Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-22 / 164. (4310.) szám

6 1937 julius 2% csfttörtSK* 1} Társadalmi Élet 4f: A komáromi Charitas julius 2<5-én, vasár­nap este nagyszabású Anna-bált rendez a dal­egyesület kerti helyiségében. # A losonci Jó Szív asztaltársaság nyári mu­latsága. A jótékonyság jegyében dolgozó lo­sonci „Jó Szív” asztaltársaság julius 18-án tar­totta meg a kedvezőtlen időjárás következtében elhalasztott szokásos nyári mulatságát a loson­ci fürdőben. A közebéddel egybekötött mulatsá­got a másfélóráig tartó záporeső erősen megza­varta s csökkentette annak úgy erkölcsi, mint anyagi sikerét. A nemes célt szolgáló egyesület évről-évre több mint 30 iskolásgyereket szokott társadalmi és nemzetiségi különbség nélkül tető- től-talpig felruházni s hogy a felruiházandók szá­ma ez évben se kevesbedjék, az egyesület veze­tősége azzal a tervvel foglalkozik, hogy jóté­konysági munkáját társadalmi akció megindí­tásával fogja teljessé tenni. „Magoar iskola Eüyesület“ — MEG KELL MENTENI A NAGYSÁ- ROSI RAKÓCZI-KÁPOLNÁT. Nagysároson, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a kannelihegyi Boldogasszony napján tartották meg a szokásos évi búcsút és ez alkalommal Dobránszky József szinyei esperes-plébános üdvözölte Koncz Ödön nagysárosi egeres-plébánost. Felemlítette be­szédében, hogy a Rákóczi-korabeli régi gótikus kápolna már düledezőben van, végpusztulás fe­nyegeti a műemléket, amelyneík megmentését hiába szorgalmazza a kegyuraság a pozsonyi re- ferátusnál. Országos gyűjtés megindítását indít­ványozza a kápolna megmentésére. — TÍZÉVES a pozsonyi autóbusz. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A pozsonyi városi autóbuszvállalat most ünnepli fennállásának tízéves fordulóját. 1927 nyarán je­lentek meg az első autóbuszok Pozsony uccáin. Akkoriban a vállalat inkább a belváros forgal­mának lebonyolítására használta az autóbuszo­kat s csak később fejlesztették ki az autóbusz- járatokat a külső városrészek felé. Ma már kö­zel félszáz autóbusz köti össze a külső város­részeket a város központjával s a vállalat most újabb tizenkét autóbuszt rendelt meg, hogy azo­kat is beállítsa a forgalomba. A jubileum alkal­mából a vállalat vezetősége a pozsonyi hatósá­gok és a sajtó képviselőinek részvételével csü­törtökön kirándulást rendez a Babára, majd on­nét Szentgyörgyre. Az autóbuszok délután félöt órakor indulnak el Pozsonyból. — „TE VAGY A HALÁL MENYASSZONYA." Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Kuhnert Artúr 28 éves berlini születésű, bódenbachi illetőségű cukrász­segéd Dévényben tengette életét kertészmunkával, mi­vel szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Emiatt ön- gyilkosságra szánta el magát és mielőtt szándékát vég­rehajtotta volna, levelet irt egy Dévényben lakó orvos szobalányának, a levélhez jegygyűrűt mellékelt e sza­vakkal: ,,Te vagy a halál menyasszonya! Én meg­haltam! Isten veled!" Ezután másfél liter rézgálicolda- tot ivott meg. Eszméletlen állapotban akadtak rá, ma­gához téritették, de mielőtt orvosi segítség érkezhetett volna, a fiatalember eltűnt. Most a csendőrség keresi. Egy héttel ezelőtt Kuhnert le akart ugrani a dévé­nyi halálszikláról, de akkor megakadályozták szán­dékában. i — BETÖRÉSEK ÉS FOSZTOGATÁSOK. Nyit- ráról jelentik: A zobori szőlőkben tovább folynak a lakásfosztogatások. Tegnap éjjel Ohovanec Jusztin lakásában törték föl a szekrényeket és egy 10.000 koronás takarékbetétkönyvet vittek el 200 korona készpénzzel együtt. — Barát Lídia ismert széllhámosnő, aki nemrég szabadult a nyit- rai fogházból, Aranyosmaróton bamis cseléd­könyvvel elszegődött Valkovics Gizellához és másnap egy társnője segítségével kifosztotta a lakást. Mintegy 3000 korona értékű ruhaneműt szedett össze, mialatt úrnője távol volt és meg­szökött. — Fanc6ikáról jelentik: A beregszászi csendőrök a környéken elfogták Dancsil János rovóttrhiultu olmützi betörőt. Dancsil revolvert rántott a csendőrök láttára, de azok kicsavarták kezéből a fegyvert és megvasalva szállították be a 'beregszászi fogházba. — MEGHALf A GUTÁI SZERELMI DRÁ­MA MÁSODIK ÁLDOZATA IS. Komáromból jelenítik: Közöltük tegnap, hogy Guta községben Nagy Mihály 22 esztendős munkáslegény és Má­té Júlia 17 éves leány közösen öngyilkosságot határoztak el. A Simigh korcsmában miiláttak cigányzene mellett, majd éjféli egy óra után a leány .szüleinek ablakában leveleit helyezett el, amelyben elbúcsúzott s egyben bocsánatot kért, hogy fájdalmát fog okozni. „Talán jobb lesz ne­kem odaát, mint itten! Isten veletek s velünk!“ —~ irta a leány, majd a kertbe mentek iki, ahol a legény egy revolverrel agyonlőtte a leányt s önmagának szájába lőtt. A leány azonnal meg­halt, a fiút reggel még élve találták meg a járó­kelők. Nagy Mihály a komáromi kórházban szenvedett ki. Tettüknek oka valószínűleg az, hogy a szülők ellenezték a fiatalok házasságát. — A GARAM ÁLDOZATAI. Zselizről je­lenük; Lójda Dezső 10 éves kisfiú, aki szüleivel Zselizről Garammikolára ment át a cséplési munkához, fürödni ment hasonlókorú pajtásaival * Geramba. Mély vízbe tévedt és fuldokolni kez­dett. Mire pajtásai segítségei hoztak, úszni nem tudó fim számára, addigra az elmerült és csak kétórai keresés után találták meg holttestét — FÉNYKÉPEZŐGÉPET LOPTAK A VO­NATON. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Z&k Vilmos, a prágai pénzügyigazgató­ság tisztviselője följelentést tett a rendőrségen, hógy Pozsonyba utaztában a vonaton valaki el­lopta fényképezőgépét. Kára 1600 korona. A rendőrség megindította a nyomozást* Mintha uj sebeket gyógyító szellők lengedeznének kisebbségi életünkben. Mintha a magyar kisebbség is feleszmélt volna húszéves letargiájából. Fel akar tá- pászkodni és tettekkel készül bizonyítani, hogy élni akar, itt ezen a földön. Saját erejében bízva, meg akar állani a maga lábán és csupán ebben az őserőben bizakodva akarja ki­harcolni azt, ami őt joggal megilleti. Nem tagadhatjuk le — mindnyájan itt élő magyarok, — hogy az elmúlt húsz év alatt összefogó, hathatós erőnket — együttesen még ott sem éreztettük, ahol erre alkalom lett volna, például az iskolaügyeinkben. Aléltságunkban mutatkozó tétlenségünket sokan I félremagyarázták és azt hitték, hogy erőtlenek va­gyunk, pedig csak erőt gyűjtöttünk, erőt a jövőnk számára. A mi jövőnki gyermekeink jövője. Ebbe a jövedőbe, gyermekeink nevelésébe bele aka­runk szóíami. Ehhez jogunk van. Ha eddig ezt nem tettük minden erőnkkel, úgy most szervezkedni akarunk, hogy gyermekeink szellemi irá­nyítása, nevelése, kulturjövőjének vonalvezetése* a ml kezeinkbe legyen letéve. Amig a németek első perctől kezdve a német kultur- javak átmentésén fáradoztak, nemcsak a német szót, a német irodalmat állították talpra, hanem lerakták számtalan polgári és elemi iskola alapjait, ezeket húsz éven át folytonosan fejlesztették, addig mi jogos par­lamenti felszólalások, törvényen alapuló vezércikkek és pártközi felszólalásokon kivül — ezen a téren ke­veset teremtettünk. A magyar iskolaügy kérdése nem mitőlünk függött. Nekünk sem az iskolák felállításába, sem létszámába, tanrendjébe, tanítók, tanárok, igazgatók és tanfelügye­lők kinevezésébe beleszólásunk nem volt. Pedig lehetett volna. Az alkotmánylevél, iskolai tör­vények száz és száz alkalmat adtak nekünk arra* hogy gyermekeink kulturjövőjébe beleszólhassunk, de ezt, sajnos, nem elegendő mértékben tettük, vagy ha tettük is, indítványainkat elgáncsolták. Ha összefogtunk volna, ezen a téren is sokkal eredményesebb múltra tudnánk rámutatni. Amig a németek haladéktalanul megalakították a már hatalmas erejű „Schulvereinokat", mi csak messzi­ről szemléltük ezeket s azokat a gyönyörű eredmé­nyeket, amelyek megmentették a német iskolákat, a német ifjúságot, a német szót, a német lelket a német jövőnek. Cselekednünk kell: keserű szólamok helyett — az utolsó óra — cselekednünk kell. Nem leszünk úttörők, amikor a német kisebbség iskolapolitikáját lemásoljuk, de megmentjük ifjúságunkat, gyermekeink lelkét és magyar iskoláinkat. Olyan mértékben, aminő mértékben ez minket szám­beli adottságunknál, kulturmultunknál, az alkotmány- levél és iskolai törvényeink alapján minket megilletnek. Elkésve bár, de haladéktalanul meg kell teremteni külön Szlovenszkón és külön Podkarpatszká Ruszban a ,Magyar Iskola Egyesületeket". Losonc város tízéves gazdál­kodása a járási választmány kritikájának tükrében LOSONC. — Losonc város 'képviselőtestü­lete az elmúlt napokban közgyűlést tartott, mely­nek napirendjére a járási választmánynak Losonci város gazdálkodását felülbíráló, 16 oldalira ter­jedő leirata tűzetett ki. A járási választmány ugyanis Losonc város 1927—35. évekre szóló zárszámadásaival kapcsolatban különféle hibáikat észlelt, amelyeknek záros határidőn belül1 való megszüntetésére utasította a város vezetőségét* A képviselőtestületi gyűlés a kifogásolt ponto­kat szakaszonként vette tárgyalás alá. Mindenekelőtt Krúdy Pál és dr. Nagy Zoltán képviselők kifogásolták azt, hogy ezek a közel 10 évre szóló zárszámadások csak most kerülnek a képviselőtestület elé, holott azokat annak ide­jén kellett volna letárgyalni. A leirat elsősorban kifogás tárgyává teszi azt, hogy a városi házak­nál a lakbérhátralékok még mindig igen súlyos összegeket tesznek ki, ezért felhívja a vezetősé­get, hogy a mintegy 360.000 koronát kitevő lak- Sérhátraléfcok rendezése s azoknak sürgős be­hajtása iránt a megfelelő intézkedéseket haladék­talanul tegye meg.. Scwamberger főjegyző előterjesztésére ki­mondotta a közgyűlés, hogy a behajtható és be nem hajtható követelésekről a kimutatást hala­déktalanul elkészítteti s döntés végett a legkö­zelebbi közgyűlés elé terjeszti. A járási választmány a városi adók és illeté­kek kezelése tekintetében is kifogásokat hoz fel, figyelmeztetvén a városi adóhivatalt az előírá­sok pontos betartására. A községi alkalmazottak című szakasznál ki­fogásolja a leirat azt, hogy az egyes hivatalok és tisztségek betöltése a szisztemizáció alapján 1 mind a mai napig sincs keresztülvezetve, a város­nak jelenleg több alkalmazottja van, mint amennyit a kerület által jóváhagyott pótszabály- rendelet megenged. Megállapítást nyert, hogy az alkalmazottak szaporítását uj tisztségek beállítása (így például a CPO) tette szükségessé, de Krúdy Pál kép­viselő nyomatékosan kifejezést adott annak, hogy az alkalmazásoknál figyelembe kell vermi azt, hogy van-e ezekre fedezet a költségvetés­ben? Nagyobb vitára adott alkalmat a leiratnak a városi mérnöki ügyosztály ügykezelésére és gaz- Pdálkodására vonatkozó kritikája. Hibáztatja a I leirat azt, hogy a mérnöki ügyosztály a saját re- S isijében végezteti a városi épületek javítását, az utak kövezését és a járdák építését, valamint a szükséges anyagot szabadkézből vásárolja. Megfontolásra ajánlja a képviselőtestületnek azt, hogy ezek a munkák nem volnának-e előnyö­sebben végezhetők rendes pályázat utján? Szemléltető példaként állítja oda a leirat a még ma is befejezetlenül álló gazdasági épüle­tet, 4 gazdasági cseléd lakását és az ahhoz tar­tozó gazdasági berendezkedést. Dr. Sacher Géza képviselő szerint a leiratnak erkölcsi súlyát lerontja az, hogy a járási hivatal maga sem jár jó példával elől az előírások és szabályok betartásánál. Konkrét esetre hivatko­zik. A városi építkezési szabályrendelet ugyanis uj építkezések esetén bizonyos szabályokat ír elő. Megállapítani kívánja azt, hogy a járási hi­vatal, mint elsőfokú építési hatóság — legutóbb a szabályrendelet előirásainak figyelmen 'kívül hagyásával engedélyezett egy építkezést. A leirat utolsó szakaszában „előlegek megté­rítése" címen, részben alaki természetű hibákat állapit meg; a választmány, felhiván a város veze­tőségét arra, hogy legkésőbb a folyó év végéig a kifogásolt tételeket rendezze, illetve, ahol a lehetőség meg van, az előlegek megtérítése ügyé­ben a szükséges intézkedéseket tegye meg. A közgyűlés Schwamberger városi jegyző ja­vaslatára utasítja a városi számvevőséget, hogy az egész anyagot gondosan nézze át, dolgozza fel s november elsejéig terjessze elő jelentését a képviselőtestületnek. Nagyszerű, lelkes német munka példája áll előttünk, sokkal könnyebb lesz tehát a szervezkedésünk, az ala­pításunk, mintha minden példa nélkül és mér létesített pozitívumok nélkül kellene sorsdöntő munkánkat meg. kezdeni. Tartalmat kell adnunk és tartalmat fogunk adni ama szálló igévé lett mondatnak, hogy: „Magyar gyermek magyar iskolába való!" Rá fog eszmélni minden magyar szülő, hogy ha jö­vőnket fel akarjuk építeni, az építést a magyar iskolán kell elkezdeni. Ebben a kérdésben nem lehet közöttünk világszem­léleti különbség. Veszekedjenek az apák, politikai, fai: vagy vallási meggyőződésük miatt, ez azonban nem vonatkozhatok arra az alapvető és jövőt-mentő igaz­ságunkra, hogy minden magyar szülő gyermeke ki­zárólag