Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-29 / 170. (4316.) szám
EK J XVI. évf. 170. (4316) szám • Csütörtök 0 1937 julius 29 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fi ké^es melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilap/a Szerkesztőség; Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRGŐN YCIM HÍRLAP, PRflHfl. A békebarát Anglia (*) Nem tudom, mitől tart jobban az úgynevezett Népfront-Európa: a németek harciasságától vagy az angolok pacifizmusától? Az bizonyos, hogy kevesebb népszerűtlen ember akad népfrontkörökben, mint Lansbury, a Labour Party agg pacifistája, aki tiszteletreméltó állhatatossággal szolgálja az örök béke ügyét s hozzá: az örök béke eszményiségéhez méltó eszményi, bár minden valószínűség szerint valóban hatástalan eszközökkel. Lansbury nem szavaz az angol hadiköltségvetéssel, mert nem hiszi, hogy a fegyverek a béke ügyét szolgálnák, sőt éppen ellenkezőleg: a túlsók fegyver előbb-utóbb magától is elsül s a biztonságnak, szerinte, nincs jobb módja, mint a tökéletes fegyvertelenség, mert, úgymond: melyik fegyveres hatalom merné magára venni az erkölcsi felelősséget, hogy teljesen védtelen országra támadjon? A nézet megihditóan szép s szerencse, hogy akadnak még jótét lelkek, akik hisznek benne, sőt nyilvános fórumokon tesznek hitet mellette, de azért az európai emberiség nagy többsége nem merné a hatalmasok erkölcsi finnyásságára bízni sorsát. A Lans- bury-féle kicsit bizony holdvilágos pacifizmuson túl azonban van másik, reálisabb angol pacifizmus is, amely nem ágál szónoki emelvényen, sőt még a fegyverkezési kiadásokra is igent bólint, örömest kiizzadja a hozzávaló pénzt, miatta fegyverkezzen a világ, ha jobbat nem tud a ,,si vis pacem para bellum" hatásos, bár gyakrabban csődöt mondott, mint bevált elvénél — de lélekben távol tartja magát minden fegyvercsörgetéstől. Az angol közvélemény egykedvűen szemléli a zűrzavart, ami a világban forr kis és nagy problémák körül s szemmelláthatóan nem akar résztvenni benne. Minden jel amellett szól, hogy az angol nép, a lordok házától. egészen a dé'l- welszi munkanélküliek ingyen levesosztóiig békepárti, nem elvben, mint Lansbury — „csak éppen" gyakorlatban. Például nem megy el katonának, a hadiadót megfizeti, a felsrófolt fegyverkezési kiadások miatt nem csap olyan éktelen lármát, mint a sokkal harciasabb s a háború gondolatával in- timebb viszonyban levő francia, de a világ minden idegességére vállat von. Az angolok célszerűségi ösztöne háboruellenes. Nem látják be, hogy Anglia miért keveredjen bele’ valamilyen háborús zűrzavarba. Az angol imperializmus régen túljutott a hóditás pubertás izgalmain, gazdasági problémái is olyan természetűek, hogy aligha oldhatók meg fegyverrel. Ha egyszer Norman Angeli mondja, hogy a háború ellen az a legfőbb érv, hogy eddig még minden országnak rosszabb lett a helyzete háború után, mint volt előtte — akkor ez a gondolat az angol polgárság szivében gyökerezik. Angliának valóban sok veszíteni valója van s ezt valószínűleg nemcsak a Lidové Noviny tudja, hanem a Foreign Office is, dehát e vesztenivalók nagyrésze olyan, hogy egyedül a sztatikusság az, ami távol tudja tartani, legalább ideig-óráig tőlük a veszélyt. Az angol imperializmus hovatovább átalakul szabad gazdasági szövetséggé, amelyben az államok, sőt világrészek legkülönbözőbb érdekű, társadalmi összetételű s politikai vonzalmu csoportja egyszerű gyakorlati célokra szövetkezik egymással s jóban-rosszban összetart, mert ennél jobbat nem tehet s lassan-lassan elA világháború huszonharm évfordulóján Megindult a japán gözhenger Kína felkészül a védelemre - Véres harcok egész Északkinában — Kínai győzelmi hírek Sanghajban A japánok elfoglalták elővárosait LONDON. — A japán—-kínai háború’ ma a reggeli órákban megkezdődött. Pe- king elővárosai fölött a szürkületben megjelent egy japán bombavető légi osztag és bombázni kezdte a várost. Szun tábornok, az északkinai kínai csapatok parancsnoka elutasította a japánok utolsó ultimátumát és tegnap este Peking uccáin falragaszokon adta tudtára a város lakosságának, hogy Kína területi integritását az utolsó csepp vérig védelmezni fogja. A tiencsini japán katonai parancsnokság röviddel éjfél előtt értesítette Szun tábornokot, hogy „kényszerítve érzi magát a kínai hadsereg meg-j bizhatatlansága következtében, hogy döntői lépéseket helyezzen folyamatba.” Ez a há-i ború megkezdésének szabályos bejelentése: volt. Ezenkívül értesítést kapott Amerika' és Nagybritannia követe a japán hadveze-! tőségtől, hogy ma délben bombázni kezdik Pekinget. A japán figyelmeztetésben ugyan az állott, hogy a polgári lakosságot csak akkor fogják megtámadni a japán repülők, ha a kínai hadsereg a város falai mögött el- sáncolja magát. Kínai győzelem Lanfangnál A japán figyelmeztetés ellenére a bomba- zás már a kora reggeli órákban megkezdődött és az eddig Londonba érkező hírek szerint Peking elővárosai romokban hevernék. Úgyszólván egyidőben azzal, hogy az angol és az amerikai követségek megkapták a tiencsini figyelmeztetést, megkezdődött a japán gyalogság előrenyomulása a város falai felé. A japánok előrenyomulását motorizált tüzérség és gépfegyveres osztagok támogatják. Ugyanekkor Tiencsinből érkezett jelentés szerint Peking két déli elővárosát, Najuant és Hsijuant, elfoglalták a japánok. A japán csapatoknak, úgy látszik, az a céljuk, hogy körülkerítsék a kínai helyőrséget és elvágják előle a visszavonulás útját is. Nankingi jelentés szerint a kínai csapatok ma hajnalban szintén megkezdték az előrenyomulást délről és visszafoglalták a japánoktól Fengtait és Lanfangot. Csung- csaunál a harcok irtózatos hevességgel tovább folynak, de állítólag a kinaiak fölényben vannak. A japánok mielőtt elfoglalták Najuant, úgyszólván teljesen rommá lőtték. Közel félóráig bombázták a japán repülőgépek a várost, mig azután a gyalogság megkezdte előrenyomulását. Sanghajban a kinaiak győzelmének hírére leírhatatlan izgalom vett erőt a tömegeken, úgyszólván percek alatt plakátok jelentek meg a falakon és röpcédulák árasztották el a várost, a kinaiak győzelméről. Tohio ..leckéié** a kínaiaknak TOKIO. — A Reuter-iroda tokiói jelentése szerint a japán külügyminisztérium megbízottja külföldi újságírók előtt kijelentette, hogy Japán kénytelen volt minden igyekezet ellenére feladni a békés megoldásba vetett reményt, minthogy a 29-ik kínai hadtest vonakodott a megállapodás értelmében a kritikus zónából visszavonulni. A kínai csapatoknak ezt a megbízhatatlanságát kénytelen Japán erélyes fellépéssel megtorolni. Meg kell tanítani a kínaiakat, — mondotta a tokioi külügyminisztérium szószólója, — hogy az írásos kötelezettségeket nem lehet papirrongyként kezelni. A helyzet rendkívüli komolysága ellenére sem adta fel Japán a reményt, hogy a konfliktust sikerül elszigetelni Északkinára. Pekinget csak egy módon lehet megmenteni, ha a kinai csapatok elvonulnak. Tokio egyébként a pekingi harcok áldozatainak számát mind a két oldalon rendkívül jelentősre becsüli. Legújabb jelentések szerint Peking körül a hajnali támadástól eltekintve ismét szünetelnek a harcok. A japán hadvezetőség kijelentette, hogy a város falain belül nem kívánja folytatni a katonai akciót. Általános megítélés szerint a kinaiak defenzívában vannak és kizárólag arra szorítkoznak, hogy ellenálljanak a japánok egyre hevesebb ostromának. így például a kinaiak mindeddig egyetlen repülőgépet sem vetettek még harcba. Háború vagy guerilla-barcok ? London rendkívül nyugtalanul ítéli meg a távolkeleti eseményeket, ennek ellenére politikai körökben az a meggyőződés, hogy a konfliktus nem szélesedik ki általános japán- kinai háborúvá és az egyetlen veszély az, hogy Északkinában hosszú ideig guerilla- harcok fogják nyugtalanítani a japán okku- pációs hadsereget és legfeljebb a keletkinai hadsereg egyes csapattestei vesznek részt a konfliktusban. Mindenesetre tisztázatlan még a nankingi kormány álláspontja. Egyelőre semmi pozitív jel nincs arra, hogy Csankaj- sek kiszolgáltatja-e Északkinát a japánoknak, anélkül, hogy egymillió katonát kitevő hadseregét az északkinai tartományok vádé* '~e mozgósítaná, vagy pedig valóban ti tni fogja Szecsujan hadseregét. lenesetre a hivatalos hadviselésnek egyetlen megbízható jele az lenne, hogy ha Csankaj- sek az Északkinában küzdő csapatok fölött átvenné a parancsnokságot. Ez azonban mindeddig nem történt meg. Mig Tokio az északkinai hadműveletek irányítását a hadügyminisztérium, iletőleg a legfelsőbb haditanácsra bízta, addig a nankingi kormány minden kritikus helyzetben ráhagyta a döntést az északkinai helyi hatóságokra és ebben a pillanatban Szuncsejuan tábornok viseli a katonai és politikai eseményekért az egész felelősséget. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Szecsujan kétizben próbált szabadulni ez alól a rendkívül súlyos felelősség alól és le akart mondani hivataliról, de Csankajsek mind a két esetben elutasította a lemondást. Szecsujan pekingi főhadiszállásáról érkező jelentés szerint a tábornok eddig visszautasított minden feltételt, amelyet a japánok az ellenségeskedés beszüntetése fejében szabtak neki. A feltételek között szerepel a 29-ik hadtest elvonulása, Peking kapuinak megnyitása és az úgynevezett karhatalmi jog átruházása Pekjngben a japán csendőrségre, Szecsujan szerint a feltételek közül egyik sem teljesíthető anélkül, hogy ezzel Északkina sorsát mindörökre meg ne pecsételné. A nagyhatalmak intervenciója A Reuter iroda úgy értesül, hogy az angol külügyminisztérium Tokióban tiltakozását jelentette be, amiért a japánok megtámadták Pekinget anélkül, hogy a külképviseleteket előre értesítették volna. A japán külügyminiszter megnyugtatta Nagybritannia követét, hogy a japán csapatok utasítást kaptak, hogy Északkinába ne molesztálják a külföldieket. Ez a válasz mindenesetre azt jelenti, hogy Peking további bombázásától kell tartani. Az alsóház tegnapi ülésén egyébként Edén bejelentette, hogy Anglia Amerikával és Francia- országgal egyetértésben lépéseket tesz folyamatba a távolkeleti konfliktus békés elsimítása érdekében. Az angol kormány ebből a célból állandó kapcsolatot tart fenn Washingtonnal és Párissal. Mandzsúriából is érkeznek sasán csapatok TIENCSIN. — A mandzsu határról háromezer főnyi japán hadsereg érkezett a tiencsini keleti pályaudvarra és azonnal folytatta útját a pekingi front felé. A tiencsini külföldi diplomaták megbeszélést tartottak és elhatározták azokat az intézkedéseket, amelyeket honfitársaik érdekében akarnak foganatosítani. Ugyanekkor foglalkoztak annak a lehetőségével is, hogy mennyiben lehetne a két szembenálló fél közötti közvetítéssel a konfliktus elsimítását elősegíteni. Közben Pekingből további súlyos harcokat jelentenek. FOLYTATÁS* A 2. OLDAL KÖZEPÉN jut odáig a „brit elnyomás" ellen oly kitartóan revoltáló gyarmati lakosság, hogy nemcsak tűri, de egyenesen marasztalja az angolokat. Angliának ugyan van mit veszíteni, de van veszítenivalójuk gyarmatainak is — a Brit Világbirodalom. S ma már nemcsak London szemében volna rettentő veszteség a birodalom széthullása, hanem India, Kanada szemében is. Angliának a szigetországért nincs aocródnivalója’, arrp pedig a birodalmat illeti, hát majd megvédelmezi az magát, ahol éppen bajban van. Anglia felkészül ugyan minden eshetőségre, de azért szemmelláthatóan el akar ke- TüJtii minden y>v-*Vt * Wdseb-
