Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-17 / 160. (4306.) szám
2 i^ggJVko^sfeHnaim 1937 juUus 17, szombat Darányi Kálmán a demokráciáról és diktatúráról Magyarország kitart az alkotmányosság utján A magyar miniszterelnök érdekes nyilatkozata egy svéd lapban kormány egyértelmű véleménye szerint el kell kerülni, A pénzügyminiszter azt követeli, hogy a Gabonatársaság állami hozzájárulás nélkül is igyekezzék megtalálni számításait, A gabonagazdálködás körüli egész kérdéskomplexumot még az is fokozza, hogy az agrárpárt és a cseh néppárt közt viszály tört ki a Gabonatársaságnak a bizományosokkal kötött szerződése miatt. A néppárt központi szócsöve, a Lidové Listy ezzel kapcsolatban hevesen támadja az agrárokat. A távozó miniszter Kalfus pénzügyminiszter, mint ismeretes, 1936 márciusában vette át a pénzügyi tárca vezetését, ö hajtotta végre a második devalvációt. Legutolsó parlamenti szereplése a szenátus plénumában volt, amikor nagy -feltűnést keltett a Bafa-üzemek adóügyeiről szóló felszólalása. Cantacuzino herceg repülőgépével kényszerleszállást végzett Budapesten BUDAPEST. —' (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Cantacusino herceg, a neves román pilóta, a nemzetközi Aero-Szövetség elnöke tegnap estefelé kényszerleszállást hajtott végre a mátyásföldi repülőtéren. Cantacusino herceg az 5000 kilométeres gyorsasági világrekord megdöntésére készült, de kisebb motorhiba miatt kénytelen volt a mátyásföldi repülőtéren leszállni. A kényszerleszállás következtében a herceg könnyebbtermészetü sérülést szenvedett s még a repülőtér orvosa vette kezelésbe. A repülőtérről azonnal értesítették a román követséget s onnan autót küldtek ki a hercegért. Cantacusino herceg az éjszakát a a követségen töltötte. Ma délelőtt megkezdték a repülőgép kijavítását. A herceg gépének kijavítása után Párisba repül. A herceg óceánrepülésre készül, Páris és Newyork között akarja megtenni az utat repülőgépén. Újságírók előtt kijelentette, hogy augusztus 20-án indul Párisból Damaskusba. STOCKHOLM. — A Nve Dagligt-Alleihanda közli dr. Darányi Kálmán magyar miniszterelnöknek Sven Auren, a lap kiküldött tudósitója előtt tett nyilatkozatát. A tudósitó mindenekelőtt Európa jövőjéről intézett kérdést Darányi miniszterelnökhöz, aki a következőkben válaszolt: — Az európai kérdések egész sora megoldatlan. Rendezetlen állapotban van több fontos nemzetközi kérdés és a nemzetek között ellentétek mutatkoznak. Mégis azt hiszem, hogy a népek általános békevágya és a vezető államférfiak békepolitikája megtalálja az utat, amely nyugodtabb és rendezettebb viszonyokhoz vezet. — Egész Európában erős fegyverkezés folyik. Ez a fegyverkezés egyrészről rendkívül nagy mértékben gyarapítja a hadviselés eszközeit és ezzel fokozza az államok harci kedvét, másrészről azonban kétségtelenül fékezi és visszatartja a nemzeteket és ilyen módon közvetve esetleg elősegítheti a feszültség enyhülését. Anglia és Olaszország vezető államférfiai különben is hangoztatták nyilatkozataikban, hogy országaik fegyverkezése a béke érdekében történik. — Itt kell megemlítenem, hogy az általános fegyverkezési verseny közepette Magyarország úgyszólván az egyetlen európai állam, amely a békeszerződés tarthatatlan rendelkezése következtében még mindig nélkülözi az egyenjogúságot, vagyis Magyarországnak még mindig tilos annak a jogos önvédelemnek megszervezése és kiépítése, amely minden államot természetszerűen megillet. A miniszterelnök itt utalt Kánya külügyminiszter expozéjának arra a részére, amelyben kifejtette, hogy sokan azt az elvet vallják, hogy a gyenge veszélyezteti leginkább a békét, mert kísértésbe hozza az erőseket. Magyarország ezért követeli, hogy a népszövetség alapokmányainak szellemében feltétel és minden ellenszolgáltatás nélkül ismerjék el felségjogát. Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy az 1932 decemberében elvben kimondott egyenjogúság a gyakorlatban meg is valósuljon. Arra a kérdésre, hogy ma a demokrácia, vagy a diktatúra a megfelelőbb kormányfor- ma-e, a miniszterelnök így válaszolt: — Az a nézetem, hogy mind a két kormányformában lehet jó és -rossz politikát folytatni, a lényeg nem a formában van, hanem a tartalomban s rá kell bízni minden országra, hogy azt a módszert válassza, amellyel leginkább reméli, hogy elérheti virágzását. Mi, magyarok, kitartunk ezeréves alkotmányunk s a keresztény és nemzeti irányzat mellett, amelyet haladó konzervatív népi politika keretében törekszünk megvalósítani. A diktatúrák különben is rendszerint nagyobb megrázkódtatások után és főként ott szoktak fellépni, ahol máskülönben beállana a lezüllés. A tudósító ezután Svédország és általában a kis államok fejlődéséről 'kérdezte meg a miniszterelnök véleményét. — Svédország fejlődését őszinte érdeklődéssel figyelem, •— válaszolt Darányi Kálmán, — s mindig nagy rokonszenvvel viseltettem Svédország magas kultúrája iránt. — A kisállamoknak Európa jövőjében fontos szerepük lehet, mert a nemzetek és államok életében és egymáshoz való viszonyában nemcsak a nagyság, hanem a kvalitás is lényeges tényező, amire éppen Svédország is eleven példa. A kisállamok földrajzi helyzete, nemzeti erőállománya és összeköttetéseinek hálózata olyan tényezők, amelyekkel a nagyhatalmaknak is számolniok kell. — Minden lelkiismeretes állam-férfiúnak legfőbb törekvése, hogy el lehessen kerülni egy újabb világháborút, mert az kétségkívül katasztrofális lenne az európai civilizációra —1 folytatta a miniszterelnök. — A magyar kormány nézete szerint Európa jobb jövője az igazi épitő béke megszervezésétől függ. Ennek keretében — fejezte be szavait — a nemzetek közötti érdekellentétek az államok felségjogának és méltóságának megóvása mellett á kölcsönös megállapodás és kiegyezés utjain rendezhetők. Este kilenckor künn az uccán elkezdett szál-í lingózni a ihó és benn a. kaszinóban valaki na-l gyot ásított, aztán elkezdték verni a blattot. | Huszonegveztek. Eleinte csak úgy unalomból, 8 filléres alapon és könnyű borocska mellett, s egyszercsak, úgy éjfél tájban, azon kapták magukat, hogy pezsgő^ isznak és ezer pengő van a bankban. Iszonyú pénz arrafelé, Borsodban. Két hold földnek, vagy egv háznak az ára. Dósa megnézte a lapot, rákopogott az asztalra. — Érte! — mondta. — Úristen! — hördült fel a háta nregett Gálos. — Tisztára meg van őrülve!... — De uraim, -uraim! — dobta szét a kezeit Szacsvay, aki a bankot adta. — Végre is felnőtt emberek vagyunk! Micsoda -beszéd az, hogy meg ^an őrülve?!... — A sógora, vagyok! — szólt indulatosan Gálos. — Te gazdag ember vagy! Könnyű neked!... — Úgy van! Úgy van! — helyeseltek páran. Radanyák, az öresr patikus, aki eddig sakkozott és csak távolról figyelte a játékot, most felkelt s odalépett Szacsvayhoz. — Pista fiam, ezt a lapot nem fogod leosztani!... | — Miért,?! — kiáltott Szacsay. — Azért, mert Dósa részeg!... Dósa ugv ugrott fel, mintha megszurták volna. — Ki részeg?!... — Te, fiam! Te vagy részeg!... — Ki?!... Én?!.,. Gálos megragadta hátulról Dósa vállát és rázni kezdte. : — Ember, józanodj! Ezer pengő van a bankban ! . . . ; Dósa kirántotta magát a sógora kezéből és szembefordult vele. ‘ — És aztán?!... Gálos most már könyörgésre fogta a dolgot. — Az Isten szent szerelmére, hiszen ennyi a félévi fizetésed!... ; — És aztán?!... ' — Gondolj a gyerekeidre!... Szacsvay folorditott: — Hát vagy kártyázunk, vagy .pelenkát szárítunk, ménkű- ebbe a nyulszivü társaságba, nyilatkozz, Dósa: osszak?!... Dósa leült. — Érte! Blattot kérek!... A temetői csöndben, mely moet> akkora hirtelenséggel szakadt rájuk, mintha mindenki megsi- k-etült volna, Szacsvay lehúzta a legfelső kártyát és eléje dobta. Dósa megnézte... Nyert... Két ásza volt,.. Kivágta s a pénzt besöpörte... * Az átlumpolt éjszaka után Dósa Imre, a helybéli téglagyár ifjú könyvelője arra ébredt, hogy felesége az ágya szélén ül és vizes borogatásokat rak a fejére. Körülnézett s az első pillanatokban nem tudta elképzelni, mi történt vele? Hanem aztán rátévedt a szeme az • éjjeliszekrényen a pénztárcájára és erről eszébe jutott minden ... Szép kékhasu százas bankókban ezer pengő hallgatott ebben a bőr tárcában és most már csak az a kérdés, vájjon az asszony turkált-e már benne?.'.. Dósa Imre megijedt... —i. Hm ... Ha csakugyan megnézte az asszony a pénzt, akkor lüttek az egész gyönyörű tervnek. Mert már az éjszaka elhatározta, hogy az ötszázból kistafirozza ezt a szegény as&zonyr, akire bizony ráférne egy-két rend ruha, mes: egy bunda, a másik ötszázat pedig eldugja. Hogy legyen egy kis forgótőkéje, ha esténként elokíalog a kaszinóba. .. — Megnézte nem nézte meg? ... Megnézte, nem nézte meg?... — így hánykód-ott a szorongás és a reménykedés két véglete között, vizes borogatással a fején, Dósa Imre. miglen is maga Dósáné -oldotta meg a -titkot azzal, hogy hozzáfordult és mély szomorúsággal a hangjában -igy szólt: — Mondd. Vesztettél?,.. — N-e-m tud-om, miből?!... — intett bosszúsan Dósa, ipedig a felszabadulásnak s az örömnek akkora forrósága ömlött el rajta, hogy fütyülni és táncolni szeretett volna. — Nem tudom, miből?!,.-. — ismételte s köhögött. — Abbéi az egy pengő öt vemből?!... — No, mert hallottam, hogy nagy csata volt a kaszinóban... — sóhajtott az aszony. — Meg aztán engedd meg: igy hazajönni?... Végignézett az urán s a lavóron mérhetetlen megbotránkozással, felállt és átsétált a másik szobába. Mihelyt az ajtó becsukódott mögötte, Dósa felugrott. Felugrott, megmarkolta a pénztárcáját, kinyitotta s -belenézett... — Jhajb!.— nyögte. És remegő kézzel, mintha csak a hideg rázta volna, lapozni kezdte a bankókat. — Egy... kettő... három... öt... tiz ... — Jhajb! ... — ismételte s nagyot fújt. — Megvan!... Megvan!... Felöltözött s rohant a téglagyárba, A konyhaajtóból utána kiáltott két vékony hangocska: — Kezicsókolom, apuka!... Úgy repült végig ez a kiáltás a behavazott udvaron, mintha csak itt körüskörül a nagy, vakító fehérség, mely az ő nagy szerencséjével egyidő- ben, még az éjszaka hullott le az égből, énekelni kezdett volna... Megfordult. Jánoska és Tériké most indultak Iskolába. (Fogták egymás kezét és taposták a havat. Lyukas cipeli ő'csk ók ben és vékony, egészen vékony, ki tudja, kitől örökölt és hányszor átfordított kabátkákban ... — Fátok! — Pátokl... — intett a kapuból Dósa. És futásnak eredt, mert attól félt, meggyullad a zsebében a pénztárcája.... * Az Iskolákért mögött, egy nagyon szűk és csendes uccácská'ban, ahol még csak néhány gyereknek és varjúnak a nyoma látszott a hóban, megállt és számvetést végzett magában. Mennyit is nyert?... Ezer pengőt... Hogy annál biztosabb legyen a dolgában, előbb körülnézett, hogy nem látja-e valaki, aztán elővette a tárcáját s a bankókat újból megszámolta. — Egv.., kettő .,, három __ öt.,. tiz ... St immelt. Nagyot, lélegzett, s a pénzt kétfelé választotta. öt százast a, tárca külső rekeszében hagyott, ez a gyerekeké, meg az asszonyé, jóllehet eredetileg mind az ötöt- az asszonynak -szánta, de ennyi rengeteg pénzből sok mindent lehet, vásárolni okos beosztással: a másik öt darab -százast pedig beledugta jó mélyen a tárca legbelső és legtitkosabb rekeszébe, hogy ne maradjon egészén fillér nélkül, ha valaki megbolondul a kaszinóban. Aztán elkezdett számolni. A gyerekeknek cgy-egy pár magas télici-pő á tiz pengő, az h-usz pengő. De gálacipőt is kell venni szegénykéknek, ez megint, húsz pengő, összesen negyven pengő. Minden harisnyájuk lyukas, ez megint legalább húsz pengő, nincs rendes fehérneműjük, szánalom rájuk. nézni, amikor levetkőznek, ez ötven pengő, iskolába ruha harminc pengő, ünneplő ötven pengő, téli felöltő nyolcvan pengő ... mennyi összesen? Borzasztó: kétszázhetven ’ pengő!... Beletörülte a, homlokát a kabátja ujjába Dósa Imre és felnézett az égre. — Borzasztó!... — ismételte. — Kétszázhetven pengő!... * Megtapogatta a zsebét, hogy benne van-e a tárca, aztán sóhajtott s -folytatta. Az asszony már harmadszor talpaltatja a cjinőiét. ebben nem lehet tovább járni, húsz pengő. Múltkor, a Karácsonyi koma névnapján majd elsüllyedt szégyenében, akkora lyuk volt, a felesége harisnyáján, amikor táncolt, ez megint húsz pengő, összesen negyven pengő. Azokban a ruhákban nem lehet tovább járni szegénynek, a piacon minduntalan cselédnek nézik és megcsipkedik. ez legalább száz pengő. Na és a bunda? A bundát már négy éve Ígéri neki, nincs menekvés: a legjobb esetben kétszáz pengő. Macskából... —- Kétszáz pengő— suttogta maga elé Dósa Imre. — Kétszáz pengő!... Most már aztán a ceruzáját meg a noteszét is elővette és felírta az egyes tételeket. Gyerekek összesen 270. asszony összesen 340, aláhúzni, ösz- szeadni... ez nem lehet, mégegyszor összeadni... sajnos, lehet, mi több, igy van: 610, azaz hatszáztiz pengő... — Kétségbeejtő!. k. — mondta e már a hátát is ellepte a veríték. — Hat-száz-tiz-pen-gő!.., És ekkor eszébe jutottak a matracok ... Jézusmárla, a matracok!... Mintha szakálluk nőtt volna, ugv lóg ki belőlük a lószőr. Már a cseléd is megbotrán,kozva csóválja a fejét, amikor ágyaz, okvetlenül vendbe kell hozatni, a kárpitos azt mondta, -négy ágy á tizenöt pengő, az hatvan pengő, őrjítő! Aláhúzni, öszeadni, ez már 670 pengő! Itt a külső rekeszben nem lesz elég az ötszáz pengő s k«ü»* • hogy a belső rekeszből ráfizessen százhetven pengőt, igen, ráfizessen százhetven pengőt a * sajátjából, őrjítő, őrjítő!... — Hopp!... — ütött a homlokára a gyár kapujában Dósa Imre. — És a függönyök?! Az ember már szégyenli magát a vendégek előtt-, olvanok az ebédlőben azok a függönyök! Legalább harminc, pe-n-aő! Mennyi az? Hétszáz pengő? Jól adta össze: hétszáz pengő!... Marad neki háromszáz ... Rongyos háromszáz pengő.., Ez nem forgótőke! Ez semmi! Mit kezd ő ezzel a kaszinóban?!... Sírni szeretett, volna Dósa Imre ... S mikor belépett az irodába s az Íróasztalán találta a- fűszeres számláját kétszáz pengőről s a mészáros számláját, száz pengőről, a gutaütés enyhe, szédületével roskadt bele a karosszékbe. . . . • * Délig egyebet sem tett, csak számolt. ., De nem a téglagyár üzleti könyveiben, hanem a noteszában ... Nekikeseredve, elszántan és dühösen számolt ... — Délben aztán hazament, megebédelt, utána aludt egyet s mikor kipihenve, frissen és tiszta fejjel -felébredt, -behívta a-z asszonyt. A— Haragszol még?... — kérdezte. Az asszony nem válaszolt. — Kézd, — folytatta Dósa elérzékenyült hangon, mert maga is mélyen meg volt hatva, hogy neki milyen jó szive van. — Nézd... És átnyújtott a feleségének — száz pengőt-... — A tied... — mondta s megcsókolta. — Meg a gyerekeké .., Az asszony kezébe vette a bankót és nézte. Sokai"- nézte. Aztán 'halkan igy szólt: — És a többi kileneszáz? ... • Dósa megingott, s fehér lett, mint a kréta, — Mi-mi-milyen kileneszáz?... — Amit éjszaka láttam a bugyellárisodban ... — mosolygott, az asszony gyilkos gúnnyal. Dósa el ordította magát: — Miért kérdezted akkor, hogy vesztet- tem-é?!... Az asszony felemelte a hangját-: — Mert akartam tudni, hogy hazuds-z-é?!... Aztán szétcsapta a karjait és zokogva Dósa nyakába borult: — Imre... én bírom a szegénységet, de nem bírom a becs te lene éget!... ígérd meg nekem, hogy többet nem veszel kártyát a kezedbe!... Éjszaka megint esett a hó s mikor Dósa Imre induít reggel a téglagyárba, utánakiáltott a konyhaajtóból két vékony hangocska. — Kezicsókolom, apuka! Mintha csak itt köröskörül ez a nagy. vakitó fehérség énekelni kezdett volna... Megfordult... Jánoska és Tériké most, Indultak iskolába. Fogták egymás kezét és taposták a havat. Vadonatúj cipellőcskékben és kifogástalan, gyönyörű bundáeskákban.,Dósa Imre viaskodása a szerencsével Irta: Szilárd János