és csakis magyar iskolába járhasson. Az ezeréves múlt, a demokratikus jövő mind azt bi­zonyítják, hogy gazdasági szempontból is, nagyobb jövője van az olyan gyermeknek, aki saját, szent anya­nyelvén tahulja meg az általános- és szakismereteket, mintha idegen nyelven sajátíthatja el ezeket. A gyakorlati pályán működők tudják ezt legjobban megállapítani, hogy egy idegen nyelvnek a finomságát, lelkét, aprólékos árnyalatait soha, de sóba nem sajátít­hatják el tökéletesen. Ha igaz és őszinte a demokráciába vetett hitünk, akkor hinnünk kell abban is, hogy olyan mértékben fogják gyermekeinket a kenyérosztó, — nem szabad­pályákon elhelyezni, mint amennyi erőnkhöz képest minket megillet, vagy ahogy most mondani szokták, amennyit ki birunk harcolni. Ezért kell szervezkedni, ezért kell megnyilatkoznunk országosan, becsületes, kitartó, mindnyájunk múltja erejével, ezért kell haladéktalanul megalakítanunk a „Magyar Iskola Egyesületeket". Hogy súlyúnk legyen, hogy harcias szervünk legyen, amely felemeli mindenütt a szavát, ahol velünk tör­vénytelenségek vagy igazságtalanságok történnek. Egy harcos szerv, amely törvényes eszközökkel ki fogja küzdeni, hogy minden magyar gyermek magyar iskolába járjon és járhasson; hogy gyermekeinket ma­gyar nemzetiségű tanítók tanítsák és magyar nemzeti­ségű igazgatók és tanfelügyelők vigyázzanak arra, hogy a magyar kultúra áldásai, magyar értelmiséget neveljen az államnak. Ha nemzetmentő és nemzetalkotó jövőnk megalapo­zásához végre hozzá akarunk fogni, érdemi munkánk értelemszerűen ezzel a ténnyel kell, hogy kezdődjék. Ha összefogunk, anyagi erőnk is lesz hozzá, hogy ezeket a politikán feliilálló kulíurtestületeinket erősen megszervezzük és felvirágoztassuk. A magyar kulturegyesületek, a magyar nép elöl­járói, lelkészei, hivatott vezetői álljanak sorompóba: alkossunk végre olyat, ami minden magyar embernek a leikéhez fog forrni, ami szívügyünk lesz, mert ettől függ a jövőnk! (BEREGSZÁSZ.) KISPÁL JÁNOS. 163 korona napibért kapnak a Belgiumba szerződtetett kárpátaljai bányamunkások UNGVÁR. —• Mint ismeretes, Kárpátalján újból munkásokat toboroznak a belgiumi bányák számára. Eddig összesen 477 munkást fogadtak fel és a 300 fő­Izületi csuznál és ischiásnál, neuralgikus és arthritikus fájdalmaknál egy pohár ter­mészetes „Ferenc József" ikeserüviz, regge­lenként felkeléskor 'bevéve igen könnyű, lágy székletétet, jó emésztést, fokozott anyagcserét és kellemes közérzetet biztosit. Az orvosok ajánlják. 3* bői álló első csoport tegnap, julius 20-án indult útnak Husztról a belgiumi Monsba. A munkások különvona- ton utaznak, amely ütjük végcéljáig viszi őket. A má­sodik, 177 munkásból álló csoport, julius 27-én Csap­ról indul útnak Monsba ugyancsak különvonaton. A munkafeltételek rendkívül kedvezők, mert minimálisan 33.60 belga frank napibért biztosítanak a munkásoknak. Ez kb. 163 csehszlovák koronának felel meg. A követ­kező toborzás az ökörmezői járásban fog végbemenni és érthető, hogy egész Kárpátalján óriási az érdeklődés a belgiumi bányamunka iránt. — A KÉMÉNYSEPRŐ „SZERENCSÉJE". Lőcséről jelentik: Gebner Árpád 28 éves ké- ményseprősegéd alaposan rácáfolt arra a régi babonára, hogy a kéményseprő szerencséit hoz. A kéményseprősegéd nem hozott szerencsét, ha- nem — pénzt Sikkasztott a mesterétől. Ugyanis utóbb! megbízta őt a kéménysperési díjak be­szedésével, amit Gebner meg is tett, azonban a beszedett pénzösszeget, mintegy hatszáz koro­nát, az utolsó fillérig elmulatta. Ráadásul még elvitte munkaadójának a kerékpárját is, azután megszökött. A csendőrség rövidesen elfogta és most a fogházban elmélkedik a babona alapta­lansága fölött. — TULERŐSEN KOPOGTATOTT - TIZEN­NÉGY NAPI FOGHÁZ- Rimaszombatról jelentik: Krlska Sámuel Üszőid lakos ném! mulatozás után egy éjszaka bekopogtatott a kávéház kaszirnőjéhez és mi­vel nem kapott választ, botrányos lármát csapott. A kaszirnő másnap feljelentést tett ellene és a rimaszom­bati bíróság most tizennégynapi feltétlen fogházbünte­tésre Ítélte ás erőszakos üiivarbt, — FELLENDÜLT AZ ÉPÍTKEZÉS KO­MÁROMBAN. Komáromból jelentik: Az utób­bi években örvendetesen fellendült Komárom­ban az építkezési kedv. Számos uj házat építenek s különösen a belváros házait építik s bővítik nagy sikerrel. Nagyon sok családi ház is épült a város 'külsőbb negyedeiben, aminek az az oka, hogy igen sok nyugidjas telepedett meg Komá­romban. A Megye-uecában három helyen is fo­lyik építkezés, aimi komáromi viszonyokat ' te­kintve, nagyon jelentős eredmény. 1936rban az 1935-ös építkezéshez képest 15 százalék volt a javulás, idén újabb 10 százalékos javulás tapasz­talható a tavalyihoz viszonyítva. — SZERENCSÉS KIMENETELŰ BALESET. Rozsnyóról 'jelentik: Majbuth. Albert ■ma-lomtu­lajdonoef, az egyesült párt rozsnyói körzetének népszerű elnökét e napokban könnyen végzetessé válható baleset érte a malomban. A hajtószíj el­kapta a malomtulajdórtost és az életveszélyes helyzetben az volt, Májkuth Albert szerencséje, hogy a azij letépte róla a ruhát. így megmene­kült a halálos veszedelemből és csupán kezén szenvedett elég súlyos sárülést.- KÉTEZER KORONÁT SIKKASZ­TOTT EGY FIATAL PRÁGAI PÉNZ­TÁROS. Prága Sporilov külvárosában egy kis bank 21 éves pénztárosa, Rössler Mirko, 200.000 koronát sikkasztott el és megszö­kött. A „sikeresen” kezdő bankhivatalno­kot a prágai rendőrség keresi. xx HITEL. A gabonatermés kilátásairól, a gabonaárak alakulásáról és a 'hét gazdasági eseményeiről számol be élvezetes cikkekben és megbízható tudósításaiban a HITEL ma megje­lent, tizenegyedik száma. A jól szerkesztett friss, gazdasági hetilap minden újságárusnál kapható.- MALNASZEDÉSBŐL FOGHÁZ. Rozsnyóról jelentik: Ugorcsák József rozsnyói erdőkerülő rajtakapta, a Krupinszky-fi vére két, amint málnát szedtek a tilosban. A két. fiatalember életveszé­lyesen megfenyegette a kötelességét teljesítő erdőkerülőt. Ugorcsák följelentésére a rimaszom­bati kerületi bíróság most, öthavi, illetve három­havi fogházra ítélte a Kr.upinszky-fivéreket.- HÁTÁBAN ÁLLT MEG A VAS­VILLA. Komáromból jelentik: Németh Gi­zella tizenhétéves singellői leány cséplésnél segédkezett. A cséplőgép mellett állt éppen, amikor a gép dobja mellől egy vasvilla le­esett, még pedig oly szerencsétlenül, hogy egyenesen a leány hátába fúródott s lapoc­kái között megállt. Életveszélyes állapotban vitték be a kórházba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom