Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-02 / 148. (4294.) szám
JH I XVI. évf. 148. (4294) szám • Péntek • 1937 július 2 Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450. ^ SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍTlSzkÓi TTiaPUarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ö fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja Egyes ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská ull ce 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III, emelet. • • TELEFON! 3 0 3 - 1 1. • • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRRHA. A frank-krízis (*) A francia pénzügyi válság a meghökkentő számok ellenére is, úgy látszik, sokkal inkább lélektani, mint gazdasági természetű. A gazdag ember idegessége árad belőle, ami iránt megint a „szegény rokonnak" nincs érzéke. Valljuk be, hogy az európai szolidaritás utján eljutottunk odáig, hogy csendes mélabuval szemléljük egymás baját és megtanultunk nem összeborzadni az orosz igazságszolgáltatás, a francia pénzügyek, a spanyol polgárháború vitustánca fölött. Egykedvűen vesszük tudomásul, hogy sehol sem fenékig tejfel. S hogy a sokat emlegetett „európai szolidaritásból" végül is sikerült kicsiholni ezt a hűvös közönyt — elsősorban a franciáknak köszönhetjük. Ismerjük 'be: szép jelszavakkal jól tartottak bennünket mindig, de ne ís beszéljünk a szegény rokonság mostoháiról, hol vannak azok a kegyelt rokonok, akik jó szónál egyebet kaptak Páriától? Most, hogy nagyrészt az ő jóvoHtukból úgy pssze van gabalyitva a középeurópai gazdaság és politika egész érdekhálózata, hogy ember legyen, aki1 eligazodik benne, minduntalan ránküzennek, hogy Középeurópa pépeinek pedig egymás között kell kiegyezni, rendezni a rendeznivalókat és elhárítani az útból a békés együttmunkálko- dás akadályait. Aminek jó magyar fordítása az, hogy ne számítsatok ránk, elég bajunk van magunknak is, boldoguljatok, ahogy tudtok. S ha már eljutottunk idáig, legalább legyünk közönyösek és ne fájjon a fejünk a gazdag rokon milliói miatt, amiből ha el is vész néhány, még marad éppen elég. A nyugateurópai nagykapitalista, sőt őskapitalista hatalmak egész gazdaságpolitikája arra irányult, hogy mennél élesebb határvonalat húzzanak a szegény európai rokonok felé, a háromhatalmi értékegvez- mény is egyike volt az ilyen határvonalaknak s ha hozzá is járult az általános gazdasági fellendüléshez, tagadhatatlan, hogy nem hozta meg a kívánt eredményt. Még pedig azért nem, mert a francia tőke megint csak spekulációra használta föl az előlegezett bizalmat és nem kereskedelempolitikai célokra. A francia tőke mindig és mindenütt sokkal inkább volt spekulációs természetű, mint például az angol. Ez a magyarázata annak is, hogy a francia gyarmatpolitika semmilyen vonatkozásban nem hasonlít az angolhoz. Egyetlen egy országban nem játszik olyan nagy szerepet a börze, mint Franciaországban, a francia nagy vagyonok keletkezése is spekulációkra vezethető vissza és éppen ezért sehol a világon nincs annyi pénzügyi botrány, mint Franciaországban. Most is attól tartanak az angolok és az amerikaiak, hogy ha az értékegyezményben megállapított frank színvonalat süllyeszteni fogják, megindul egy olyan fokú börzespekuláció, ami feje- íetejére boríthatja az egész nehezen összedrótozott értékstabilitást és a viíágkonjunk- íurát is meglékelhei. A nyilatkozatok ugyan barátságosak, de tartózkodók. Az angolok nem nagyon bíznak partnereikben, nem is beszélve a kisebb hatalmakról, Hollandiáról, Svájcról, Belgiumról. Lehet, hogy Amerikából1 valóban bizalmat hozott Georges Bonnet, de viszont kérdés, hogy ez nem nyugtalanítja-e inkább az angolokat. Élt- végre láttunk már olyan csodát, hogy két Üzletfél egymás kezére játszott a harmadik ellen. A híres nagy frankkontremint is együtt csinálták a franciák az amerikaiakkal. Morgan bukott ember ma Amerikában és Finaly Franciaországban* de azért ki A felhatalmazás után A köztársasági elnök aláírásával megjelent a frank-devalvációs rendelet 125 fontos alapon értékelik le a frankot - Juiius 10-én még megbukhat a Chautemps-kormény - - Balok a népfront körül A francia demokrácia a szükségrendeletek utján PARIS. — A köztársaság elnökének aláírásával ma megjelent az első nagyobb jelentőségű pénzpolitikai dekrétum. A köztársasági elnök rendelete szerint a frank uj aranytartalmát a minisztertanács rendeleti utón fogja megállapítani, ugyancsak kormányrendelet gondoskodik azokról a feltételekről, amelyek mellett a Banque de Francé frankbankjegyeket aranyra vált be. Ezeknek a rendeleteknek az életbelépéséig külön értékstabilizáló alap föladata lesz a frank és a többi devizák közötti viszony szabályozása, A leértékelt frank A Chautemps-kormány által gyors egymásutánban kibocsátásra kerülő pénzügyi szükségrendeletek közül a legfontosabb a frank leértékelésére vonatkozó rend'let, amely előreláthatólag fontviszonylatban 125-ös alapon kívánja ujjáértékelni a fran-| kot. Erről a Reuter-iroda jelentése szerint az angol és az amerikai kormány már értesítést is kapott Párisból. Egyes körökben ugyan az a vélemény, bogy a francia kormány eredetileg 150 fontos nívóra akarta letértékelni a frankot és később uj értékegyeztetési megállapodással igyekezett volna a font, dollár és frank közötti egyensúlyt helyreállítani. Az angol kormány, Sir John Simon pénzügyminiszter bejelentése szerint, garanciákat kapott a francia kormánytól arra nézve, hogy Franciaország a frankleértékelésből nem fog devizaelőnyöket biztosítani magának. Mindenesetre ez a legfontosabb előföltétele Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok zavartalan együttműködésének. A frank újabb leértékelése most már a második, amit a kormány egy éven belül kénytelen végrehajtani. A következő szükségrendeletekben a kormány előreláthatólag tizenötmilliárd frankos előleg felvételéről, továbbá a vasúti és tudja, hogy ezek a bukott emberek nem ál- litjá'k-e holnap kínos fait accompli elé a hivatalos világot? Timeo danaos —- s ez valahányszor frankról! van szó, vonatkozik a franciákra is. Persze, nagy baj van Franciaországban, de azért a körülötte felkavargó por ne tévesszen meg senkit. Franciaországban a kivételes pénzügyi hatalomból nem olyan könnyű diktatúrát csinálni. S aztán azok a bajok, amelyek most elemi erővel jelentkeznek a harmadik köztársaságban, nem uj keletűek, .1934-ben megbukott Laval deflációs, postatarifák felemeléséről, adóemelésről, a börze megnyitásáról és a pénzforgalom sza- baddátételéről fog gondoskodni. Chautemps gondjai A kamara meghatalmazása után a kormánynak sikerült a szenátusban is felhatalmazást kapni 167 szóval 82 ellenében pénzügyi rendeletek végrehajtásához, Ezáltal a szenátusban ismét helyreállott az erők régi megoszlása, amennyiben a radikálisok egészen az úgynevezett demokratikus baloldalig összefogtak a kormány mögött, míg a másik oldalon az úgynevezett köztársasági unió tagjai, akik nagyrészt jobboldali pártokat képviselnek, helyezkednek el. A felhatalmazási törvény megszavazása után a parlamenti helyzet mindenesetre enyhült, de azért a kormány kilátásai nem a legjobbak. Chautemps mindenesetre azon igyekszik, hogy minél előbb nyári szabadságra küldje a parlamentet, nehogy újabb parlamenti kofilktusok zavarják nagyjelentőségű pénzügyi intézkedéseit. Chautemps reméli, hogy a jövő hét vége előtt sikerül az összes formalitásokat, amelykhez mér a parlament közreműködése szükséges, elintézni és azután szabadságra küldheti a honatyákat, Inog a népfront Chautemps működésétől beavatott körökben féltik a népfrontot. A miniszterelnök ugyanis a kommunisták és a szodaEsták között takarékossági intézkedései és adóemelési tervei miatt meglehetősen népszerűtlen. Attól is tartanak, hogy a Blum-kormány által megkezdett szociáEs re- formmunka Chautemps alatt teljesen szünetelni fog. Erre egyébként következtetni lehet a szenátusban elhangzott beszédekből és a jobboldaE sajtó cikkeiből. Tagathatadan, hogy annak a körnek, amely megbuktatta a Blum-kormányt és amely nagy győzelmet könyvelhet el magának, az a célja, hogy az egész reformpoEtikát, amelyet a népfront kezdeményezett, Ekivdálja. Ilyen körülmények között nagy kérdés, hogy sikerül-e együtt tartani azt a parlamenti többséget, amelyre a népfront felépül. Mindenesetre döntő jelentőségű lesz ebből a szempontból a szodaEsta párt juiius 10-i marseillei kongresszusa. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy ebből az alkalomból felülkerekedik az az irány, amely a szodaEsta miniszterek visszalépését követeE a Chautemps- kormányból. Ha a marseillei pártkongresszus a szodaEsta miniszterek visszahivá&a mellett dör.t, akkor elkerülhetedenné válik a Chautemps-kormány bukása és vele gyütt a népfomt széthullása. A szodaEsta párt haragja mindenesetre a szenátus ellen irányul és továbbra is követelni fogják a szenátus aikotmányszerü befolyásának gyöngitését. A szodaEsta párt egyébként hosz- szabb idő óta azt követeE, hogy változtassák meg a szenátus mostani összeálEtását. Erre nézve Chauasy szodaEsta képviselő egyébként a szenátus reformjáról törvényjavaslatot dolgozott ki, amely a szenátorok mandátumának tartamát kilenc évről hat évre szálHíaná le és nem mint eddig, a községek és kerületek képviselőtestületei választanák a szenátorokat, hanem őket is az általános titkos választójog alapján küldenek a szenátusba. Érdekes egyébként, hogy ugyanezt a törvényjavaslatot dolgozta ki Trouillott radikáEs képviselő negyven évvel ezelőtt és a szenátus még mindig nem olvasta el. Mit mond a tőzsde? LONDON. — A devizapiacokon tegnap óta megint kaotikus viszonyok uralkodnak. A bizonytalanságot fokozta, hogy a vezető pénzpiacokon hivatalosan nem jegyezték a frankot Zürichben és Amszterdamban, ahol jegyezték, ott élénk ingadozás volt tapasztalható, de még erősebben nyilatkozott meg a bizonytalanság a frankkal szemben magánforgalomban. Általános a bizonytalanság ugyanis Páris céljait illetően és azt sem lehet egyelőre még megítélni, hogy a franda események milyen kihatással lesznek más államok valutáira. A frankkrizis egyébként hatással volt a svájd frankra és a hollandi forintra is. Hollandiában és Svájcban a frankot magánforgalomban 6—9 százalékos diszázsióval jegyezték. A mélypontot a frank a déli órákban érte el, este, amikor már bizonyossá vált, hogy a kormány megkapja a felhatalmazást, némileg megszilárdult. manővere és most megbukott a népfront- kormány félinflációs kísérlete, lehet, hogy a második is meg fog bukni. Az egyik nagy deficittétel, amit Georges Bonnet a kamara elé tárt, a külkereskedelmi mérleg passzívájából állt elő és nem kevesebb, mint nyolcmilliárd. Éveken át nem sikerült kiegyenlíteni a francia árnivó és a világpiaci árnivó közötti különbséget. Ezen bukott meg Laval deflációs kísérlete is. 1935-ben, mint ismeretes, az egész világon általános áremelkedés kezdődött, tehát Franciaországban is, éppen akkor, amikor a, ii inniihmiiiiin 'iiiiiimii i ii iiii1 ii1!1 in ni1 mi r ii "i'i rin n francia mezőgazdasági lakosság vásárlóereje katasztrofálisan megcsappant, ezen csak úgy lehetett volna segíteni, hogyha mesterségesen fölhajtják a mezőgazdasági cikkek árát, viszont ez ellentmondott volna a deflációs politika elveinek. 1936 tavaszán kilépett a porondra nagy gazdasági reformprogramjával a népfront, hatalmas választási győzelmet ért el s mert a választási agitáció közben a népfront valóban többet is ígért, mint amennyi józan számítás szerint többéves programmal beváltható lett volna, tehát jöttek a sztrájkok, a gyármegszállások, *
