Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-09 / 105. (4251.) szám

•qBu.íSpa JKinmiA'Sa raau ajzain q9qaBin y ‘qBusEjnpuyjpi b aS^A íuouiozs "9 •qaujg loqB Sfetutizs hjaudTS^ *31311901 b jpui qauuof ‘bzson *g tiboijr 3J3J9Z8 t?q X3i ‘jpjdBq b an? seSbri -g „ÍJ3Z9UI of qunzsa pfej\[“ ‘saqaui b jeui pzo^ 'Z 'qajzpu st Bup;n uodBU d9ZS £Sg ‘jazaui e qijajazs qBij9qaBH[ g ívfomti 'SÍA3 II 'Mfvys vv-tpf] :v^ozii^f r!f3Trt3S0 ‘S0A3 OT •qunzapasa }J9zg UEqqupuii oq zaquajsl 9r ‘qunjfpuiui pqos 2?I\[ uejsj 9Í‘ b" 3aiu bsjjbx 0pSps9f ipqAizs IjopsnuB} qunjupji sg jpSpsspqunui ;;opiy juuozsoqSaui qun^ofja XSoh *Ho£2ea Á2n qunAizs si>j 3i3saz3qJ9 qauXjajv ‘joduu dazg 3 ia ejzoh zsbaej d9zs ‘soSbjta ‘vayrdVNAgN "HNONMONOd QaN313XZSIX •EqiBiEZ ‘S0A3 XT ‘aq«9JI 9I»d 01! fiCSBq an ‘quoAapű si>j ‘disó ‘diso :Bfpuooi ize pujj\[ "*B<l9l[E ZB qBapBIBZS *3faAS9ui Eqtqoqsj Joq]i\[ ’iaiqo3X03zs qTqaSapazg *I3oixa3zsBznq urajaSiajg •qasapp üoA’Seo obAjo *qu[9qj!S0 siq b qauaqig •HNigrMHiso sím iw v 'iAuoszoj ‘onouBi-iponíTd ‘eipg Aaifasg *I91!Bf}j9S3 OII3J3A1S31 ‘Soj |U[I1 JIcf 113Á[3q 3ütZS AüBAJBH lioqozs B Ajaoi ‘pBOJO 9SoofBJ sg ‘psaxazs saXuuoq ipioxojo joipi uioSog U3qxu3q3[uj3 ^bsd ASi *xopAov *3j3i3qai 0130 pbjbü ASoq *ASi 3Q iiopa^uuoq uiojo zb ASba ‘(PllUOJO ZB P30I3ZS SoXSbj ÁSoq ‘uibujbi A’Soh ‘uibAob ‘pbibü qaoiaqaq UOdBO B Ü3Z3 3JES3 JBg ^lazAisq b za oibzzoh oaiiaASaq Ajo 1J9!I\[ ^09 pÉzzon qapqaai ai3ü IJ9101 ASba óloApi Ap uJ3jpi ASba 1J9!I\[ álBJJoqosonppzs ASs uaqoisza'M ‘uBqBfjid dEü ppqpí V qaipupqpozsoq qauosja ASoh iq?oind3J ppzzoH opiBüfBq dBü 3 ASoh ■ToBAajpzs D3SOOTO pi?ÍI\[ ^pBZZoq qqspzo^ sjoASba 1030 iJ9!í\[ joibAüv •ooSbija b oazg adauun ^bAob sazsso zb sg ‘üieAub paqpu daoun Api\[ ‘dBOJBSBA ISnÍEÜl IJBABAJBA B Zg BJBqBJBA ‘ajSpA ÓBA HJ •adaMKíj >íyanv •ppa^aopaBx sS8A9 gx ‘soopp bAoba "M •p3J J3ZSJ3Z3 ooflpq Bsppp 03}8I ‘qqpAOi qizoSpp s ‘ipaSSnso Ü13SS9ÜI p aa *q9iraj3A b e>1'bj iq api jazsaSa oxao »a ‘pjaAoajj B Saoi isajaq pApzaq 19M 'Ijoibjba oassajaq ^BüElppiBSa AupSazs ASoh ‘qizoSpp SpsadEü IpipSSag •iprpqunxo b BpzES e izSaA oBSoppg ‘jppq b soSuoq pi[BpJBpBüi oippiA . ’Sd3A •ina'ps^A <S&A? 8T ‘jszí>a zoJBAqos 'oBUiBpiA ladapM jBpBoiBApS nqpjnzssOH •ooqBj 9ZS9JIA y ‘SaiaSjBpBOI B S3J9S0I83 •bíjbü 1319 oxppíA *!9q pp fn uaqpzspouax 'BfiBinoi ize uapuxiv *ZgBABl *B 11! ‘ZSBAEl B Hl •ZSVAVX •pj-pspA ‘S8A9 ST ‘Bio9ioy apqaj •jBpEOisiq sopp qos y BfiipiAjaj ipzaui ‘ppjg ‘jBiBq B soSüBq pipa *BApS *3qs03| B llpfBZSSJA •1313A31 p-,OZ SOpüIJEH qBUBi isoiq uapuiui hozoh •piaqiq soSejia y *Bjfn óba H! ‘zsbabi b hí •ZSVAV1 V XXI •pajoraazsQspg ‘93A9 gj ‘soopp BqsaiAoad 'lEqBqjEpBui siq b ASn oiapjazs ijpza U9 g ‘qos ol pJboi sopomAS zsaj ajzso g •qoiBzssppEA pAojaq b ubj b dBü zspSa 1J3N ‘jpiBfipSpzsSaoi ooASbü uojbAü ASoq ‘oxopnx •UI3ZS3A pozsBq qaooa ASoq *oiopni íJaj® ‘üiapAEpo puioi ioSeoi ‘pszjooi y iqapABpo ‘a-ASn ‘ioSbdi sxq ÁSa Bqaf»í ^oxaSua jpiiajazs ‘qpqjppBOi siq ‘a-ASfi •zoH>iy>iayavw v •BAaq <&9A9 XT ‘p!W UJ3M •BA19S b pdajaq g ‘jpüüBA H! s! q?qjppBoi y ' ‘BApqi qpq B g ‘SBJiA9q siq b ifnqj-g •qBüiBSpias pw üBaan zb qajaqoxa zy •dEu b noins!]g ‘j9punizsBABi B jboi lipfig 'ZSVAVX V pv[yp*féw t> ipnjppvué y ívsyai xodVADVN sin — OSI — — 14$ -* A cifrátttytn&fr a cóUa «- 15Í ­Hetedhét országon is tol, ott is egy csu­pasz árok partján, élt egyszer egy cigány. Olyan szegény volt ez a cigány, Ihogy há­rom napban egyszer is alig volt mit ennie. Ruhája se volt, csak rongyok fityegtek rajta. Egyik hajnalon, éppen mikor az ál­mot törölte ki a szeméből, a csupasz árok partján egy róka termett előtte. — Én téged gazdaggá teszlek — mondta a cigánynak. A cigány azt hitte, álmodik s a nagy örömtől szólni sem tudott. De a róka nem is várt erre. Már ott se volt, tán a harmadik határban járt. A ha­tár szélén egy nyiulat látott. — Ha többen volnátok, elvinnélek vacso­rázni titeket — mondta nagyurasan. — Vagyunk mi százan is — válaszolta a nyúl. Elő is jöttek mind a százan, a róka meg egyenesen a király udvarába vezette őket. Mikor a király meglátta a sok vadat, el­csodálkozott s megkérdezte, ki küldte azokat. — Királyom, a dúsgazdag Barna király — felelte büszkén a róka. Azzal már ment is, egyenesen a cigány­hoz. — Én neked királykisasezonyt szerzek feleségül — mondta a cigánynak. Meg se várta a cigány szavát, máris a hetedik határ erdejében volt. Ott egy rókát pillantott meg: — Ha többen is volnátok, elvinnélek ma­gammal vacsorázni. — Vagyunk mi százan is! — felelte a róka. El is indultaik menten a királyi palota felé. Mikor a király meglátta a rengeteg rókát, elcsodálkozott: — Ki lehet az a gazdag ember, aki eze­ket nekem küldte? — A Barna király! — vágta ki büszkén megint a róka. Többet nem is beszélt, sza­ladt egyenesen a cigányhoz: — No, most gyere velem! Útközben egy kiszáradt tóra akadtak. — Ide feküdj bele és várj, mig vissza­jövök. ö maga elment a királyhoz e jaj vészé- kelni kezdett: — Jaj, felséges király, nagy szerencsét­lenség ért minket. A hatalmas Barna ki­rály látogatóba indult hozzád, de útközben haramiák támadták meg, mindenünket el­hurcolták, királyomról még a ruhát is le­szedték . . . Sose hnenyi *-* vigasztalt* » ktrtöy> És rögtön parancsot adott, hogy fogjanak be négy szép paripát, vigyenek aranyos ru­hát s drága ajándékokat. Úgy is lett. Nagy bókolásók, hajlongások közt felöltöztették a drága ruhába, beül­tették az aranyos hintóba, úgy vitték a ki­rályhoz. A cigányból olyan szép legény lett, hogy a királykisasszony szeme menten megakadt rajta. Nem sokat teketóriáztak, megtartot­ták a kézfogét még aznap esté. Búsult a cigány titokban, hogy hová vigye most majd a királyleányt. — Egyet se busulj! — mondta a róka s már el is tűnt. A hetedik határ kilencedik erdejében egy gyönyörű vár állt. Itt laktak az óriások. Éppen ebédelni akartak, mikor a róka beállított hozzájuk: — Ti laJkomáztok, mikor az ellenség a nyakatokon van. Olyan nagy hadsereg jön ellenetek, hogy mind egy szálig elpusz­tultok. Az óriások azt se tudták, hova bújjanak. — Van itt egy nagy szalmakazal, ez lesz a legjobb búvóhely — tanácsolta a róka. Meg is fogadták a tanácsot az óriások s egy szempillantás alatt mind eltűntek a nagy szalmakazaiban. Alig várta ezt a róka! Felgyújtotta a szalmakazlat s az óriások minid egy szálig bennégtek. Szaladt is a királyi várba, hogy elhozza az ujj párt, de azok már éppen szembejöt. tek vele. Jó, hogy találkoztak, mert a ci­gánynak csak úgy főtt a feje, hogy most minden turpisság kiderül. — Hajtsatok csak erre! — kiáltotta a róka már messziről. Bevezette őket a gyönyörű várba. Ott éppen tálalva volt. Olyan lakzit csaptak, hogy tán máig ie mulatnak, ha meg nem haltak. Miért zug a táviróvezeték? Általában azt szokták mondani, hogy M távíró- és telefonvezetékek azért zugnak; mert táviratokat vagy beszédeket közvetí­tenek a drótok. Ez a felfogás nem helyes, mert a villamosáram, amikor a drótokban halad, semmiféle zajt nem okoz. A drótok zúgását a szél okozza. A póznák között ki- feszltett drótok ugyanis a szél nyomása következtében rezegni kezdenek. Úgy kell ezt elképzelni, mint valami óriási hegedii- hnr rezgését, ahol a hegedüvonót a szél pótolja. A kis vöcsök kalandjai Irta: UJVÁRY IMRE. (4) „Mennék, de ha véletlenül Bokám fogad közé kerül, Attól tartok szörnyethalok... Inkább itthon megkushadok.,, „Nyeljen el, Samu, a pokol”. Szól a Róka, s elgyalogol. Ahogy aztán fordul-kerül, Zord lelke gyorsan felderül: Künn a réten, a fü között Álmodozik a kis vöcsök. „Ily szép napom nem volt régen, Itt szundikál az ebédem.” Szól a Róka. „Na, ez remek, Máma vöcsköt ebédelek...” E veszélyes pillanatban Nézzük mi van Vöcsök-honban? Vöcsölt-honban nagy a bánat, Nyoma veszett Bódorkának. Hová tűnt el, merre járhat, Hogy magára ennyit várat? Még a tanító is bánja, Hogy tán elvitte a kánya. Apja dul-ful, anyja zokog, Ilyen soká hol kódorog? Két nap várnak, harmadnapra Királyhoz mennek panaszra. A király csak bámul nagyot, Szürnyü haragba fal legott. 8 felséges csőrét nyitva lm* B szókat mondja: „Híveim!” „Kérésetekhez leszek hfvt Induljon el két detektív, S fogja el a kis vöcsököt, Ki az országból megszökött.” Szimat, s Furfang elerednek, Nvomban ntra kerekednek. Vastag bottal ütik nyomát, KI elhagyta ős! honát. No, Bódorka, jaj lesz neked, Sorsod el nem kerülheted, Nyakoncsipnek, ez már biztos, Nyomodban két rendőrblztoa. (Folytatása köwtkmrikj ^ HÓKA ÖSSZETARTOZÓ FOGALMAK. A tanító arról magyaráz, hogy vannak fogalmak, amelyeket rend szerint együtt em­lítünk. Például: életre-hailálra, jött-ment, télen-nyáron . . . Utána felhívja Benőkét: — No, Benőke, mondj te is egy példát. Benőke felel: — Spenót tükörtojással. OSZTOZKODÁS. — Milyen illetlen vagy, Irénke, hogy te vetted ki a nagyobbik almát. — Miért, te a kisebbiket vetted volna? — Igen. — Nahát, akkor úgy is nekem maradt volna a nagyobbik, igy tehát kvittek va­gyunk. A TERMÉSZETI CSODA. — Piéta, ha ezt a magot elültetem, alma* fa lesz belőle? — kérdezte La/cd. — Az. — Csodálatos természeti jelenség. — Miért? Magból lesz a fa! — Azt tudom! Csak azon csodálkozom, ho^v egy cseresznyemagiból hogyan nőhet ki almafa?! KIS LEVELEK Gergely Róbert Felvettelek a kis ma­gyarok táborába. — Kern Mária. Verseidet és fényképedet várom. — Weincziüer Lud­milla. Versedet rövidesen közölni fogjuk.—* Kovács József. Minden versedet nem kö­zölhetjük, mert nagyon sok kis magyar verse vár közlésre. írj rövideibb verseket. —1 Müller Klári. Versed jó, de máskor jobban vigyázz a szó tagszámra. MEGFEJTÉSEK A 1T. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg : Albrecht Esztike. :: Beraátlh József. « Darvas Szilárd, Darvas Attila, Dolinszky Edit. :: Forgách Klárika, ForgáCb Ildikó. 3 Gajdos Dodó, Gergely Róbert. :: Izsák Ti* bor. :: Kliucsik Tildus, Keuessey Ildikó, Keneesey Csaba, Kuklis Imre, Kern Má­ria. :: Letkóozy Antal, Letocha István. :i Müller Klári, Molnár Mária, Meisels Már­ta. :: Perjéssv Eszter. :: Rozlosnik Bözsi, Rlszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Sebők Éva. Sebők Judit, Sporting Éva, Simon Gábor. 3 Szeceey Klára, tt Urbán Sándor. « Vörös Nellflro. •qBuqofBAioj b fB.r s ‘uaniqiaj qazs b 3q ‘p

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom