Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-13 / 133. (4279.) szám
Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Egyes szám ára 1.20 Kí, vasárnap 2.— Ki, A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská u 1 i c e 12, III. emelet. • ® TELEFON: 303-11. © • SÜRGÖtiYCIM: HIRLRP, PRAHR. SZLOVENSZKÓ KINCSEI Irta: S zv atk ó P át Szombaton délelőtt pazar nyári napfényben villogtak a prágai Hradzsin tornyai, amikor a sötét vár hüs folyosóin a köztársaság előkelőségei a Rudoff-galériába siettek, ahol Benes elnök, Hodza miniszterelnök, követek, tábornokok, tudósok és művészek jelenlétében Franké miniszter megnyitotta a régi szlovenszkói művészet kiállítását. A fehér-arany terem háromméte- xes ablakain át a sugarak behozták a várkert lombkoronáinak zöld fényét és visszaverték a szembenlevő velencei tükrökben. Gyönyörű, hangulatos vernissage voílt. Június csillogó ölelésében ez a vár is élmény, ^történelmi és művészeti élmény, sokáig nem Szabadulhattunk hatása alól, ahogy a terhiekben, a folyosókon, a várudvarokon és az erkélyen bolyongtunk. Erő és mégis valami mélabus omlottság van e paloták vonalaiban, olyan barokk pompájuk, mint a tizenhetedik század barna képein megfestett vitézek szépsége: páncélba vannak öltözve, de a vért mögül kibuggyan a selyem és a bársony s a hátrahaj'tott sisak álól csatához szokott acélszürke, erős szem világit el'ő, de a kéz, amely a buzogányt tartja, finom és ápolt, egy kényes princ keze. A barokk Habsburgok palotája ez, az igaziaké, a Mátyásoké, Rudolfoké, Lipóté, amikor a lötharingiaiak még nem hoztak franciás bájt és józan lendületet a\ nagy család sötét és nehéz életébe, igen, ez a barokk Habsburgok stílusa, nem a későbbi rokkokó-Habsburgoké, akik átköltöztek Becsbe, Schönbrunnba, Belvedere-kbe, Gloriette-ekbe. — Az uj köztársaság sok egyenes vonalát és laposságot restaurált bele a régi tömöttségbe, ezt a Rudolf-ga- lériát is kissé hollywoodi ízlés szerint mázolta át feudálissá, de a régi császárok szellemét lehetetlen kiűzni e termekből. Kissé különösnek hatott, amikor Bártfáról, Lőcséről, a szlovák falvak művészetéről hallottunk itt a megnyitón, de amikor áz ünnepi beszédek után átmentünk az Ulászló- terembe, mégis azt éreztük, hogy minden kiállított tárgy, még a nemesveretü paraszti fütykös is, az öreg mázolt kancsó, a finomművű keszkenő, a kiállítás népművészeti anyaga is otthonosan mutat a Habsburg- müvészet kiteljesedésének tág teremcsodái és arany ornamentikája között, mert minden művészet rokon s az, amit a legeldugottabb tátrai falu mezőin álmodott kőbe, fába, színbe a kis, együgyü pásztor, ha őszintén és nemesen ki tudta fejezni álmát, Ugyanúgy meghat és lelkesít, mint Rudolf építőmestereinek örömfalakba lehelt misztikus geometriája. ★ A régi szlovenszkói művészet remekeit mutatja be e kiállítás, a népművészeten kívül főleg egyházi művészetet, továbbá a nemesi és a városi élet egy-két alkotását. Ehhez a művészethez kitünően illik az tllászló-terem gótikája: mintha templomba kerültek volna ismét a Mária-szobrök, az oltárok, a feszületek. S mégis, a Hradzsin legrégibb részének gólvonala elüt attól a góttól, amit Szlovenszkóról hoztak ide, a barokk is más, mint amit (többnyire kitűnő fényképeken) a szlovenszkói házakon csodálhatunk: a prágai komorabb és fenségesebb igazi udvari művészet, a szlovenszkói a legtisztább stílus ellenére is megártotta kapcsolatait a népművészethez, a tájhoz, ahol született: kisebb, intimebb, derűsebb, mintha tilinkózna, miközben a prágai kupolák és tornyok itt az ablak előtt, mélyen alattunk, a harangok kongásának komolyságát babonázták kőbe. S most látjuk, mi volt a régi Szloven- szkó! Mik voltak az elmúlt századok a mi földünkön! Micsoda gazdagság és tökély hömpölygőit itt át a termeken s mennyi „félreértést oszlatott el a csodálkozó néző előtt e szlovenszkói kiállítás", — mint a megnyitás szónokainak egyike mondotta. Ki merné „műveletlen”, „háttérbeszoritott", „elhanyagolt” országnak nevezni a földet, amely csak igy könnyedén ennyi művészetet összemarkol a múlt századokból, s ideszórja az ámuló idegen elé. Miközben a termeket jártuk, egy cseh professzorral beszélgettünk. Lelkesedett. „Azt hittem — mondotta —, a szlovákok kunyhókban laktak, juhokat őriztek. Azt hittem, kezdetleges nép, amelyet csak a huszadik század emelt ki primitívségéből. S mit látok itt? Az urbánus művészet remekeit. Nézze ezeket az aranykelyheket és szentségtartókat. A reimsi dómban láttam az ötvösművészet hasonló csodáit. E szárnyas oltárokat, gót madonnákat, barokk feszületeket! Az arany miseruhákat. Nézze e nemesi lakokat, kerteket, amit a képek ábrázolnak. Római oszlopfőket, román templomfaragásokat. S e képeket, Kupeczky, Mednyánszky festményeit, e kifinomult történelmi arcképmüvé- szetet. Raphael Donner lovasszobrát, az Es- terházy-kastély homlokzatát. Hiszen ez kifinomult, ápolt városi kultúra jele, gazdag évszázadok gyümölcse, s más is mint a mienk: könnyedebb, kecsesebb. A szlovák népművészetet, amit a szomszéd termek mutattak, ismertein és becsültem, tudtam, hogy német Sajóval polemizált amely a sorozatos rém- perekben a szovjeten belül uralkodó válság jelét látja. Szerinte a drákói ítélet ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy Oroszországban összeomlott a polgári kémszervezet és győztesen került ki a párviadalból az orosz titkos hírszolgálat, amely bebizonyította, hogy mennyire ura feladatának. Lenin forradalmi lapja tehát az Ochrana utódját, a jelenlegi orosz kémszervezetet ünnepli A korábbi kivégzésekkel szemben a tábornokok elítélésének az is jelentőséget ad, hogy 1919 óta most kerül megint olyan helyzetbe a Cseka, hogy a vörös hadsereg tábornokai felett Ítélkezzék* A Csekának ismét ki van szolgáltatva az egész orosz hadsereg. Oroszországban egyébként senki sem hiszi, hogy a hivatalos vádirat megközelítőleg is az igazságot tartalmazná, de mindenesetre nagy kérdőjel marad, hogy mégis mi van a borzalmas ‘események hátterében. Erre a kérdésre ma épp oly kevéssé tudnak felelni Oroszországban, mint az orosz határokon kívül. Hol van Levandovszki tábornok? Még néhány héttel ezelőtt a vádlottak, Futna és Primakov kivételével, akiket 1936-ban tartóztattak még le, hivatalosan úgy állottak a nyilvánosság előtt, mint a vöröshadsereg és a szovjetrendszer legfőbb támaszai. 1937 márciusában következett be Gamarnik bukása és attól kezdve a sajtó egyre élesebbhangu támadásokat intézett a kijevi katonai körzet vezetői ellen. Azzal vádolták az ukrajnai katonai parancsnokságot, hogy különleges politikai ambíciók fűtik. Május elején szűkszavú jelentés látott napvilágot a lapokban, amely szerint a kijevi és a fehérorosz katonai parancsnokság néhány tisztje kommunistellenes politikai tevékenységet fejt ki. Ezt követte lüchacsevszki félreállitása. Vele együtt egy sereg magasrangu katonatiszt eltűnt felszínről, senki nem tudta, hogy mi led velük. Mindössze abból lehetett megtudni, hogy félreállitották őket, hogy helyükre uj embereket neveztek ki. Ezeket a kinevezéFOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN Sztálin rémuralma Halálra Ítélték Tuchacsevszkit és hét társát Megfosztották rangjuktól a halálra ítélt tábornokokat > Vorosilov is bukik £s utóda BIQcher lesi Tuchacsevszkiné állítólag férje ellen vallott ■ Megingott Franciaország bizalma a szovjetben MOSZKVA, — Tuhacsevszki és a vörös hadsereg hét tábornoka fölött a rögtönitélő bíróság tegnap éjfélkor mondta ki a halálos ítéletet. A törvény értelmében az Ítélettel szemben sem felebbezésnek, sem kegyelemnek helye nincs és az ítéletet legkésőbb ma éjfélig végre kell hajtani. Egyelőre még semmi hir nincs arról, hogy a nyolc tábornokot agyonlőtték volna. A hivatalos orosz hírszolgálat ebben a dologban különben is rendkívül hallgatagnak bizonyult. A hivatalos szovjet-távirati iroda ma délelőtt szűkszavú jelentést adott ki az ítéletről, amelyben mindössze az áll, hogy mind a nyolc tábornokot bűnösnek találták a vád valamennyi pontjában és golyó általi halálra ítélA nép tüntet és csodálkozik Az országban ma számos tüntető felvonulást és nagygyűlést tartott a kommunista párt, amin a tömegek a hazaáruló tábornokok ellen tüntettek. A moszkvai tudományos akadémia üdvözlő táviratot intézett Sztálinhoz, amelyben azokról a tábornokokról, akiket tegnapelőtt még valósággal istenítettek Oroszországban, mint „az emberi társadalom aljáról” beszélnek. A tudományos akadémia egyébként erős kezet követel a szovjetbiróságtól, hogy ezeknek a hazaáruló és bűnös üzelmeknek végre vége szakadjon Oroszországban. Az orosz nép természetesen az eseményeik hatása alatt áll. A kommunista párt óriási apparátussal igyekszik a tömegeket az újabb rémtett hatása alól felszabadítani és ezért rendezik a demonstrációs fölvonulásokat, de semmiféle agitá- cióval nem lehet elszürkiteni az orosz nép előtt annak a ténynek a jelentőségét, hogy a vörös hadsereg legfontosabb nyolc tábornokát egy idegen hatalommal való konspirálás miatt halálra ítélték, A legújabb rémper ugyanolyan váratlanul érte a moszkvai közönséget, mint a többi hasonló. Tegnap reggel értesültek először a munkahelyükre siető munkások és hivatalnokok a reggeli lapokból arról, hogy Tuchacsevszki és társai bíróság elé kerültek, A földalatti villamosban és a villamosmegállóknál izgatott csoportokat lehetett látni, amint az Izvesztija tudósítását olvasták az eseményekről, A szovjet hivatalos lapja második oldalon kéthasábos címmel nem túlságosan kimeri tőén közli azt az eseményt, hogy, a vörös hadsereg ünnepelt marcalija és hét ték őket. A hivatalos jelentés megállapítja még, hogy a vádlottak kivétel nélkül beismerő vallomást tettek. Abból a tényből, hogy a szovjet ezúttal eltekintett a nyilvános tárgyalástól, arra lehet következtetni, hogy a tábornokokkal nem volt olyan könnyű dolga a bíróságnak, mint Zinovjewel és Radekkel, akik — mint emlékezetes — úgyszólván szó szerint fölmondták a vádiratot. Az Ítélet szerint a bíróság megállapította, hogy a vádlottak kivétel nélkül egy, a szovjetunióval szemben ellenséges külföldi hatalom katonai hírszerző osztályának szolgálatában állottak, elárulták a vörös hadsereg legfontosabb titkait és ezért a bíróság katonai rangjuktól is megfosztotta őket. tábornoka a legszömyübb bűnökkel terhelten a bíróság elé került, A moszkvaiak egyébként csak most értesültek a vörös hadsereg politikai megbízottjának, Gamamiknak az öngyilkosságáról is. Érdekes volt megfigyelni a földalatti vasutban például, hogy a munkások és munkásnők milyen halotti csendben olvasták ezt a megdöbbentő hirt, senki nem szólt róla egy árva szót sem a szomszédjának, az emberek elolvasták és utána dermedten néztek maguk elé, de beszélni senki nem mert. 1919 éta nem volt ilyen hatalmas a Cseka A többi rémperben is érthetetlen volt európai ember számára az orosz sajtó magatartása, de azért az valószínűleg egyetlenegy országban sem fordulhatna elő, hogy a hadsereg legfőbb vezetőit kémkedés miatt halálra ítélik s erről a sajtó a tárgyalás első napján alig számol be. Egyébként ugyanolyan _ frazeológiát alkalmaznak most is, mint a trekísta perekben, a tábornokokat egyszerűen „undok kémeknek és haza- árulóknak” titulálják. A „Vörös Csillag” cimü lap, a vörös hadsereg hivatalos lapja, megállapit- ja, hogy a „fasiszta kémkedés magvát sikerült szétmorzsolni”. „Ellenségeink tévedtek — írja a lap, — a vörös hadsereg győzhetetlen volt és az is marad. Lenin és Sztálin pártjának és Vorosilov marsallnak a vezetése alatt az vörös hadsereg mindig újabb győzelmek felé bálád,” A Pravda a Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ura 2*- Ke , Ma Kis Magyarok lapja:
