Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-21 / 163. (4309.) szám
1937 julius 21, szerda. ró®M-AW$A».HIRLa£ Hírek VáUtyény, a Dunából Három hete lehetett, hogy Komáromha érkezett a Dunán, jóképű csónakon egy fiatal angoL Gumicsónakját Passauig hozatta magával vonaton, ott beszállt a csónakba s ereszkedett lefelé a Dunán, amint ez már szokás ilyenkor nyáron. Linz, Melk, Bécs, Pozsony, Komárom, Esztergom szokott a megálló lenni, igy jutnak a csónakosok Budapestre, ahol aztán megpihennek, mert arra kevesen vállalkoznak, hogy magánosán leevezzenek Belgrádig, vagy éppen a Vaskapuig, ahol veszélyes a Duna vize. A fiatal angol megérkezett tehát Komáromba, kikötött s a véletlen úgy hozta magával, hogy ismerősre talált, akik aztán megkóstolfcatták vele a jóizii, aranyszínű borokat. Kellemes hangulat kerekedett, az angol jól érezte magát s nagy jókedvében felsóhajtott: — Ejnye, csak Esztergomban is ilyen kedves társaságra akadnék holnap este, ahol angolul szintén elbeszélgetnek velem. A társaság egyik tagja fogta magát is nagy előzékenyen ajánlósorokat irt egy eszterqomi barátjának, erősen figyelmébe ajánlva a kedves oxfordi fiút s hogy az angol tartózkodását még kedvesebbé tegye: azt kérte esztergomi barátjától, szerezzen valami angolul beszélő, kedves nőismerőst is. Az angol megköszönte az ajánlólevelet, még koccintott kétszer, magyar szokás szerint s másnap újra a Dunán úszott lefelé, kis csónakján, dudorászva. Majdnem minden simán ment. Esztergom előtt, hogy-hogy nem, szél kerekedett, majd vihar-forma is és az angol befordult a Dunába. A csónak is felborult, a gumizsákba kötözött cók-mók is a vízbe esett, az angol ezt is-azt js menteni akarta s ha két jó úszó nem siet segítségére, bizony elmerül a Bazilika alatt. Nagy keservesen kihúzták az angolt is, a zsákot is, meg a csónakot is. Csupán az evezőket sodorta el a víz. Az angollal azonban baj volt: elvesztette az eszméletét. Gyorsan élesztőséhez fogtak s addig is, ki kellett kutatni a gumizsákját, abban szokott lenni az útlevél. Megtalálták az útlevelet s mellette az ajánlólevelet is, megcímezve. S mintha csak regényben volna: címzett éppen ott sétált a közelben, egy leányrokonával, aki most tért haza a párisi világkiállításról s akit müveit, világlátott fiatal lánynak ismernek a városban. Odasietnek a fél-eszméletlen angolhoz, a leány gyorsan teát kerít, konyakot hoz, most már négyen forgolódnak a szerencsétlenül járt fiatalember körül. Ne is meséljünk sokat. Nem az ajánlólevél tette meg a hatását, hanem a mosoly, amit a feleszmélt angol egy ismeretlen magyar leány ajkán látott, amikor végre kinyitotta a szemét s révetegen körülnézett. Ez a mosoly fogta meg az angol fiatalembert, úgy, hogy elfelejtette keresni az evezőit, ott maradt Esztergomban egy napig, két napig, végül is, összecsomagolta a csónakját s úgy mentek Pestre, a leány szüleihez. — Vőlegényt hoztam, — mondta a leány egyszerűen s behúzta az angol fiút a szülei otthonába. — I am sorry, — mosolygott az angol, — sajnálom, de igy van ♦ . ♦ Még egy hétig ismerkedtek, — remélem, az olvasó elengedi, hogy a finom eljegyzési lakomáról is jelentést tegyünk. Olyan, mint a mese. Mint egy tucat-elbeszélés amerikai magazinokban. Mit tehetünk azonban róla, ha ez valóban igy történt? . . . Persze, nem mindennap lehet kihalászni a Dunából egy angol vőlegényt . . . (thyvi) — KÁPOLNA ÉPÜL U JCSORB AT ÓN. Ótátrafüredről írják: Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy Csorbatón gyűjtési akció indult meg katolikus templomépitésre. E mozgalom előreláthatólag csak hosszabb idő múlva fogja elérni nemes célját, azonban a Csorbatón megforduló katolikusok örömmel állapították meg, hogy Csorbató közvetlen közelében, az ujcsor- batói Móry-telepen máris épül egy katolikus kápolna. A finom ízlésre valló, tetszetős külsejű kis templomot a telep tulajdonosai, a Móry-mü- vészházaspár: Móry János és Móryné Szakám- ry Magda saját költségükön emeltetik. A kápolna építése már befejezés előtt áll s felszente'lé- ére valószínűleg még ez évben sor kerülhet. — HALÁLOZÁS, özv. Lengyel Imréné, szül. oltész