Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-06 / 127. (4273.) szám

^M<^A\\G^ARH1KLAP baloldal megerősödik, s a vallás, a nemzeti érzés egyedül marad, hátbatámadnak és le­szúrnak. Ez olyan politikai aljasság volna, amit senkiről sem tételezhetünk föl. Elvégre a nemzet- és vallásellenes szovjet fejlődésé­ben is kompromisszumkeresést látunk a nemzeti és a vallási érzés felé s a Kreml gyakran még akkor is kitart mérsékelt poli­tikája mellett, ha emiatt meggyűlik a baja a doktrinér forradalmárokkal, a trockistákkal s kénytelen a renitenskedőket, a párt régi elméletének kidolgozóit százszámra kivégez­tetni, vagy halomralövetni a forradalmáro­kat a barcelonai uccákon. S amikor a szov­jet e fejlődéséről szólunk, visszatérhetünk cikkünk kiindulópontjához: a spanyol kér­dés az európai szolidaritás próbaköve lesz, s örömmel látjuk, hogy Anglia mérséklő be­folyása máris eredményesen dolgozik, amennyiben sikerül is a hatalmak között a valóság ügyében tompítani az ideológiai harcokat, tompítani a szélsőséges világnéze­ti fölfogást. Oroszország volt az első, amely politikai­lag visszahúzódott Spanyolországtól, s ha magatartásán a szovjet belpolitikájában tör­tént kellemetlen reakció miatt átmenetileg kénytelen volt is 1936 végén és 1937 elején változtatni, mert a trockizmus odahaza ki­használta Stalin ,,forradalom-árulását", a renitenskedők kegyetlen letörése után Lit- vinov ismét visszatérhetett az Angliának tetsző és a szovjet érvényét biztosító mérsé­kelt politikához. Annál inkább, mert látta, hogy Valencia ereje növekedőben van. A Franco-hadsereg gyöngeségének több jele után Németország, majd később Olaszor­szág is belátta, hogy jobb a spanyolokat magukra hagyni s csak kettőre törekedni: egyrészt arra, hogy Spanyolországban ne jusson uralomra szélsőbaloldali kormány, hanem a demokratikus mérsékelt megmarad­jon, másrészt arra, hogy a spanyol polgár­háború kimenetele, bármilyen lesz is, sem­miesetre se jelentsen erőeltolódást Európá­ban. Abban a pillanatban tehát, amint Oroszország, Németország és Olaszország elfogadta ezt az angol elvet — s ma látni már, hogy elfogadta —•, a spanyol sebből kihúzták a fullánkot s az európai szolidariz- mus lehetővé vált. A spanyol ügy, úgy lát­szik, mégis bebizonyította, hogy Európában mindenki fél a háborútól, kerüli a hazárdot, s amikor a baj már közel van, inkább kibé­kül, semhogy megkockáztatná a fegyveres konflagrációt. Most vagyunk e kibékülés stádiumában: a hatalmak sorra visszavonul­nak Spanyolországtól, hogy eleve kidolgoz­hassák azt a plattformot, amely biztosítja, hogy semmiféle erőváltozás nem történik Európában, bárki győz Madridnál. Elszige­telik a spanyol kérdést s megegyeznek ab­ban, hogy ideológiák miatt nem áldozzák föl a békét, maradjon Berlin és Róma fa­siszta, Moszkva bolsevista, London és Páris demokrata, igy is meg lehet egyezni. Úgy látszik, megszületik az a béke, amit az ,.el­vek fönntartása" mellett kötött kényszerű kiegyezésnek szokás nevezni. S bizonyos, ha a spanyol próbát, ezt a hallatlanul nehéz időt kiállja Európa, s a békeszolidaritás — Anglia jóvoltából —■ mégis erősebbnek bi­zonyul, mint az ideológiai széthúzás, akkor a helyzet csak javulhat, a nyugati paktum megszülethet, a középeurópai ügy rendeződ­het s a gazdasági krízis fokozatos elmúlásá­val a prosperitás és a béke újabb kedves intermezzója virradhat reánk. Akkor már csak a spanyol belpolitikát kell gyorsan lik­vidálni, Európának ezt a szégyenét. A meg­egyező hatalmaknak ezen a téren, mint em­lítettük, csak egy kívánsága lesz: az, hogy Madridban ne uralkodjék szélsőség. A va­lenciai kormány pedig, ha mai mérsékelt, vallás- és nemzettisztelő magatartásával nem csal, szemmelláthatólag hajlandó elfo­gadni az Angliától diktált, Rómától, Berlin­től és Moszkvától tűrt kompromisszumot. Jaross beszéde TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON fenntartására, akkor demokratikus és igaz­ságos cselekedetet hajtana végre a kormány, A polgári iskolák és közép­iskolák — A szlovák és a magyar polgári iskolák viszonyában meg kell állapítanom, hogy az el- nemzetlenités terve abban is kifejeződik, hogy például Galántán, Szencen, Szepsiben, Párká­nyon, Pelsőcön, Dunaszerdahelyen és Vág- selyén az államalakulat óta felállítottak szlovák tannyelvű polgári iskolákat anélkül, hogy egy­idejűleg ezekben a szlovák polgári iskolákban magyar párhuzamos osztályok felállítását is szorgalmazták volna. Ezek a községek magyar jellegűek, vagy legalább is 30 százalék magyar kisebbséget meghaladóan egyben magyar jelle­gűek is. A középiskolák terén is régóta hangzik az a kívánság, hogy Léván, Rozsnyón és Ungvárott állíttassák fel magyar gimnázium, illetve párhuzamos ma­gyar tagozat illesz tessék be a meglévő gimná­ziumok keretébe, A magyar egyetem — Tegnap Esterházy kollégám foglalkozott a magyar egyetem kérdésével és ezért enged­tessék meg nekem, hogy kijelentéseit kiegészít­sem azzal, hogy a magyarságnak magyar egyetemet követelő hangja teljesen jogosult. 1013 magyar nemze­tiségű egyetemi hallgató tanult az 1934/35. tanévben a csehszlovák egyetemeken és bár teljesen távol áll tőlünk, hogy a mene­kült ukránoknak prágai szabad egyetemét iri­gyeljük, de ha 150—200 ukrán diák részére megvan a lehetőség egyetemet kreálni Prágá­ban. akkor nem jogosulatlan a magyar nemzeti kisebbségnek az a követelése, hogy a több mint ezer magyar egyetemi hallgató részére ma­gyar egyetem felállítását szorgalmazzuk. Helyet a fiatal magyar tanároknak! — Amikor az iskolakérdésekkel kapcsolatban a magyar nemzeti kisebbség jogos igényeit fel­hozom, fel kell hívnom a tisztek Háznak figyel­mét arra is, hogy a magyar középiskolákban gimnáziumokban a tanerők 50 százaléka nem magyar nemzeti­ségű. Én azt hiszem, hogy minden becsületes nem­zetnek a törekvése az kell, hogy legyen, hogy azonos nemzetiségű tanerők oktassák a fiatalsá­got. Fel kell hívnom innen az iskolaügyi mi­niszter ur figyelmét arra, hogy a közejövőben esedékes lesz ezeknek a tanerőknek a véglegesí­tése. Ma a csehszlovák egyetemeken már szá­mos magyar ifjú tanul és készül a tanári pá­lyára. Ha ezek a nem magyar nemzetiségű tanárok véglegesittetnek a magyar gimnáziumokban, akkor az egyetemeken most tanuló és tanul­mányaikat rövidesen befejező magyar tanári nemzedék hosszú évtizedeken keresztül nem fog tudni álláshoz jutni. A miniszterelnök a komáromi magyar szoborünnepségen — E pregnáns kulturkérdéssel kapcsolatban legyen szabad nekem egy másik kérdéssel is foglalkoznom. Végtelenül sajnálom, hogy Hod­za miniszterelnök ur nem lehet jelen itt az ülé­sen, mert szeretek mindenkivel őszintén beszélni és min­denkinek becsületesen a szemébe nézni. A Jókai Egyesület Komáromban, Komárom egyek terén egy szobrot akar felállítani. A Jó­kai Egyesület vezetői becsületes lojalitással fel­keresték a miniszterelnök urat, hogy a szobor alapkőletételi ünnepségen vegyen részt. Tudo­másom szerint a miniszterelnök ur elfogadta a meghívást és résztvesz a Jókai-szobor alapkő- letételét jelentő ünnepségen. — Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolat­ban felhívjam a miniszterelnök ur figyelmét a következőkre: Azok az urak és azok a körök, akik a mi­niszterelnök túrnak ezt az utazását előkészítik, azok egészen más szempontok belekalkulálá- sával csinálták meg programjukat Hodza miniszterelnök ur Hodzovo telepen keresztül „A magyar tanítóság tudatában van a kisebbségi sorsban ráháramló kötelességeinek*' A Galánta-vágsellyei tanítóegyesület közgyűlése A japán miniszterelnök a belső megbékülésért TOKIÓ. — Konoye, az uj japán miniszterelnök pénteken a rádióban nagy beszédet intézett a japán néphez és kijelentette, hogy főtörekvése a belpolitikai viszály enyhítése, a sebek begyógyitása és az általá­nos együttműködés biztosítása. A miniszterelnök sze­rint a japán külpolitika békét akar, ami természetesen nem a mai status quo fenntartás nélküli megőrzését jelenti. A belpolitikában újításokat és javításokat akar eszközölni. A miniszterelnök beszédének egyszerű mondatai megtalálták az utat a köznéphez, mig előd­jének, Mayashinak körmondatait a japán köznép nem mindig értette. A konkrét kormányprogramot azonnal a kabinéit összeillése után közölni fogják. GALÁNTA. —- Csütörtökön tartotta a Galánta- vágsellyei magyar tanitómegye tavaszi közgyűlését a galántai Katolikus Körben 150 magyar tanító rész­vételével. Osvald Lajos elnök tartalmas beszámolóval nyitotta meg a gyűlést. Hangsúlyozta a magyar tanítóság fontos szerepét a kisebbségi magyarság kulturális előhaladásában. Rámutatott arra a nagy áldozatra, amelyet a tanító­ság anyagi téren is hozott az államháztartás mérle­gének egyensúlyban tartásáért. A népművelés érdeké­ben valónak tartja, hogy a tanitóságot mentesítsék az anyagi gondoktól. Megállapítja, hogy a magyar tanítóság — a kisebbségi sorsban rá­háramló kötelességeinek tudatában — erejének min­den megfeszítésével vállalja a súlyos munkaterheket, mert igy parancsolja ezt a népnevelés szent ügye és a feladatok végzésében megalkuvást nem ismerő tanítói lélek! A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Csapiár István olvasta fel titkári jelentését, s javas­latára a gyűlés állandó bizottság megalakítását mon­dotta ki, amely időről-időre ismertetni és birálni fog­ja a megjelent tankönyveket. A pénztári jelentést Bartha Kálmán terjesztette elő. Elhatározta a közgyűlés, hogy a Jókai-szoborra 20Ö koronát adományoz az egyesület pénztárából. Ivány Ferenc a kartársi összetartásról tartott gon­dolatokban gazdag, magasan szárnyaló szabadelő­adást. Vázolta a tanítói élet és hivatás szépségeit párhuzamba állítva a fölmerülő nehézségekkel. A tanító, minden más érdekkel ellentétben, elsősor­ban és minden körülmények között legyen tanító, kartársának testvére, s a nevelésére bízott nép példaképe. A minden izében vérbeli tanítói megnyilatkozást a gyűlés feszült figyelemmel hallgatta, s az előadót lel­kesen ünnepelte. Boross Béla a tanitómegye énekkaráról tett jelentést. Javaslatára kimondotta a gyűlés, hogy az egyesület évek óta működő vegyeskara a Szlovenszkói Magyar Tanítók Országos Énekkara kerületi csoportjává ala­kul át, s ebben a minőségében fogja folytatni tevé­kenységét. A gyűlés megválasztotta az énekkar hat tagú választmányát is. Kovács Alajos országos tanitóegyesületi elnök a pozsonyi Magyar Tanítók Házáról tett jelentést. A Tanítók Háza közép- és főiskolai tanulóknak nyújt otthont, s kies fekvése arra teszi alkalmassá, hogy a nyári hónapokban a tanitócsalá- dok üdülőtelepe legyen. E célból máris több jelent­kezés történt. A galántai járási közművelődési testület működésé­ről Polák Imre, a vágsellyei JKT működéséről Munka Jenő titkárok számoltak be. Kiemelték az évenként rendezni szokott közművelődési napok jelentőségét, s érintették a könyvtárak könyvellátásának az ügyét is. Orosz Zoltán mint községi könyvtáros tiltakozott az ellen, hogy a Közművelődési Szövet­ség újonnan létesült „Könyvbeszerző Irodája" egy pozsonyi cég könyveinek a megvásárlására akarta rábírni. Kérte a közgyűlés elnökségét, hasson oda, hogy a községi könyvtárak és könyvtártanácsok autonóm jogai a kellő védelemben részesüljenek. Ez ügyben több hozzászólás hangzott el, s a gyűlés megkeresi a tanítóegyesület központját, hogy illetékes helyen te­gye szóvá a községi könyvtárak dolgát. A közgyűlés végül megejtette az esedékes tisz- tujitást. Elnökké további három évre egyhangúlag Osvald Lajos vecsei tanítót választották meg. A gyűlés után a „Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltja" tartotta meg évi közgyűlését, amely örömmel áflapitotta meg, hogy a magyar tanítóság ezen kulturális és jóléti intézménye évről-évre foko­zatos fejlődésről tesz tanúságot. A gyűlés végeztével közös ebéd volt. Figyelem! Vissza a természethez! Óvatosabbak hashajtónak a tisztán természetes, ismert összetételű Igmándl keserUvizet használják Kapható kis és nagy üvegben. fog Komáromba érkezni. Először Hodzovon fogja átvenni Hodzovo dísz­polgári oklevelét. Ünnepélyesen hangsúlyozom, hogy Komáromba nem Hodzovón, hanem Nemes- ócsán keresztül vezet az ut. Hodzovo egy telep, amit egy színtiszta magyar járás magyar községei közé ágyaztak be, egyiké azon telepeknek, amelyek mint egy csatárlánc: húzódnak végig a délszlovenszkói magyar-lakta területen. A komáromi Jókai-szoborhoz az ut nem Hod­zovon, hanem Nemesócsán keresztül vezet, azon a Nemesócsán, amelynek ma is számos agyagos és nádfedeles épülete bizonyítja azt, hogy a cseréptetős és téglából épült telepes há­zakkal szemben miért nem lehet ugyanannyi téglából készült és cseréptetős ház a magyar falvakban. Hodza miniszterelnök ur földműve­lésügyi miniszter volt akkor, amikor a földre­formot végrehajtották és mi magyarok sohasem fogunk belenyugodni abba, hogy a földreform ürügye alatt színtiszta magyar területeken szlovák telepeket létesítettek. Ez a seb ott fog égni a magyarság testén mind­addig, mig nem fogják reparálni. A pozsonyi Petőft-sxcfcsr — És most engedtessék meg nekem az is, hogy felhívjam Hodza miniszterelnök ur szives figyelmét arra, hegy amikor a Jókai-szobor, a magyar nemzeti génius egyik megtestesítőjének emlékmű alapkőletételénél beszédet fog mondani és a körülötte álló hallgatóságnak szemébe fog nézni és ha bele tud tekinteni a hallgatóság lei­kébe, akkor le fogja tudni olvasni a hallgatóság szeméből azt, heg3/ sok magyar ember gondol arra, hogy * ugyanakkor, amikor a miniszterelnök ur Ko­máromból a Jókai-szcbor talapzatánál beszél, Pozsonyban a Petőfi-szobcr a városmajor egy istállójában porosodik és hiábavaló a ma­gyar kultúrköröknek az a törekvése, hogy ez a szobor Pozsony város valamely méltó he­lyén újból feláilittassék. Más s’cbfch — Hangsúlyozom, hogy nem volt erkölcsi in­doka annak, hogy a Petőfi-szobrot eltávolítsák arról a helyről, ahol állt. Én tisztelettel hajlok meg Hviezdoslav szlovák költőnek emléke előtt, de éppen a magasabb szempontból felfogott kul- turszolidaritás alapján állítom azt, hogy éppen Hviezdoslav szelleme megengedi, hogy Petőfi szobra ugyanúgy állhatna Pozsony bármely terén, mint Hviezdoslav szobra. — De tovább megyek. A Jókai-szobor alap­kőletételénél jelenlevő emberek gondolatában ben­ne lesz az is, hogy a szoborrombolások idején-- jónak látták lerombolni a Kossuth-szobrokat is. Engedjék meg, hogy hangsúlyozzam azt, hogy Kossuth Lajos elsősorban nem a magyar állami gondolatnak volt megtestesítője, Kossuth a magyar nemzeti gondolatnak volt a kifejezője és ha Stefánikot tartják a szlovák nemzeti gon­dolat megtestesitőjének, akkor én, a magyar nacionalista, meg tudnám értetni magam a szlo­vák nacionalistával, hogy ugyanazon a téren a magyar és a szlovák gondolat képviselőjének a szobra ott állhasson. ■— És önkéntelenül felötlik a gondolat, hogy Kassán ott állott a honvédszobor, amely nem­csak a magyar honvédek emlékét hirdette, ha­nem eszmei rokonságban volt azokkal a szob­rokkal, melyeket a világháború befejezése óta minden község lakossága piétikus ünnep-* ség keretében felavat. A kassai honvédszobor az 1848/'49-ben a Habsburgok ellen lefolyt sza­badságharcban elesett honvédek emlékét hir­dette. Ezt a szobrot vandál kezek lerombolták és az országos hivatal utasítására a múzeumiból eltá­volították és érctömeggé öntötték. — Ezek a gondolatok jutottak most a Jókai- szobor alapkőletételével kapcsolatban eszembe s nem azért jutottak eszembe, hogy akadályo­zója legyek egy jövendő csehszlovák-magyar kiegyezésnek, de aki ismeri a nemzetek lélek­tanát, az nagyon jól tudja azt, hogy a nemze­tek lelkét megnyerni: annak megvannak a maga becsületes és a történelemben kipróbált eszközei. Nem szabad a nemzetek megértésének nagy kér­déseit hangzatos propaganda-eszközökön keresz­tül devalválni. Rybáryk agrár közbeszól: Mennyi szlovák iskola van Békéscsabán? Jaross: Tessék ezt a kérdést a magyarországi szlovákok nemzeti organizációjához intézni, azok meg fogják adni a választ. A suum cuique elvet vallom, a magyarországi szlovákok nevében én nem beszélhetek. Szívesen vettem volna, ha Hod­za miniszterelnök úrral szemtől-szembe közöl­hettem volna azokat a gondolatokat, amiket itt előterjesztettem. Mi, magyarok, szeretjük a becsületes szóki­mondást és a becsületes szembenézést, mert csak ezen keresztül fogunk tudni talán egykor kezet fogni, de ennek útja nem az olcsó propaganda eszkö­zökön, hanem a férfiúi becsületes szókimondá­son és a nagy kérdésekkel való becsületes szem­benézésen keresztül vezet. 1937 junius 6, vasárnap. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom