Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-06 / 127. (4273.) szám
1937 junius 6, vasárnap. 'Piö^-Mag^arhtrlsp 11 Kémnő volt a párisi földalatti vasaiban történt gyilkosság áldozata? Még mindig nem sikerűit fényi deríteni a titokzatos bűnügyre ■ Roufignac ur müintézete ■ Már egy évvel ezelőtt darabot Írtak a későbbi gyilkosságból PARIS. — (MTP) A francia főváros lakosságát még mindig izgalomban tartja az a titokzatos gyilkosság, amely pünkösd vasárnapján történt a párisi földalatti vasúiban s amelynek Jolanda Laetitia Tureax fiatal, föltűnően szép párisi leány az áldozata. A nyomozó hatóságok rögtön a helyszínen megállapították, hogy szinte tökéletes pontossággal végrehajtott gyilkosságról van szó, amely kilencven másodperc alatt játszódott le Páris legforgalmasabb földalatti vasútvonalán. A gyilkos és áldozata pontosan másfél percig voltak egyedül a földalatti vasút elsőosztályu fülkéjében és ez az idő elég volt a gyilkosnak ahoz, hogy végrehajtsa tettét és nyomtalanul eltűnjön anélkül, hogy a legkisebb áruló nyomot hagyta volna maga után^ Guillaume közbeszól Azóta a párisi lapok nap-nap mellett hasábos tudósitásokat közölnek a nyomozásról és a legfantasztikusabb kombinációk merülnek föl a titokzatos bünügy eddig még föl nem derített hátteréről. A párisi közönség egyébként csak az úgynevezett nagy bűnügyi szenzációk iránt fogékony. Ezt az ügyet azonban az első pillanattól kezdve a nagy ügyek sorába emelte az az érdeklődés, ami megnyilvánul iránta. Az újságokat szinte kikapkodják a rikkancsok kezéből és a legkisebb részlet iránt is mohón érdeklődik a nagyközönség. Az első napokban az volt a föltevés, hogy a gyilkosságot egy szadista vagy elmebeteg hajtotta végre, akinek különben semmiféle kapcsolata nem volt a leánnyal és csak a végzet hozta őket ösz- sze a Metró egyik elsőosztályu fülkéjében. Ez a föltevés azonban már csak azért is hamisnak bizonyult, mert a gyilkosságot olyan matematikai pontossággal, olyan pillanatok alatt működő elhatározó erővel és energiával hajtották végre, ami fölött egy elmebeteg soha nem rendelkezik. Közben az egyik francia lapban megszólalt Páris híres kriminalistája, a párisi rendőrség bűnügyi osztályának vezetője, Guillaume rendőrbiztos, akit már másodszor hívtak vissza nyugalombavonulása óta egy-egy nehéz ügy kibogozása érdekében. Guillaume föltünéstkeltő cikkében azt fejtegette, hogy a gyilkosság elkövetésének körülményei ellentmondanak annak a föltevésnek, amely szerint a tettes szadista vagy elmebeteg volt. Egészen bizonyos, hogy a gyilkos órák hosszat követte már áldozatát és kereste az alkalmas pillanatot, amikor tettét végrehajthatja. Egészen bizonyos, olyan ember követte el a tettet, aki Laeti- tiát jól ismerte, tehát a nő ismerősei között kell keresni a gyilkost. A „Ce Soir" riporterének leleplezése A rendőrök, amatőrdetektivek és mindenekelőtt a riporterek rávetették magukat erre a nyomra és átkutatták a meggyilkolt életének legkisebb részletét is. Csakhamar kiderült ilyen módon, hogy Laetita meglehetősen különös, sőt mondhatni, gyanús emberek társaságában forgott. Laetitia Tureaux olyan összeköttetéseket tartott fönn, amelyekről családjának sem volt halvány fogalma. Soha nem közölte hozzátartozóival, hogy hová megy, de gyakran előfordult, hogy éjszakákon át is elmaradt. A legérdekesebb az volt a nyomozás adatai közül, hogy a legtermészetesebb föltevés, amely szerint Laetitiának barátja volt, nem volt bebizonyítható. A nyomozásban először akkor állt be szenzációs fordulat, amikor a „Ce Soir" riporterének egy véletlen révén sikerült megállapítania, hogy Laetitia Tureaux egy magándetektivirodával állott kapcsolatban. Az intézet vezetője, egy bizonyos Roufignac, aki valamikor aktív tagja volt a párisi rendőrségnek, nem is tagadta, hogy többizben igénybe vette Laetitia Tureaux szolgálatait és a legjobb bizonyítványt állította ki a fiatal nőről. A fiatal leány rendszerint olyan föladatokat kapott, hogy hüt len férjeket kellett megfigyelnie. A megbr zásokat Laetitia minden esetben hűségesen és szokatlan ügyességgel teljesítette. Nyomozóiroda vagy hémszervezet? A ,,Ce Soir“ munkatársa nem elégedett meg ezzel a fölvilágositással és támadni kezdte Roufignac személyét, súlyos vádakat hozott föl a nyomozóiroda ellen és azt hangoztatta, hogy nem ártatlan szerelmi ügyekben kíváncsiskodó nyomozóirodáról van szó, hanem kémszervezeti központról és hogy Laetitia Tureaux tulajdonképen nagyon fontos megbízásokat végzett ennek a kémszolgálatnak a részére. Mindenesetre érdekes volt, hogy a ,,Ce Soir“ már harmadik napja közölte a legsúlyosabb vádakat Roufignác-kal és irodájával kapcsolatban és a párisi rendőrség még a fülebotját sem mozgatta. Végül amikor már több lap is átvette a ,,Ce Soir“ híreit és megjelent egy cikk, amely súlyos botrány kirobbanásával fenyegette meg a rendőrséget és nyíltan hangoztatta, hogy titkos földalatti összeköttetés van az állami és magánnyomozók között, lépett akcióba a rendőrség és kihallgatták Rou- fignacot. A támadások erre elhallgattak. Hogy mi volt a kihallgatás eredménye, nem lehet tudni, de azóta Roufignac intézete rendőri fölügyelet alatt áll. Bosszú vagy szerelmi gyilkosság? A legvalószínűbbnek látszik, hogy Laetitia Tureaux-t bosszúból gyilkolták meg, az sem lehetetlen azonban, hogy elővigyázatosságból követték el a gyilkosságot, mert a gyilkos mindenáron meg akarta akadályozni, hogy a nő pünkösd vasárnapján este találkozzon valakivel. A meggyilkolt több ismerősének beszélt erről a találkozóról, amelynek egy bálon kellett volna megtörténni. Laetitia tényleg el is ment a bálba és onnan visszatérőben történt a gyilkosság. De nem hazafelé igyekezett, hanem egészen más irányban és arról senki sem tud, hogy hová készült még menni. A gyilkosságot mindenesetre olyan embernek kellett végrehajtani, akinek hihetetMécs László: Fehéren és kéken Versek, Budapest* * Athenaeum Sokat gondolkoztam mái azon, mi a Mécs Láiszló — nem „sikerének44, aminek ellenlábasai tartják, — de hatásának titka. Jár egy közülünk való ember „fehéren és kéken44, szerte a nagyvilágban, mókázik pajtással, gyerekkel, gyerek maga is, amíg köztünk van s [ha kiáll a pódiumra a maga verseit szavalni, egyszerre föl'énk kerekedik, átszellemül, ember- fölötti magasságba lendül e varázslatba ejt mindenkit. Mindenkit, hivat és Bizőrüsszivü kritikust egyaránt. Ezt az átszellemülhet akkor lehet a legjobban érzékelni, amikor magán a pódiumon, szinte pillanatok alatt megy végbe. Elmondja egy-egy költeményének keletkezését. Megkacagtatja a közönséget e sokszor furosa „genezis44 humoros elbeszélésével s a másik percben megrikatja ugyanazt a közönséget, ugyanavval az esettel, mert az életdarabból tolla és élőszava által művészi élmény, életdokumentum lett. Az élet kis eseményét, egyéni impresszióját általános értelművé, emberivé varázsolta.'Lehet-e ezt a csodát egyszerűen a „személyes varázs44 számlájára Írni? Lehet-e egyáltalában emberileg, kritikus szemmel, esztétikai okoskodással, méricskéléS'Sel, szabálykereséssel ezt • a lelki folyamatot megérteni? Nem. Csak magasaibbrendü teremtő készség föltevésével lehet erre magyarázatot találni. Mécs Lászlónak minden szabad. Szabad az iskoláspolitika ellen vétenie ritmusban, mondani valóban. Szabad minden előadóművészi szabályra fütyülnie. Szabad kimondania olyasmit, amitől másnak borsódzik a háta, ha rágondol Általa törvénnyé lesz a hiba és széppé lesz a csúf, neki mindent meg kell bocsátani, keserű igazságot és maró gúnyt, mert három lelkethóditó sajátosságáról győzi meg az embert — anélkül, hogy ezt akarná —, a hivatás- tudatról, az ártatlanságról és a mindent megbocsátó szeretetről. Hivatástudata arról szól, hogy vigasztalásul küldetett az élet legnehezebb napjaiban. Ártatlansága tudatában merészeli kimondani a legsúlyosabb igazságot, gőgösen odaállni, „mártírhalálra is készen44 az életet megrontó gőg, kapzsiság elé. Ebben a merészségben ereje a hit az ember isteni rendeltetésében s az alázat az isteni hatalommal szemben s az emberi gonoszság sújtottjai, a betegek, szegények felé. A szeretet krisztusi mélysége nagy egységbe foglalja ezeket a lelkiségéből kielemezhető jellemvonásokat s úgy érzem, ez a mindent megbocsátó, mindent megszépítő szeretet az, ami a lelkeket megnyeri Méos László költészetének. Muszáj neki elhinni, hogy úgy iir, ahogy érez, úgy él, ahogy ir, mert nem azt érezzük, hogy ö beszél nekünk, de azt, hogy a mi gondolatainkat varázsolta elő lelkünk tudatalatt szorongó mélységeiből, tehát minden szavát nemcsak az ő igehirdetésének, de a mi magunk igazságának is érezzük. „Az elfogult jóbarát belemágyarázása mindez44 — mondhatják azok, akik elvi vagy világnézeti alapon, vagy a „szent és sérthetetlen44 esztétikai szabályok nevében ellenlábasai a költőnek. Ha volna helyem rá, kimutatnám Mécs László hét sarkalatos költői, egyúttal magasabbrendü emberi erényét minden költeményében, egyiét egyben, mását másban, de legújabb kötetének cimadó versében, a „Fehéren és kéken44 címűben mindegyikét megtalálhatjuk. Vegyük csak sorra: Hivatás-tudata: „ ... Bárány-fehér virágú ezerjóíüvet vetek, hogy meggyógyuljon beteg szivetek ...“ Ártatlansága: „ ... Eltűnt aiz izzó csók-piros, a halál-barna és a bün-tilos ...“ Merészsége: „ ... Ki is uralkodik most dicsőségesen? Nézd már, nem jut eszembe neve sem ...“ Hite: « „ ... megváltottam már útlevelemet. Az útlevelem mennyországba szól.44 Alázata: „... Mutassátok meg ellenségemet, véres kezét nem csókolom-e meg?‘4 A szeretetet nem kell szavakban keresnünk, ez, mint a krisztusi hit alapvető elve kisugárzik Mécs László minden szava közül is, az egész költészetéből egyetemlegesen. A hetedik erénye, ami eddig talán csak az életében volt ismeretes, azoknak, akik Mécset, mint embert is ismerték, költői fejlődése folyamán költészetéiben is hovatovább megnyilatkozik „ ... az egyre sűrűbb s átkosabb ködön át... kristályosra egyszerűsödöm ...“ , Valóban, ahogy elmélyül s meggyőződéssé válik benne az, ami utnakindulása idején a maga s hivatásának keresése volt, úgy mentesül költészete a stiláris pompától, a patetikus előadásmódtól, az igaz érzést sokszor eltakaró dikciótól. Mécs László költészete igen sokat nyert értékben avval, hogy versei felépítésében, nyelvezetében és verstechnikájában te leegyszerűsödik s evvel fokozatosan eléri az igazi nagy kiöltök klasszikus vonását, a legnagyobb gondolatoknak kevés és egyszerű szavakkal való kifejezését. Néha még játszik a formával, mint gyerek a játékszerrel, de ebben is mintha a régi álpátoszt figurázná ki. lAlkájoezi versben ir ódát — egy medvéhez és hexameterben, pláne rimes hexameterben énekli meg a „szaTvasbőgés44-!. Passziózik evvel, mint egy virtuóz-muzsikus a iszemet-fület kápráztató technikai nehézségekkel, de olt, ahol igazán mély gondolatot fog meg és akarja^ hogy len lélekjelenlétén kívül még gyakorlata és biztonsága is van a tőrkezelésben. A gyilkosság kivitele mindenesetre „mesteri", bár maga az ötlet nem eredeti. Pontosan egy évvel ezelőtt két fiatal drámairó: André Négis és Reré Sarvil „Gyilkosság a metróban" címen bűnügyi drámát irt, amelyet benyújtottak több színház igazgatóságának, de mindenünnen azzal kapták vissza, hogy a párisi közönség aligha fogja elhinni, hogy ilyen körülmények között a párisi földalatti vasúiban gyilkosságot lehet elkövetni. A kéziratot most egy filmtársaság azonnal megvásárolta és már rövidesen adni is fogják a párisi mozikban. olvaséja-hallgatója utolérje a mélységekbe vezető nehéz utón, egyszerű a dallam, mintha „una corda44 játszanék. Tudom, hogy ezeket ia megállapításokat illenék idézetekkel illusztrálnom. Nem teszem, mert fölösleges. Aki ismeri Mécs költészetét s nyomon követi fejlődését, úgyis érzi ezt a tisztulási folyamatot, akinek pedig ez a költészet sem felemelő, felszabadító élmény, annak hiába tartok a szeme elé illusztráló példákat, mint ahogy kár a vaknak színekről beszélni. Méos László költészete most megjelent kötetével is fölfelé emelkedő irányt mutat. Megmaradt benne minden érték, amit előző verseskönyvei alapján megállapítottak róla, a jó, a szép, az igaz, a szociális érzék, a kollektív jelleg, a vallásos hit, a hivatás meggyőződésének ereje, — haladást mutat az, amiről az imént szóltam, költészetének leegyszerűsödése. Mécs László korántsem „irta ki44 még magát, ez nála különben be sem következhetik, mert aki oly nyitott szemmel jár az életben, mint ő s aki a legkisebb, másnak csekélyjelentőségü, sokszor egészen kicsinyesnek látszó életmozzanat- ban is meglátja a végtelent, a Gondviselést, a Teremtő akaratát, annak költészete ki nem merülhet, annak költői vénája el nem apadhat soha. — yf — (*) „Az ember tragédiája" franciául. Párisból jelentik: Karinthy Frigyes öccse, Karinthy József Chavannes francia rendező és iró társaságában franciára fordította ,,Az ember tragédiájáét. Madách remekműve a jövő szezonban kerül bemutatásra az egyik párisi színházban. Karinthy József különben rokonságban áll Flandinnal, mert a volt miniszterelnök unokahugát vette feleségül. (*) A „Csavargólány" Pozsonyban. Pozsonyból jelentik: Csütörtökön este mutatta be a magyar színtársulat Erdélyi Mihály pesti operettjét, a Csavargólányt. Az előadás a siker jegyében folyt le. Mihályi Lici kedvesen és sikkesen játszott, Takács Oszkár kitűnő figurát alakított mint fényképész. Sokoldalú színész, aki minden szerepét átgondoltan ábrázolja. Somogyi Nusi, a vegyeskereskedőné szerepében, kihozta a „pesti stílust". Pozsonyi vendégszereplésén kitett magáért ötletesség és elevenség dolgában. Elsőrangúan mozog és táncol. A közönség egész este ünnepelte. A többiek, Márfi Vera, a társulat primadonnája, Farkas József tánckomikus, Rákos Tibor, az uj bonviván, Kondor Ily szubrett, Ross József és Váradi Elza tehetségük legjavát nyújtották. Földes Dezső igazgató rendezte a darabot, a kart Hemerka Gyula Iván karmester vezényelte lendülettel. A színház csaknem zsúfolásig megtelt. Az előadást pénteken és szombaton sikerrel ismételték meg. (*) Bruckner-szobor Regensburgban. Berlinből Jelentik: Bruckner Antalnak, a nagy osztrák zeneszerzőnek mellszobrát ünnepélyesen leplezik le a regensburgi Walhallában. A nemzetközi Bruckner-Társaság ebből az alkalomból holnap és holnapután nagyszabású Bruckner-ünnepet rendez, amelynek során több hangverseny keretében szólaltatják meg a világhírű zenekökő müveit.
