Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-15 / 134. (4280.) szám

%«<MÁ\\G$ARHTRIú© 1937 junius 15, kedd. (A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA) Sztálint, másrészt a hóhér bárdja alatt, ha­nem lassan-lassan egyáltalán nem maradt értelmes szellemi lény a szovjet európai tá­borában. Csak a csökönyösek hada maradt ott, a dilettánsok és az ingerültek, a meg­szállottak, akiken egyedül Isten segíthet. A költők után a politikusok következtek. Ol vastuk a Daily Heraldot, az angol munkás párt lapját, a Times-t, a Temps-t, francia és angol újságokat, tudomásul vettük a genfi munkások szovjetellenességét, olvastuk Pe routka és J. Benes cikkét a Píitomnostban és a cseh lapokban, olyanok szavát, akik évekkel ezelőtt szivvel-lélekkel a szovjet szövetség mellett törtek lándzsát. Akarva, ftem akarva, megállapítottuk: itt valami nagy törés történt. Ez már több, mint el Vándorlás, ez szakítás, h^rag, csalódás és kiábrándulás — minden vonalon. Ijedten eszmél föl egy francia szocialista: ,,A hideg ráz, ha visszagondolok az elmúlt évre. Szö­vetséget kötöttünk a vörös hadsereggel, mert erősnek tartottuk, olyannak, amely meg tud védeni. Most Vorosilov mondja, hogy ezt a hadsereget évekig úgy vezették, hogy a legcsekélyebb támadás esetén föl­mondta volna a szolgálatot. Rossz rágon dőlni, hogy mi történik, ha két év előtt ki­tör a háború. S ezek után bizhatunk a jövő­ben benne?" * Mégis, ha most visszatekintünk a mnlt évek paradox epizódjára, amikor az emberi szabadság tana, a demokrácia a deszpotiz- mussal szövetkezett, azt kell mondanunk, hogy nem volt elveszett idő és felesleges ez a kor. Az európai ember ideálja: a demo­krácia négy év előtt végveszélyben volt. Hibái (mint Madariaga írja) a szakadék szélére lökték s úgy látszott, hogy az eu­rópaiak legszentebb erénye, a nemzeti ér­zés, fellázad a demokrácia tehetetlensége ellen s a fasizmusba 'menekül, hogy leszá­moljon a gyenge és nemzeti pusztulást je­lentő államformával. A demokrácia kapko­dott s elfogadta annak segítségét, aki fel- kinálkozott: a szovjetét. A szovjet úgy vélte, ha fuzionál a gyenge demokráciával, előbb-utóbb végleg háttérbe szorítja eler- nyedt partnerét a szövetkezésben, mint Napóleon bévülről legyűrte gyenge kon­zultársait, vagy mint Hitler háttérbeszori- totta Hugenberget, akinek vállán a hata­lomba lendült —- s a demokrácia vak se­gítségével belopja eszméit Európába, ahol igy könnyen és legálisan diadalmaskodni fog. De mi történt? Kitűnt, hogy a szö­vetkezésben nem a szovjet, hanem a de­mokrácia nyert. Lélegzethez jutott s a szovjet segítségével megállította a fasizmus előtörését, de nem úgy, hogy pozícióit át­engedte volna Moszkvának, aimit Dimitrov remélt. Egyáltalán nem. A szovjet hódolt be, láttuk a francia kommunisták magatar­tásában, akik kezes bárányok Daladier és Herriot kezében. Nemcsak a fasizmus, a bolsevizmus is lebecsülte a francia és az angol demokrácia erejét s amikor álszen­teskedve és a saját érdekében megsegítette pillanatnyi nehézségei között, nem tudta, hogy maga alatt vágja a fát. A spanyolországi események megmutat­ták a szovjet igazi arcát, vágyait és törek­véseit. A demokrácia fékezni kezdett: Léon Blum és Baldwin visszahúzódott a spanyol szélsőségektől. Minek szaporítani a szót: a fasizmus és a kommunizmus harcában a harmadik győzött: az el intézettnek vélt de­mokrácia. Mig a két nagy mozgalom egy­mást tépte, marcangolta, a demokrácia ki­heverte betegségét sé amikor a szovjet és a nyugati nagyhatalmak közös frontjától megijedt Németország és az Afrikában ki- ielégüh Olaszország lecsillapodott, tn^gbé­Félmllliárd koronával emelik a jövőévi költségvetést? A szocialisták Hodza kezéből ki akarnák venni a gazdaság- politikai ügyek irányítását, a szocialista miniszterelnökhelyet­tes számára kívánják ezt a szerepkört • A komáromi gesztus PRÁGA. — A parlamentnek voltakép­pen már csak két hét munkaidő áll a ren­delkezésére, ám a koalícióban uralkodó ál­lapotok még mindig a legkuszáltabbak, úgy hogy még a hátralevő munkaidő programjára nézve is teljes a bizonytalanság. Ahány pártlap, annyiképpen vázolja föl a kormány és parlament teendőit. Vannak optimisták, akik úgy hiszik, hogy a képvi selőház már junius 26-án, a szenátus pe­dig julius 2-án zárja kapuit, de a legtöb­ben úgy vélik, hogy a képviselőház julius 2-áig el lesz foglalva s a szenátus julius 9-én tartja utolsó ülését. A bizonytalansá­got legjobban jellemzi a miniszterelnök pártja lapjának, a Venkovnak ama célzá­sa, hogy amennyiben a parlament nem tud kellő időre elkészülni a sürgős föladatokkal, akkor az el nem intézett kérdésekben a kormánynak külön meghatalmazást ad. Egyszóval a meghatalmazási törvényt más formában adja meg, mint eddig volt, de mégis újabb meghatalmazást adna. A miniszterelnök hatáskörének megosztása? A koalíció munkájával úgyszólván vala­mennyi koalíciós párt elégedetlen. A leg­elégedetlenebb a csehszlovák szociáldemo­krata párt. Ennek beszédes kifejezést ad a Právo Lidu vasárnapi cikke, amely egye­bek közt a következőket mondja: Az utolsó években jpinden évben megismétlődik az a tünet, hogy a gazda­ságpolitikai munka legnagyobb garmadája junius második felére és júliusra, tehát a legnagyobb nyári hőség napjaira esik. Ez az idén még szembetűnőbben mutatkozott meg, mert a parlamentnek az utolsó három hónap alatt úgyszólván semmi munkája nem volt, úgy hogy mindegyik párt képvi­selői már duzzogtak a kormányra, hogy legalább ama javaslatok benyújtásával ad­hatott volna a parlamentnek munkaalkal­mat, amelyekre nézve nem voltak politikai viták. Ha a helyzetet összehasonlítjuk a múlttal, akkor látni, hogy Hodza miniszterelnöknek teher az, hogy a belpolitikán kívül a külpolitikai kér­désekkel is foglalkozik. Ezzel a gazdasági kérdések a múlt év őszén mutatkozó ígéretes -nyitány után az idén mellékvágányra kerültek. A gazdaságpolitikai munkában ezt a helyzetet lehetetlen tovább fönntartani. A kormány gazdasági politikája nem állhat az időnkénti rohamozás módszeréből, ami­kor a kormány egyszerre egy egész soro­zat rendeletet és törvényt zúdít ki magá­ból, hogy azután hónapokra ellankadjon. kült, Ieszelidült s agresszivitása meg volt fékezve, a demokrácia az erősebb és a pa­rancsoló partnerként léphetett fel a nép­frontok társascégében. Mert — ami a leg­fontosabb — a különös szövetkezés miatt Oroszország elvesztette belső egyensúlyát, kivül-belül megzavarodott, elveit feláldoz­ta, kapkodott, ami zavart és ellentmondást okozott táborában. Oroszországban sokan voltak, akik nem viselték éli a felemásságot, a szovjet két arcát, a polgárit és a forra­dalmit. S amikor Sztálin érvekkel nem győzte: a bolsevizmus brutális idejének régi eszközeihez nyúlt: a kíméletlen erő­szakhoz. Tízéves polgárosodás után Sztálin a zsákuccában oda nyúlt vissza, ahol a GPU 1925-ben elhagyta, de a terror most már nem burzsujokat sújtott, hanem a szov­jet saját embereit s nem éppen a legrosz- szabbakat. Tiz év vívmánya összeomlott. A spec-ceket, a tábornokokat, a magynehezen kinevelt szakember gárdát éppen azért, mert európaiak lettek, elnémították. Orosz­ország a régi barbárságba hull vissza, a nyílt ítélet nélküli kivégzések korszakába. A belső zavar megbénította a szovjet külső erejét s végleg lehetővé tette, hogy a demokrácia vele —1-~- r1' ’ ’ Rendszeresebbnek és folyamatosabbnak kell lennie, hogy ez a munka kontinuitás­sal bírjon és ki ne fúljon. — Hogy lehet elérni? Uj intézménnyel? Tán egy gazda­sági minisztérium létesítésével, amint an­nakidején követelték? A pártoknak nincs semmi kedvük uj tárca létesítésére. A dolgot meg lehetne oldani a minisz­terelnökségi munka célszerűbb megosz­tásával. Egy intézményes változás már igen érett volna: megalkotni a miniszter- elnökhelyettes hivatalát, aki nem mint resszortminiszter szerepelne, hanem az a föladata lenne, hogy a kezében összpon­tosítsa a gazdaságpolitikai ügyeket. Abból a gyakorlatból, amely a legutóbbi idő­ben kialakult, magától kínálkozik az ötlet, hogy a tisztán politikai éspedig úgy a bel-, mint a külpolitikai kérdéseket a miniszterelnök intéz­ze s a gazdasági kérdéseket — éspedig úgy a belföldi, mint külpolitikai vonatkozásban — a miniszterelnökhelyettes kezébe tegyék le. Hodia távollétében... Ez a cikk a hétfői sajtóban nagy feltűnést kel­tett. A Po-ndelni List az indítványt úgy jellem­zi, hogy a szocialisták olyan hatalmat akarnak Be- chyné miniszter kezébe összpontosítani, ami­lyen Némteország-ban Schachíé. A szocialista terv annál kínosabb hatást kelt, mert olyan időpontban vetették föl, amikor a miniszterel­nök külföldön tartózkodik. Mindenesetre nagyon jellemző, mennyire nehéz- ményezik a szocialisták, hogy Hodza intenzive foglalkozik külpolitikával. Sokalják azt is, hogy a népszövetségi ligák pozsonyi nemzetközi kongresszusán sem a kül­ügyminiszter képviseli a kormányt, hanem megint csak Hodza. Más oldalról viszont az föltűnő, hogy mialatt a miniszterelnök Romá­niában a román miniszterelnökkel és külügy­miniszterrel tárgyal, ugyanakkor Prágában a csehszlovák külügyminiszter Titulescut fo­gadja, A miniszterelnök különben vasárnap utazott el Romániába Aurelian prágai román követ társa­ságában. Hodza kedden érkezik Bukarestbe és szerdán is ott lesz. Szerdán éjfélikor Tatarescu ro­mán miniszterelnökkel Turn-Szeverinbe utazik s itt sétahajózást tesz a Dunán. Itt találkozik Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel. A há­rom miniszterelnök társaságában lesz Antonescu román külügyminiszter is. Félmilliárddal több kiadás 1938-ban ^ A vasárnapi hiradásoK között föltünést kel­tett az a tudósítás, hogy a kormány a jövőévi költségvetés kereteit mintegy félmilliárd koronával emeli, A Ven- kov szerint nincs kizárva, hogy az elsőrendű állami exisztenciáJis intézkedések és egyéb be­ruházások esetleg megkövetelik, hogy a költ­ségvetési keretet a félmilliárdnál is nagyobb összeggel bővítsék, A költségvetési kiadások emelésére részben azért is szükség van, hogy maskodjék. Nem is látszott kívánatosnak többé a cseréplábu kolosszussal való szö­vetkezés: a bálvány ráhullhat azokra, akik árnyékában pihennek, mint ráhullt már Zi- novjevre, Radekra, Tuchacsevszkire. A despötizmus felülkerakedése Moszkvában amugyis lehetetlenné tette, hogy a jogot és a szabadságot hirdetők a bakókkal ösz- szeálljanak. A demokrácia már elég erős, hogy a saját lábán járjon. A fasizmus le- szelidült, Anglia és a ,,nagy demokráciák" kezes báránya lett. Degrelle példája bebi­zonyította, hogy nem hat többé s Franco is szakított a fallangistákkal, hogy az angol mintájú alkotmányos monarchia ideálja felé evezzen. Félni nem kell a fasizmustól, meg­érett, megpuhult. Ellenben Moszkva visz- szasüllyedt a despotizmusba, elvesztette morális erejét és a hatalmába vetett hit megingott. A demokrácia elég erős és ki fog egyezni a nemzeti és a vallásos érzés­sel, megtisztul hibáitól. A ikét nagy küzdő fél, a fasizmus és a kommunizmus között ő győz, de úgy, hogy kezet nyújt a nagy nyugateurópai népeknek, a leszelidültek-' nek, mig a megvadult barbárokat vissza­küldi oda, ahová valók:-Ázsiába, az idén megkezdjék az államadóságok törlesz­tését. Az utóbbi években takarékossági szempontok miatt ugyanis csak a kamatot fizették. Két ©rém Ama javaslatoknál, amelyeket a kormány be­nyújtott, vagy benyújtani készült, sokszor na­gyobb örömet jelent az, hogy egy javaslatot va­lamilyen okból elejtenek. Ilyen a községi titká­rokról szóló kormányjavaslat, amellyel már hosz- szu hónapokkal ezelőtt foglalkozott a kormány- többség. A legújabb hir szerint ez a javaslat megbukott. A kisebbségeknek különösen nagy örömére szol­gál ez a hir, mert az önkormányzatnak ugyan a legalsóbbfoku, de a kisebbségeknek mégis legmegközelithe- tőb formáját nem teszi vele illuzóriussá. A köz­ségi titkárok ugyanis az állandó kormányrend- szeri intézményt jelentették volna. Másik öröm az, ha a meghatalmazási javaslatot elejtik, amelyről a Národni Osvobozeni maga is elismeri, hogy sohasem örvendett rokonszenvnek. A szocialista Ceské Slovo ezt az örömet e sza­vakkal fejezi ki: „Ezzel visszatérünk a tiszta parlamentarizmushoz". Mit fog mondani Hodza Komáromban? A cseh sajtó egyelőre beharangozza, hogy Hodza Komáromban kisebbségpolitikai kijelen­téseket fog tenni. A katolikus Lidové Listy kijelenti, hogy amiképpen a kormány követke­zetesen végrehajtja a kormánytöbbségi néme­tekkel való megegyezését, Hodza ugyanígy kinyilványitja Komáromban a kormánynak azt az akaratát, hogy a ma­gyar kisebbséget is ki akarja elégíteni. A cseh nemzeti szocialista párt brünni lapjából viszont megtudjuk, hogy azokat az ígéreteket, . amelyeket a kormány általános kisebbségpoli­tikai okokból a február 18-iki nyilatkozata alapján mindenképpen a magyarokra kényte­len kiterjeszteni, némi erkölcsi tőkét és válasz­tási agitációs anyagot kíván kovácsolni a cseh agrárpárti és csehszlovák szociáldemokrata aktivista magyar kortesei számára, s úgy fog­ják föltüntetni, hogy ezeket a kedvezmény­ígéreteket a Schulczok és Csömörök kapják. Evégből ezek az aktivisták megint megismétlik a ma­gyar memorandum átnyujtásának színpadi jelenetét, hogy aztán a kormány azt mond­hassa, hogy ezekből a követelésekből tett nehányat a magáévá. Persze a magyar kisebbség közvéleménye tisz­tában van azzal, hogy ezek a mindennel meg­elégedett fejbólogató jánosok semmit sem mer­tek eddig követelni. Csak most, amikor a ma­gyar ellenzék következetes és gerinces ellenzé­ki követeléseivel, igazságának és érveinek er­kölcsi átütő erejével a kormánynál a magyar igényeknek is érvényt szerez, most mimelik ők is a követelést. Hiszen a magyar aktivisták még azt is szó nélkül lenyelték, hogy február­ban a csallóközi vasutakon az utolsó magyar föliratok is eltűntek. Úgy látszik, most nagy vívmányként fogják majd föltüntetni, ha eze­ket a közelmúltban eltűnt magyar föliratokat visszakapjuk. De a komáromi nyilatkozatra főleg azért he­lyez súlyt a kormány, hogy a népszövetségi li­gák pozsonyi nemzetközi kongresszusa előtt majd rámutathasson erre a gesztusra. — EGY KASSAI TANONC HALÁLUGRÁSA. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap rekkenő illőségben rengetegen fürödtek a Hernád- ban a gát környékéin. Koipasz János 17 esztendős péktanonc a magasból fejest ugrott a vízbe. A sze­rencsétlen fiatalember a fejét beleüthette a vala­mikor azon a helyen Álló régi hid egyik cövekébe, elvesztette eszméletét s a vízibe fűlt. Holttestét csak hosszas keresés után sikerült megtalálni. — SZÖVETET LOPTAK ÉS SZACHA­RINT CSEMPÉSZTEK. Pozsonyi szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Négy brodskéi munkás ügyével foglalkozott ma a kerületi bíróság egyik büntető tanácsa. Hladik Mátyás, Hladík János, Dusil Antal és Kovács János brodskéi munká­sok ültek a vádlottak padján többrendbeli betö­rés és lopás vádjával terhelten. A vádlottak a multév őszétől ezév tavaszáig garázdálkodtak Nyugatszlovenszkón. Főleg szövetet és egyéb textilárut loptak, zsákmányukat Ausztriában ér­tékesítették, ott szacharint vettek s azt becsem­pészték Csehszlovákiába. A lopott holmik érté­ke megközelítette a 20.000 koronát. A bíróság a Hladik-tesvéreket egyenkint kétévi és kétha i fegyházbüntetésre, Kovács Jánost kilenchjivi, Du- siHAntalt pedig hathavi börtönbüntetésre Ítélte ODOL üdít. és a !P> ke llemef len szájíz! Qt JL/f ~ ODOL eltávolífja az ótelmaradékokat, meg- ifi N gátolja az erje dési íC-—v*. folyamatai a szájban és védi a fogakat. 1 fnla ODOL meggátolja a káros baktériumok § \ keletkezését az alvás ~ A előtt *9“ a szájat valamint a torkot az . alvás alatt. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom