Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-27 / 145. (4291.) szám

Előfizetési ár; évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havontd 26 Ké„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.29 Ki, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet. © Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. ® © TELEFON: 303-11. © • SÜRGÖNYCIM H.IRLRP, PRftHft. A kibontakozás Teljes megegyezés ScKloideiian Az ans§3 feensáiiyjpak optimizmusa - Csend a spamrol fioaUJkoa - 3s.bao is bi inptok A néw elé (sp) — Most odahaza fölveszik a ka­szát a legények, kimennek az izzadt mezők­re és megkezdődik az aratás. Ne kutassuk, rossz lesz-e az év, vagy jó, a hírek nem biztatóak és árvizekről, szárazságról, viha­rokról szólnak, de úgy még sohasem volt, hogy ne lett volna, — valamit mégis ad majd a .föld, s mondjuk azzal az optimiz- j mussal, amely kilencvenöt százalékban utó-| lag mindig igazolódik, még ha előbb a lég-1 elkeseredettebb pesszimizmus is indokoltnak! látszott: nem fogunk éhenhalni. — Az elő-! nyári, fűszeres levegő tele van érthetetlen ellentmondásokkal. Annyi hisztéria talán soha nem rángatta a világot, mint ma. Két német tengerésztiszt a Földközi tenger for­ró, lázas éjszakáján, a hallucinációk tipikus déli fülledtségében, félig alva, félig ébren, a fehér hold egyensulyzavaró igézetében neszt hall, neszt a Leipzig orra alatt, s mintha finom berregés bolygatná a tenger némaságát. A két tengerésztiszt fölugrik, a kapitányhoz rohan, — s másnap Nagyfalun a postamester nem tud aludni, mert fél a há­borútól és leányára gondol, akinek vőlegé­nye katonaköteles. Két napig retteg és reszket a világ. Azután valahol egy minisz­ter valamit szól, és ismét rendben van min­den, a legközelebbi hisztériáig. Átlag tíz­napos időközökben jön egy-egy ilyen ro­ham, s a legfurcsább bennük, hogy a roha­mok oly nyomtalanul eltűnnek, mintha soha nem lettek volna. Az ember azt hinné, a nép retteg, magá- baszáll s az örök ijedelmek között mozdulni sem mer. Ezzel szemben igaz, hogy a nép sohasem volt jobbkedvü, mint ma. Úgy megszokta a politika veszedelmeit, mint a mészáros a hizlalt ökrök letaglózását s éli magánéletét, amit színesít és kever, mint még soha. Most a nyár elején látni, meny­nyire megváltozott a civilizált ember élet­módja. Uj nomádok lettünk, s boldogan ke­rekedünk föl, amint csak lehet, dacolva ve­széllyel, bonyodalmakkal. Keressük a vál­tozást, a friss vidéket, a nyár szépségeit, a tengert, a hegyet, a napot, a levegőt. A ter­mészetbe való visszavándorlásnak mi itt a nagyvárosban csak első fejezetét látjuk, azt, amely az utazási irodák közelharcaiban bo­nyolódik le, s megállapíthatjuk, hogy hábo­rús veszélyek és hisztériás rohamok ellené­re, annyian sohasem utaztak még, mint ma­napság. A fölkerekedőket nem zavarja, hogy az utazás ma bonyolultabb és kelle­metlenebb, mint a középkorban volt, s Kö- zépafrika rengetegeiben könnyebben eliga­zodik az ember, mint egy nyugateurópai kéjutazás finessei között, ha egyedül vág útnak. Sebaj, a félvilág megmozdul és el­megy, mindegy, hogy hová, mindegy, ho­gyan. S ha már a föld apraja-nagyja nyaralni megy és kikapcsolódik a politika rohamai­ból, illik megnyugtatni az elutazókat: men­jenek nyugodtan, vakációjukat nem zavarja meg politikai rémtett, mint megzavarta hu­szonhárom évvel ezelőtt. Chamberlain an­gol miniszterelnök pénteki beszédében volt egy mondat, amely annyira való, hogy építhetünk rá. Senki nem akar háborút, mondta az angol premier. A bajt csak vé­letlen szerencsétlenség hozhatja meg, mert amíg a józan és nyugodt embernek módjá­ban áll akár a legbonyolultabb konfliktussal foglalkozni, biztosra vehetjük, hogy meg­oldja. Nincsen népi nyomás* amely az ál­LONDON. — Az elmúlt napok izgalmai után a hét végére teljes megnyugvás követ­kezett be. A kormánylapok kifejezik azt a reményüket, hogy Németország és Olaszor­szág a benemavatkozási bizottság hétfői ülésén beleegyezésüket fogják adni az uj el­lenőrzési tervhez. Olaszország állitólag azt a föltételt fogja állitani, hogy a spanyol kormány partjait a Földközi tengeren kizá­rólag Anglia ellenőrizze, mig a francia flot­ta az atlantióceáni Franco-partok előtt ma­radjon, Ez a megoldási mód nagy hátrá­nyokat jelent Franciaországnak, mert az Atlanti óceán partjain kevés flottabázis van és az idő is többnyire viharos. A francia flottát az uj beosztás kellemetlen helyzetbe hozná és nehéz föladatok elé állítaná olya- annyira, hogy a flotta egységei aligha tud­nák teljesíteni föladatukat. A Morningpost és a Daily Express lehe­tőnek tartja, hogy Neurath német külügy­miniszter a közel jövőben mégis Londonba jön és az egész Leipzig-incidens simán el­intéződik. A német hadihajók LONDON. A Reuter-iroda gibraltári jelentése szerint a gibraltári szoroson átha­ladt német hadihajók Valencia és Barce­lona között a spanyol partok mentén cir­kálnak. A nemzetiek jelentései megerősítik lamférfiakat a fegyveres konflagráció felé taszítaná, ebben lényegesen különbözik a mai helyzet a huszonhárom év előttitől. A helyzet nincs jól elrendezve, igaz. Az em­berek a különféle krízisek és ideológiai el­lentétek miatt ingerültek és dühösek. Fele­selnek egymással, — de haragjukat legin­kább ujságlepedőkbe csomagolják, s meg­elégszenek, ha a lapok szenzációkkal lár­mázzák föl unalmas életüket és ijesztgetés­játékot játszanak a felnőttekkel is, A há­borúk sokkal inkább telitett és erős népek között törnek ki, mint ott, ahol mindenki fél és gyöngének érzi magát. Amig nincs két egyforma erős front Európában, elkép­zelhetetlen az összecsapás, már pedig az európai erőviszonyok még nincsenek ki­egyensúlyozva. Azok, akik megelégszenek mai helyzetük védelmével, erősebbek, mint azok, akik helyzetüket lehetetlennek tart- tartják és orvoslást követelnek. Ez az álla­pot magábanvéve még vezethetne háború­hoz, mert az elégedetlenek, ha sorsuk tény­leg elviselhetetlenné válik, kétségbeesésük­ben a kimenetellel mitsem törődve, tényleg a fegyverek ultima ratiojához nyúlhatnának, — de a másik oldal, a telitettek, főleg Ang­lia, nem engedi, hogy a helyzet eddig fa- j üljön. azt a tényt, hogy a németek semmiféle tün­tetést nem terveznek. Chamberlain Chequersben LONDON. — Chamberlain miniszterel­nök a hét végét chequersi hétvégi kastélyá­ban tölti, ahol valamennyi angol miniszter- elnök a vasárnapokon tartózkodni szokott. A Daily Telegraph nagy jelentőséget tulaj­donit annak a ténynek, hogy Chamberlain a vidékre visszavonulhatott, mert ebben mindnyájan a feszültség enyhülését és a nemzetközi légkör kitisztulását látják. A bilbaói angol konzul kérdése BILBAO. — A lapok jelentése szerint Anglia konzulátust akar fölállítani Bilbao- ban, hogy védje az ottlevő angol kereske­dők érdekeit. Egész Spanyolországban, Bil- baoban és környékén vannak a legnagyobb angol ipari érdekeltségek, úgy hogy azokat sorsukra hagyni sok milliárdos kárt okozna Angliának. A francia és az amerikai kon­zul máris visszatért Bilbaóba, de az angol konzul visszatérése elé Francoék nehézsé­geket gördítenek, mert azt mondják, hogy az angol konzul látta el élelmiszerrel Bil­bao városát és ezzel két hónappal kitolta az offenziva eredményét és többezer halot­tal megnövesztette a biscayai háború áldo­S ha az elmúlt évek világpolitikáját ebből a szempontból vizsgáljuk, sok mindent meg­értünk, ami az első pillanatban érthetetlen­nek látszott. A telitett hatalmak nem enge­dik, hogy háborúra kerüljön a sor, mert tudják, hogy a háború még győzelmük ese­tén is nagyobb áldozattal jár, mint ameny- nyivel a békét megvásárolhatják. A telitett hatalmak ma már nem akarnak hódítani, nyerni, ők tényleg megelégszenek azzal, amijük van, s igy országaikból teljesen hiányzik a hóditó és gyarapító tendencia, amely hajdan az erős, de erejüket különbö­ző lélektani vagy gazdasági kényszerből ki­terjeszteni akaró világhatalmakat mindig jellemezte. A legerősebb világhatalmak kö­zül több, főleg Anglia, ma tényleg békét kí­ván, ami régebben ritkán fordult elő a vi­lágtörténelemben. S ha békét kíván, a hely­zet egyszerű. Valahányszor a kielégületlen hatalmak megmozdulnak, s kívánnak vala­mit, a telítettek, a gazdagok, a hatalmasak — juttatnak nekik egyet-mást, ami elhall­gattatja őket. Ez olcsóbb és egyszerűbb, mint akár a diadalmas háború is és a telí­tettek végtelen hatalmukban és gazdagsá­gukban meg sem érzik a kis koncot, amit a szegényeknek adtak. így történt mindig az elmúlt években. Ezért érhette el Németor­zaíainak számát. Franco csak abban az esetben hajlandó az angol konzult vissza­engedni Bilbaóba, ha Anglia Franco-Spa- nyoüország többi nagy városaiba is konzu­lokat küld és a spanyol nemzetieket elis­meri hadviselő félnek. Előnyomulás Santander tartományban MADRID. — A nemzetiek a biscayai fronton mindenütt újból támadni kezdtek. Az aszturiai fronton a kormánycsapatok néhány száz méterrel előnyomultak. San­tander tartományban a kormány lázas elő­készületeket tesz az utolsó erődvonal ki­építésére, hogy megakadályozza Franco előnyomulását. A gyárak teljes erővel dol­goznak és lőszert gyártanak. Santander tartományban a baszkok még 55.000 kato­nával rendelkeznek, de Davila 150.000-rel nyomul ellenük A nemzetiek elérték a san- tanderi tartomány határait és néhány köz­séget elfoglaltak. Kivégezték Espinozft ST. JEAN DE LUZ. — A baszk kor- mány egy argentin hölgyet ajánl kicserélés céljából Espinoza baszk miniszterért, aki repülőgépével tévedésből a nemzetiek terü­letén szállt le. A kicserélés aligha történ­hetik meg, mert Espinozát a nemzetiek ál­litólag már kivégezték. szág, amit akart, ezért teljesítették hallga­tólagosan kívánságait, a fegyverkezést, a rajnai megszállást. Ezért engedték, hogy a saját fölfogása szerint torolja meg a Deutschland- és a Leipzig-incidenst. Hiszen más körülmények között, ha Németország hatalmas és a Deutschland, tegyük föl, an­gol hajó, amit olasz bomba ér, a harmincöt matróz halála föltétlenül háborúhoz vezet. A „boldog békevilágban“ bizonyára igy lett volna: ma a telitett hatalmak egy kis szem- lehunyással megvásárolhatták a békét. Olaszországnak is engedték, hogy elfoglalja Abesszíniát, Japán Mandzsúriát, mert mind­ez nem éri meg, hogy a gazdagok föláldoz­zák nyugalmukat, s a szegények még ko­rántsem oly erősek, hogy veszélyessé vál­hatnának. Akármi történik tehát, akárhogy berzen­kednek a ki nem elégítettek, a telitettek nem áldozzák föl presztizsokokból nyugal­mukat, s hébe-korba juttatnak valamit a szegényeknek, hogy lecsillapítsák őket és hallgassanak. így történt most is, ezért múlt el békésen a legnagyobb roham is, amely a békét fenyegette. Nyugodtan mehetünk nya­ralni, nem lesz háború, — a papírforma szerint. Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara T- Ki Ma: Kis Magyarok lapja (4291) szám • Vasárnap • 1937 junius 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom