Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-03 / 124. (4270.) szám

/HL + I XVI. évf. 124. (4270) szám • Csütörtök ■ 1937 junius 3

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fi képes melléklettel havonként 2,50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, (11. emelet. • • TELEFON: 303-11. «* •

SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRfiHA.

Két angol magánember

A súlyos incidensek következménye

Megszigorítják Spanyolország blokádját

Győz a német álláspont? - Közös megtorlás - Tüntetés Londonban Rbbenüop ellen

(sp) —< A windsori herceg csütörtökön esküszik örök hűséget a franciaországi Montsban Wallis Warfieldnek, s ezzel az utolsó izgalommal — reméljük — elcsitulnak az angol história egyik legérdekesebb történésének szenzációi és a brit világbirodalom kiegyensúlyozottan halad majd tovább a pályán, amit Baldwin, az angol „nemzeti institúció" számára kimért. Különös véletlen, hogy amikor a lemondott angol király eljutott a Candé-i kastélyban magánéletének legnagyobb fordulópontjához, — mert mi lenne a magánélet legnagyobb fordulópontja, ha nem a trónokat és világbirodalmakat megingató házasság, — az a hatalom, amely lemondatta, ugyancsak lemondott minőségben a közelben tartózkodik, Aix les Bainsben, ahol a csúzát és a szivét gyógyitgatja. Két magánember üdül Franciaországban, a windsori herceg és Earl of Bewdley, két előkelő angol kétségtelen, de ha az ember meggondolja, hogy az egyiket néhány hónappal ezelőtt még Nyolcadik Edvárd- nak hívtak, a másikat Baldwinnak, az egyik az angol király volt, a másik a brit Világbirodalom ura, s ma mindkettő szép úri életet élő magánzó, aki örül az életnek, az egyik annak, hogy fiatal szive elérte célját: asszonyát, a másik annak, hogy

öreg szive elérte célját: a bukolikus pihenést, az ember a fejét csóválja, s mint a kontinens embere annyiszor, ismét elmél- kezdni kezd az érthetetlen angol életről.

Hogy tudnak az angolok levonulni a porondról! Mennyi hidegvérrel és nonchalan- ce-al, könnyedén, nyugodtan, s mégis anélkül, hogy cinikusok vagy nemtörődömök volnának. Nem hősök, de tudnak meghalni, nem áldozatkészek, de tudnak áldozatot hozni, nem kapaszkodnak az uralomba, de tudnak uralkodni. Nyolcadik Edvárd és Baldwin levonulása két különböző, de ösz- szefüggő sarkát mutatja az angol jellemnek, az egyik legszebb tehetségét: a hidegvérű levonulást. Edvárd és Baldwin angolosan távoztak a színről. Mi mást nevezünk ,.angolos távozásnak", profanizáltuk az eredeti fogalmat, de a kifejezés kétféle használatában is azonos a lényeg: az távozik angolosan, aki halkan, finoman, zökkenő nélkül, s egy felső szempontból véve: észrevétlenül megy el a helyéről, anélkül, hogy a legkisebb zavart keltené, kellemetlen utóizt hagyna hátra, vagy bármiképen föltűnő és kimanifesztált volna nagylármáju levonulása. Ezt tudják a britek: angolosan távozni, *— leakasztani a kalapot a szögről, ha egyszer nem tetszik a társaság vagy elég volt a mókából, se szó, se hang, hátatforditani, csöndesen kisétálni az ajtón és soha többé vissza nem nézni. Az ajtót nem kell becsapni, a háznépet nem kell megsérteni, de a távozás végérvényes, s aki kint van, uj életet kezd, s ha kell, uj nevet vesz föl, egy életre szóló inkognitóban utazik külföldre, s mellékes, hogy az egyiknél, mint Edvárdnál, a rangrejtés lefelé licitál, a másiknál, mint Baldwinnál, fölfelé.

Másutt ragaszkodni szokás a ranghoz és a hatalomhoz. Nyolcvanéves ifjoncok tartanak ki csökönyösen a posztjukon, s ha már minden szerv fölmondja a szolgálatot, az, amely az álláshoz ragaszt, a halálig működik, talán tovább, mint a szív, de föltétlenül tovább, mint az agy. Királyok máshol ágyban, párnák közt halnak meg, vagy vér- fafidtyí -és íteflejtvflfc miniszterelnökök ft,

PARIS. — A diplomaták és a flottaszakértők tegnap felülvizsgálták azokat a garancia szerződéseket, amelyeket Olaszország és Németország kér a spanyol vizeken lejátszódó incidensek megismétlődésének meggátlására. A szakértők szerint kivihetetlen az a kívánság, hogy a spanyol' kikötőkben biztonsági zónákat létesítsenek a külföldi hadihajók számára, mert lehetetlen elképzelni, hogy mi történnék, ha ezeket a zónákat Is megsértenék a spanyol repülőgépek. Németország a spanyol vizeken operáló flották szolidaritását kívánta, hogy abban az esetben, ha az egyik hajót a spanyolok megtámadják, valameny- nyi külföldi hajó vegyen részt a megtor- lási intézkedésekben. Szakértők szerint ez a kívánság is kivihetetlen a gyakorlatban. Mindazonáltal a német javaslatokat részletesen felülvizsgálják.A legjobb megoldásnak az látszik, hogy a jövőben egyáltalán nem engedik meg a külföldi hajóknak, hogy bármely spanyol kikötőben kikössenek s igy elejét vehetnék az incidenseknek.

Edén tételei

LONDON. — A benemavatkozási bizottság lázasan keresi azt a megoldást, amellyel elérhető volna, hogy Németország és Olaszország visszatérjen a bizottságba. A keddi tárgyalások után megvan a remény, hogy a kompromisszum hamarosan létrejön. A bizottság bizonyára

olyan garanciákat tud adni a két megsértett hatalomnak, amely az incidensek megismétlődését meggátolja. Edén és segítőtársai most különösen a következő kérdések elintézésén fáradoznak.

1. Mindenáron azt akarják elérni, hogy betapasszák azt a rést, amelyet a német és az olasz ellenőrző hajók visszavonása Spanyol ország blokádján ütött.

2. A biztonsági zóna kiterjesztésén, hogy az ellenőrző hajók nyugodtan kiköthessenek és ne fenyegesse őket veszély.

3. A; oknak a garanciáknak megszervezésén, amelyek a létesítendő biztonsági zónákat tényleg biztosakká tehetnék. Az angolok valószínűleg tervezetet nyújtanak be a benemavatkozási konferenciára, a- melyben kidolgozzák az ellenőrzés uj rendszerét.

Az általános veszély szerint a helyzet súlyos, de nem ad okot a nyugtalanságra,

A szigorú ellenőrzés

LONDON. — Illetékes körök szerint az elmúlt napok incidensének következménye az lesz, hogy Spanyolország blokádját a nagyhatalmak megszigorítják. A hatalmak kivétel nélkül azt kívánják, hogy az incidensek ne ismétlődhessenek meg. Németország és Olaszország a jövőben mindent el fog követni, hogy lehetetlenné tegye a fegyverek és a hadianyag szállítását a valenciai kormánynak. Ha a most készülőben lévő javaslatokat a lefegyverzési bizottság nem fogadja el, akkor az egész ellenőrzési rendszer összeomlott. A bizottság valószínűleg Angliát bízza meg, hogy tárgyaljon Spanyolországgal. Nem lehetetlen, hogy a nagyhatalmak mégis megegyeznek a közös elhárító akcióban és az ellenőrző hajókat ért támadásokat mégis közösen torolják meg.

Az ellenőrzést végző olasz hajók egyelőre helyükön maradnak, de nem végzik el munkájukat. Az olasz hajók parancsot kaptak, hogy minden támadás ellen véde* kezzenek.

Németellenes tüntetés Almeria bombázása miatt

LONDON. —■ Kedden este háromezer személy vonult a londoni német nagykövetség elé és Hitler ellen tüntetett Alméria bombázása miatt. Lovasrendőrség a tömeget szétoszlatta, de egy öttagú bizottság bejutott a követségre és emlékiratot adott át, amelyben tiltakozik Németország Spanyolországi beavatkozása ellen.

idén: az ellenőrzést folytatni keli

LONDON. — Edén külügyminiszter az alsóháziján az interpellációkra válaszolva kijelentette, hogy a spanyol ellenőrzési tervet okvetlenül meg kell menteni. A tengeri és a szárazföldi ellenőrzés hathatós s ezért fontos, hogy a jövőben is működhessen.

Angol illetékes körök egyébként biztosra veMiért tették meg? Miért tehették? Nem bűn igy kilépni szimbólumokból és félretartani a fejet, ha koronát akarnak rátenni? Edvárd talán a szent kötelesség elől futott el, amikor kijelentette, hogy bliktri neki az egész, és csattintott ujjaival és elrepült az osztrákok közé, mint római jellem, akit elraboltak a szabini nők? És nem könnyelműség otthagyni a miniszterelnökséget, a „felelősséget", amely alatt mindenhol másutt hangosan és észrevehetően nagyokat nyögnek ugyan a premiérek, de örömmel viselik? — Nem bűn, nem könnyelműség. Angliában megtehető, másutt sehol. Elképzelhetetlen, hogy Sztálin utánarepülne Juan le Pinsbe egy szép tatár hercegkisasszonynak, Hitler lemondana és elutazna magánéletet élni a párisi Montparnasséra, — Angliában ugyanilyen urak, ugyanilyen világhatalmasságok megtehetik. Az angol társadalmi berendezkedés megengedi: a személy csak szimbólum, de soha nélkülözhetetlenség, soha deus ex machina. Ebben a csodálatosan kifinomodott és tökéletes demokráciában megvan mindennek a helye, de senki sem pótolhatatlan, mindenki zökkenő nélkül nyugodtan és angolosan elmehet, ha kedve tartja, nem támad zavar a nyomában.

Sokkal teljesebb a teád* semhogy egy személy

távozása megingatná, nem olyan üzem ez, hogy minden a feje tetejére áll, ha a séf távozik. Egészséges hierarchia uralkodik benne. Az egyik fogaskerék tökéletesen a másikba kapcsolódik, s amint az első elfordul, már ott a második. Ez a kollektív rendszer, a szó legnemesebb értelmében, ahol örök és szabályos a kontinuitás. Gazdag garnitúra áll készenlétben, minden ember egyformán fegyelmezett, józan és angol, mindegyik pótolni tudja a másikat. Ha a király megy, van más, aki a koronát a fején tartja, a király elmehet, ha kedve igy kívánja, az angolok meg sem haragszanak reá. Ha Baldwin elmegy, akad száz, ezer, aki ugyanazt tudja, amit ő tud, hiszen Baldwin is azért volt nagy, mert a legpontosabban ugyanaz volt, ami minden angol, miért ne pótolhatnák a többiek e futószalagon dolgozó életben és társadalomban? Csak az ilyen tökéletes demokráciában szabad az ember, nem nyűg a hivatás, s ha valamit cselekedett más, s szabad akar lenni, pihenni, vagy házasodni, mehet, senki sem tartóztatja, nem hagy maga mögött űrt, bajt, zavart, s a legszebb, hogy a távozók szívesen mennek a magánéletbe s tudják, sőt hangoztatják, hogy nem hagynak maguk mögött űrt, zavart, mert Anglia tökéletes s a kiegyensúlyozott demokráciában örök a kontinuitás és mindenki pótolható

parlament füzében omlanak össze, vagy a forradalom lángjaiban, Angliában a király akkor távozott, amikor a legnagyobb népszerűség sugaraiban fürdött és fiatalos fényével, okos modernségével a nemzet osz- tálytalan bálványa lett. Az ember észre sem vette: a szeretett király fogta a sétapálcáját és kedvesen, örök fiús arcával kisétált palotájából a magánéletbe, a nemzet nem tartóztatta, de nem is szidta. A miniszterelnök akkor ment, amikor megérkezett a hatalom és az érvény tetőpontjára, s nem mint embert kezelték már, hanem mint nemzeti intézményt, mint tükröt, amibe valamennyi angol minden reggel az újságokon át belenézett s elégtétellel állapította meg, hogy magára ismer, ő az, aki a Downingstreetről visszanéz reá, a régi angol arc, a régi mosoly, talán egy-két hajszál őszessé vált, itt- ott pattanás van az arcon, a szem vizenyős, de az arc pirospozsgás, ő az, az angol, John Bull, csak a szigony hiányzik a kezéből. A király, az örök kontinuitás, a brit maradan- dóság szimbóluma, akiről láttuk a moziban, hogy görcsösen két jogart is tart a kezében' és koronája óriási korona, áthúzta fején a pulloverét és elment. Utána John Bull, az örök angol szimbólum, Baldwin, fejébe nyomta Jriktőkalapját és szintén, elment*