Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-25 / 167. (4313.) szám

•tzsag ‘g -o \\ ‘jopu^s za3AoqiJBj\[ íg 'o 7 ‘jopufs BAiaig -T ’o 'II ‘pja zoaujsnjBW }•) *0 *1 ‘BIJ9W ZSIftlBd íg ’O -J ‘BfjBJtt 8B5J3Z »BJ í JO^OTUOZg ‘g '-0 -ni ‘95JTa3 ÁqzalSZng :yaayoxsnza •izsagEXJívjj ‘g -o ‘)3q?szjg pqsnjpuy •‘1 'o ’II ‘b[J?W ^zdpa -T 0 II ^buoii snpaSan ■'% '0 * n ‘uea)SI 9TsnjPuV íg -o t ‘ouxg gapisz -T *o t ‘buciba zsijnBd Ég ’o t ‘u^jj zo3ao>[[íbw íg ’o T ‘)}Sjbj\[ JPO iipAÍngasjg ‘g -o ‘n ‘sjju^ji Au^ma}} :vaayoANvav T *o tl\ *9IZS?T 5i3P!sZ -T ’O ‘HA ^BjjpjV BAisid -T 'O ‘III ‘BP9lBA T^PJSZ •'% •o -jn ‘Buuy snpaSaH Í-1 o II ‘buuv Tapjsz H ’O T ‘íSZ9H S3B5[BX -T '0 T ‘U?A)SI ZD3J -irqs íg ’ő T ‘PI3 zDaAoqiJBi\[ íg ’o T ‘ui?A)Si ^ujzdjbpí íg ‘0 T ‘Bíinp zasujg íg ’o g ‘)aq ★ ★ ★ *3jo)Jf( eqXjBjzso qipBAasq sa eqig *oqsi qjApin Áfioq 'ra)3)ati)pj ippsjíapj •pABÍAoBsapa A6ba pAfídesapa )ode;oz3pA3[ B ep bssbji 3p gjocteq )XaeA}íAuoziq nsAiita AJBoq 4pATSOBq 0)ZS3I{J3ZS B nodB[OZOpA3[ 3Í[OZ *-o)j jbA6bidsp{ nXaBAqXnoziq qqoí uspuqy •q3ujnj33( BqBpjpGzuojq b ‘ejjoqa >bajiAu ))^3tr)P53)nn)p{“ jBqnAnfAqAaoziq jeq ubdb) b A6oq ‘treAjo yjnjezApjzso sonppqB >pn .qpje ‘gopne; ojbí eqqoApgzso osp rumiZBiiunS 53 BqjJBJogSI IJBÖjOd B JJOZB S3 DBA 3jnS3:))3JJ jgqiaaAuoqqauuaA^ dazsppjiíi opniynáuoq toaay o fzso jdijoífapupío juiflaiu jsopq soupp ■■ udpjosaau tfoqpfpoí d isoupcitq $pzs*o zsafla zu sa tsopq soupp l aqpíppzp^zuozqsa ‘-Xudjd ‘-fupuiaXíí aÁuqqAuaza zbaq \n*aq ijj-----—♦♦♦-------­-^ szjg ^gstiiptry pq^fB ujot*! Pí ’t izgagBiJnig b ^qq^Aoq í'equ'pAiBirajQ ‘t ’o 'JI ‘Bjppoax soph*0 ínxoj'prao^; ‘T ’o *n ‘irfcA -)8j jAuoajBg ísara]£) ‘T ’o ‘AI P^PI0, T?AOl^® i)9JBni80ÁUBJB ‘Bq^g sonpA ‘^a?WJ ‘T ’o T ‘91«>í 9qezs íotobot ‘t *o TH ‘®ÍP^9 bpia ízIIasz ‘T *o ’AI ‘PQ'BSO ^®8®aua^[ -P^P ‘T -o T ‘laju^a ^?Aog ÍBS6B3; ‘t *9 TH ‘BgiJBiv 9gaBQ ‘ipzsqsjY ‘T 'o A ‘lJ?rM J»I TPW >zsnjgBiBZg ‘t ’o *a "T8! ’I9, T?aoiz9 ‘jop-UBS U?qjfl ‘OUOSOT ‘'I ‘9 'I ^IIPnf ^ZpUOi-oq íbjjzsojo ‘l '9 ’A ‘joqix q^BqpjfiíZ :vaayoxNyw3A9 ílQinuei ie|0)|S! iiuan f 'zii&S'z ‘T -o t ‘ntniS ‘9TÍPII :vaayoxNywaAo j|9inue»Be|0)|f! up6|odf9 (uinizfuuiig arojfq qqaípjBaj piApj traijasaABs 5f»rojpp 'jjoj ^nnB) p[03jsi iai3[3 zb qozy *pj33f BqfpreBjsnz* ZB ZB ‘ÓBA 3S3))33J }3q [OADJ OODnjp) B 3{3app S3 BqepasBAuBJB zb 'üba sí 3S3))3q AB* ))3[pm qojBzApjzso oatppf b jjaapp ‘nBqBpjBBjirenraAB B ZB 'ÓBA BAuBA)lAuOZtq SaABa-OIZS 3)3HPIY -TBt BqBjoqsi jeABcai mán iip 'sí ;zy ’jjBip jbABbio pB ‘qanzsaApj jpnspnim aqAAupjjAnBje zy •jbABbuisoj qqBSBarp6jozs63[ b jjoa pj OBqfi 'Oq BjsizBuuiiBsiq ABba 'sep^si íJBBjod ABba irasp A6oq '^ntq^qjqBani traqAAaoqApBJY T?nio-uy ypM&S qq-BSo-pioq qoA mau bjozb sg jqoAS'BA gajaAS #aui ua ‘ihaub ‘niAuy — : BiioqB-iq uBSoppq sa zoqjruüiB )UBqo.iBpo Tuzpq z’saSa zb B)zpinxBqQí ‘joqASB zb dojSiux TapaaiJO) b bip-ouijb qi?so A.Ő'oq ‘a.izsa á; -)aA faunnojQ qpa.iqajoi — sa íjodBqBpp •Bqpi b qnpfBjaiaq AS'oq T;o;ni uasaqas A[0 ’ÍP'BpzSBZBq s? ípBqiq bajis BjBSBZoq qpposo AJoíju )a.iasTq uBApn zb ‘biuzb.ibA.0 'BTnS’aui iBpiad, iÚB)raBzs A.§a bujoa ))a[ •pq njau xoqi^ 'sbpoao qBsa o A§oq!a)za.ia casaÁxasaq qoXŐ'bu ))o ‘BTU)BJooqB[p ))a'i-[aq BqB[oqsi zb xoqiniB gq gaaazs b qBZ8 -zsKAupq ASoq ‘apzau^aux ‘sí uBq^Aupq qB) 'I°A ■qauiquapiuiui )[aqap[nq isruuiaii ToqxB), -qB.i UBApn. zb 9a lafoj b BpB®oni'i9Sam’ qau -^aiaq napúira ubizb ‘^jrao-AS b B))0)uojp o xoqira rafBqnAuB paq qra ASoq Tl^q.?! -raaBzssiA ’C^’q qqoAS'Bu. )i[oa st raafq *B)yop -U0.O ‘zs*a[ nAuuoq zg Tiaz^ajapoj Touy" qaqa^a;aq b ^ara psuSoípj )sóra ‘op — :)ipzí A®i UB);zy •ujoiny ^OA[osora ASoq ‘gozs -)B[ ASn ‘sí aduo) b iiörgaj^ Tl?ui89 lu?s praraas sa ’ippzaq injBxfop.ng q.ní lAnuara lóqira B.i9BqB[ A.őá-ASa A^oq ‘BjnBiirapzS •)3ui3pA3| xnazaS^A ‘Tusom ipAusiJBq pitjq quopzaA b IJ3UI Tzs^jsbui ‘[9IsPjI z® tnazaq b sj jbui JJaui izs^xASg ‘bub)jbi UBZSSoq uoASbu juzbjbASbiuS3UX laAjauiB iBquauiB zg ’iuAiAiq qnfjBqB UBq MlBq-punoaS-ABid b ;za ‘>]un)iuiEzs ajuiajaz -oAg ASauajpASg -?zoq qoqjoAB| b qizojjBi ni3u azsxad 5[un)jodosa iui y ‘isaiq B)JO) b Aííoq Tsq b zb qBsg T?)JO) ASa :dBq jbiuib) »nf 9)iqEgo uoASbu sapoAS y "azs^i qqas •amaipqSai dBU b zg •qBuAjoj qoqaiBf iSes «qouíBq UBini^a *UBq9Aio| bíbx k s^pjnj B praojo uapaASa pojapp y 'iujeSojzsi) )joq •9) B ASba ‘luzoiuBq 3-paq ipAuoSxnq ASoq ‘SSpj ppsau3a3zs y uba Ba[unui IjoppQ •qauosja ja inzsaq qunijodoso iui B Bq Tjuninojo zb ÁSb>j •BAizsoaq qunA'SBA Bqpodosa inojBq Sipuiui puBujo) y ‘qunf -[npui BJpuJO) ipSSaa b A'Soq ‘pqA’gp zb laquira iq qBpznq baSoj [BuqujBqBi B iiBizu pSSag Tinpjojioj s; Xu^pasBaj. b joqsnui ;jaz9 s? luua) Bjpqpjd uoA’Sbu [asouaxazs b pqai uí3u azsjag '[nqi9» I^sajEg ’Ba) b ))3[ zsaq :iu[aui3i qun)jsi« uiau ijiub Tuaí -JojSaui sg 'UBqiuByEUi uiBqopuoS ‘zsaj B9) qqBpiSai jEg ’3qzn) b pasaajaq juuazs sb?| -ozs )B[B,t) sazt zb ‘jBquruxo zb B)zopuB|qpo B)Bj[i zb qauAjaxuB T?Auasaad pns Síjaj b qnjzau bazoíibASba Siui § •aAnasoadAiiBA -isz b [nsSaui Btuib ‘qn)XBA sa qti’zaA'íaq 9I9Í B Ipái b ‘qunpnazsso aqxoq uazi) T?|Oiazq) b qnipazsazsso uBjni^i Taznjjoq -B) quiiDOjTnAS xazsAga )uiqua)3jg ‘aiqaz -n)JoqB) b qo[opuo.§ [BSSBzoqB/ÍSBA A§bu Sipuiiu xoqqB ‘BJdmipq pmuja zb qo[opuo.o -bzssia Ég *opi zb qipuu ubsíoA'S uaAjiiu UBqxoqB) b ASoq ‘izsiq sí uiau Jaquia zy •qizsqai axiAuja)sui OOC azssopuiui [9)jE)Bq tejjzso zy ’qqazsgai b iiuibuz b Tjuaiiu b j8B[0)![jB [uzoq qaza s ')BqoJoqB)-v3]/qA i113!!?1? qajpzaq sí UBq -BiqBAOizsqasg ub;ii naoqBq§B[iA y 'ingjaii ja) 98njBpqni )aqa[ inas iiqazdaq UEqpuB) -sora )BqojoqB) 9[bjbA[sI *qa))a);tía )nqoJoqn) 9[BjeAu sa sí )SE[odE)sa) b qtgiosodBqBzzoq qBiBqijaraB snqpqBxd b ap ‘uoSb[ia zsaSa zb )pafJ3) ubsjoAS ‘)[bS[ozs )Bqo[aa sóséi-]BA qBS0 yowA ttaq)apz3-g -aJ^siaAqzg qBfg Xu9)zsaaag inJBASBoi <noj)B{aossy UBi)SiJ3 subiv Suhoa 9Aau luadd^quopfEinp VOKTA ZV *B))9)ipjoí EjysB)idB[B3aiu VOMA zb )9uoASba zs^S® S9 ))3pzaq pipoqiop -110S Joqas9p3Jq9[og upf uopn zssoj uaA[|0» ‘B))B)nraSara Buijp ASa JazsASa Siuib ‘(baib* -BjBq b )iodumi a)sa uapuiui )uuazs Bpaom y •Ef9)idE[E8ara b ))OA jaqra3iB)EU 8bpzb8 nraiaAuuoq A8a ASoq ‘qq^zsaq )zb sp qizBOC -jBzs i9qBnSuy uaddpquopfBpi) VOWA •BJ06DBA a sp BSB)zso)pzs B)S0d b ))azaq)3AQg 'qun;, -inso)jodoso ))ejb BlpSoqoi Joqp) B sp ))0). -njazsso uaqspdpiraBqoj BfqBip zpzsipjspm b púira aoqp) b ajira ‘))ozs)Bl[Bq 9zsA))qj sajp ‘raojuioAS e ))oSxoq Jpra Joqrnry •raozs[B inqipu opadai laffp Btn ‘ÍBq uiau on -osa zb pj ))oSoqnz BAinra aaad )Q ‘uofpBJBzsSara ASoq ‘pzoq bj )pq ma; -)a)izsajiq uo)Soj )araopada[ b SAfnzspqiaj ejzssoj uapui^i ^iupn)B uopadai saziA Bin ua qoSo.) ASoq ‘ua)si )uazg •))ap3saApau)p unraioq uapuira uaqraaiajioq b uaqzoq spj -!1|bzs)b 9[ba uodraoq b ASoq ‘raB))0)idBH9 -Sara ‘[nsEjiEZs íjafjp [ySjozs qBunij ouaj -iq Sara [nAiq iUB)fEJ AjaraB ‘)BiuoqAunq B uiB)!K[E)Sara uasasauaaazs joqiray ‘Bqpp9q I19I3?PI b ))ozo)joqaq sa )BqosB)isB)ti qqnso). -uojSaj b B)dBqSara iquapuira up)ZB UBq -joqp) y ^uiaxaia )zb ‘qoJBqB )iuiy“ :babzs -pf VOMIA ZB Sapzsip ))0 UBq9zs Aupqpa upiqB) Jpqai ASa ))0[oj sp)uaq y •BfndBq .tatja.! joqp) b pqai'piQz opxa zb ója )iSbj -:a uBASoq ‘iu)B[ )aqaj [oqiazoq zsaSa TBS3 •qizsqai uaqopja zb ))oSora )pj b bSbui joqp) y ’))oSnz Bfpx b >[un))oSoi\[ ’qauzaAO qpiqizs gapajara sa opxa njns injoqsojoq )aA[araB ‘qun))0[a ja )[nja) )pj sbSb) ASa ‘upXjoj Bfpx b ))0)i]jbzs)B draoq b ub)Uij\[ •ajaj^oq b ))asaEj ajpíai nij AupSazs ASa uBqisoog í)iisba b ASoq ‘aAuaraasa uajpXSa zb )[0A zb TBsa ‘)I°a uSuEqASa uB9)zsBzaoq Siuiieuz )n zy -BqBJOqB) iuiibuz yoj\[A ze ))opinq[a bjjbAu b )jpza s raaiojaq Sbjbj )jaqraa uppi zb ASoq ‘B)zojp)Bq[a uiBdy Bgpjd ‘u *o -AI -uujt§ ‘viIXXY SYA^Ya ívsvai noavadvn sni y — 8€£ — \ — 334 — dnci lácáity&áfya IRTA: FARKAS ZOLTÁN Amci igen jó gyerek volt. A gyerekeket nem nagyon szerette, a felnőttek pedig sok szomorúságot okoztak neki. Ha ven­dégek voltak szüleinél, ott hallgatódzott közöttük mindig 6 ilyenkor rendszerint-ész- srevette, hogy a nagyok egészen másként bántak egymással, mint vele. Mit lehetne tenni? Miért nem veszik őt olyan komolyan, mint a felnőtteket? Néme­lyik néni még selypít is, ha vele beszél, mintha ő pólyásgyerek volna. Ezt bizony alig- lehet elviselni. - O'h, ha már felnőtt lehetne! A mesékben annyi hős van, ő meg csak lány, ami bizony még nagyobb baj! Az óvodában azt mondta Anikó: ha este nem veted le a cipődet, akkor odavisznek a tün­dérek, ahová akarod. Anci este, mikor le­fektette anyukája, megvárta, mig anya ki­megy a szobából, aztán kiugrott az ágyból és fölhúzta a cipőjét. Aztán várt, nem tudta, hogy meddig. Egyszer csak egy ha­talmas felhő állt meg előtte és kérte, hogy szálljon rá. A felhő olyan volt, mint egy puposteve. Aztán elindult vele a felihő. An­ci nagyon nagynak érezte magát és ez jólesett neki. Sokáig utazott a felhőn, végre észre­vett a földön egy kis országot, a felhő ide leereszkedett. Egy nagy tábláról olvasta le Anci, hogy Utyri-pitty meseországába ért. Itt éltek a törpék, Hófehérke volt a király­nőjük. Nagy üdvrivalgással fogadták A nőit. Köréje sereglettek a törpék, o.dajött hozzá Hófehérke is, aki bizony már nagyon meg­öregedett. Anci elmondta minden panaszát. Hófe­hérke csak mosolygott és ez Ancinak nem tetszett, mert anyukáé volt a mosolygása. — Jól van, Anci, — mondta Hófehérke — én megértelek. Látod, megöregedtem már, nem birpm a kormányzás terheit, légy te a királynő. Csak azt kérem, légy türelmes .és igazságos. Ezzel Hófehérke eltűnt. A törpe nép elkísérte Anett a királyi palotába. Menetközben észrevette Anci, hogy az emberek mindenfelé dolgoznak, az asszonyok főznek, a gyerekek pedig köny­vek fölé hajolva tanulnak. A palotában már vártak rá. Amint meg­látták, egetverő éljenzésben törtek ki: Él­jen Anci, Utyri-pitty nagy és bölcs ural­kodója! Ancit ez annyira elragadta, hogy ö is elkezdett kiabálni: Éljen! Éljen! Ez mennydörgésnek hangzott, mert a törpék közt ő óriás volt. A miniszterek illő komolysággal fogad­ták Ancit. ő nagyon meghatódott, de — mint otthon is a néniket — elfeledte üd­vözölni a minisztereket. Aztán elkezdett parancsolgatni össze-vissza, mindent, ami az eszébe jutott, szaladgáltatta a nagysza- kállu törpéket, gonoszkodott velük, ahogy a felnőttek sohasem ővele. Végre odalépett hozzá a leghosszabb sza- kállu törpe: — Anci királynő, — szólt hozzá — mesz- sziről jöttél, nem ismered törvényeinket. Engedd elmondanom, hogy miből áll az uralkodás. Neked példát kell mutatnod, meg kell tanulnod a kötelességeket. Légy igazságos és szelíd, hogy te is megtanít­hass minket mindazokra a nagyszerű dol­gokra, a sok szépre és jóra, amiket ott­hon tanultál. Szeress minket, hogy mi is szerethessünk téged. Lásd el a népet éle­lemmel és ruhával, iskolaszerekkel és okos tantervvel a gyerekeket. Keresd fel a be­tegeket és árvákat, ne érezzük, hogy ide­gen vagy. És ami a legfontosabb, kelj fel korán és feküdj későn, hogy mindenről te tudj először és te tedd le kezedből a munkát utoljára. Anci sértődötten, szomorúan hallgatta ezeket. Ez meseország? Ennyi a feladata egy királynőnek? Hiszen ő még iskolába sem járt, ezt persze nem fogja elárulni. Inkább megtesz mindent, lesz ahogy lesz. De eszébe jutott, mit mondanak a hősök a mesekönyvben s erre megjött a bátor­sága. • — Szerencséd, hogy királynőnek szólítottál! — kiáltotta. — Mióta parancsol a nép a királynőnek? A vén törpe meglepetten elhallgatott. Nem értette Ancit, hiszen ő nem paran­csolt, ő tanácsokat adott. Aztán így szólt: — Jól van, Anci királynő, három évet adunk neked, hogy beletanulj az uralkodás­ba. Kár, hogy Hófehérke nem maradt mel­letted, hogy oktasson. Most hát feküdj le szépen, holnap korán reggel eljövök, hogy kövessem utasításaidat. Másnap korán kelt Ancf. Egy nagy Író­asztalt látott a szobájában. Odaszaladt, azt hitte, hogy tele van meseországi mese- könyvekkel. De nagy csalódására, a köny­vek számokkal voltak tele. A számok azt mutatták, hogy mennyi élelem, ruha és ci­pő van az országban és neki most ki kell — 339 — A csalán faossauia MÓKA Irta: HAUSWIRTH ELZA Amikor a jó Isten a világot megteremtet­te, nagy gondot fordított a virágokra. Szé­pek legyenek, illatosak, szinpompásak és az évnek minden szakában gyönyörködtessék az embert. Az égboltozat készen volt, a nap is, a csil­lagok is ragyogtak már az égen. A bárány­felhők lassan úszkálva nézték a Teremtő munkáját és gyönyörködtek annak nagy­szerűségében. A nap melegen hintette sugarait az ifjú földre, életet adva minden teremtménynek. Fü, fa, virág éledt, buján virágzott éltető simogatása alatt. A jó Isten magához intette kis szolgálóit és azoknak osztotta ki parancsait. — Te Szépség, lehozod a nap bíbor bár­sonyát, lenyugvó sugarai pírját és megte­remtjük a rózsát. r— Te Jóság, te elveszel a futó felhő fe­hérségéből, életrekelted a liliomot. — Te Szerénység, kölcsönkérsz az ég lila pereméből egy keveset és azzal fested meg az ibolyát. — Te Kedvesség, neked egy icike-picike kékség elég a mennybolt nefelejcs színéből a kedves kis virág megteremtéséihez. — Te Szomorúság, simogasd végig a fűzfa lehajtó leveleit, legyen örökös disze a ha­lottak csendes birodalmának. — Te kis Mérges, adj kölcsön pirosságod- ból a mező díszének, az égőpiros pipacsnak. ,A szolgálók sorra teljesítették Uruk pa­rancsát. Volt egy a sok között, amelyik nem volt megelégedve a sorsával. Dobogott, dult-fult mérgében. — Nekem nem került se szín, se illat? Jól van, ha semmi szépei, jóval nem ruházott fel a Teremtő, ne is legyek se szép, se jó. Dühös leszek és csípek, szurok embert, állatot, ha hozzám ér. * Meg is . tette, sohasem volt még gyönyö­rűsége földi halandónak a mérges, csípős, szúrós csalánban. A. többi virág, fa virít, él, ontja szóraját nedvdus gyümölccsel, gyönyörködtet színé­vel, illatával. Csak a csalánt nem szereti senki. Örömet, gyönyörűséget nem okoz. Bosszúja nem a halandókat, de sajátmagát büntette meg. A SKÓT VÁSÁROL. A skót elmegy a kertészhez és hosszasan mustrálgatja a dinnyéket, amelyek még a szárukon vannak. Végre kiválaszt egyet és megkérdezi, mibe kerül. — Öt penny! A skót % fejét vakargatja, számol, végre újra megszólal: — Nincs valami olcsóbb? Nem baj, ha nem is olyan nagy. — Hogyne, kérem, van itt egy jóval ki­sebb, ez csak két hét múlva lesz akkora, mint a másik. Ezt odaadhatom két pen­nyért is. — Rendben van — csap le a skót —, ezt megveszem. A kertész már le akarja vágni a tőről a dinnyét, amikor a skót ijedten megfogja a kezét. — Ne bántsa. Itt a dinnye ára, majd két hét múlva érte jövök. Addig hagyja itt nyugodtan. TELJES IGAZOLÁS. A tanító korholja a gyermeket, mert rá­jött, hogy elkerüli az iskolát. — Tommy, már megint megtudtam, hogy az iskola helyett futballoztál! — Nem, tanító ur, kérem, be tudom bi­zonyítani, hogy nem voltam futballozni . . . Itt van, egész csomó halat horgásztam össze. AZ ÓVATOS DIÁK. — Mondd, miért vannak egész oldalak áthúzva a földrajzkönyvedben? — Azokat, már tanultam, nehogy még egyszer megtanuljam. A BIZONYÍTVÁNY. Egy gyáros kisgyermeke megbukott a* iskolában. Mikor hazahozta a bizonyítványt, igy szólt: — Papa, a tanító ur elküldte a számlák MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Bernátlh József. — Engel Jani. — Gajdos Dodó. — Kuklis Imre, Keneesey Csaba, Ke­nessey Ildikó, K,kicsik Tildius, Kern Má­ria. — Latkóczy Antal. — Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi, Ruzsiczky Évi. — Sebők Juci, Sebők Évi. — Szecsey Klára, Szánthó György. — Világi József. — £££ —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom