Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-03 / 124. (4270.) szám
1937 faaluí 3. crtjtdrtők. ^xjschMaíAarhirlar A candéi esküvő isméi napirendre iűzie Angliában az Edvárd-kérdésí A hivatalos körök küzdelme Ed várd népszerűsége ellen ■■ ■■ Miért nem utazhattak Candéba Ed várd angol barátai? A PMH londoni munkatársától LONDON. — (MPT) Az angol történetírók, akik majd föl fogják deríteni VIII. Edvard leköszönésének eddig még ismeretlen kulisszatitkait, valószínűleg fényt deríthetnek azokra az intrikákra és cselszövésekre is, amelyek a Windsori herceg házassága körül játszódtak le. Tudniillik az angol világbirodalom politikai érdekei ugylátszik elérnek a candéi kastélyig is és a volt angol királynak leköszönésével ugylátszik nem sikerült tökéletesen átalakulnia magánemberré. Ezekben a kulisszamögötti eseményekben azonban nem csak a politika játszik szerepet, hanem határozottan érdekes kultur- és erkölcstörténeti jelentőségük is van és valamikor majd a történetíró érdekes következtetéseket vonhat le belőle a jelenkori Angliára vonatkozóan. Harc egy „kisértet“ ellen A hajdani VIII. Edvárdnak ugyanis még mindig óriási a népszerűsége Angliában, ami ellen hivatalos körök az udvar élénk, de csendes támogatása mellett elkeseredett harcot folytatnak. Tulajdonképen egy kisértet ellen folyik a küzdelem és az angol uralkodó körök egyre sűrűbben ütköznek bele ebbe a kisértetbe. A kívülálló nem sokat tud erről a küzdelemről, amelynek egyes részleteiről a ke- vésbbé tapintatos angol sajtó hozott nyilvánosságra egyet-mást. Érdekes például megfigyelni, hogy az angol lapok milyen céltudatosan próbálják a közönséggel elfeledtetni Edvárdot. Állandóan hasábos cikkek jelennek meg az uj uralkodó magánéletéről és különösen a kis hercegnőkről, akiket valóban a szivébe fogadott az angol polgár. *A közönség őszinte érdeklődése azonban Edvárd iránt sokkal nagyobb, mint valaha volt. Különösen külföldről érdeklődnek rendkivül élénken Edvárd iránt, aki leköszönése óta még regényesebb, még érdekesebb alakja lett az angol életnek. Mint az egyik amerikai lap megállapítja, Angliában április hónapban többet írtak £ windsori hercegről, mint a királyi család valamennyi tagjáról együttvéve. Ezt természetesen a hivatalos körökben nem nézik jó szemmel. Az angol hagyomány ugyanis megköveteli, hogy Windsor hercege a leköszönéssel tűnjön el a közéleti porondról és a közönség vegye tudomásul, hogy Anglia uralkodója VI. György és zárja őt szivébe olyan rajongással, ahogy az angol nép általában királyait szereti. A koronázás tagadhatatlanul a legnagyobb eseménye volt a birodalomnak és nyilvánvaló, hogy nagy szimbolikus jelentősége is volt az ünnepségnek. Mint azonban utólag kiderült, a rendezés nagyvonalúságától eltekintve a közönség spontán érdeklődése a candéi házasságkötés iránt majdnem nagyobb, mint volt a koronázás iránt. Erről Angliában nem illik beszélni, de akf újságszerkesztőségekben megfordul, tudja, hogy naponta ezrével érkeznék levelek, amelyekben a közönség Windsor hercegének házasságával kapcsolatban a legfantasztikusabb kérdésekkel ostromolja a szerkesztőségeket. Merrimann asszony nyilatkozik Mindezt érthető okokból aggodalommal figyelik hivatalos körökben, mert attól tartanak, hogy a candéi esküvő az Edvárd- kérdést, amelyet már elintézettnek tekintettek, ismét napirendre tűzheti és beláthatatlan következményeket támaszthat. Az angol közönség érdeklődése ugyanis Windsor hercege iránt ma a koronázás után még nagyobb, mint volt azelőtt. Éppen ezért az angol hivatalos körök úgynevezett óvatossági rendszabályokat foganatosítottak, részben, hogy a közönség érdeklődését a candéi házasság felől elfejeljék, másrészt pedig, hogy lehetőleg ámennél szürkébb tálalásban foglalkozzék, magával az eseménnyel a sajtó. Persze a lapokat nem lehet megakadályozni abban, hogy hasábos tudósításokat ne közöljenek Mrs Simpsonról. A lapokban részletes tudósítások jelennek meg Simpsonné ruháiról, fehérneműjéről, ékszereiről és a legkisebb részletig pontosan fel van sorolva, hogy a házasság- kötésnél Simpsonné mit fog viselni. A lapokban állandóan szerepel újabban Mrs Simpson híres amerikai nagynénje is, a híres Merrimann asszony, aki állítólag állandó kapcsolatot tartott fenn unó- kahuga és a velszi herceg, majd a későbbi angol király között és aki nemcsak az Egyesült Államokban, hanem bizonyos angol arisztokrata körökben is nagy népszerűségnek örvend. Nem lehetett megakadályozni természetesen, hogy ez az érdekes nagynéni Southamptonban el ne hagyja kabinját és ne fogadja az angol riportereket, akiknek bár tartózkodó, de mégis érdekes interjút adott a nevezetes házasságról. o 'Wé&k-end-fle szép fiapú "SZAPPANMENTES" . # SCHWARZKO PF aital! CSOWUI& óAcl JCc£.. Akik nem mehettek et az esküvőre A hivatalos körök óvatossága odáig ment él, hogy a junius 3.-i esküvői ebéd meghívottjait is enyhe formában lebeszélték az esküvőn való részvételtől. Tagadhatatlan, hogy jogi szempontból Windsor hercege magánszemélynek tekinthető, de mégis csak éveken keresztül a velszi her cég címét viselte és mint király reprezen tálta az egész angol birodalmat. Egészen természetes, hogy ebben az időben szoros barátságot kötött az angol politikai és társadalmi élet számos előkelőségével, akik változatlanul ragaszkodnak a rendkivül szeretetreméltó volt uralkodó személyéhez. Annál kínosabb feltűnést keltett Angliában, hogy azok a vendégek, akik a magasabb hivatalnoki karhoz tartoznak, nem utazhattak Candéba. Annak ellenére, hogy az angol hagyományokkal az ilyen tilalom egyáltalában nem egyezik. Mégis a veszélyt oly nagynak látták, hogy ehhez a különben Angliában szokatlan eszközhöz folyamodtak, hogy eltanácsolják Edvárd bizalmas barátait az esküvőn való részvételtől. Attól tartottak ugyanis, hogy ha sok előkelőség utazik Candéba, az angol közönség a fényes koronázási ünnepségnek mintegy ellendemonstrációját fogja látni az esküvőn. így például a canterburyi érsek megtiltotta az egyik vikáriusának, aki személyes jóbarátságban van Windsor hercegével, hogy Candéba utazzon és ott elvégezze az esküvői szertartást. Ezekről a dolgokról nem sokat írnak még az úgynevezett pletykalapok sem, mégis széltében-hosszában beszél róluk a közönség és az Edvárd- probléma tovább bonyolódik. „A horgoló Edvárd“ Hogy mennyire elmérgesedett a viszony Windsor hercege és a királyi család között, azt egy egészen szokatlan esemény is bizonyítja. Mr. Rogers, a herceg barátja és meghatalmazottja kijelentette az újságírók előtt, hogy Edvárd házasságáról a hivatalos angol udvari közlöny nem tesz említést. Pedig ebben a 'közlönyben a királyi család legtávolabbi rokonairól is -megírnak minden jelentéktelen eseményt. Ez azt jelenti, hogy a királyi család nemcsak, hogy nem vesz részt az esküvőn és nemcsak, hogy eltanácsolták a hivatalos vagy udvari körökhöz tartozó személyiségek részvételét, de vonakodik elismerni a herceg házasságkötésének tényét is. Érthető, hogy ezek az események rendkívül elkeserítették Edvárdot. Mindez annál is inkább sajnálatos, mert a szenzációéhes francia sajtó egyenesen groteszk, szinte komikus figurát csinál a hercegből. A candéi kastély parkja előtt állomásozó francia riporterek fantasztikus dolgokat közölnek lapjukban, egyik lap szerint például Edvárd, aki egész sápadt és rosszkedvű az álmatlanságtól és nyugtalanságtól, hogy idegeit megnyugtassa, megtanult horgolni. Wallis adott neki állítólag személyesen órákat és most egy szvettert horgol a volt angol király. Mr. Rogers természetesen nem tehet egyebet, mint nap-nap mellett az ilyen és ehhez hasonló híreket megcáfolja a francia lapokban és nem győzi hangoztatni, hogy a herceg — noha minden politikai ténykedéstől teljesen visszavonul: de egyáltalában nem tört meg és még távol van attól a lelki állapottól, hogy a horgoláshoz meneküljön. Egyházi esküvő is lesz CANDÉ. — A candéi kastélyban lázas előkészületek folynak a holnapi esküvőre. Simpsonné egész délelőtt a zeneszalón feldiszitésével foglalkozott, ahol az esküvői szertartás le fog zajlani. A virágokról egy lodoni virágszakértő gondoskodott. A faluiban már lobogózzák a házakat és a községi énekkar felajánlotta Edvárdnak, hogy az esküvő alatt szerepelni fognak, amit azonban Windsor hercege azzal utasított el, hogy az ünnepséget a lehető legnagyobb csendben akarják lebonyolítani. Edvárd kérésére egyébként a hatóságok elhatározták, hogy holnap az összes kastélyba vezető utat lezárják. A kis postahivatal nem tud megküzdeni az ezerszám érkező levelekkel és csomagokkal és kölcsön kellett kérni a szomszéd községből postahivatalnokokat. Mr. Rogers kijelentette az újságírók előtt, hogy a polgári házasság megkötése után az anglikán egyház előírásai szerint egyházi esküvőt is köt Windsor hercege Simpsonnéval. Az egyházi szertartást a darlingtoni Szent Pál-templom vikáriusa, Andersen Jardy fogja végezni. Az uj pár esküvő után holnap este autón Laro- cheba megy, ahol vonatra száll és Karintiába utazik. Gyilkossággal végződött a diákszeretem Bíróság elé került a prágai diák, aki féltékenységből agyonlőtte kedvesét PRÁGA. — Az utóbbi időben szinte megdöbbentően elszaporodott féltékenysé- gi drámák egyikét tárgyalta a prágai esküdtszék. A vádlottak padján Miroszláv Tome'k 26 éves diák ül, aki mült év őszén meggyilkolta kedvesét. A tárgyalás iránt rendkivül nagy érdeklődés nyilvánul meg. A vádiratból valóságos regény bontakozik ki. Mirosláv Törnek, aki akkor 20 éves volt, 1931-ben ismerkedett meg Henrietté Kocourek 15 éves varrónővel. A két fiatalember barátsága 1933 tavaszáig tartott, amikor To- meknek be kellett vonulnia a katonasághoz. Mig ő katonai szolgálati éveit töltötte, 1934 októberében Henrietté házasságra lépett August Bystrickyvel. Ebből a házasságból leánygyermek született, aki azonban három héttel születése után meghalt. 1936 tavaszán ismét feltűnt Tome'k, találkozott volt kedvesével és csak most tudta meg, hogy Henrietté közben férjhez ment. Ez azonban nem akadályozta meg a diákot abban, hogy újból szerelmi kapcsolatot keressen az asszonyhoz, de a régi diákszerelemnek már nyoma sem volt többé, mert a férfit szinte beteges féltékenység gyötörte és állandóan azt követelte kedvesétől, hogy váljon el. Az ő rábeszélésére Henrietté 1936 júniusában be is adta a váló-pert férje ellen és egy hónappal később meg is történt a válás. szeptemberében Henrietté másállapotba került s ekkor Törnek házasságot ígért neki. Törnek szülei Vinohradyn lévő házában egy padlásszobában lakott és itt szokott találkozni kedvesével. Henriettének azonban az utóbbi időben egyre elviselhetetlenebb lett a szerelem, mert a fiú állandóan, féltékenységgel üldözte. Napokon keresztül a szerencsétlenség előtt nem is találkoztak, az asszony vonakodott a fiút meglátogatni, mert félt a féltékenykedéstől. Végre november 27-én találkoztak, ekkor a fiú rábeszélésére mégis felment hozzá és mig Henrietté kakaót főzött, a fiú töltött revolvert tett az asztalra. Közben veszekedésre kerül sor közöttük, mert Törnek azzal vádolta az asszonyt, hogy korábbi házasságáról elhallgat előtte valamit. Tiz óra tájban Henrietté kijelentette, hogy már haza kell mennie, Törnek egyre izgatottabban követelte tőle, hogy vallja be összes hűtlenségeit. Éjféltájban, úgy látszik, még mindig tartott közöttük a veszekedés, Törnek az izgalom hevében felkapta a revolvert és rálőtt kedvesére, A golyó keresztülfurta Henrietté bal mellkasát, át- furódott egy széken, nekicsapódott az ajtónak és a földre esett. Törnek kidobta az ablakon a revolvert s haldokló kedvesét felfektette az ágyra, elrohant orvosért, majd pedig jelentést tett a rendőrségen. Az orvos megérkezése előtt az asszony meghalt. Törnek a rendőrségen úgy adta elő a dolgot, hogy Henrietté öngyilkosságot követett el, ő fáradt volt és ülve elaludt az asztalnál és csak a lövés dörejére ébredt föl. Később megváltoztatta vallomását és úgy adta elő a dolgot, hogy miközben revolverrel játszott* o nő megragadta jobb karját és igy sült el a revolver, a felelősséget azonban továbbra is tagadta és változatlanul hangoztatta, hogy az asszony öngyilkosságot követett el. Törnek állítási azonban éles ellentétben voltak a szakértők megállapitásaivaL Orvosok véleménye szerint Törnek szellemileg teljesen egészséges és felelős tetteiért. Pontban tiz órakor kezdődött meg a magas, vállas, szőke fiatalember kihallgatása A vádlott rendkivül nyugodt és határozott hangon válaszol a biró kérdéseire és változatlanul azt hangoztatja a bíróság előtt, hogy nem ő követte el a gyilkosságot, A vádlott nyugodtsága és konoksága kihozza a béketürésből a bírót és figyelmezteti őt, hogy ez már a tizenegyedik vallomása és minden alkalommal másként adja elő a történteket. A vádlott változatlanul, szinte refrain-szerüen mondja: — Nem én lőttem! — BETEGSÉGE MIATT FELAKASZTOTTA MAGÁT. Lőcsei tudósítónk jelenti: Sevcsik János haraszti gazda hosszú idő óta idegbeteg volt. A napokban állapota rosszabbodott s ezért elkeseredésében a padláson felakasztotta magát. Mire hozzátartozói rátaláltak, már nem volt benne élet. — HALÁLOS GAZOLÁS. Ungváriról jelentik: Egy héttel ezelőtt a Vojaőek-cég ungvári fiókjának teherautója elütötte Baranya községben Javorsky András négygyermekes családapát, aki az ungvári kórházban egy heti szenvedés után elhunyt. A csendőrség most megindította a nyomozást. — MÁSODSZOR TÁRGYALJÁK A GYILKOS LIMBACHI GAZDALEGÉNY BÜNPERÉT. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az eeküdtbiróság Salasek bírósági főtanácsos elnökletével ma másodízben foglalkozott Lamasanszky Sándor 21 esztendős limibaclhi földműves gyilkossági bűnügyével. A földműves még 1934 december 14-én meggyilkolta nagybátyját, Lamasanszky Lőrincet. Annakidején a PMH is részletesen ismertette a borzalmas bűntényt és az első esküdt- széki tárgyalást is, amikor a gyilkost 15 évi fegyházbüntetésre ítélték el. Minthogy azonban az esküdtszékiben büntetett előéletű egyén is ihelvet- foglalt, a felsőbíróság az Ítéletet megsemmisítette és ni tárgyalást rendelt, el. A gyilkos, mint legutóbb, most is tagadja szörnyű tettét és alibit igyekszik bizonyítani. A tárgyalás valószínűleg két (napig fog eltartani s ítélet csütörtökön, ag esti foákbaa yátitató. 5
