Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-24 / 166. (4312.) szám
1937 juliua 24, szombat. A világ legnagyobb fényképe: Lefofografálják az Amerikai Egyesült Államokat! A modern kartográfia a mező- és erdőgazdaság szolgálatában Most van keletkezőben Amerikában a legnagyobb fénykép, mely valaha is készült. Az Egyesült Államok egész területét öleld fel — mintegy hét és félmillió négyzetkilométert — persze számtalan szakaszban és a levegőből készül. 1934-ben kezdődött ez az óriásmunka, ma egyharmadrészben megvan és 3—4 év múlva fejeződik be. Amerikának ez a légi képe azonban nemcsak a valaha is készült legnagyobb fénykép, hanem a legdrágább is: harmincmillió dollárba kerül majd. Ezért három kormányhatóság osztotta fel egymás között a gigantikus munkát: az AAA (Agricultural Adjustment Ad- ministration), a talajkonzerváló hivatal és az erdészeti hivatal. Ez a három hatóság összesen két és félmillió részletképet készíttet, melyeket azután össze fognak rakni egyetlen óriás- képpé. A talajkonzerváló hivatal eddig mintegy egymillió négyzetkilométert vett fel, az erdészeti hivatal pedig körülbelül 80.000-et. A fényképészeti munkát magánlégiforgalmi társaságoknak adták ki és a feladat oly hatalmas, hogy több, mint ötven ilyen társaságot kellett megbízni, melyek mindegyike több repülőgépet állított a cél szolgálatába s igy is még 4 esztendő fog betelni, mig a nagy mü befejeződik. A felvételi munkákkal párhuzamosan, hivatali mérnökök és alkalmazottak nagy serege a fényképrészletek összeállításával és a szükséges földmérési munkálatokkal foglalkozik. Ha az óriásfénykép készen lesz, úgy rajta lesz az Egyesült Államok minden helysége, a legkisebb falucska és tanya is, minden útkereszteződés és patakocska, de még minden egyes fa is, — s emellett minden kis talajegyenetlenség, emelkedés vagy mélyedés is ki lesz mérve s a fényképre jegyezve s ezenfelül a talaj geológiai s egyéb szempontból való jellege s termőföldminősége is. Az összes részfénykép pontosan egyazon magasságból — 4200 méterről — készül és pedig egy s ugyanazon fényképezőgéptipussal, A szomszédos részfényképeknek egymásba kell folyniok, hogy meg lehessen őket nyirbálni és kényelmesen összeállítani, körülbelül 50 százaléknyira kell benyúlnia minden képnek a szomszédos terület fényké| pébe. ligy aztán minden leképezett tárgy legalább is kétszer szerepel a részképeken, melyek mindegyike mintegy tíz négyzetkilométernyi területet ábrázol (a megnyirbálás után csak a felét). A kormány minden felvett négyzetkilométer után 1.70 dollár átalányt fizet, — ez azonban csak az alapkiadás, ehhez járulnak a földmérő csoportokra fordított pénzek, — ezek a csoportok megállapítják minden felvétel pontos helyét és talaj elemzéseket is végeznek, meg azoknak a szakembereknek s rajzolóknak a fizetése, akik a washingtoni központ irodáiban a nagyképet állítják össze. A hatalmas tervnek többrendbeli a célja, a résztvevő három hatóság mindegyikének más és más okai vannak a keresztülvitelre. Az AAA például a farmerek által rendeletileg végrehajtandó mezőgazdasági program keresztülvitelét akarja ellenőrizni az óriásfénykép utján. A taCsáki szalmájaként kezelik Losonc város ügyeit A kerületi hivatal több hónapos vizsgálatának megdöbbentő eredményei LOSONC. — (Saját tudósítónktól.) Még el sem simultak az élelmiszerjegyek sikkasztása által okozott izgalmak, máris újabb esetek világítanak rá Losonc város felületes gazdálkodására. A kerületi hivatal utasítására a járási számvevő — mint már jelentettük, — felülvizsgálta a város 1927—1935. évi zárszámadásait. A határozat, amelyet a kerületi hivatal a vizsgálat alapján a városnak megküldött, pontonként fölsorolja az egyes ügyosztályok hibás ügykezelését. A legszembetűnőbb mulasztások közé tartozik, hogy a városi ingatlanokat bérleti szerződés nélkül adták bérbe és közel 400.000 korona bérhátrálék áll fenn, amelynek nagyrésze behajthatatlan. A saját kezelésben levő földek és erdők jövedelméről csak 1936 óta vezet rendes nyilvántartást a város és az ügyosztály bevásárlásai minden árlejtés nélkül történnek. Az adók és illetékek kezelését később újra felül fogják vizsgálni, mert itt is „több hibáról" van szó. Megállapította a kerületi hivatal, hogy a város rendszeresített állásai nincsenek betöltve és számos ideiglenes alkalmazottja van a városnak, akik nagyobb fizetést élveznek, mint amilyet a törvényes rendelkezések megengednek. A mérnöki ügyosztálynak külön fejezetet szentel az ellenőrzés. Az ügyosztály saját kezelésben végeztet építéseket, uccakövezéseket, járdakészi- téseket, az anyagot szabadkézből, árlejtés nélkül vásárolja, munkásokat tetszés szerint vesz fel. Semmiféle kimutatás nem számol be arról, hogy helyes volt-e a saját kezelésben történő munkavégzés. A város számadásában 300.000 korona szerepel előlegek dmén, ezek között számos olyan összeg van, amiket már régen elszámoltak, vagy teljesen behajthatatlanok. A több hónapon keresztül tartó revízió nem állapit meg vétkes mulasztásokat, csak éppen azt, hogy „SEBES VÍZ A GARAM..." Irta: Szombathy Viktor n. — Senki sem tudja, mi történik aztán közöttük — mozdult meg gúnyosan Kukleánder bajusza, hogy annál jobban Bottyán ellen tüzelje a tiszteket —■, avagy ott voltatok a korponai országúton, meg az ipolysági vásáron, amikor Bottyán emberei ráragadtak a kurucokra? Erősen azt kell gyanítanom, hogy meg-megáll Ocskay- val beszélgetni valamelyik forrás tövében s úgy árul el bennünket, császáriakat, ahogy akar. Ne higyj ennek a magyarnak! A tisztek határozatlanul néztek maguk elé. Látták, hogy a parancsnok arca kékbe-zöldbe játszik s ilyenkor nem volt tanácsos ellentmondani neki, mert egykettőre kiadta az ordrét, hogy kaszárnyaáristom előtt még egy kicsinyég induljon el kóbor kurucokat keresni a renitenskedő tisztecske. Annál pedig mégis csak jobb a várudvaron kockázni, vagy átlovagolni Neszmélyre, egy pint bort felhörpinteni ottan s az almási szép lányokkal cicázni. A báró figyelme a kornétás felé fordult: — Este indul Bottyán uram? — Már szedi rendbe a lovasait, házinépét. Nem felelt semmit a báró. Lassan ment ki a teremből, kardja végigzörgött a kőfolyosőn. A szobájába tartott, ahol bezárkózott s alaposan kicicomázta magát, llj ruhát öltött, haját gondosan vállaira fésülte, csizmájának ragyogást parancsolt s vékony, finoraivii spádét övezett oldalára a rengeteg kard helyett;. Később az ablakhoz állott és sokáig nézett az útra. Egy jó óra múlva jelent meg az országúton Bottyán János, kis hadicsoport élén, talán ötvenen lehettek, jókedvűen ficánkoltak paripáik. A báró csak erre várt. Lesétált az udvarra s csak úgy, gyalogszerrel lépegetett a Bottyán-ház felé. Fütyörészve ballagott a dombról, jókedvében rézpiculát nyomott az egyik szájtátó kölyök kezébe. — Adjon Isten — köszöntött be a Bottyán portára, <— vaj itthon van-e még Bottyán uram? — Elment ötven emberével — jelentette az udvaros, —• aligha tér három napig haza. — Akkor az asszonyoddal jbcszélck *— lágyult el a báró s beljebb kopogott a széles kőkockákon. Balszerencse hozhatta azonban a generálist, mert se- hogysem tud™ rendesen elmondani a látogatás célját. Bottyánné asszonyom váltig csodálkozott, amiért a báró rnár másodszor látogatott el a házába. Hiába ismételte, hogy férjeura valami £ortyázé»ra indult a császár érdekében, a báró-generális nem vette észre magát, csak tovább maradt s bizony alkonyodott már Érsekújvár felől, a nap sugarai igen laposan paskolták a Duna vizét. Az asszonyi ész mégis hamar kitalálta, mit keres a házban a bárói fortély, különösen akkor, amikor Kukleánder egyre közelébbült a szép menyecskéhez, forgatta a szemeit, még azt is megkísérelte, hogy inas két kezébe fogja az asszony varrástól fel- szurkált ujjait, hogy majd megcsókolja, ha fájnának a fehér ujjbögyek. No, ezt már a szép menyecske is megsokallta s jól ráütött a generális kezére. Fekete szemei szikráztak a haragtól. Ugyan leszidta a generálist, aki nem átall akkor bémenni tisztességes ház kapuján s ott az asszonynak szépet tenni, amikor jól tudja, hogy a ház ura éppen elment hazulról. Úgy rá- ripakodott, hogy Kukleánder báró ugyancsak hamar ajánlotta magát, nehogy valamelyik cseléd bedugja a fejét s kárvallottnak lássa a nekiszépitkezett bárót. Nagy volt a menyecske haragja, a báró alig találta a fövegét. Félszemmel még igy is az asszonyra pislogott s ugyancsak elöntötte a vér arra a gondolatra, hogyha ezt az asszonyt, ezt a tüzes, toporzékoló, szikrázó szemű szép menyecskét két karjával lefoghatná s jól becsőkolná a szájába a megnyugvást. Szégyelte Bottyánné asszonyom a báró látogatását váltig, — ugyan minek gondolja őt ez a bécsi piperkőc — s ki sem mozdult három nap a szobájából. Mégis úgy gondolta, jobb, ha nem szól az urának, mert az még majd azt hinné, hogy ő csábítgatta a bárót. Bottyán uram nem találkozott az Ocskay-hajdukkal, nevetve oldotta le a kardját s miután jól összeölelgette az asszonyt, kijelentette nagy bátran: — Már ezentúl csak szántó-vető gazdaember leszek én, nem lelem a magam ellenségét se. Ha csak az ellenség nem jön a házba! — Nem hiszek én kegyelmed Igéretlnek — gügyögött a menyecske s odafurta fejét a Bottyán uram kócos üstökébe. De a generálisról nem szólt, sem aznap, sem másnapon. Csak szégyelte magát rettenetesen. 3. A császári követ fölényesen közvetítette a nagyur üzenetét: — Igen bízik a császár őfelsége Bottyán uramban, csak éppen nem hihet neki annyira, mint amennyire eddig hitt. Különös híreket kapott kegyelmed felől, azt mondogatják, hogy Bottyán uram vitézsége nem a régi már többé, szándékosan kerülte ki Ocskay előőrseit, nehogy véletlenül megütközzék vele, mert Bottyán uram hűsége, szive indulatja is inkább a rebellis felé húz, mint ő császári felsége felé ... — Hinnye! — csapott az asztalra Bottyán János. Kettéhasadt a tölgyfadeszka. De a követ üzenete tovább is szólott: — Még azt is mondogatják, hogy Bottyán uram nem egyenes utón szedte meg magát s a bátorkeszi palánkvárat is Rákóczi pénzéből építette. Hogy itt-ott találkozgat is a kuruc spionokkal és ugyancsak megbeszélget velük. —• De ez már elég! — ordította Bottyán óbester s torzonborz bajuszának valahány szála csak fityegett a szája fölé, annyi ágaskodott most szerteszét dühében, — tolvajnak, árulónak, spionnak mondanak. Mivel szolgáltam rá erre a nagy megszégyenítésre? Nem hallgatom tovább, amit mond kegyelmed a császár nevében. Bottyán Jánosra még senki sem fogta rá, hogy összejátszott az ellenséggel, vagy, hogy megfizettette magát. Kék-zöld lett egyszerre, a követ ijedten kapott a boroskupához, hogy odakinálja Bottyán uramnak, mert istenugyse elvágódik az óbester nagy mérgében s talán föl sem kel többet. — Azérthát... —• kezdett bele a békitő szavakba a követ, de Bottyán türelmetlenül állította meg: — Azérthát mondja meg a császárnak, hogy még holnap elindulok, hogy megütközzem a bitang kurucával, érem, ahol érem, vágom, ahol vágom, nekem ne üsse az orromra senki a lustaság pecsétjét! Ki is iszkolt a követ, mert Bottyán ur igen sokat- mondóan húzogatta a kardját. De mégis beletellett jó néhány napba, amig Bottyán ezrede összeszedődött. Ugyan nemszeretem-módra kerültek elő a katonák, mert kinti munka ideje volt s ilyenkor minden tisztességes ember otthon dolgozik, a földjén, vagy az uraságén. De aztán a császár is küldetett néhány zászló alját, meg Kukleánder báró is odakölcsönzött egy kisebb hadat, a nagyur parancsára. — Tudom én. hogy mindennek oka, spionja a báró- generális, — rázta vastag öklét a várparancsnok háza felé'Bottyán János, — irigyll tőlem a sok szép földet, a házat s az aranyat, amitől neki a foga fülik. Csak Bottyánné asszonyom hallgatott megrettenve s ugyan nehezen engedte hadba az urát, aki türelmetlenül, toporzékoló lovon indult észak felé, nagy kanyarodóval, hogy alkalmas gázlót keressen a folyamon. De a generális nem mert belépni a Bottyán-portára. Két szelindek várta az alkalmatlan idegent a ugyanlajkonzerváló hivatal meg a termőtalaj védelmét célzó terraszok, gátak, stb. terveit akarja az óriásfénykép nyomán kidolgozni. Az erdészeti hivatalnak meg sziklás-hegyes területek s egyéb nehezen hozzáférhető vidékek felméréséhez és határvonalak megállapításához van szüksége a hatalmas fotográfiára és erdőtűz elleni védelem meg erdő-ujültetések céljából. A nagy mü egyes kisebb részeit már némely más hivatal készítette el, például az indiánhivatal megcsinálta a rezei vációk légi felvételét, — a Tennessee-völgy bizottsága a Tennessee-vizválasztó környékét. Kormányhivatali körökben bíznak abban, hogy az óriásfelvétel segélyével mindenekelőtt az áradásveszély ellen lehet majd sikeres rendszabályokat foganatosítani, ami pedig az utolsó két évtized legnagyobb gondjai és égető teendői közé tartozott. A légi felvétel a teljes elkészülés után az Egyesült Államok egész területét fogja mutatni — a katonai erődítmények és egyéb katonailag fontos vidékek kivételével, ! melyek lefényképezése ellen az amerikai had- lügyminisztérium sikerrel tiltakozott. NEUBAUER FRIGYES. a város ügyeit Csáki szalmájaként kezelték. Sajnos, a városi többség mindenben politikai kérdést lát és amikor a magyar ellenzék például szóvá tette a városnál uralkodó hibás állapotokat, a felelős állásban levők nemzeti sérelmet láttak ebben. Most aztán kiderült, hogy az adófizető polgárságot érte a sérelem. Edgár Wailace öröksége LONDON. — Emlékezetes, hogy Edgár Wailace, akiről azt hitték, hogy súlyos vagyona van, tekintélyes adósság hátrahagyásával halt meg. Százhúszezer font sterlinget hagyott a hires angol iró örökösé re és mindenesetre a regényeiből halála után befolyó jövedelmet. Megfelelő tárgyalásokkal sikerült is a csőd kimondását elkerülni és most aránylag rövid idő alatt már kifizették az örökösök az iró minden tartozását. A hitelezők természetesen lényegesen leszállították követeléseiket. A hagyaték értékesítésére részvénytársaság alakult, amely — hála Wailace népszerűségének —■ oly eredményesen működött, hogy nemcsak a tartozásokat fizette ki, hanem nyereséget is kimutatott. A most elkészített mérleg szerint 7000 font tiszta nyereség mutatkozik az eddigi működés után és ezt az ősz- szeget kifizették a hires regényíró négy gyermekének. csak be voltak tanítva arra, hogy a generális közelségét ne állják. Ocskay hajdúi Léva alatt kerültek elő. Kettőt el Is hozott belőlük Bottyán előcsapata. Igen hányiveti emberek voltak s rátartiságuk felette ellenkezett szakadt gúnyájukkal: ugylátszik, gyönge zsoldon tartotta őket a vezér. De azért erősen szidták a labanc hadat, csak akkor csendesedtek el, amikor Bottyán János szúrós szeme döfött rajtuk keresztül. — No, fene kurucok — rivallt rájuk az óbester —•* merre sétafikái az uratok, Ocskay? —- Itt jár látogatóba, a szomszéd községekben, né~e- geti a labancok Iábanyomát, — rántotta fel a vállát a soványabbik hajdú. —• Ne, te né! — bámult rá Bottyán, — még majd azt mondod, hogy előle futunk, amikor ötét keressük! — Meg lehet találni, ha az ember nagyon keresi, — felelte a másik, aztán nagy respektussal tette hozzá; — Bottyán uram megtalálja, mert vitéz egy ember. Németre nem bíznám rá a keresést. Elmosolyodott az óbester, nem szerette ugyan a hízelgést, de az elismerés mégis jólesett neki mostan. Különösen, hogy ellenfél mondta. Ki is adta a rendeletet azonmód, hogy fel kell kutatni Ocskay táborát, mert igen-nagyon meg akar mérkőzni a kuruc vezérrel, „Rákóczi villámával". Ocskay úgy villant-száguldott ide-oda, hogy csak a fejet forgatni utána nagy megerőltetésbe került. Hol a rozsnyói hegyek alatt tűnt föl, hol a Duna mentén vágtattak lovasai, lecsapott az ellenfélre, mint a villám s az még össze sem szedte magát meglepetésében, már Ocskay hetedhétországon járt, talán Késmárkon, vagy az is lehet, hogy Tren- csénben ... Nehéz volt vele találkozni, de, ha komoly ellenfél került, azt bevárta becsülettel. ligy zörrent egymásnak a két had, hogy maguk is belecsodálkoztak, amikor egymást megtalálták. Ennek is, annak is jelentették az őrsök, hogy szomszédban az ellenség, már éppen csak megmérkőzni kell vele. Fente erősen a fogát Bottyán imára Ocskay Lászlóra, hadd mutassa meg a császárnak, hogy nem hitvány ember s amiért szolgált, bízvást megérdemelte. Ocskay sem húzódozott a találkozástól. Már hadlrendbe szedték a csapatokat, megharsantak a kürtök, lobogtak a zászlók, amikor Bottyán uram követe átlovagolt Ocskay táborába. — Azt üzen! Bottyán urattf, 8 vezér, hogy legyen kedve Ocskay Lászlónak összemérni vele az erejét. Vitézi módra, egyedül, a seregek élén. A többi hadd nézze! * (Folytatjuk.) 4
