Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-09 / 105. (4251.) szám

9 KSE 1937 május 9, vasárnap. Polgárháború — q polgárháborúban R katalán anarchisták forradalma a „reakciós** kommunisták ellen Mi történt Barcelonában ? ■■■■ A PMH munkatársától BARCELONA* — (MTP) Ebben a pil­lanatban még nem hallgattak el a város minden részén a gépfegyverek, az egyes anarchista csoportok saját vezéreiknek sem engedelmeskednek, tehát túlzás lenne most jóslatokba bocsátkozni a közel jövő esemé­nyeit illetően, — de egy bizonyos, hogy a véres események senkit nem értek váratla­nul a katalán fővárosban. A rendetlenség rémuralma nap-nap mellett olyan megdöb­bentő eseteket produkál, annyira kuszáit a katalán belpolitikai élet, a generalidad annyira nem ura a helyzetnek, a hatalom annyi kézbe van letéve, hogy senkit nem lepett meg, ami­kor a kormány rádiófölhivását meghallot­tuk s amikor a telefonpalota ostroma megkezdődött. Barcelona a polgárháború kitörése óta tele van fegyveres alakulatokkal, a legfantasz­tikusabb alakok uralkodnak a szerencsétlen város fölött. Minden fegyveres csoport sa­ját szakállára bonyolít le akciókat: házakat rekvirálnak, ítéleteket hoznak, amelyeket azonnal végrehajtanak, sőt többféle világnézet uralkodik egyszerre az országban s mindegyik fegyveres erő­vel akar érvényt szerezni rögeszméinek, Mindez pedig rendkívül nagy jelentőséggel bir a spanyol polgárháború végső kimene­tele szempontjából, mert hiszen Katalánia két és félmillió lakosával Spanyolország legfontosabb ipari része. Már a spanyol köztársaság idején Katalánia képviselte a radikalizmust és 1934-ben Lerroux mérsé­kelt politikája adta meg a lökést a katalá­noknak, hogy teljes függetlenségüket ki­kiáltsák Madriddal szemben. Kié a tényleges hatalom? A tényleges hatalom, ezt Barcelonában mindenki tudja, nem a kormány kezében van, hanem a két munkásszervezet vezérei­nek kezében. Ez a két munkásszervezet éles harcot folytat egymás ellen s ennek köszön­heti Companys, hogy legalább névleg tűrik a generalidad élén. Az igazság az, hogy Katalánia sorsa három kormány kezében van, három közül a legkisebb hatalom fö­lött a generalidad rendelkezik, A két szembenálló csoport: az anarchisták és a szocialisták. Az anarchisták táborában két munkásszervezet tagjai helyezkednek el: a FAI (Federacion Anarquista Iberica) és a CNT (Confederacion Nációnál dél Tra- bajo), ők az erősebbek s az ő politikai jel­szavaik gyakorolják a lakosságra a legna­gyobb hatást, az ő programjuk felel meg leginkább a katalán nép lelkületének. A francia Proudhon és az orosz Bakunin a szellemi ideáljuk szemben Marx-al és Lenin­nel, a tökéletes individualizmus hívei és még az állam szükségességét is tagadják, <— a valóságban egész egyszerű rablógaz­daságra rendezkedtek be, fegyveres ala­kulataik vonakodnak kimenni a frontra, mert azt hirdetik, hogy a „belső ellensé- get‘* kell először letörni. Nem hajlandók például a határokról elmoz­dulni, ahol saját zsebükre vámolják az uta­sokat. Barcelonában egész városrészeket szálltak meg és nem lehet onnan kifüstölni őket. A lakosságot a szó legbrutálisabb ér­telmében kifosztják ezekben a városrészek­ben. A szocialisták csoportja a harmadik in- ternacionálé kommandója alatt álló UGT (Union General Trabajadores), amelynek kezdetben sokkal nagyobb volt a befolyása, mint az anarchistáknak, de nagyobb volt a felelőssége is és az egyre fokozódó élelmi­szerhiány, amiért a nagy tömegek őket tet­ték felelőssé, ellene fordította a lakosság hangulatát. Világnézeti harc és kenyér- ínség A barcelonai forradalom, amely külön fe­jezet a spanyol polgárháborún belül és hogy Jjgy mondjam, polgárháború a polgárháborúban — egyáltalában nem ért véget. Az anar­chisták és a marxisták között semmivel sem kisebb a gyűlölet, mint a spanyol polgárhá­borúban szembenálló nemzetiek és a nép­front-csapatok között. Az anarchisták pontosan azzal a frazeo­lógiával beszélnek a „reakciós" kommu­nistákról, ahogyan a madridiak Franco- ékról. Mi, akik megértük itt a krizis első kirobba­nását, tudjuk, hogy ennek az ellentétnek a gyökerei igen mélyek. A szocialista és anar­chista szakszervezeti szindikátus hosszú hu- za-vona után végre az év elején közös ak­cióprogramban egyezett meg. Az akció- program elsősorban a lakosság élelmezésére vonatkozott és az akkori élelmezésügyi mi­niszter, Juan Comorera, egy szocialista szakszervezeti titkár, ki is dolgozott valami tervet, amiből persze soha egyetlen betűt sem valósítottak meg. Hatalmát arra hasz­nálta föl, hogy a szocialista uniót erősen balra tolta, csatlakozott a kommunistákhoz, uj pártot kreált, amelyet a harmadik inter- nacionálé vezénylete alá helyeztek és saját magából főtitkárt csinált. Közben egyre katasztrofálisabbá váltak a kenyérgondok Barcelonában és már éhség tüntetésekre került a sor. Ekkor akcióba lépett Domenech, az anar- choszindikalisták főtitkára és rámutatott arra, hogy a kenyérhiány oka a rossz szer­vezés, a marxisták teljesen hibás államszer­vezési módszere, az államkommunizmus le­hetetlensége szemben az anarchisták sza­bad-kommunizmusának paradicsomával — és a kenyérhiányból kiderítette, hogy a marxista ideológia megbukott és ha Kata­lánia nem akar velepusztulni, akkor az anar­chisták kezébe kell letenni a hatalmat. Ez a beszéd jeladás volt arra, hogy a Juveníudes Libertarias, az anarchisták if- jusági szervezete elkezdje a verekedést és lövöldözést, a külvárosokban napiren­den voltak a véres összeütközések a két szakszervezet tagjai között. Mindez persze nem segített a kenyér- és lisztinségen s végül is a polgáriaknak si­került, hogy megmentsék a helyzetet, na­gyobb külföldi készletet fölvásárolni s ezzel a végleges döntést valóban kitolták. A har­cok elcsöndesedtek. De mindenki tudta, [hogy ez csak szélcsönd, de a viharnak még I nincs vége. A következő esemény az volt, hogy . a generalidad rendeletet adott ki, hogy már­cius elsején senki ne fizessen lakbért. En­nek megint az volt a magyarázata, hogy Barcelona legtöbb elegáns palotáját, bérhá­zát és villáját lefoglalták a szakszervezetek. A két ellenséges csoport összes szerveze­tei a „munkásság áldozatkészségére" va­ló hivatkozással lefoglalták azoknak a személyeknek a házait, akik részt vettek a katonai fölkelésben vagy politikailag gyanúsak voltak. Arról pedig maguk a harácsoló szervezetek gondoskodtak, hogy akitől van mit elvenni, az politikailag megbízhatatlan legyen. A házak elrekvirálása gyorsan ment, nem kö­tötték a dolgot bonyolult formalitásokhoz. Csakhogy megtörtént az is, hogy egyik-má­sik házat egyszerre többen is lefoglalták, ez az eset egyre sűrűbben fordult elő. A lefoglalt házak kapujára kifüggesztet­ték annak a szervezetnek a nevét, amely a lefoglalást eszközölte. Voltak azonban házak, amelyeken két-három szervezet lefoglaló végzése ott díszelgett. A generalidad azért volt kénytelen kitolni a házbérfizetési határidőt, hogy közben az egyes marakodó csoportokat összebékitse. Ez azonban nem sikerült, mert az anarchis­ták fegyveres csapatai egyszerűen megszáll­ták a házakat, a lakókat revolverrel kény- szeritették lakbérfizetésre és nem hajlandók kiüríteni a birtokba vett bérpalotákat. A „reakciós*4 kommunisták A legérdekesebb része ennek a harcnak, amit a két szakszervezet folytat egymással, hogy az anarchisták követelik az ország szociális újjászervezését. Azt hangoztatják, hogy a kommunisták politikája odairányul, hogy Katalánia visszakanyarodjon mielőbb a kapitalista termelési rendhez, ők viszont mindenek­előtt garanciákat akarnak kapni arra, hogy a szocialista forradalmi elvek alap­ján fogják vezetni továbbra is az ország ügyeit. Addig nem mennek ki a frontra, mig a belső ,,osztályellenség" nincs letörve. Jellemző, hogy egy forradalomban hová tolódnak el a dolgok, hogy ezt a bleső osztályellenséget az anarchisták szemében a kommunisták képviselik. A kommunistáknak ugyanis az a jelsza­Közel kilencezer diákot zártak ki a román egyetemekről A közoktatásügyi miniszter drákói szigorral teremt rendet a főiskolákon BUKAREST. —- A román egyetemi ha­tóságok a közoktatásügyi miniszter rende­letére megkezdték a tisztogatási akciót az egyetemeken. Az uj egyetemi törvény ér­telmében ugyanis az egyetemi hallgató­ságnak szigorúan tilos bármiféle politikai megmozdulásban résztvennie és aki ez el­len a tilalom ellen vét, azt könyörtelenül eltávolítják az ország valamennyi egyete­méről. Az egyetemi hatóságok újból reví­zió alá vették az egyetemi polgárok névso­rát és szigorúan eljárnak mindazok a diá­kok ellen, akik elhanyagolják az egyetemi tanulmányaikat. Hatezer diákot kizártak az egyetemekről és főiskolákról azért, mert tanulmányai­kat elhanyagolták és ahelyett politikai mozgalmakban vettek részt. Ezenkívül még közel háromezer olyan diákot talál­tak az egyetemi nyilvántartásokban, akik az előadásokat egyáltalában nem látogat­ták. Az egyetemi hatóságok ezeket is ki­zárták az egyetemekről és főiskolákról. A kizárt diákok száma igy 8763-ra emel­kedett, ami a román egyetemi és főisko­lai hallgatók számának körülbelül egyne­gyed részét teszi ki. A közoktatásügyi miniszter tovább folytat­ja a tisztogatási akciót. Hír szerint azokat a diákokat is törlik az egyetemi és főisko­lai névsorból, akik az egyetemi szabályzat­tal többizben összeütközésbe kerültek és eltávolítják az egyetemekről azokat a diákokat is, akik a törvény megszegésé­vel egyszerre több fakultásra iratkoztak be. A szigorú rendszabályok foganatosítása rendkívül nagy izgalmat keltett a romániai diákság körében. Vyhne Gyógyít: Idegbánfalmakat, női bajokat, vérszegény­séget, szívbajt stb. gyógyulást, üdülést, szórakozást nyújt. Teljes penzió, fürdőt és gyógydijat is beleértve : junius—szeptemberben Kf 35*— julius—augusztusban Ki 36—44’— vük, hogy a milicia hadi erejének növe­lésére kell fordítani minden erőt és egye­lőre lemondani a szociális experimentu­mokról. A kommunisták a hadsereg szervezését tart­ják fontosabbnak, az anarchisták viszont a szocializálást. Ebben foglalható össze a két szakszervezet között tátongó ellentétek mag­ja. Közben a harmincötéves Taradellas, a fiatal polgári demokrata egyik nyilatkozatot adja a másik után és maga sem tudja, hogy a generalidad palotáján kívül mi történik. Ö tárgyal, az anarchisták és a kommunis­ták pedig lövik egymást. És sajnos, Barce­lona ártatlan lakosságát. L. St. PARLAMENTI NAPTÁR A képviselőház május 13-án, csütörtökön lő óra­kor plenáris ülést, tart. A Guatemalával és a délafrikai Unióval kötött kereskedelmi szer­ződéseket tárgyalja. A képviselőháznak más munkaanyaga nincs. — Ugyancsak 13-án a közelilátásügvi bizottság 13 óra 30 perckor tart ülést s az indokolatlan drágításról szóló, 1936. évi 264. számú kormányrendeletet tár­gyalja. A szenátus május 11-én, kedden 16 órakor ple­náris ülést tart. Folytatják a vasúti törvény javaslatának vitáját. Tárgysorozaton szerepel a tan fel ügyel ős égi személyek illetményeinek rendezéséről szóló javaslat is. A szenátus ezen a héten még egy. esetleg két. ülést tart. — Május 11-én 14 óra 30 perckor két szenátusi bizottság is tart ülést: a véderő- és az alkot­mányjogi bizottság. Mindkettő a katonai bün­tető per rendtartási novella képviselőházi ha­tározatát s az alkotmányjogi bizottság ezen­kívül az állatvédelmi törvényjavaslatot tár­gyalja.- KÉPVISELŐI PANASZNAP PO­ZSONYBAN. Az egyesült párt pozsonyi sajtóosztálya közli: Dr. Holota János, pár­tunk nemzetgyűlési képviselője május 11-én, kedden délelőtt 11 órai kezdettel a pozsonyi központban (Ventur-ucca 15. L) panasz­napot tart.- MEGHALT VAN DE VELDE. Rot­terdamból jelentik: Hatvannégyéves korá­ban meghalt dr. Hendrik Van de Velde hí­res nőorvos, akit „Tökéletes házasság" cí­mű könyve révén úgyszólván az egész vilá­gon ismertek. Van de Velde 1873-ban szü­letett, orvostudományi tanulmányai elvég­zése után rövidesen a harlemi szülészeti kli­nika főorvosa lett, majd hosszabb időt töl­tött Zürichben, ahol tudományos irodalmi munkásságot fejtett ki. Híres könyve, a „Tökéletes házasság" a házasélet boldogab­bá és ideálisabbá tétele érdekében íródott. E könyv első kiadása 1926-ban jelent meg, a következő része 1928-ban, mig végre a befejező rész 1929-ben jelent meg. Emiatt a könyve miatt sok támadásban is részesült, Két híres, úgynevezett szexuálfilmjét is be­mutatták, mindkét filmet egyszerre német és francia nyelven készítették el. Van de Velde könyveinek egyrésze magyar nyel­ven is megjelent.- PÁRHUZAMOS OSZTÁLYOK A KO­MÁROMI BENCÉS GIMNÁZIUMBAN. Ko­máromból jelentik: A kitűnő hirnevü komáromi Szent Benedek-rendi gimnáziumot évről-évre nagy számban keresi fel Szlovenszkó minden tá­járól a tanulóifjúság. A nagy látogatottság kö­vetkeztében állandóan nagy számban kellett a jelentkezőket visszautasitani, sőt újabban leányo­kat rendes tanulóknak nem is vettek már fel. De ezen megszigorítások után sem szűnt meg az osztályok zsúfoltsága, különösen az alsóbb osz­tályokban a nyolcvanas létszámot is túlhalad­ja a tanulók száma. A gyermekeiket magyar anyanyelvükön valláserkölcsi alapon neveltet­ni vágyó szülők nem tudtak belenyugodni ebbe a körülménybe, ennek jele, hogy máris igen so­kan érdeklődnek a gimnáziumba való felvétel iránt. Az általános óhajnak engedve az igazgató­ság elhatározta, hogy a következő tanévben az első osztályt ketté osztja s két párhuzamos ma­gyar osztályt létesít. Ennek most az az elő­feltétele, hogy ' a kormánybiztosságtól ki­elégítő válasz érkezzék s hogy a város ígé­retet tegyen az anyagi eszközök biztosítására. Amennyiben ez megtörténik, a júniusi felvételek már párhuzamos osztályba történnének. Komá­rom közvéleménye reméli, hogy a nagy hord­erejű kérdést kedvezően sikerül megoldani. xx Felkérjük t. Olvasóinkat, szíveskedjenek saját érdekükben a mai Ed ipse-hirdetést fi- ■yelmesen elolvasni — és tapasztalataink alapján ajánljuk — hogy az Edipse-borotva- pengét próbálják ki. Házrehvirátások — vagy anarchia a gyakorlatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom