Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-01 / 100. (4246.) szám
4 ^RXGM-MAG^ARHIKLflB II ■ MTI—W „Az elefántcsonttoronytól a lövészárokig" A magyar írók legnagyobb szenvedélye: a társadalomkutatás Illyés, Szabó, Fája mozgalma és a magyar közélet ■ a ■ Mára! Sándor az uj irányzatról • b „Magyarország felfedezése** ■ ■ A „néma forradalom** ■ ■ Ortutay Gyula a társadalomkutatás történelméről, Káldor György az agrárszocializmusról a a ■ Az „Uj Szellem" szociográfiai száma Mi, akik messze élünk a magyar szellemi élet központjaitól és csak néha-néha szerzünk tudomást a hozzánk tévedt uj könyvekből arról a hatalmas lelki átalakulásról, amely most folyik a magyar életben, többnyire csak félfüllel vagy torz beállításokon át hallottunk az „uj magyar szociográfiáról". arról a társadalomkutató akcióról, amely egy-két év óta egyre növekvő hatással , foglalkozik a magyar nép szociális problémáival és igyekszik a bajok és a hibák feltárásával megtalálni azokat a módszereket, amelyek a magyar nép szociális helyzetének és kollektív egészségének megjavításához vezethetnek. Alig tudjuk, miről van szó. Halljuk, hogy néhány fiatal iró és tudós bejárja a magyar falukat s leírja, amit ott lát. Azt tudjuk hogy a kép megdöbbentő. Egyre többen akadnak az országban, a'kik tarthatatlannak tartják a felvázolt helyzetet s e nép- Ieiró könyvek nyomán egyre erőteljesebb és általánosabb lett a kívánság a szociális reformok iránt. Néhány pompás és őszinte könyv, lánglel'kü irók szuggesztiv alkotása többet tett, mint az évtizedes propaganda: ráirányította a figyelmet a magyar nincstelenek problémájára és meggyőződéssé érlelte a régi igazságot, hogy addig nincs magyar újjáéledés, amíg a kollektív magyar betegségeket meg nem gyógyítják, a népet fel nem emelik és be nem kapcsolják aktív tényezőként a nemzeti munkába, így vált egy tisztára irodalmi mozgalom nemzetfelrázóvá Magyarországon, ami egyébként a magyar történelemben többször előfordult, gondoljunk Zrinyi vagy Bessenyei, vagy Petőfi, vagy Ady körének szerepére a nemzet eszményképeinek fejlesztésénél. A kiszélesedett mozgalom A mozgalom, amelyet Illyés Gyula „Puszták Népe", Szabó Zoltán „Tardi Helyzetbe, Féja Géza „Viharsarok" cimü könyve, Reményik Zsigmond „Bűntudatba és Kovács Imre „Néma Forradalom" cimü müve jelez többek között, egyre terjed, egyre bővül, az irodalomból átment a tudományba és a politikába, ahol Ortutay Gyula, Matolcsy Miklós, Viski Károly, Kerék Mihály, Erdei Ferenc és egész pártok foglalkoznak már a körébe vágó problémákkal, Az egész ország lázas tőle. Évtizedek óta nem volt hasonló szellemi „áttörés" a magyar közéletben. „Szociális pubertás"-nak nevezte valaki azt, ami most történik. Szellemi — irodalmi és tudományos — előkészitése ez a gyakorlati átalakulásnak, irodalmi és mozgalmi hangulat- keltés és „captatio benevolentíae" a helyzet megjavítására. Uj, nagy irók merültek fel, akik egyre intenzivebben mutatnak rá a nép bajaira. A művészek az „elefántcsonttoronyból leszálltak a lövészárokba" s ahelyett, hogy verset, regényt vagy színmüvet Írnának, szociográfiai kutatásokat végeznek, vagy irodalmilag feldolgozzák azt, amit az objektív tudomány megállapított. A közönséget alig érdekli más könyv, mint e dokumentumok, ami jó jel, mert a szociális érdeklődés és belátás igazolása. Valamennyi társadalomkutató miinek közös tétele és problémája van: A milliós paraszttömegek, amelyeket nem vontak be a nemzeti munkába, primitív életet élnek. Ezen segíteni kell, a magyar tömeg színvonalát fel kell emelni, mert a magyar nemzét csak igy válhat értékes és boldog tényezővé az uj Középeurópában. Viharok a parasztkérdés körül Természetesen a lendületes akció sok vihart kavart föl és óriási szellemi csatározásokra adott okot. Megindult a pro és kontra harca s a társadalmat a szellemi témák közül csak ez az egy érdekelte. Illyés, Szabó, Féja müvei körül ádáz harcok dühöngtek — s a viták egyre nagyobb hullámai gyakran átátcsaptak Szlovenszkóra is. Mindenki érzi, hogy a magyar nép megújhodásának nagy pillanatainál asszisztál, nemzetátalakitó szellemi erők vannak munkában. Néhány politikai párt — a szélsőjobb és a szélsőbal egyaránt — politikai tőkét akar kovácsolni az uj felismerésekből és politikai agitáciöra használja fel a szociográfiai kutatások eredményét. A közvélemény *— különösen nálunk — nem lát és nem is láthat tisztán s éppen ezért az Uj Szellem nagy szolgálatot tett, amikor egy egész számot szentelt az uj magyar népiség mozgalma tárgyilagos bemutatásának, megszólaltatja a magyar szociográfusok élgárdáját és pompás keresztmetszetet ad a nagy intenzitású és általános érdeklődést keltő mozgalomról. Kétségtelen, hogy az Uj Szellem szociográfiai száma, — amely a folyóiratnak immár hatodik füzete — a legérdekesebb és a legjelentősebb valamennyi eddig megjelent szám közül. Nemcsak a budapesti szellemi mozgalmat mutatja be, hanem azt is, hogy miként viszonylik hozzá Szlovenszkó. Egyrészt bemutatja fiatal értelmiségünk bátor és határozott állásfoglalását a magyar szociális problémákkal, az Illyés, Szabó, Féja irányzattal szemben, másrészt kisebbségi magyar népünk szociográfiai megismeréséhez is néhány értékes adatot fűz és bebizonyítja, hogy a magyar nép egyes rétegei Szlovenszkón is ugyanolyan nehéz gazdasági és szellemi viszonyok között élIBHBnBH Öt és fél ezer külföldi él Pozsony városában Pozsony a statisztikai adatok tükrében POZSONY. — A Prágai Magyar Hírlap április 7-i számában a statisztikai hivatal legújabb kiadmánya alapján megkezdtük Pozsony város részletes statisztikai adatai közlését az 1935. évről. A kiadmány ismertetését a következőkben folytatjuk: Pozsony városában az 1935. év végén összesen 5418 külföldi állampolgár élt. Ebből 1350 magyar, 1673 osztrák, 675 lengyel, 345 jugoszláv, 270 szovjetorosz, 265 német birodalmi, 140 román, 26 angol, 24 amerikai, 21 svájci, 16 francia és 613 egyéb állampolgársággal bir. Pozsony várost az 1934 december 1—1935 november 30-ig terjedő időben összesen 97.261 egyén kereste fel, kik között 74.742 belföldi és 22.789 külföldi állampolgár volt. A látogatók összesen 639.199 éjszakát töltöttek Pozsonyban és pedig a belföldiek 446.823, a külföldiek pedig 192.376 éjszakát. Pozsonyban ugyanazon időben 30 szálloda és 3 szanatórium és penzió volt. A látogatók részére Pozsonyban összesen 1404 kiadó ágy volt, amely számból 1349 esik a szállodákra. A szállodákban az 1935. évben összesen 87 ezer 917 személy szállt meg, kik közül 74.639 belföldi, 13.278 külföldi állampolgár volt. A külföldi állampolgárok közü 2438 magyar, 5584 osztrák, 2238 német birodalmi, 496 jugoszláv, 424 román, 391 lengyel, 202 francia, 178 angol 152 amerikai, 128 svájci, 121 szovjetorosz és 928 egyéb állampolgársággal birt. Az idegenforgalmi adatok közé tartozik még, hogy Pozsonyban 1935-ben 4283 uj útlevelet adtak ki, 4956-ot pedig megújítottak. Pozsonyban 1935-ben 47.775 uj költözést és 44.250 laKbejelentést eszközöltek. Pozsony tengerfeletti magassága 190 méter. Az 1935. évi időjárásra jellemző, hogy az átlagos hőmérséklet az év folyamán 10.1 C fok volt. A legmagasabb hőmérséklet ■ (-36.6 C fok, a legalacsonyabb pedig —13.8 C fok volt. A városban az átlagos relatív nedvesség 70 százalékot tett ki. Az év folyamán összesen 670.8 mm csapadék volt. A legmagasabb csapadék 24 órán belül 34.4 mm volt. Az 1925. évben 142 nap esős, 52 havas és 23 viharos volt. A városban 1935-ben 16 engedélyt adtak ki házak lebontására. Az év folyamán a város 531 uj és 62 átalakított lakással gyarapodott, 129 lakást pedig lebontottak. A házak száma 1935-ben tisztán 124 házzal és a lakások száma tisztán 464 lakással gyarapodott. A háziállatok számára jellemző, hogy 1936 január 1-én Pozsonyban összesen 1359 ló, 311 szarvasmarha, 468 sertés, 1 juh és 355 kecske volt. A szarvasmarhákból 251 volt a tehén és 28 az ökrök száma. Pozsonyban 1935-ben 10 postahivatal működött, melyek közül 8 távirdai és 9 távbeszélői forgalmat bonyolított le. A postahivatalokban összesen 664 Hivatalnok és 411 altiszt volt alkalmazva. A posta forgalmára a kővetkező adatok a jellemzők. A posta belföldön 102,591.000 levelet és levelezőlapot és 36,771.000 nyomtatványt; külföldre 8,065.000 levelet és levelezőlapot és 604.000 nyomtatványt; külföldről 9,443.000 levelet és levelezőlapot és 2,183.000 nyomtatványt továbbított. A posta 1935-ben belföldön 5,496.000, Hű- földre 112.000 és külföldről 167.000 csomagot szállított. Pozsonyiban 1935-ben belföldre 1,028.000. külföldre pedig 241.000 táviratot adtak fel. Ugyanebben az időben külföldről 225.000 távirat érkezett. A távbeszélő forgalomra jellemző, hogy Pozsonyban 104,090.000 helyi és 3,837.000 belföldi városközi beszélgetést folytattak. A külfölddel való távbeszélő beszélgetések pedig 4,282.000 percet tettek k; Közli: JOGVÉDŐ. 1937 május 1, szombat. nek, mint a tardiak, vagy Féja magyarjai és Illyés pusztáinak népe. Ezzel az Uj Szellem nagy szolgálatot tett a szlovenszkói helyzetkutatásnak is. Márai Sándor és az uj „népiség** A szám egységesen és helyes beosztással foglalkozik az égetően fontos és a magyar szellemi élet központjában levő kérdéssel. Elsőnek Márai Sándort szólaltatja meg, aki „Magyarország felfedezése" címen okosan és szellemesen megrajzolja az egész atmoszférát, amelyben ma a magyar társadalomkutatási akció lebonyolódik s egyúttal vázolja azt a viszonyt is, amely az urbánus magyar intellektuell és a népiség szociális beállítottságú irói között van. Utána Boldizsár Iván (aki „Nyugati Kapu" címen a sopronvidéki nép szociográfiáját írja meg a „Magyarország felfedezése" cimü sorozatban), érdekes lélektani analízisét adja annak, hogyan került a magyar iró az elvont művésziesség elefántcsonttornyából a szociális munka lövészárkába, miért tette ezt, mi vezérelte és mik a céljai és eszközei itt, mik a kilátásai a gya- lcorlatiság felé. A probléma történelmi távlatai A helyzet körülírása után a legkiválóbb fiatal magyar etnográfus, Ortutay Gyula kitűnő cikkben a magyar népkutatás történelmét írja le, a háboruelőtfci és utáni mozgalmakat, megkülönbözteti a tudományosakat az irodalmiaktól s összefoglalja az eredményt. Szlovenszkói intermezzoként Hantos László „Öt étlap" címen elemzi egy csallóközi falu népének táplálkozási viszonyait s a pontos táblázatok statisztikájával igazolja, hogy a kisebbségi magyar nép táplálkozása sem kielégítő. Ez a cikk érdekes dokumentuma szociográfiánknak. A legmegrázóbb cikk-dokumentum azonban Kovács Imre tanulmánya az ormánsági magyar paraszt „Néma forradalmáról". Kovács Imre megjelenő könyvének az Uj Szellemben közölt fejezete egyike a mű legmegrázóbb részeinek. Azt mutatja, miként fordul önmaga ellen a prfmitiv élet- körülmények között élő magyar paraszt. Magyar szociológia) magyar agrárszocializmus A szociológia és a magyar szociális újjászületés összefüggéseit és közösségét mutatja be Paál Ferenc kimerítő tanulmányában, amelyben a szociológia elveit al- mázzá a most folyó magyar mozgalomra. Káldor György részletes cikkben a magyar agrárszocializmus problémáját taglalja, mert tulajdonképpen az egész felvetett kérdés, amelyről a szociográfusok vitáznak, a magyar agrárszocializmus körébe tartozik s igy a keresztmetszet fölállításánál ismerni kell ennek 'képét is. Kál'dor egyúttal Féja Géza könyvét is elemzi és rámutat a problémák reális megoldásainak lehetőségeire. A szlovenszkói magyar fiatalság szava Egyike a folyóirat legértékesebb cikkeinek az a levél, amelyet Baráth László intézett a szerkesztőhöz s amely a szloven- szkóá magyar ifjúság nyílt kiállását jelenti a szociális problémák mellé. Baráth László okosan indokolja meg, hogy miért kötelessége a szlovenszkói magyar ifjúságnak, hogy azok mellé álljon, akik a magyar szociális kérdések megoldását kívánják. Érdekes az a néhány sor is, amelyet az Uj Szellem Reményik Zsigmond „Bűntudat** cimü könyvéről közöl. Ez a könyv a „kunyhó vallomása után a kastély vallomását" tartalmazza és leírja a magyar dzsentrik szerepét a magyar nép ügyében. Ugyanilyen érdekesek a folyóirat elvi megállapításai a magyar szociográfia tételei-* hez, amennyiben kifejtik, hogy a mozgalomnak nem szabad irodalmi divattá válnia és nem szabad szélsőséges politikai agítárióvá fajulnia. Egy további cikk a szlovenszkói magyar szociográfiával foglalkozik és vázolja az ezen a téren elkezdett munkát s elért eredi menyeket. \