Erzsébet, akinek előkelő rokonsága a zepességen él, 71 éves korában Hajduszobosz- n elhunyt. Ott temették el a református temedben nagy részvét mellett. — ELHALASZTOTTÁK A CsMASz „SZEL2MI TÁBOR‘‘-át. Komáromból Jelentik: A CsMASz ius 25—31-re tervezett „Szellemi Táboriját techni- i akadályok miatt augusztus 22—29-re halasztották el. A jelentkezéseket augusztus 1-éig kérik és a jelentkezők augusztus 10-ig kapják meg a vasúti igazolványokat. Minden megkeresést Zombory György elnökhöz, Komárno, Eötvös-ucca 56, kell intézni. Siáxadunk naay halottja Váratlan szivroham megölte Marconit, a rádió feltalálóját A pápát és Mussolinit értesitették először haláláról ■ A királyi akadémia előcsarnokából temetik az olasz nemzet nagy halottját A tudomány hősének emberfeletti küzdelmei RÓMA. — Guglielmo Marconi, a drótnélküli táviratozás és közvetve a rádió feltalálója ma reggel hirtelen fellépő szivgyöngeség folytán meghalt. Marconi az utóbbi napokban fáradtnak látszott, de egyáltalán nem tette beteg ember benyomását. Tegnap még kikisérte feleségét a vonathoz, aki Viareggioba utazott Electra leányához. Este azután szívrohamot kapott Marconi és veje távirátban kérte a feltaláló feleségét, hogy nyomban térjen haza. Felesége hazaérkezése után orvost hivatott, de mire áz megérkezett, Marconi már halott volt. A nagy olasz tudós haláláról nyomban értesítették Mussolinit és a pápát. A halál hire reggel nyolc órakor terjedt el a városban. A pápát mélyen lesújtotta a halálhír és azonnal a kápolnája ment, ahol Marconi lelkiüdvéért imádkozott. Az elmúlt vasárnap a pápa még magánkihallgatáson fogadta a feltalálót. A Piazza Hispana közelében levő halottas ház előtt óriási embertömeg gyűlt egybe. A rendőrség lezárta az épületet, amelyben Marconi lakása és laboratóriuma van. Az eddigi intézkedések szerint Marconi temetése szerdán, julius 21-én megy végbe. Marcorti szenátor hosszabb idő őtá szenvedett szívbajban, de állapota egészen halála napjáig kielégítőnek mutatkozott. Marconi találmánya A hatalmas technikai haladás méltó betetőzése volt 1891-ben Marconi nagy találmánya, a drótnélküli táviratozás. Má már nem kell méltatni e találmány óriási horderejét, amikor a rádió nélkül úgyszólván elképzelhetetlen a modern élet fejlődése. A következetes javításoktól eltekintve, amelyek a rádiót tökéletesítették, aligha volt találmány, — talán a repülés kivételével, — amelynek jelentősége vetekedhetlk a drótnélküli táviratozás jelentőségével. Nevezetes dátumok Marconi 1874 április 25-én született a Bologna melletti Griffoneben. Már középiskolai tanuló korában foglalkozott a drótnélküli táviratozás gondolatával és főleg Hertz és Maxwell elméletei alapján dolgozott. 1895-ben sikerült első kísérlete, ekkor még csak rövid távolságon. 1896- ban szerezte meg Angliában a szabadalmat „a drótnélküli táviratozás gyakorlatilag felhasználható rendszerére". Egy évvel későbben megalakította a róla elnevezett társaságot Londonban. 1899-ben sikerült az első drótnélküli táviratozás a La Manche csatornán keresztül. 1901-ben az Atlanti óceánon keresztül. További kísérletei olyan felfedezésekhez vezettek, amelyek az egész világ csodálkozását felkeltették. Éveken át tartó kísérleteit az „Electra" nevű jachtján végezte. 1927-ben lemondott a londoni Marconi-társaság elnökségéről és attól fogva csak tudományos kísérleteinek élt. A nagy feltaláló munkája nem maradt elismerés nélkül: 1909-ben megkapta a fizikai Nobel- dijat, kinevezték a római szenátus tagjának, megválasztották a római akadémia tiszteletbeli elnökének és az olasz király az utódaira is öröklődő „márki" címet adományozta neki. A nemzet halottja Marconi szenátor holttestét az olasz királyi akadémia épületébe szállították és ott ravatalozták fel. Olaszország közéletének kiválóságai a reggeli óráktól kezdve sorra járulnak a halott elé, aki az akadémia diszelnöki egyenruhájában fekszik a katafalkon. A nagy feltaláló halála óriási megdöbbenést keltett Olaszországban, annál is inkább, mert Marconi úgyszólván az utolsó napig folytatta nagyszabású kísérleteit, amelyektől szenzációs eredményeket vártak. Az Electra nevű jacht, amelyen kísérleteit végezte, legutóbb Genua közelében állomásozott. Az utolsó hírek szerint Marconi felfedezte a villamossugarat, amely a repülőgépmotorok működését megakadályozza és igy nagy távoságban lévő repülőgépeket lészállásra kényszexit. Más hírek szerint felfedezte a halálsugarat is. Marconi ezeket a híreszteléseket maga cáfolta meg. Az ernyedetlen munka diadala A legendák mindenesetre méltó képet nyújtanak Marconi valóságos müvéről is. A drótnélküli táviratozás és távbeszélés kétségtelenül mindörökre az ő nevével lesz kapcsolatban. Bár az első kísérleteiket angolok végezték és a rádió- kultura megteremtésében nagy szerepe volt a német munkának, mégis Mareoni volt az első, aiki a praktikus eredményeket elérte: ő volt az első, aki drót nélkül táviratozott. Righi pofesszor hívta fel az akkor még diákkorban lévő Marconi figyelmét Feddersen és Hughes kísérletéire és a lelkesedő fiatalember nyomban megkezdte a maga kísérleteit édesapja birtokán. Kezdetiben természetesen eredmény nélkül. De éppen a kezdeti sikertelenségek bizonyítják, hogy mennyi kitartás, mennyi makacs energia volt a fiatal Marcomiban, aki az első tíz évben folytonos csalódások közepette dolgozott emyedhetefclenül. Az első kísérlet Marconi első rádiókészüléke a lehető legegyszerűbb volt. Széles áramkört alkalmazott, abba bekapcsolt egy kicsiny elemet, egy érzékeny mágnestekercset és egy áramvizsgáló elekfaród- készüléket. Ez utóbbi készülék üvegcsöve megszakította az áramkört. Ha azonban a Herz- hullámok hatása egymáshoz vonzotta az üveg- csőben levő elektródokat, úgy az egész áramkör bezárult. A későbbi kísérletek során bebizonyította, hogy függőlegesen és szélességben kifeszi- tefct drótok segítségével, főleg pedig, a földeléssel lehetséges a drótnélküli távíratozás. A földelés volt a fiatal szakember második uttürő találmánya. Az angol világitóhajók Talán sok idő telt volna el még, amíg Marconi találmányával a nyilvánosság el'é léphetett volna, de mint rendesen, segített neki iis a vétet- J len. Mr. Preece, az angol távirászát főmérnöke, régóta töprengett azon, miképpen lehetne érintkezést fenntartani a rengeteg világitó hajóval, amelyek óriási koszorú módjára vették körül egész Angliát. A hajók túlságosán „szigeteltek" voltak és Mr. Preece évek óta maga is kísérletezett a hajókkal való összeköttetés megteremtésével, de eredménytelenül. Mikor a fiatal, ismeretién Marconi hozzá fordult azzal a kéréssel, hogy segítsen neki a kísérlet folytatásában az angol partokon, az angol mérnök nyomban lelkesedett a tervért, 1597 május 10-én kezdődtek meg a nevezetes 'kísérletek, amelyeken kivül Preece, Gavey és Cooper angol mérnökök, továbbá a német Sliaby vettek részt. E kísérletek uj korszakot idéztek fel az emberi tudomány fejlődésében. Marconi döntő szava Fenartihtól egy órányira fekszik a Lavemock Point sziklafok, húsz méter magasságban. Itt állította fel Mr. Preece a 30 méter magas kísérleti árbocot, annak tetejére egy horganyból készült burkot helyezett el, amelynek' magassága 2 méter, szélessége 1 méter volt. A horganycilinderből szigetelt rézdrót vezetett a felfvevőkészülék egyik pólusához, a másik pólus pedig a tengerrel volt összekötve. A csatorna közepén, Lavernock Pointtól öt kilométernyire fekszik a kicsiny Flatiholm sziget, amelyen egy világitótorony állott. E kis szigeten építették fel a leadóállomást, mégpedig egy primitív deszkaházikóban, amelyen keresztül fújt a tengeri szél. Az első napon két kilométer hosszú drótot helyeztek el a sziklafokon köröskörül, hogy Preece korábbi tapasztalatai szerint megkíséreljék a táviratozást. Preece módszere szerint az első napon nem értek el eredményt, a második napon igen, — de ekkor már Marconi módszere szerint táviratoztak. Az első napon halálos csendben várták a kísérletezők az első jeleket. Odakinn hideg, esős, szeles idő volt. Órák hosszat teljes csendben kuporogtak a férfiak, feszült idegekkel, de türelmüket nem koronázta siker. Be kéllett ismerőtök, hogy a kísérlet nem sikerült. Rövid tanácskozás után Marconi kijelentétte, hogy az árbócot tártó drótkötelek okozzák a sikertelenséget, mert azok ketrec módjára veszik körül az árbócot. Az árbócot tehát meg kell toldani, a f elvevőik és züléket pedig távolabbra kell felállítani. Flatholm felél A felvévő drótót tríásnap huíz méterrel meghosszabbították és a készülékét az árbóe óldalán helyezték el. Lázas váráközásban télt el a nap. Este kezdték meg a kísérletekét. Valóban táviratjeleket hallották, vagy az izgalom játszik velük? Tálári a saját vérük lüktetését hallják? További 24 óra várakozás. A félvevőkészülék drótját majdnem a kétszeresére hosszabbították még, magát a készülékét pedig a téngérpartón helyezték el. A hullámok zúgták, este niár elviselhetetlen volt a szél és védekezniük kélléft elleríe. Egy hatalmas faládát kerítettek és abba mászott be az öt ember. Egymás hégyén-hátán kuporogtak az erős férfiak és lélegzetvisszafojtva lesték a mágnestekercset. Kint a sziklafokon felröppent a lobogó. Flatholm megadtá a választ... Pillanatnyi félős csend ... És aztán ... tisztán és érthetően hallották az első jelzést: három pont, egy vonás ... három pont, egy vonás ... Marconi társai felé fordult. A szeme ragyogott. „Ecco ..mondta. A nagy kísérlet sikerült. A világ gazdagabb lett egy hatalmas találmánnyal. A varázs megtört. Égy héttel később már Lavernock Point és Breaű-Down között, 14 és fél kilométer távolságbán táviratoztak. Mindkét oldalon sárkányokon erősítették meg a drótokat, amelyek 80 méter magasságban szálltak a föld felett. Ezek voltak az első antennatartók, olcsó és gigantikus kivitelben! A kövétkező hónapban Slaby, a német professzor, már 21 kilométer távolságból táviratozott dsót nélkül. Két évvel későbben 48 kilométer távolságót értek el és négy év múlva 150 kilométer távolságból sikerült a drótnélküli táviratozás. 1909 nyarán a náueni állomás 5000 kilométernyi távolságban lévő állomások táviratait fogta fel. A kicsiny magból hátalmás vetés támadt. Harc az elemekkel A laikus úgy képzeli el a szerencsés feltaláló életét, mintha munkája csupa diadal és siker volna. Pedig Marconi a valóságban úgyszólván tíz évet veszített cl életéből, amíg találmányát egészen kiépítette. Az első sikereket nagy sikertelenségek követték. Nagyobb távolságokból ugyanis a jelek szakadozottan érkeztek és nem lehetett elolvasni a táviratokat. A mórse-jelek pontokra töredeztek. Hónapokig tartott, amig Marconi rájött, hogy a légköri Villamosság okozza a jelek szétszakadását. A bajt sikerült leküzdeni, amig jött a második akadály... A harmadik. Hetekig és hónapokig keresték minden akadálynak az okát, amig felderítették, hogy például az áramerősitő üvegcsövében levő ezüstpor szívja magába a nedvességet, vagy a felvevő drót került tulközel a föld felszínéhez ... stbMárconi, a született kutató bámulatos kitartással verekedte magát keresztül az akadályokon, amelyek úgyszólván csak ellenálló erejét növelték. De tiz évnek kellett eltelni az első kísérlettől, amig a találmány diadalmas sikert aratott. Marconi megnyom egy gombot 1901-ben sikerült az Atlanti óceánon keresztül az első táviratozás a Cornwallban levő Poldhu és az Uj- fundlandban levő St. Johné között. 1907-ben létesítette Mareoni a rendszeres drótnélküli táviróforgalmat Anglia és Amerika között. 1916-ban próbálta ki az olasz feltaláló, mint legelső kísérletező a világon, a rövid hullámokat. 1926-ban könyvalakban jelentette meg tízévi kísérletezéseinek eredményét, a drótnélküli táviratozás és a rövid hullámok felhasználásának tervét. Annakidején korszakalkotó jelentősége volt az első drótnélküli összeköttetésnek London és Ausztrália között, tehát 20.000 kilométer távolságban. Talán kisebb jelentőségű, de feltűnőbb esemény volt, mikor 1930 március 26-án Marconi a génuai kikötőben veszteglő jachtjáról gombnyomással meggyujtotta a sidney-i villamossági kiállítás lámpáit a megnyitási ünnepségen. Marconi legutolsó kísérletei az ultrarövid hullámok felhasználásával folytak, amelyek nem köralakban terjednek, hanem közvetlenül irányíthatók bizonyo- felvevő állomásokra. Ez a körülmény veti meg a titi-os láviratozás alapjait... 5
