Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-13 / 133. (4279.) szám
EUIOlf 0-JJ3BW TjoSojEq híjba ÁufSazs Suu s ’9 ubjsoui JfBqo }0}E|B.j Of ‘(Ejjoq b 3odo?[ oqDBi^[ T •)J3S0B[BÍI qBJEp oí' Á'gg (}J3SDBUB} 9q3BUI B Agaj^j ’Z *I9q?f?zs « tfi?s « HXnqFH ‘jpjBj b nfiBA juaqqaJlQj *S 'podBqSaui jzb ‘zsj9q Reso Ijinv ‘jojoqszBJBA pt ÁSa qopy "£ •ua3aj jbiu ‘ojszbjba Aga qg uaqopaa zb ‘uBqSuBpiEq Agg ‘j •aqAuap^ 'saea n ‘hOQNYS NYSRííl EJJI 5363AOZS S3 E}JOZÍB£[ pypytzmvA v tffswvn'Zts — 181 ‘zspz«Sla*.tag cs»A9 p\ 'íjig ZS019 ■juuax jiajf j rui ‘efSnsSant A|z« V ‘PtBIBA lUB^qpSO JB3JB EJZSSOJ S ■poqaú pb uias íjjuas ?qqoi M*MH ‘pajízsaAia yz9 ®q ;jaj\j •paAjzs jue;iqpso pAgBq au bjzssoji ‘jaiqsoaq b AguoAg b zg -a.ua 1'iaÁgq uoA3bu qaxuaaAQ ‘aAguoAgBgpjp Aga uba qaupaAjzg AONQAOVOYÍKI •piaiQüiq£) '99a? qi ‘Einuipng JapizouiaM gppaa zb iua^aaaze uoAgBU »q ‘jagiui ‘uiopnj inas utBgBui ‘uiauajsi •19 ;Bqos jzapuiui uiaqpu § •jppBiu b iojBp uasnaaQ ‘q?| b quugosns BAgn^ ‘BioppsíjpAupAg uaqqa 119 sg •jbSopAioí BAguoH'n uaq^jpaui siq qnzs ‘ipgopiosa J9 Áuisojq Aga azssaui uiaM -qoAgBu Ahuí s dpzs iuaj]njo>f ‘qoAgBA jj; jsoui ‘acuj •uraqau qqasaApaq j^uuapuitu s *nia;ajazs uoAgBU jáubSbui y ‘uiaua^si sap^ 119 ‘119 ;u|9 qau;aJazs 119A19UI qopaa piqz;9ips *WVADYA *in.i?9BA -S9A9 gx ‘ISZ9H zajBAqas gjOA ag9A ibssbjjs qauiupxuojp zb sg ‘}A]ojiaffazs bjuij y ^jpjazsso 3aAq zy ‘»ounq pib pBd y SaAnsBjujj b jaajv ‘jjojjb; giBqos lua^j mauipjo 119 zb 3Q •uiBUBqjBgö^nuigaiv Bqpioqsi JOqii^i ‘uiejioa gop[oq ubAio ‘iqau sí uiaqqjQ •jaqai iuau lUBpuouiig *;[OA d9zs uaApui zb ÁSoh ‘jagaAnsBjuij Agg jazsAga ua iubx<1b;h •D3AflSyiNIA •puiiizg ‘69A9 SJJBH •papipxp[nzs isoi>X ‘iBAof uapuiux Bfpiy Ágon ‘zaqiiaxsi zzo p?ui* $ ‘uejjo Ag9i jaunupjo qpXPaqiaAau gjppg fyipojoqsiq ioqy ‘l9Hainzs a] (oqy ‘japípj b passaaazg •13aiOg y Q3SS3H3ZS •^atríaso ‘s&aq oí Y\g -Hoqas ‘qnfpip laAAtzs spi?H ajj9 xuaxsi 9f V •jjnfxzsBqB wifURinJ ‘qnfxBjgodoJ u«g|A •BAuquiopB osxg Z8BABÍ 9II1JIA V ‘b«?pI? uaxsi ZV aAuzsaiaso sojid dpzs •mo;p]gaut JOMjiny ‘eupxn mop9Ag?A ‘no-qpx b qiíBOJJd aAuzsaaasa spgodog ‘3ANZS3H3S3 •Xtia^g^A ‘’n^ 3^90 ’A ^soaj ‘?l»J l?X9psoiu b JiunaaAg • ‘pjaq ddoq ‘91a ddon I9iaq ddoq ‘eq-inAo ‘erjhAo ‘91a ddoq Buizisa ‘Biuzisg *BJ9inqan siii b jra biorsi zy jpm ;jaux ‘qaqpí o^dpzg ‘BJpzs pf b sí XBgqBq btjjhAo •BJ9 zb apui Xvoin X»jaH ‘bj9zs dazs b BqanAo sssgilBH •[aqia,í ubjor qauiaaAg 9f uapui^ ‘laggaa b jxj ‘BqanA’o poqBH *M3H3AO VAZSU VNIHÍ1A9 •Bq;Bl132 ‘83A9 XI ‘aqU9ai 0;ag •XaqunaaAuaq ideuuapuijvi >|unq9ujui gaui ppy :ja>junsaaaq B izg Saui psBgjjBq UBqquBini qaquuu ia jÁ’gBq au Agcq-j pagax qunaaq Baay iuajsi 9XBquapujxv jafojmaaax 3bji^\ •ajBumopBiBsa U9 zy XaaaAuaq qazsaA ion XBÍgoqop XZB aAizs BdBsap9 iiapuij^ *sBiBiinqAuuo>| soqxjx qauqojaApxupzs y ‘gsstuouiozs pfBiu zsag JXaAjaq sbjejb gi^\ ■JEdoai S9 uajxarg ‘Bizsnd qssa jbiu búi oq ‘uBBupq siq” Aga íuij^ ‘jjuruBXBq qoA ubAjo iqupAxy X'iasiApuoQ •jjaAja juspuiui qunipx ‘[BxxojBsaoq qusag aX l{iu ‘saaaAgaf y •jaqunaaAuaq Xiopjy pat^aAja quujpx Ágon ‘qununq x^qoj aÍbu Auxm ‘jfunuaisj sagasjag ‘ZSYH03 IVSVSÍ NOÜVADVM SÍM / — 061 — — 186 — Mese az örökké égő gyertyákról Irta: Csermely Gyula Margitka nagyon istenfélő kislány volt. Reggel, mihelyt felébredt, elmondta az imádságot, amelyre édesanyiukája oktatta, este, amikor lefeküdt, szintén imádkozott és délben, amikor asztalihoz ült, szépen elmondta, abogv tanulta: „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott.” No, meir is jutalmazta Margitkát a jó Isten. Gyönyörű kis leányka lett belőle, akit, mikor először iskolába ment, ölbekapott a tanító néni, öesze-vissza csókolta és a«t, mondta: — Otthon az anyukád a mamád, az iskolában ón leszek az anyukád. Egyik este. amikor Margitka otthon ült és olvasott, 'hirtelen kialudt a villany. A vili a mos müveknél, ahol előállítják a'villanyt. üzemzavar támadhatott, vagy más lehetett, elég az hozzá, hirtelen kialudt a Vártak egy darabig, azután behozott anyuka egy szál gyertyát és ineggyujtva az asztalra tette. Margitka folytatta az olvasást, elmerü1- ten olvasott, mert nagyon szép mesék voltak a könyvében, azután, amikor egyszerre felnézett, úgy látta, hogy a gyertya majdnem leégett. — Anyukám — kérdezte a kislány —. minden gyertya olyan kicsike, .mint ez volt? Dehogy is, bogárkám — felelte Margitka anyja. — Vannak nagyobb gyertyák is, amelyek több óra hosszat is égnek, az ■egész nagyok huszonnégy óráig is. — De végül ezek is csak elégnek — jegyezte meg az okos kis Margitka. — ügy van — mondta az anyja. — De vannak aztán gyertyák, amelyek örökkön örökke égnek. A jótettek gyertyái ezek, kisleányom. —; A jótettek gyertyái? — csodálkozott az édes kis Margitka. — Magyarázd meg nekem, anyukám.-- hívesen. Hát ide hallgass, kislányom, valahányszor itt a földön valaki valami jót fesz-, fent az égben Isten parancsára egv- egy gyertyát gyújt meg egy angyal és az a gyertya soha ki nem alszik, mert örökké ég. Ha kevés jót tesz az ember itt a földön, akkor kevés gertya várja őt odaát, ha sok jót tesz, akkor sok gyertya, ugyanannyi, naint, jótetteinek száma. Igyekezzék hát mindenki, hogy mennél több jót legyen a földön, akkor majdan egész erdeje az égő gyertyáknak fogja őt várni odaát. —- 8 ezek örökké égnek? — kérdezte Margitka. — igenis, örökké, kislányom. Már ötezer év előtt is éltek ám emberek a földön, sokszáz millió jó ember volt köztük, akik nap-nap után mindig csak jót tettek. Minden jótettért uj gyertya gyűlt az égben és ezek még ma is égnek és fognak égni időtlen időkig. Sokezer millió gyertya Isten trónusa körül, azoktól olyan fényes a mennyország. — Akkor, anyukám — fogádkozott Margitka —, sok jót fogok tenni, amig élek, hogy nekem is sok gyertyát gyújtson az angyal. Másnap reggel Margitka iskolába ment. Útközben nyitva talált egy templomot, bement hát a templomba és a nála volt tiz- fidérest, amelyet pedig cukorkára kapott, bedobta a perselybe, amelynek felírása: ,.Szegén vek kenyere” volt. Vajaszse mlyét és két almát kapott tízórai uzsonnára anyjától, ezt odaadta egy kislánynak, aki sirt, hogy éhes, otthon nem kapót reggelit, olyan szegények. És az iskolából frazejövet észrevette Margitka, hogy egy öregecske néni elcsúszott, a járdán és fel-bukott. Odasietett hozzá, felsegítette jószivüen és Letisztította b ep i s zk 0 lód ott null 1 áj át. És aznap éjszaka Margitkának gyönyörű, álma volt. Látott az égben egy angyalt, aki a jó Isten parancsára gyertyát hozott ki a raktárból, meggyuijtotta a gyertyát és rá akasztott egy cédulát: „Simó Margitka gyertyája, mert tiz fillért dobott be a perselybe.” Azután másik gyertyát hozott ki a raktárból, ezt is meggyujtotta és erre is tett cédulát: „Simó Margitka gyertyája, mert odaadta uzsonnáját egy éhező, szegény kislánykának.” Végre harmadik gyertyát is hozott ki a raktárból az angyal, meggyujtotta és ráragasztott egy cédulát: „Simó Margitka gyertyája-, mert segítségére sietett egy néninek, aki elcsúszott és elesett az utón”. Az Úristen gyönyörködve nézte, milyen szépen égnek, lobognak az ő, Simó Margitka gyertyái. Reggel Margitka úgy ébredt, hegy köny- nyes volt a boldogságtól a szeme. Odatipe- getett anyjához és mint két nappal azelőtt, amikor hirtelen kialudt a villany, most is lelkesen fogádkozott, Ihogy sok jót fog -tenni az életben, hegy sok gyertyát gyújtson neki. az angyal... ... Mesét .mondtam nektek, kicsi barátaim? Mert, hegy azt irtain cimtíl: „Mese az örökkéé égő gyertyákról.” Hát a Margitka álma mese volt, de az bizony nem mese, hogy az ember minden jótetteért egy- <‘gy gyertyát gyújtanak meg az égben ég ez a gyertya azután örökkön örökké ég. lía nekem nem hiszitek el, hogy igy vtan, hát kérdezzétek meg anyukátokat. — 191 — JÁTÉK FURCSA SZÁMÍTÁS. Egy kisfiú kérdezi édesapját: — Mondd, apukám, mikor születtél te? — Ezerkilencszázban, fiacskám. A kisfiú csóválja a fejét,: — Hát tg. nem öregszel, apukám . . . tavai} is ugyanezt a számot mondtad. KUTYÁK EGYMÁS KÖZÖTT. Két kutya találkozik a ház előtt. — Aztán honnan tudta meg a Bodri, hogy hová rejtetted a csontokat? — Biztosan ki ugattam álmomban, NEHÉZ ESET. Az esküvői menetben haladó ötéves Palikát kis baleset érte. elszakadt a ■nadrágtartója. Éppen ekkor lép hozzá az egyik vőfély és igy szól: — Palika, mit állsz itt zsebretett kezekkel? Neked kell tartani a menyasszony uszályát. — No és ki tartja addig a nadrágomat? MAGYARÁZAT. — Ejnye, ejnye, intőt kaptál délelőtt és máris itt táncolsz az udvaron. — Igen, de tessék elhinni, olyan szomorúan táncolok, IGAZA VAN! — Hány bé-betüvel irod ezt a szót: bab? — Kettővel. — Kettővel? — Igen. Az egyik elől van, a másik hátul. VÁLASZ. Egy kiránduló társaság megkérdez egy gyereket: — Mondd, fiacskám, melyik az egyenes ut, ami a városba vezet,? — Nem tudom, bácsi kérem, itt minden ut görbe . . . ÉVIKE BÁNATA. A kis Évi ke nagymamájánál ebédel, aki tiszteletére krémiesrétest készíttetett. Évike kedvenc, eledelét. A jó nagymama négy darabot tesz Éviké tányérjára-, aki azonban csak hármat bir megenni és elgondolkozva nézi a megmaradt negyediket. — Min gond0lkodul, Éviké? — kérdezi a nagymama. — Azon — feleli Évi ke —, hogy tulajdonképpen miért nem születtem ikernek? PAPIRSZAK1TÁS. Igen mulatságos társasjáték kerekedhetik, ha körbe ülünk, valaki elővesz egy jókora papírlapot és kettétépi. A felet eldobja, a másik felet szomszédjának adja és igv vándorol tovább a papír mindaddig, amig olyan kicsi nem lesz, hogy nem tudják eltépni. Aki ezt a műveletet nem tudja végrehajtani, zálogot ad. BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK HUZÓCSKA. Helyesebben: gondolkoztassuk meg a pajtásainkat! Ha kettesben vagytok barátotokkal, ajánljátok fel a következő játékot : tő szál gyufából felváltva hazunk. Mindegyiknek joga van tetszés szerint 1, 2, vagy 3 szál gyufát húzni egyszerre. (Többet nem!) Aki azonban az utolsó gyufát kénytelen húzni, az vesztett! Ti pedig intézzétek úgy a dolgot, hogy első. vagy második huzástok után 0 szál gyufa maradjon az asztalon, harmadik hu- zástok után pedig 5 szál. Akkor mindig a ■társatokra marad az utol,só szál! (Az persze már komolyabban elgondolkoztató, hogy miért van igy a dolog?!) K8S LEVELEK Sztrojny Margit. Felvettelek a kis magyarok táborába-. — Pető Iréuke. János bácsi elolvasta szomorú hirt tartalmazó leveledet-. Reméli, hogy a jó Isten meg fogja segíteni édesapádat, s továbbra is hü munkatársa lehetsz a Kis Magyarok Lapjának. — Török Tibor. A 18. számban közöltük, hogy választhatsz egy jutalom-könyvet, írd meg. hogy melyik könyvet szeretnéd. — Sperling Éva, Haris Mária. A 20. számban közöltük, hogy választhattok egy jutalomkönyvet. Írjátok meg, hogy melyik könyvet küldjük el részetekre. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Be-rnáth József, Budinszky .Ernő, :: Darvas Attila, Darvas Sziláid, :: Forgáoh Ildikó, Forgách Klárika-, :: Jauák Etelka, :: Latkóezy Antal, :: Milliói* Klári, Meisels Márta, :: Oeskay Lenke, :: Perjéssy Eszter. :: Plesa István. :: Risznor Jenő, Riszaer Karcsi, Rozlosnik Bözsi, :. Sebők Éva, Sebők Judit, Szecóey Klára, MÓKA