Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-08 / 104. (4250.) szám

-éjvv la: Nagy rádió melléklet 4 18 oldal. Ara Ké 1.20 1 XVI. évf. 104. (4250) szám • SZORtbaf ■ 1937 május 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. « • SÜRGÖNYC1M. HÍRLAP, P R fi H R. Vége a Zeppeiin-épiíéseftneft ? Harmincöt hnlottla tan a jinMnirf baiaszlröiáiánafe Gyalus körülmények között Newyork közelében felrobbant a világ legnagyobb léghajója ■ Roosevelt részvéte ■ A szemtanuk elbeszélése Eckener „előre sejtette" ■ Lehmann kapitány csodálatos megmenekülése Az oh: nem volt pénz Csalóka közjáték KASSA. (s. i.) — A tavasz langyos fu- Valata hosszú várakozás után végre mégis Végigömlik Kassa széles főuccáján. Az em­berek, akiket néhány nap előtt még haza­riasztott az eső, már kint sütkéreznek lassú sétában, bízva a napsugár tartósságában. Pedig a kassai időjárás minden, csak épp nem megbizható ... A községi választás előtti hetekben az it­teni magyarság felé is mintha tavaszi szellő lengedezne, enyhe tavaszi szellő, amely megejthet néhány hiszékenyt és tapasztalat- lant. A magyar kulturális megnyilvánulások elleni politikai áskálódásokban egy kis szél­icsend állott be. Elsősorban a színházi fron­ton, ahol pedig veszedelmekben forgott az feddigi kurta magyar idény is. Mint ismere­tes, a rövid kassai szezonból újabb két he­tet akartak elvenni és az egész tizhetes ma­gyar szezont a nyári hónapokra kitolni. Most mégis az történt, hogy a tavaszi hat héthez az országos hivatal jóvoltából to­vábbi négy hetet engedélyeztek Kassán a magyar színészet számára. így a magyar közönség még négy hétig sütkérezhetik á magyar művészet sugaraiban, a magyar szí­nészek pedig további négy hétre kapnak — kenyeret. Tudni kell ugyanis, hogy a szín­igazgató, aki a faluzás keserves hónapjait nagy deficittel hajszolta végig, május else­jén szélnek akarta ereszteni az egész társu­latot és az a veszély fenyegette az „állandó" társulat tagjait, hogy négy hónapig fizetés nélkül kell tengődniük. Ez a veszély most kitolódott egy hónappal, a négy kenyérte- len hónap háromra rövidül és a kassai ma­gyarság pártoló szeretetének jóvoltából az a remény is megvan, hogy a színészek meg­kapják hátrálékos gázsijukat és igy köny- nyebben húzzák ki a keresetnélküli hosszú időt. A magyar kultúra egy gesztus jóvol­tából igy jut egy morzsához, amelyet azon­ban olyan könnyű megadni, hiszen — amint annakidején kimutattuk — a hosszú szlovák szezon idején hónapokat kitévő napokon nem volt előadás a kassai színházban, tehát voltaképen csak az üres épület átengedésé­ről, kihasználásáról van szó. De hát a morzsákat is meg kell becsülni. Hasonló kis morzsa jutott különös módon egy magyar kulturegyletnek, a Katolikus Legényegyletnek is. Tudvalévő, hogy az egyesület helyiségében működő mozit hóna­pokkal ezelőtt tüzveszélyesség címén bezár­ták. A koncessziót nem újították meg, noha a mozi vezetősége nyomban Vállalkozott a kivánt átépítések végrehajtására. Ugyanak­kor azonban egy-két hét leforgása alatt két újabb moziengedélyt adtak ki más helyisé­gek számára, ami által az engedélyezett mo­zik száma Kassán ötre emelkedett és az or­szágos hivatal álláspontja szerint több kon­cesszió nem jár a hetvenötezer lakosú vá­rosnak. A magyar kulturegyesület elesett a tekintélyes bérletösszegtől és igy kulturális működésének alapföltételei rendültek meg. A tűzveszélyesnek bélyegzett helyiségben, amely a földszinten fekszik és a rendes ki­járaton kívül három nagy kijárata van köz­vetlenül a szabadba, sokévi zavartalan üzem után beszüntették a mozielőadásokat és amikor hetekkel ezelőtt egy kulturális előadásra kértek engedélyt, azt sem adták meg a tűzveszélyre való hivatkozással. És most — az enyhébb fuvalmu tavaszi szellő FOLYTATÁS A 2, OLD* I* HASÁBJÁN NEWYORK* s—í Csütörtökön estefelé, 19 óra 15 perckor amerikai időszámítás sze­rint középeurópai időszámítás szerint éj­félkor — a Newyork közelében lévő Lake- hurst fölött fölrobbant a „Hindenburg" ne­vű német léghajó, a világ legnagyobb zep­pelinje. A „Hindenburg‘‘-ot egy év előtt építették s azóta többször tette meg az utat Európa és Amerika között. A léghajó fedélzetén hatvanegyfőnyi le­génység és harminchét utas tartózkodott, amikor a szörnyű szerencsétlenség bekövet­kezett. Péntek délig harminchárom halottról érkezett jelentés, mig hatvannégyen megme­nekültek, de a menekültek között öten olyan súlyos égési sebeket szenvedtek, hogy fel­épülésükhöz nincs remény. A léghajó hatalmas viharban közeledett a repülőtér felé és csak negyedórás próbál­kozás után sikerült megközelítenie a kikötöd árbocot. Az árboc közelében, alig nyolcvan méter magasságban hirtelen fölrobbant a hajó, miután egy perccel előbb a léghajó ka­pitánya még a következő rádiótáviratot küldte Németországba: „Az utat befejeztük, minden a legnagyobb rendben van/* A szivaralaku léghajó közepéből láng csa­pott ki és néhány másodperc alatt az egész zeppelin összeroskadt és lángokban állott. A szemtanuk elbeszélései Az egyik szemtanú, aki alig 200 méter távolságban tartózkodott a szerencsétlenség helyétől, azt beszéli, hogy az első robbanást második követte. A zeppelin merőlegesen zuhant a földre és hátsó része hatalmas ro­bajjal ütődött a talajhoz. Mindez néhány másodperc alatt történt. A hőség a lángoló léghajó közelében elviselhetetlen volt. — Teljes erővel elrohantam — beszélte a szemtanú — és igyekeztem minél előbb ki­kerülni a veszedelmes szférából. Futás köz­ben hallottam, amint a hátam mögött még több robbanás történt, a gáztartályok való­színűleg egymásután fölrobbantak. Pánik a repülőtéren A „Hindenburg" órák hosszat égett. A beálló sötétségben messzire világított a vö­A megmentettek között van Lehman, Pruss és Stampf kapitány is. Lehmann kapitány meg­meneküléséről az amerikai Zeppelin-társaság rá­dióbemondója a következőket mnodotta el: — Láttam, ahogy az alacsonyan szálló Zep­pelin egyik ablakából két alak kiugrik és a föld­re zuhan. Ugyanebben a pillanatban a Zeppelin rösen izzó, gigantikus test, amelyből nem maradt semmi egyéb, mint tüzes fémrudak és elszenesedett részek. Este 10 órakor a léghajó csaknem egészen kiégett. Egyik ré­sze még mindig sürü füstfelhőbe burkolózott, amelyből kis lángok törtek elő. A kikötőté­ren a szerencsétlenség után pánik keletke­zett a tömegben, amely kijött, hogy meg­szemlélje a levegő gigászának diadalmas megérkezését. A tömeg egyrésze elfutott, másik része eszte­lenül az égő roncs felé szaladt, hogy segítséget hozzon az áldozatoknak* Asszonyok, akiknek hozzátartozói a léghajón utaztak, sírni kezdtek, mások elájultak. A közeb gyárak szirénái meg­szólaltak, Lakehurst harangjai megkondultak és fülsiketítő sípolással minden oldalról mentőautók száguldoztak a léghajó felé. A tűzoltók és a re­pülőtér legénysége aszbesztruhában közeledett a roncsok felé és igyekezett menteni a menthetőt. hátsó része nagy gyorsasággal lesüllyedt és agyonütéssel fenyegetett bennünket, akik a kö­zelben álltunk. Teljes erőmből futni kezdtem. Amikor biztonságban éreztem magam, megfor­dultam és láttam, amint Lehmann kapitány, aki valószínűleg kiugrott a Zeppelinből, éppen fel- tápászkodik a földről és imbolygó léptekkel fe­lém közeledik. Lehmann súlyos égési sebeket szenvedett. Miközben felém jött és szinte ma­gánkívül ismételgette állandóan: „Nem értem, hogy történhetett, nem éltem, hogy történhe­tett/* Néhány lépést tett Lehmann kapitány, majd iámét összerogyott. Az egyik mentőkocsi kórházba szálhtotta, A megmentett villanyszerelő Thomas, az amerikai haditengerészet egyik villanyszerelője elmesélte, hogyan mentette meg a „Hindenburg" egyik utasát. Látta, hogy a gon dolában egy ember kétségbeesetten segít­ségért kiáltott. Oda rohant és a szaladgáló em­berben megismerte a Zeppelin egyik villany­szerelőjét, áld már fcöbbizben volt a Zeppelinnel Lakehurstban. Á német villanyszerelő eltörte egyik lábát és nem tudott menekülni. Thomas megvárta, amíg a gondola egészen földet ér és kihúzta belőle szerencsétlen kollégáját. Az utasok között számos előkelőség volt, igy az Unió volt stockholmi nagykövete is. FOLYTATÁS A 2. OLD. I. HASÁBJÁN Lehmann kapitány: Nem értem, nem értem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom