Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-24 / 142. (4288.) szám
4 ^mgmMaíAarhtclsb 1937 jtinius 24, csütörtök. ~ O f ## /// / # 1 / oorsdonto ei szakan a Palais du Luxenbourgban A PMH munkatársa a Blum-kormány bukásának éjszakáján a párisi szenátus palotájában PARIS. —• (MTP.) A Quartíer Latín szivében, ahol a Rue de Tournon és Rue Vaugirard találkoznak és ahol a Goncourt-fivérek híres vendéglője áll, ahol péntek esténkint a francia irodalom világhírű irodalmi estéit szokták tartani, ahol Chopin megismerkedett George Sand-al, ahol Balsac saját nyomdát tartott, ahol Danton, Desmoulin és Babeuf éltek, ahol Maurice Bares és St. Beuve világhírű politikai vitáikat rendezték, ahol egyszóval a francia irodalomnak és szellemi életnek legragyogóbb évszázada lejátszódott — ott áll a Palais du Luxembourg, a francia szenátus palotája. Ebben a régi barokk palotában, amelynek kapui előtt különböző korok fantázia-uniformisaiba öltöztetett gárdistái posztóinak, játszódott le néhány nappal ezelőtt a francia és talán az egész világpolitikai élet egyik legdrámaibb epizódja, amely León Blum, a színházi kritikusból lett szocialista vezér és miniszterelnök bukásához vezetett Politikai események a folyósón születnek Az ember megáll a Palais du Luxembourg barokk kapui előtt, az érzése, hogy közönséges halandó számára a francia politikának e templomába nem is lehet bejutni. Aki a szenátust nem ismeri, azt hiszi, hogy öreg fehérszakállas urak méltóságteljes hangnemben tárgyalják Franciaország sorskérdéseit. Azon á bizonyos kritikus éjszakán, amikor León Blum megbukott, az egész világ figyelme a Palais du Luxembourg felé terelődött, csak a Quartíer Latin zajló élete nem vett tudomást az eseményről, mindössze az egyik kávéház terraszáról kerekedett föl néhány újságíróból álló társaság, hogy megtekintse Blum párviadalát Franciaország háromszáz vénjével. Tévedés volna azt hinni, hogy a politikát az ülésteremben csinálják. Éppen ellenkezőleg. Az igazi események a folyosókon játszódnak le. Ebben hasonlít egyébként a budapesti parlament a párisi kamarához és szenátushoz. Az európai lapok kivétel nélkül azt írták, hogy Cail- laux fulmináns beszéde buktatta meg León Blumot. Mi, akik a kritikus éjszakán ott voltunk a Luxem- bourg-palotában, láttuk, hogy a folyosó már elhatározta Blum bukását és Caillaux beszéde után csak a szavazáshoz özönlöttek be a terembe Franciaország hírneves politikusai, szinte percek alatt megteltek az ujságirópadok is, akárcsak egy nagy prömiéren. Laval és a többiek Olyan ünnepélyes a közönség is. Laval volt miniszterelnök, akiről köztudomású, hogy Blum egyik legelkeseredettebb ellenfele, egy tábornok és Bardiac biboros társaságában lép be a terembe. Minden tekintet ebben a pillanatban feléje irányul, mert tudták, hogy Caillaux-val együtt egyike azoknak, akik a kormány bukását készítették elő. A volt anarchista képviselő fehér nyakkendőjével, elmaradhatatlan cigarettájával szájában éppen élénken társalog a köréje sereglő szenátorokkal. A terem egyik sarkában Pierre Cot, a Blum-kormány fiatal és temperamentumos légügyi minisztere izgatottéin beszélget egy kis újságíróval, aki valamelyik baloldali riportlapnak a munkatársa. Az újságíró valószínűleg az állandó permanencia miatt, ugylátszik, már három napja nem borotválkozott. Ez azonban nem zavarja a légügyi minisztert, hogy karon ne fogja az újságírót és igy föl-alá sétálva folytatja vele az izgatott diskurzust. Aki a mindig elegáns és jólápolt Pierre Cotot az elhanyagolt, borotválatlan újságíróval karöltve látja fel-alá sétálni, az könnyen kitalálhatja, hogy valóban rendkívüli pillanatot élt át a francia népfront. Egy feltűnően izgatott idősebb hölgy Paul- boncour és Yvon Delbot ostromolja szemmel- láthatóan kényes kérdésekkel. Paul Boncour, aki mindig udvarias, az izgatott pillanatban, előzékenyen és részletesen válaszol a hölgy kérdéseire. Utazás a Bourbon-patatához Közben köztudomásúvá vált a szavazás eredménye, újabb csoportok képződtek és izgatottan tárgyalják a váiibató fejleményeket. Ekkor már mindenki biztosra vette a szenátusban, hogy Blum le fog mondani. Ezután megkezdődik az átvonulás a kamarába. Az udvaron a párisi közlekedési társaság néhány autóbusza várakozik a politikusokra és újságírókra. Franciaország sorsának intézőit azok az autóbuszok szállítják át a Palais du Luxembourgból a Palais Bourbonba, amelyek reggel Iskolás gyermekeket szállítanak a város minden részéből az iskolába. Pontban éjéflkor gördül az első autóbusz a Luxé mbourg-<palot a udvarából. Amikor megérkezünk a Bourbon-palotába, a kamara ülésterme, de a hallgatóság részére fenntartott padsorok is, zsúfolásig megteltek. Este nyolc óra óta többszáz főnyi tömeg izgatottan várja a megérkezést. A politikusok közben a folyosókon élénken vitatkozva sétálnak fel-alá. Már félihárom volt, amikor megkezdődött az ülés, amely nem tartott tovább féLpercnél, mindössze a (ház tudomásul vette a kormány lemondását. Ezután megindult az autókaraván a Hotel Ma- tignon felé, ahol a francia miniszterelnök székel. Már hajnalodott, amikor a harmadik köztársaság iszázegyedik kormányának lemondását hivatalosan is közölték a sajtóval A Hotel Matignontól az újságírók át özönlöttek az Ely&ée-palota elé, ahol már felzavarták álmából a köztársaság elnökét, hogy megkezdje az első kormányalakítási tárgyalásokat. Az uj ember Az uj ember Camil Chautemps szenátor, nem elsőiztben miniszterelnök, már kétszer töltötte be ezt a felelősségteljes és nehéz hivatalt. Ő volt legrövidebb ideig miniszterelnöke Franciaországnak, mégpedig 1930 február 22-től február 25-ig. Az első és a második Tardieu-kormány között. Másodszor mindenesetre kilenc hétig tudta tartani magát, akkor azonban a Stavisky-botrány elsöpörte. Chautemps most 52 éves, úgynevezett híres politikus családból származik, már apja is szenátor volt, sőt egyideig gyarmatügyi miniszter. Egy nagybátyja több cikluson át képviselő, szerepet játszott a politikában Félix nevű bátyja is, aki elesett a világháborúban. A radikális szocialista pártban az úgynevezett rég: köztársasági gárdáihoz tartozik, ö, Georges Bonnet pénzügyminisztere és Daladier hadügyminisztere, a radikális szocialista párt jobbszárnyának a vezérei. Chautemps nemrégiben Londonban járt és állítólag a csatorna túlsó oldaláról is rokonszenwel nézik az ő miniszterelnökségét. Pont négy ÓTa volt, amikor az Elysée- palota előtt megjelent Camille Chautemps autója és kilépett belőle az uj miniszterelnök. Legalább is az újságírók már tudták, hogy ő Franciaország uj miniszterelnöke. R. M. Miért kell magyar gyermeket magyar iskolába íratni? Mert: aki magyar iskolát végez, alaposabb tárgyi tudással, kevésbé fáradtan végzi el azt s a felsőbb iskolában a nyelvi nehézség ellenére jobban is felkészült lévén, könnyebben boldogul s idegileg is jobban bírja, Mert: a magyar iskolákban a magyar tanítók s tanárok tanítják, akik már vérmérsékletüknél, gondolkodásuknál, hagyományaiknál fogva is közel állanak a magyar ifjúsághoz, s a magyar diákokra is jobb nevelő hatást gyakorolnak, Mert: az állam törvényei is úgy rendelkeznek, hogy minden nemzetiség a maga anyanyelvén élje kultur- élétét s oktattassék, Mert: magyar tanítónak, magyar tanárnak adsz kenyeret, Mert: száz és száz okot lehet felhozni, de száz szónak is egy a vége: magyar gyermekedet magyar iskolába irasd! — MAGYAR FÖLDBIRTOKOSOK ÉS GAZDÁK FIGYELMÉBE! Az egyesült párt pozsonyi sajtóosztálya közli: A közelgő aratási, Illetőleg cséplési időszakra való tekintettel időszerű már most cséplési biztosokról gondoskodni. A sors kíméletlenségből számos önhibáján kívül kenyértelenné vált magyar ember nyomorog. A magyar földbirtokosok és mezőgazdák nemzetünk ügyét szolgálják, amikor ily cséplési biztosoknak, felügyelőknek jó' magyar embereket alkalmaznak. Az egyesült párt pozsonyi titkársága (Ventur-u. 15., I. em.) készséggel bocsát rendelkezésre ily megbízható munkaerőket. Nemzeti kötelesség a magyar összetartás és kenyértelen testvéreink megsegítése. A dckiat mdelmwk Irta: Csathó Kálmán Gyula urnák sejtelme sem volt róla, mikor a hintó megérkezett, hogy a kastély kocsifeljárója alatt az ö sorsának a kerekei dübörögnek. Ö csak annyiban vette a dolgot, hogy a tiszttartója feleségének valami barátnője érkezik a városból látogatóba. Flóra viszont, a tiszttartóné, úgy segítette le az érkezőt a kocsiból, szprongó reménykedéssel, mint a nagybeteg hozzátartozói szokták a konzíliumra érkező orvosprofesszort, akiről nem tudhatni, mit hoz: segit- séget-e, vagy halálos Ítéletet? — Isten hozott, édes Amandám! Már nagyon vártunk! Amanda megcsókolta Flórát, aztán annak a húgát, Évit is. — Szervusz, kisleány! — És egy pillantással végigmérve, megállapította róla titokban, hogy igy a valóságban még sokkal jelentéktelenebb, mint ahogy az emlékében élt. — Hát persze, igy bajos! — gondolta. — Majdnem reménytelen. Olyanforma volt ez, mint mikor a doktor már a folyosón hallja a beteg fuldokló köhögését, már tisztában is van a diagnózissal, de még önmagának sem vallja be, mert nem akar alapos vizsgálat nélkül elhamarkodott ítéletet mondani. — Erre parancsol] Amandám! A vendéget bevezették a szobájába és Flóra odafordult a húgához: — Nézz utána Évikém a tízórainak. Fel van-e terítve, van-e minden? Mert Amanda bizonyosan megéhezett a hosszú utón ... Mikor ketten maradtak, Amanda azt kérdezte: «— Nos? Még mindig semmi? Flóra lemondóan legyintett: — Semmi! Egyiknek sincs esze Agában sem!... Pedig azt hittem, ha kihozom ide Évát és sem ő nem Iát más fiatalembert, se a fiú más lányt, végül mégis csak egymásba szeretnek. De most már három hónapja és még mindig semmi!..; *— Beszélgetnek egymással? — Keveset. És teljesen közömbös módon! — De hát, ha ennyire nem tetszenek egymásnak, akkor miért akarod őket összeboronálni? Flóra elpirult: «— Tudod, — szólott aztán kissé zavartan —> tartozom vele a lelkiismeretemnek. Ez a fiú árva... Fiatal... Egy kicsit olyan ... olyan nem e világra való. De roppant gazdag. A gazdálkodáshoz nem ért, az uram úgyszólván teljhatalmú itten... Szeretnem, ha ez a helyzet állandósulna... A fiút a gyámja azért küldte ide, hogy betanuljon a gazdálkodásba, de nincs hozzá semmi tehetsége, nem is érdekli... Félni lehet, hogy valami bestiának a kezébe kerül, aki kifosztja, a birtok idegen kézbe jut... Nekünk valósággal létérdekünk, hogy elvegye Évit és Évinek sem tudok különb pártit... Egyébként olyan, mint a viasz ... Érthetetlen, hogy nem akar tüzet fogni... Igaz, hogy szegény Évi sem valami gyújtó természetű... — Te! — szólt Amanda egy kis gondolkodás után. — Talán van a fiúnak valakije? — Kije volna? — kérdezte Flóra megütközve. <— Valami paraszt menyecskéje! Mit tudom én? Titokban! — A, dehogy!... Mafla ez ahhoz! — De hiszen azt hallottam, Bécsben valami táncos- néja volt. Hogy amiatt bukott meg a vizsgán... Flóra eltűnődött, majd kis idő múlva a fejét cső válva mondta: —• Nahát, ha volt, fene ügyes bestia lehetett, hogy ezt a mamlaszt fel bírta rázni az álmosságából! — Éva pedig bizonyosan nem ügyes! Mi? — kér dezte Amanda. — Nem hát! ... Hiszen, ha egy kicsit a kedvében tudna járni ennek a fiúnak. Ha egy kis érdeklődést tudna mutatni iránta ... — Mondtad neki? — Isten őrizz! — riadt meg Flóra. — Sejteni szabad neki, hogy mi erre gondolunk. Azzal végleg elrontanók az egész dolgot. Évi csupa szentimentális romantika, ö a szerelemről olyasmit képzel, hogy úgy terem, mint a kökörcsin a réten ... Vadon, magától, ültetés, vetés, gondozás nélkül... Többet nem beszélhettek négyszemközt, mert Évi visszatért azzal, hogy a reggeli az asztalon van. De Amanda már nem is volt kiváncsi többre, azaz, amire még kiváncsi volt, azt nem Flórától akarta megtudni. Évit fogta vallatóra, de úgy, hogy az ne sejtse, miről van szó. — Nem unalmas itt neked szivem ilyen egyedül? Társaság nélkül? Évi vállatvont ■— Nem! Benn a városban sem sokat járok emberek közé. Nem kell nekem senki... Itt egészen jól érzem magam. Segítek Flórának a háztartásban meg a baromfitenyésztésben ... Annyi dolgom van, hogy nem érek rá unatkozni... — De hát beszélni is kell néha valakivel... Se barátnőd, se barátod... Vagy Gyula ur elég társaság? Évi elpirult egy csöppet, de alig észrevehetőleg. — ó! — szólott — ö? ... Nem mondom, kedves ember ... De ... — És újra vállatvont, anélkül, hogy a mondatot befejezte volna. — Udvarol neked egy kicsit? — ö? Udvarolni?... Nem olyan ember az!... Nem érdekli semmi. Csak a laboratóriuma. —- Laboratóriuma? Micsoda laboratóriuma? — Tudja Isten! Valamit kotyvaszt titokban... De nem tudom mit.-- Hát mért nem kérdezed meg tőle? Mert még azt hinné, kíváncsiskodom. És tudja Isten mit gondolna... — Legfeljebb azt, hogy érdeklődői a dolgai iránt Hálás lenne érte. Még beléd is szeretne... Nem is lenne neked rossz párti... Most egyszerre rákvőrös lett az Évi arca és zavartan tiltakozott: — Nekem nem kell!... Főleg, ha csak azért tetszeném neki, mert kelletném magam ... Aki engem meg akar szeretni, szeressen meg ügyi Magamért... Amanda azt gondolta magában: — Nehéz eseti Majdnem reménytelen!... De előbb még lássuk a fiút is, mielőtt végleg lemondok róluk. Ne mondja Flóra, hogy nem jártam el lelkiismeretesen ... Flóra úgy vélte, ahhoz, hogy Amanda a jelölttel tisztábajöjjön, legjobb, ha négyszemközt beszélget ót,-. Ennek módját is ejtette olyan tapintatosan, hogy ’ i ur, se Amanda nem vette észre, hogyan mail rád ta* cy;. .re csak kettesben a verandán. — Nem is tudtam — kezdte Amanda ravaszul —•, hogy maga most itthon van. Én úgy tudtam, hogy kinn tanul Bécsben a műegyetemen. Gyula a fejét rázta: —• Nem, kérem. Már egy féléve, hogy itthon vagyok. A műegyetemen ugyanis megbuktam... — ó. Istenem!... Hiszen megesett már sok emberen, hogy egyszer megbukott... — Csakhogy én kétszer buktam meg — felelte Gyula komolyan és valami különös konoksággal. — És akkor el is vesztettem a kedvem... Nem akkor. Már előbb. Azért is buktam meg! Amanda át akart térni kellemesebb témára, azért azt kérdezte: — És a gazdálkodást szereti? — Nem! — rázta a fejét a fiú. — Én azért most is csak a gépeket szeretem... Mindent, ami gép és mozog ... — Rádió? Repülőgép? — kérdezte Amanda és olyasmit gondolt, hogy ez a Gyula ur ott tart, ahol az ő gimnazista öccse, aki egészen bele van bolondulva a rádió-amatörségbe. Na ezt nem lenne nehéz ennél a gyöngéjénél fogva meghódítani. De a fiatalember erre is csak a fejét rázta: — Rádió nem. A repülőgép inkább... «— Szeretne repülni? — Nem. Azaz... csak azért, hogy lássam a gépet munkában. Mert engem az érdekel, ami hajtja. A szerkezet. Ami mozgatja. Amanda bólintott megértőn. Nem meggyőződésből, hanem ösztönszerüleg, mint a jó vivő, akinél a párád és riposzt gondolkodás nélkül, gépiesen követi egymást — Értem! Ami mozgatja!... És a szeme, szintén csak megszokásból, megcsillant, mint rendesen, ha férfiak olyasmiről beszéltek előtte, amiről érezte, hogy érdekli őket. Gyula nem volt elkényeztetve ebben a tekintetben, sőt ki volt éhezve erre az érdeklődésre. Felbátorodva és lelkesen kezdte magyarázni: —- Az a legérdekesebb minden gépnél... Sőt az embernél is. Az is gépezet. De annak a titkát nem tudják. — A gépeket meg igen! — mondta Amanda, csak éppen, hogy mondjon valamit. De a fiú csendesen ingatta a fejét és titokzatosan mosolygott: v (Vége következik.)
