zül, hogy ő-------nősülni akar! Tör-vé-nye-sen megh ázasodik és még hozzá: egy francia, jó csa­jágból való urinőt vesz el. Egy hadnagy a légió­ból!!" , . . Hát bizony: ha eddig nem tudtam vol­na; ebből a jelenségből végleg meg kellett érte­nem, hogy a Légió, a kalandorok vadromantikus légiója, igazán és végérvényesen halott . . . BENEDEK KAROLY* j 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom