Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-17 / 136. (4282.) szám
XVI. évf. 136. (4282) szám • Csütörtök • 1937 junius 17 ) I B ffl VVB IWW |MV W11^1 W’fk M« «M Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága U., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303*11. • • SŰRGÖNYCIM H1RLRP, P R fi H fl. A bírák győzelme A francia népfront csaknem szétesett A kommunisták pálfordulása az utolsó pillanatban megmentette Blum kormányát Kezdeiben „világnézetükkel összeegyeztethetetlennek" jelentették ki Blum adóemelési, drágitási és telihatalmi terveit, később zártan megszavazták a kormányjavaslatokat - A rádikálisok győztek a kommunisták fölött - Mégis töredezik a népfront (—) Érdekes dokumentumot tett tegnap a kormány a képviselőház asztalára. Egy jelentéktelen kétparagrafusos javaslatot, amely érdektelen fizetésrendezésről intézkedik s mindössze azt mondja ki, hogy •ezentúl a fizetéseket szabályozó kormányrendeletek a bírákra is ugyonugy vonatkozni fognak, mint az állam többi tisztviselőire. A javaslat témája érdektelen, hiszen hatásálban csak a bírák szűk körére vonatkozik, de mögötte mégis egy nagyméretű közjogi vita eredménye húzódik meg, a legnagyobb közjogi harcé, amelynek az utóbbi években tanúi lehettünk. A meghatalmazási törvény körüli harcról van szó. A meghatalmazási törvény ellen annak parlamenti tárgyalásakor csak az ellenzéknek, elsősorban a magyar ellenzéknek volt kifogása. Emlékezünk, hogy a magyarság jogászai milyen nyomatékosan kihangsúlyozták a parlamenti vitában, hogy szerintük a meghatalmazási törvény alkotmánymódositást tartalmaz, hiszen az alkotmány expressis verbis kiköti, hogy a törvényalkotás jogát kizárólag a nemzetgyűlés gyakorolja, mig az 1934-es meghatalmazási törvény oly gazdasági kérdésekben is meghatalmazta a kormányt rendeletekkel való intézkedésekre, amelyekre nézve egyébként az alkotmány törvény utján való intézkedést ir elő, kivéve a valutaszabályozást s uj adók bevezetésének és az adóemelésnek az esetét. A magyar ellenzék vezérszónoka, Szüllő Géza 1934 junius 14-én tartott képviselő- házi beszédében kétségbevonta, hogy a parlament átruházhatná törvényalkotási jogát. Az alkotmány keretein bélül, mondotta akkor Szüllő, az alkotmányos tényezők a maguk jogait az alkotmány megváltoztatása nélkül senkire át nem ruházhatják. A magyar ellenzék akkori kifogásait azonban a többségi tényezők teljesen negligálták, de meg kellett érniök, hogy az ellenzéki érveket később maguk a csehszlovák bírák hangoztatták és a fizetéslevonások körüli vitában teljes érvényre is juttatták. Hogy jutottak el a magyar ellenzék jogi tézisei a csehszlovák birákig? Úgy, hogy a kormány a meghatalmazási törvény alapján egyebek között olyan rendeletet is kiadott, amely a tisztviselők s velük együtt a bírák fizetéslevonásait tartalmazta, A bírák, mint a törvények legjobb ismerői és őrei rájöttek arra, hogy az ő szolgálati viszonyaikat az alkotmánylevél 97. paragrafusa értelmében csak törvénnyel lehet módosítani, de nem rendelettel. Erre való hivatkozással kétségbevonták az 1934. óta történt fizetéslevonásaik törvényességét s Voltak olyanok, akik a levonások összegéig pörölték az államkincstárt. A pörök alapján a legfelső bíróság és a legfelső közigazgatási bíróság is úgy Ítélkezett, hogy a fizetéslevonások a bírák esetében érvénytelenek. A kormány e döntvények láttára kénytelen volt deferálni és utólag törvénnyel akarta legalizálni a bíráknál történt fizetéslevonásokat. Másfél hónappal ezelőtt nyújtotta be az erre vonatkozó javaslatot, amely óriási föltűn est keltett, mert hiszen 1934 júliusáig visszamenő hatályú lett volna. Ám a javaslat tarthatatlanná vált, amikor a két legfelső igazságszolgáltatási fórum döntésre hivta föl az alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a meghatalmazási törvény ama pontja, amely a kormányt fölhatalmazza a renPÁRIS. — Jelentettük, hogy Franciaország katasztrofális pénzügyi helyzete miatt a Blum-kormány kénytelen volt diktatórikus teljhatalmat kérni a parlamenttől a pénzügyek rendezésére, a spekuláció letörésére, uj adók bevezetésére és az állami üzemek általános megdrágítására. Amikor a minisztertanács kedden elfogadta a pénzügy- miniszter előterjesztéseit és a kormány benyújtotta a javaslatokat a házban, a kommunisták a leghatározottabban ellenezték az uj pénzügyi programot, amely szöges ellentétben áll mindazokkal az elvekkel, amelyeket a kommunisták vallanak. Hiába igyekezett León Blum megpuhitani a kommunisták vezéreit és hiába fenyegetőzött azzal, hogy a kommunisták szavazástól való tartózkodása esetén lemond, ami a népfront szétesését jelentette volna, a kommunisták hajthatatlanul ragaszkodtak elhatározásukhoz és kijelentették, hogy elveikkel összeegyeztethetetlen a kormány kapitalistaizü és ismét csak a kisembereket sújtó terveinek támogatása. Azzal érveltek, hogy az adóemelést és az állami üzemek megdrágítását, akármilyen kerülő utón, de mégis csak a kisemberek fogják érezni, mert ha az adóemelés progresszív lesz is és elsősorban a nagyjövedelmü egyéneket sújtja, a francia közgazdasági élet jelenlegi berendezésénél a vállalkozók érteni fogják a módját, hogy megnövekedett terheiket a munkásságra és a kisemberekre hárítsák át. Ezenkívül a kommunisták ellenzik a pénzügyi diktatúrát és azoknak a teljhatalmaknak megadását, amelyek nagy mértékben emlékeztetnek Brüning Hitler előtti teljhatalmaira. Thorez kijelentette, hogy ha a kommunisták megszavaznák a kormány javaslatait, ez annyit jelentene, hogy hűtlenek lettek eddigi elképzeléseikhez és elvtagadókká váltak. A nagy visszavonulás Mivel León Blum hajthatatlan maradt és kideletekkel való intézkedésre olyan esetekben is, amikor az alkotmány kimondott intézkedése szerint törvény kellene, össze- egyeztethető-e az alkotmánytörvénnyel. E lépés demonstratív és erkölcsi jelentősége fölmérhetetlén volt, mert ha az alkotmány- bíróság is a két legfelső bírósági fórum álláspontját teszi magáévá, akkor a meghatalmazási törvény kifogásolt pontját a jövőre nézve hatálytalannak kellene nyi'lvá- nitania, ez pedig az alkotmányosság és a demokrácia szempontjából ugyancsak dijelentette, hogy a kommunisták visszavonulása esetén lemond, az éjszakai órákban biztosnak látszott, hogy a népfront kormánya megbukik. Az ellenzék a kamara éjszakai ülésén hihetetlenül éles támadást intézett León Blum ellen, fölvonultak az összes volt jobboldali pénzügyminiszterek, akik utaltak arra, hogy a régi jobboldali többségek nem voltak hajlandók kormányaiknak olyan teljhatalmat adni, mint most León Blúm kivánja, mert összeegyeztethetetlennek tartották azt a demokráciával. Néhány kőnyomatos már León Blum bukásáról beszélt, amikor reggel öt óra tájban váratlan fordulat történt. A kommunisták, akik előbb még kijelentették, hogy elveik meghazudtolását jelentené, ha a kormány mellett szavaznak, — zártan León Blum mellett szavaztak, Blum és a francia népfront demokratikus része ismét erősebbnek bizonyult, mint a szélső baloldal és meghódolásra Mindenekelőtt Vincent Auriol pénzügyminiszter szólalt föl, aki háromórás beszédében vázolta, hogy a kormány le akarja törni a spekulációt s ezért kénytelen teljhatalmat kérni. A spekuláció pénzügyi offenzivája hatalmas és a parlament nem védheti meg. 40—50 milliárd frank vándorolt külföldre s ezt a tőkét Francia- ország nem nélkülözheti, A vita további folyamán a baloldali radikálisok kijelentették, hogy nem szavazhatnak León Blum mellett. Ugyanilyen kijelentést tett a demokratikus szövetség, amelynek vezetője, Flan- din hatalmas beszédben tárta föl azt a pénzügyi fertőt, amelyben Franciaország fetreng. Flandin számokkal igazolta, hogy a szocialisták reformjai mindenütt zsókuccába vezettek és pontosan olyan eredménnyel zárultak, mint az ellenzék szakértői megjósolták, A frank bizonytalan és a húszmilliárd frankos kiegyensulyozási alapot mór elköltötték, Paul Reynaud volt pénzügyminiszter szerint a népfront kísérlete eddig 45 milliárd frankba került és a nép mindenütt szegényedik. A tőke visszavonul s a gazdasági élet napról-napra katasztrofálisabbá válik, A vita átmeneti felfüggesztése után hir érkecséretes előhaladás lenne, de ugyanakkor furcsa fényt vetne a parlament 1934-es többségére és közvetve a csehszlovák parlamentarizmusra is, hogy itt az alkotmánynyal ellentmondó törvényt alkothattak. Már a 'két legfelső bírósági fórum kérdése az alkotmánybírósághoz, már ez a puszta tény is olyan alkotmányjogi lecke, hogy egy érzékenyebb igazságügyminiszter nyugodtan levonhatná a politikai konzekvenciáit, mert erkölcsileg ő, mint a kormány első jogásza a felelős azért, hogy a korkényszeritette a kommunistákat. A kommunisták pálfordulása megmentette a népfront kormányát. A szélső baloldali párt hajnali ülésén a párt tagjai megállapították, hogy nem vállalhatják a felelősséget a kormány bukásáért és a népfront szétfutásáért s ezért kénytelenek Blu- mot támogatni. E határozat után a plénumban a kamara 346 szavazattal 247-tel szemben bizalmat szavazott León Blum kormányának, Parlamenti körökben az a vélemény alakult ki, hogy a szenátus továbbra is ellenáll és nem adja hozzájárulását a pénzügyi tervekhez. A kamara vitája igy viharos és végül meglepő fordulattal végződött, A vita éjfél után kezdődött. A kormány sorsa az utolsó pillanatig bizonytalan volt. A kamara pénzügyi bizottsága négy órás ülésén 22 szavazattal 16-tal szemben előbb elfogadta már Auriol pénzügy- miniszter indítványait s ekkor került sor a plé- num vitájára. zett a kommunista álláspont megváltoztatásáról s a kormány tagjai fellélegezhettek, León Blum isér León Blum miniszterelnök a kamara baloldali bizottságában kijelentette, hogy a kormány teljhatalmát nem fogja az adók fölemelésére fordítani, hanem a dohány, a posta, a vasút megdrágítására, León Blum patetikus szavakkal kért bizalmat, mert a kormány nem fog visszaélni teljhatalmával s azt kizárólag a demokrácia és a munkásosztályok javára fogja kihasználni, soha ellene. A zsugorodó népfronti többség PARIS. — A kamara rendes népfronti többsége 375 szavazatból áll, ez alkalommal 30 szavazattel kisebb volt. Húsz jobboldli radikális a szocialista kormány ellen szavazott és igy vétett a pártfegyelem ellen. A Blum-ellenesek között volt Malvy és Mistler, befolyásos képviselők, továbbá Marchandeau volt miniszter. Tiz radikális szocialista képviselő tartózkodott a szavazástól. mány alkotmányjogi szempontból kifogásolható rendeletet adott ki, amit aztán három év múlva maga a kormány kénytelen törvénnyel legalizálni. Sőt mint a kormány- többség jogi esze is elsősorban az igazságügyminiszter felelős azért, hogy a kormánytöbbség a meghatalmazási törvényt 1934-ben olyan szövegezésben emelte törvényerőre, hogy annak alkotmányossága fölött a két legfelső igazságszolgáltatási fórum a kételyét fejezte ki. Neki tudnia kellett volna, hogy a meghatalmazási törA borzalmas francia pénzügyi helyzet
