Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-13 / 133. (4279.) szám

EUIOlf 0-JJ3BW TjoSojEq híjba ÁufSazs Suu s ’9 ubjsoui JfBqo }0}E|B.j Of ‘(Ejjoq b 3odo?[ oqDBi^[ T •)J3S0B[BÍI qBJEp oí' Á'gg (}J3SDBUB} 9q3BUI B Agaj^j ’Z *I9q?f?zs « tfi?s « HXnqFH ‘jpjBj b nfiBA juaqqaJlQj *S 'podBqSaui jzb ‘zsj9q Reso Ijinv ‘jojoqszBJBA pt ÁSa qopy "£ •ua3aj jbiu ‘ojszbjba Aga qg uaqopaa zb ‘uBqSuBpiEq Agg ‘j •aqAuap^ 'saea n ‘hOQNYS NYSRííl EJJI 5363AOZS S3 E}JOZÍB£[ pypytzmvA v tffswvn'Zts — 181 ­‘zspz«Sla*.tag cs»A9 p\ 'íjig ZS019 ■juuax jiajf j rui ‘efSnsSant A|z« V ‘PtBIBA lUB^qpSO JB3JB EJZSSOJ S ■poqaú pb uias íjjuas ?qqoi M*MH ‘pajízsaAia yz9 ®q ;jaj\j •paAjzs jue;iqpso pAgBq au bjzssoji ‘jaiqsoaq b AguoAg b zg -a.ua 1'iaÁgq uoA3bu qaxuaaAQ ‘aAguoAgBgpjp Aga uba qaupaAjzg AONQAOVOYÍKI •piaiQüiq£) '99a? qi ‘Einuipng JapizouiaM gppaa zb iua^aaaze uoAgBU »q ‘jagiui ‘uiopnj inas utBgBui ‘uiauajsi •19 ;Bqos jzapuiui uiaqpu § •jppBiu b iojBp uasnaaQ ‘q?| b quugosns BAgn^ ‘BioppsíjpAupAg uaqqa 119 sg •jbSopAioí BAguoH'n uaq^jpaui siq qnzs ‘ipgopiosa J9 Áuisojq Aga azssaui uiaM -qoAgBu Ahuí s dpzs iuaj]njo>f ‘qoAgBA jj; jsoui ‘acuj •uraqau qqasaApaq j^uuapuitu s *nia;ajazs uoAgBU jáubSbui y ‘uiaua^si sap^ 119 ‘119 ;u|9 qau;aJazs 119A19UI qopaa piqz;9ips *WVADYA *in.i?9BA -S9A9 gx ‘ISZ9H zajBAqas gjOA ag9A ibssbjjs qauiupxuojp zb sg ‘}A]ojiaffazs bjuij y ^jpjazsso 3aAq zy ‘»ounq pib pBd y SaAnsBjujj b jaajv ‘jjojjb; giBqos lua^j mauipjo 119 zb 3Q •uiBUBqjBgö^nuigaiv Bqpioqsi JOqii^i ‘uiejioa gop[oq ubAio ‘iqau sí uiaqqjQ •jaqai iuau lUBpuouiig *;[OA d9zs uaApui zb ÁSoh ‘jagaAnsBjuij Agg jazsAga ua iubx<1b;h •D3AflSyiNIA •puiiizg ‘69A9 SJJBH •papipxp[nzs isoi>X ‘iBAof uapuiux Bfpiy Ágon ‘zaqiiaxsi zzo p?ui* $ ‘uejjo Ag9i jaunupjo qpXPaqiaAau gjppg fyipojoqsiq ioqy ‘l9Hainzs a] (oqy ‘japípj b passaaazg •13aiOg y Q3SS3H3ZS •^atríaso ‘s&aq oí Y\g -Hoqas ‘qnfpip laAAtzs spi?H ajj9 xuaxsi 9f V •jjnfxzsBqB wifURinJ ‘qnfxBjgodoJ u«g|A •BAuquiopB osxg Z8BABÍ 9II1JIA V ‘b«?pI? uaxsi ZV aAuzsaiaso sojid dpzs •mo;p]gaut JOMjiny ‘eupxn mop9Ag?A ‘no-qpx b qiíBOJJd aAuzsaaasa spgodog ‘3ANZS3H3S3 •Xtia^g^A ‘’n^ 3^90 ’A ^soaj ‘?l»J l?X9psoiu b JiunaaAg • ‘pjaq ddoq ‘91a ddon I9iaq ddoq ‘eq-inAo ‘erjhAo ‘91a ddoq Buizisa ‘Biuzisg *BJ9inqan siii b jra biorsi zy jpm ;jaux ‘qaqpí o^dpzg ‘BJpzs pf b sí XBgqBq btjjhAo •BJ9 zb apui Xvoin X»jaH ‘bj9zs dazs b BqanAo sssgilBH •[aqia,í ubjor qauiaaAg 9f uapui^ ‘laggaa b jxj ‘BqanA’o poqBH *M3H3AO VAZSU VNIHÍ1A9 •Bq;Bl132 ‘83A9 XI ‘aqU9ai 0;ag •XaqunaaAuaq ideuuapuijvi >|unq9ujui gaui ppy :ja>junsaaaq B izg Saui psBgjjBq UBqquBini qaquuu ia jÁ’gBq au Agcq-j pagax qunaaq Baay iuajsi 9XBquapujxv jafojmaaax 3bji^\ •ajBumopBiBsa U9 zy XaaaAuaq qazsaA ion XBÍgoqop XZB aAizs BdBsap9 iiapuij^ *sBiBiinqAuuo>| soqxjx qauqojaApxupzs y ‘gsstuouiozs pfBiu zsag JXaAjaq sbjejb gi^\ ■JEdoai S9 uajxarg ‘Bizsnd qssa jbiu búi oq ‘uBBupq siq” Aga íuij^ ‘jjuruBXBq qoA ubAjo iqupAxy X'iasiApuoQ •jjaAja juspuiui qunipx ‘[BxxojBsaoq qusag aX l{iu ‘saaaAgaf y •jaqunaaAuaq Xiopjy pat^aAja quujpx Ágon ‘qununq x^qoj aÍbu Auxm ‘jfunuaisj sagasjag ‘ZSYH03 IVSVSÍ NOÜVADVM SÍM / — 061 — — 186 — Mese az örökké égő gyertyákról Irta: Csermely Gyula Margitka nagyon istenfélő kislány volt. Reggel, mihelyt felébredt, elmondta az imád­ságot, amelyre édesanyiukája oktatta, este, amikor lefeküdt, szintén imádkozott és dél­ben, amikor asztalihoz ült, szépen elmondta, abogv tanulta: „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott.” No, meir is jutalmazta Margitkát a jó Isten. Gyönyörű kis leányka lett belőle, akit, mikor először iskolába ment, ölbeka­pott a tanító néni, öesze-vissza csókolta és a«t, mondta: — Otthon az anyukád a mamád, az isko­lában ón leszek az anyukád. Egyik este. amikor Margitka otthon ült és olvasott, 'hirtelen kialudt a villany. A vili a mos müveknél, ahol előállítják a'vil­lanyt. üzemzavar támadhatott, vagy más lehetett, elég az hozzá, hirtelen kialudt a Vártak egy darabig, azután behozott anyuka egy szál gyertyát és ineggyujtva az asztalra tette. Margitka folytatta az olvasást, elmerü1- ten olvasott, mert nagyon szép mesék vol­tak a könyvében, azután, amikor egyszerre felnézett, úgy látta, hogy a gyertya majd­nem leégett. — Anyukám — kérdezte a kislány —. minden gyertya olyan kicsike, .mint ez volt? Dehogy is, bogárkám — felelte Mar­gitka anyja. — Vannak nagyobb gyertyák is, amelyek több óra hosszat is égnek, az ■egész nagyok huszonnégy óráig is. — De végül ezek is csak elégnek — je­gyezte meg az okos kis Margitka. — ügy van — mondta az anyja. — De vannak aztán gyertyák, amelyek örökkön örökke égnek. A jótettek gyertyái ezek, kisleányom. —; A jótettek gyertyái? — csodálkozott az édes kis Margitka. — Magyarázd meg nekem, anyukám.-- hívesen. Hát ide hallgass, kislányom, valahányszor itt a földön valaki valami jót fesz-, fent az égben Isten parancsára egv- egy gyertyát gyújt meg egy angyal és az a gyertya soha ki nem alszik, mert örökké ég. Ha kevés jót tesz az ember itt a földön, akkor kevés gertya várja őt odaát, ha sok jót tesz, akkor sok gyertya, ugyanannyi, naint, jótetteinek száma. Igyekezzék hát min­denki, hogy mennél több jót legyen a föl­dön, akkor majdan egész erdeje az égő gyertyáknak fogja őt várni odaát. —- 8 ezek örökké égnek? — kérdezte Margitka. — igenis, örökké, kislányom. Már öt­ezer év előtt is éltek ám emberek a földön, sokszáz millió jó ember volt köztük, akik nap-nap után mindig csak jót tettek. Min­den jótettért uj gyertya gyűlt az égben és ezek még ma is égnek és fognak égni időt­len időkig. Sokezer millió gyertya Isten trónusa körül, azoktól olyan fényes a mennyország. — Akkor, anyukám — fogádkozott Mar­gitka —, sok jót fogok tenni, amig élek, hogy nekem is sok gyertyát gyújtson az angyal. Másnap reggel Margitka iskolába ment. Útközben nyitva talált egy templomot, be­ment hát a templomba és a nála volt tiz- fidérest, amelyet pedig cukorkára kapott, bedobta a perselybe, amelynek felírása: ,.Szegén vek kenyere” volt. Vajaszse mlyét és két almát kapott tízórai uzsonnára any­jától, ezt odaadta egy kislánynak, aki sirt, hogy éhes, otthon nem kapót reggelit, olyan szegények. És az iskolából frazejövet ész­revette Margitka, hogy egy öregecske néni elcsúszott, a járdán és fel-bukott. Odasietett hozzá, felsegítette jószivüen és Letisztította b ep i s zk 0 lód ott null 1 áj át. És aznap éjszaka Margitkának gyönyörű, álma volt. Látott az égben egy angyalt, aki a jó Isten parancsára gyertyát hozott ki a raktárból, meggyuijtotta a gyertyát és rá akasztott egy cédulát: „Simó Margitka gyertyája, mert tiz fillért dobott be a per­selybe.” Azután másik gyertyát hozott ki a raktárból, ezt is meggyujtotta és erre is tett cédulát: „Simó Margitka gyertyája, mert odaadta uzsonnáját egy éhező, sze­gény kislánykának.” Végre harmadik gyer­tyát is hozott ki a raktárból az angyal, meggyujtotta és ráragasztott egy cédulát: „Simó Margitka gyertyája-, mert segítségére sietett egy néninek, aki elcsúszott és el­esett az utón”. Az Úristen gyönyörködve nézte, milyen szépen égnek, lobognak az ő, Simó Margitka gyertyái. Reggel Margitka úgy ébredt, hegy köny- nyes volt a boldogságtól a szeme. Odatipe- getett anyjához és mint két nappal azelőtt, amikor hirtelen kialudt a villany, most is lelkesen fogádkozott, Ihogy sok jót fog -ten­ni az életben, hegy sok gyertyát gyújtson neki. az angyal... ... Mesét .mondtam nektek, kicsi bará­taim? Mert, hegy azt irtain cimtíl: „Mese az örökkéé égő gyertyákról.” Hát a Mar­gitka álma mese volt, de az bizony nem mese, hogy az ember minden jótetteért egy- <‘gy gyertyát gyújtanak meg az égben ég ez a gyertya azután örökkön örökké ég. lía nekem nem hiszitek el, hogy igy vtan, hát kérdezzétek meg anyukátokat. — 191 — JÁTÉK FURCSA SZÁMÍTÁS. Egy kisfiú kérdezi édesapját: — Mondd, apukám, mikor születtél te? — Ezerkilencszázban, fiacskám. A kisfiú csóválja a fejét,: — Hát tg. nem öregszel, apukám . . . ta­vai} is ugyanezt a számot mondtad. KUTYÁK EGYMÁS KÖZÖTT. Két kutya találkozik a ház előtt. — Aztán honnan tudta meg a Bodri, hogy hová rejtetted a csontokat? — Biztosan ki ugattam álmomban, NEHÉZ ESET. Az esküvői menetben haladó ötéves Pali­kát kis baleset érte. elszakadt a ■nadrágtar­tója. Éppen ekkor lép hozzá az egyik vő­fély és igy szól: — Palika, mit állsz itt zsebretett kezek­kel? Neked kell tartani a menyasszony uszályát. — No és ki tartja addig a nadrágomat? MAGYARÁZAT. — Ejnye, ejnye, intőt kaptál délelőtt és máris itt táncolsz az udvaron. — Igen, de tessék elhinni, olyan szomo­rúan táncolok, IGAZA VAN! — Hány bé-betüvel irod ezt a szót: bab? — Kettővel. — Kettővel? — Igen. Az egyik elől van, a másik hátul. VÁLASZ. Egy kiránduló társaság megkérdez egy gyereket: — Mondd, fiacskám, melyik az egyenes ut, ami a városba vezet,? — Nem tudom, bácsi kérem, itt minden ut görbe . . . ÉVIKE BÁNATA. A kis Évi ke nagymamájánál ebédel, aki tiszteletére krémiesrétest készíttetett. Évike kedvenc, eledelét. A jó nagymama négy da­rabot tesz Éviké tányérjára-, aki azonban csak hármat bir megenni és elgondolkozva nézi a megmaradt negyediket. — Min gond0lkodul, Éviké? — kérdezi a nagymama. — Azon — feleli Évi ke —, hogy tulaj­donképpen miért nem születtem ikernek? PAPIRSZAK1TÁS. Igen mulatságos társasjáték kerekedhe­tik, ha körbe ülünk, valaki elővesz egy jó­kora papírlapot és kettétépi. A felet el­dobja, a másik felet szomszédjának adja és igv vándorol tovább a papír mindaddig, amig olyan kicsi nem lesz, hogy nem tud­ják eltépni. Aki ezt a műveletet nem tudja végrehajtani, zálogot ad. BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK HUZÓCSKA. Helyesebben: gondolkoztassuk meg a pajtásainkat! Ha kettesben vagytok bará­totokkal, ajánljátok fel a következő játé­kot : tő szál gyufából felváltva hazunk. Mind­egyiknek joga van tetszés szerint 1, 2, vagy 3 szál gyufát húzni egyszerre. (Többet nem!) Aki azonban az utolsó gyufát kény­telen húzni, az vesztett! Ti pedig intézzétek úgy a dolgot, hogy első. vagy második huzástok után 0 szál gyufa maradjon az asztalon, harmadik hu- zástok után pedig 5 szál. Akkor mindig a ■társatokra marad az utol,só szál! (Az persze már komolyabban elgondolkoztató, hogy miért van igy a dolog?!) K8S LEVELEK Sztrojny Margit. Felvettelek a kis ma­gyarok táborába-. — Pető Iréuke. János bácsi elolvasta szomorú hirt tartalmazó leveledet-. Reméli, hogy a jó Isten meg fogja segíteni édesapádat, s továbbra is hü mun­katársa lehetsz a Kis Magyarok Lapjának. — Török Tibor. A 18. számban közöltük, hogy választhatsz egy jutalom-könyvet, írd meg. hogy melyik könyvet szeretnéd. — Sperling Éva, Haris Mária. A 20. szám­ban közöltük, hogy választhattok egy juta­lomkönyvet. Írjátok meg, hogy melyik könyvet küldjük el részetekre. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Be-rnáth József, Budinszky .Ernő, :: Dar­vas Attila, Darvas Sziláid, :: Forgáoh Ildi­kó, Forgách Klárika-, :: Jauák Etelka, :: Latkóezy Antal, :: Milliói* Klári, Meisels Márta, :: Oeskay Lenke, :: Perjéssy Eszter. :: Plesa István. :: Risznor Jenő, Riszaer Karcsi, Rozlosnik Bözsi, :. Sebők Éva, Se­bők Judit, Szecóey Klára, MÓKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom