Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-30 / 121. (4267.) szám

•no£2eu insnq jj^nBdipix jíajajqugj e BfXuBsapg • * * uoJBApn zb UBqojSiSpA iiaqezaq b (BppjBqBíBSO ’f •naqpzaq b uba pijo piaivi ‘ibjjoj jbzssoj XSoq ‘jjnfjBqjin ‘uaqdajasa jupdiinj dazs }a>i ajgaA }Bi§aiu uppuBjaA y 'Z K *U»I ngngjraigt winptput H90irBf JJB80 uiau ‘sí 9 jboi jsojí y ' ‘uajízspq jzsipraj-apjpui IpqppAsq updijnj y -J •j.?zsa zb jsom uoj uezg ‘jaÁSa sí o uaA'SaA ubuuoh Tazsipfaj-upipui isouBp IZpU 9Ap05jASU| Ijaj *j fzssptaj uptpm jjaj pazjazs ud^ojj tn«r?e?A ‘'1 "O ‘IIA <a9T°r •jo3?j{a d?Z9 ionosa &8a z®IA ‘MBupupw lö^auozSQM ‘BfpBBZSSTA ^S^SZS^Sg ‘BfjB3ijBq3aui BupW'Zqzs *j?q jspinXSpAS iq»n ®191 ‘;i99fAuB8ap9 Jfojoq y ‘zoq^upXuB pf laAnuara y ‘zoqBíjpiM qizoqpprai •naqpzaq b jpzpjBSzpa •ppjp; B^iíupisiq 3U0I3 •uba Joqozs-Bíjpw-zpzs £83 nBqSuBjJBqpíf tuaj9j;n zy aoHOzs-vRiyw •bajbzsA^b^ ‘89A9 ex ‘®A3 zapjSuoj ; jazspunaj b dpzs jsojv ‘uoSp uapuiui jojBp jbpbim ‘paipBJÍn u^putiM ‘3gmuxnz jp3oq ‘qjipCu SpjjA •BxfBJí qaujfnAS iazai\; qpqsoaqpiu siq sbiuibSjozs y ‘bjbiij H?zs qauSg ‘qXjiiíu SpjiA 9J9juapuiiV[ •BfBqjppEiu ua^si jbui Sajasoisa jjbib zsajg 'Bfpj ^ppja soquioq jpui qizSuBqzssiA IPHBpjppBW ‘U3I3J 9P-»» ‘HÍJBA >JOS B JBUI SOJBJJ UI0M •jaiaqiq b uba m ‘snfpin dpzs b tjazaqjpSaj' ‘ZSVAVX V XXI ® •íru'ps^A ‘^A? Sí ‘!®Z9H zo-idAqas ■jauigjg saApaq X3j maqau ipjzajazs ÁSoh ‘paqau jza uigugzso^ ísapq soupp saApayj •uoá’Sbu zjq saqapjg ‘UTBJSBA[0 Sí IJJ JPW ‘inojBqpuoin más ja *zy za AAnoq dazs ua^pui ÁSojj *nra>19u xjozoq xaAAuoq § ‘spisod b upfSaxn pajv ünaSua u? uiojo £3bn uBjnjap uojBqxuozs \L3NQZSQX 1T*Z8Í*TV Wp XT »ITOK •3jqojg m ipfpBJBJÍ *Bqos ipftmo ®n 13 auapunu A9 zb X2bá ®X ‘snfpra dpzs ‘RjgXngXo ’zapaüuaz ;px9° 9*310 UBqsB^BUi b jppBÍoaqso®3 ‘zapaSnai igiipzs Bfqraoi Bjzqj ‘uapuiui xpaippffn ’BfpBSoj jazs^uuaj 911UJA XOdBupq nigXogX8 3 *BfdBU9q qqazsÜai A9 zy ‘stifpui dpzs b m Bifn 'snryw ‘‘í ‘O -m ‘9Q«r I^upisuia^ •urna xpn 3JJI9X •uaXSai ^Soq ‘qizoüiofj •3i;sadBU-ipjiaS2aa ‘dBU zs^Sa qizoSjOG •BqpsBqqgtn y jpqsaazpui b jxfniCŐ •BjSpjiA-i9JSpJtA IpSopnpzs aqsaaqpui si^j 'HMSOHHaW V •XiupspA SÖA9 Sí ‘bpSbjv zojBAqos XPfPiBq a^uizsg JfBUJBiíSBUisiq nq AS3 ajjaj? bÍpbSoj ‘XPq9papfB raaqa>i axpipn *so^q soupf 'raaqau íjozoq jaÁjCugq 53 spjsod b qofgaiu íJa^ ‘maSua uigjo ASBfiJ uplupjnipp psoqund ‘X3NQZSÖ>I ■BqBjBZ ‘&&A3 gj ‘aquqjj 0^33 •zoqpA^y zb iaj \\?zs aqia'i ‘uoqtnopjis b Xubi b xiBqSaj^ •aqp3ajas ^oib^Sub zy aqSa zb npzsjai BSpsppuii •jiajpAjsa; saApaq 9 zy axiaAja ua;si pf B A’gon ‘jiaAuuoq BfjBjpiq ASjj BJinoiBqjis b injoqpa •Soqoz sp qjzoqpprai jjajai quiopjis b Aupaj Á33 •mo[Bqj|S BAjp ASa uba uaqpjauiaj A3a loqBjBA ‘Naaoxawax ívsyai MOH VAD VN SÍM — III — — III — — 170 — Ui*túc Uiccdy A hetedik határon is túl, volt egyszer egy nagy tó. Ezt a tavat örökké hínár bo­rította. Ha egy-egy kis kacsa oda akart menni lubickolni, a nagyobbak és tapasz­taltabbak rögtön leintették: — Még a tájára ee menj annak a tónak! Összekötözi lábad a hínár s beletelsz a vízbe! El is kerülték még a táját is kacsák, li­bák egyaránt, de elkerülték még a mada­rak is. Pedig ha éjfélkor arra jártak volna, cso­dálatos dolgokat látnak! A nagy, sötét hínár lehuzódott a tó tük­réről s "millió, meg millió csillag fürdött ezüstösen csiílogó vízében. A tó végében pedig megjelent a tó királya. Óriás, hinár- ezakállát lengette a szellő, amint egyetlen barátjával, a tó tükrére szállt Holddal be­szélgetett: — Bizony, ma is sirt az Esti Csillag, hegy három jó barátja hullt le az égről — mesélte a Hold a Hínár királynak. — Micsoda ország az — nevetett a Hí­nár király —, ahol az ilyen semmiségek is számítanak. Lásd, száz éve építik már a tó mélyén csillaggalotámat szolgáira, a ha­lak, még sincs kevesebb csillag soha biro­dalmam egén, a tó tükrén. — Talán bizony az Esti Csillag három barátja is a te palotádat díszíti?! — mondta a Hold szomorúan, mert sajnálta az Esti Csillagot. — Az könnyen meglelhet — válaszolta a Hínár király. Elgondolkozott a Hold. Arra gondolt, hogy szegény Esti Csillag mennyire sirt és szive mélyéből megsajnálta, El is hatá­rozta, megkéri öreg barátját, a Hinár ki­rályt, ha a három csillag az ő palotájában van, engedje meg, hogy az Esti Csillag meglátogathassa őket s hogy visszavigye magával régi hazájukba. — Holnap éjfélre választ adok — mondta a Hinár király, aztán elköszönt barátjától, a Hokitól s bemerült a tófenékre, óriás szakálla szétterült a viz színén s megint sötét és félelmes lett a tó felülete. Másnap, pontban éjfélkor találkozott a két öreg barát. — Elhatároztam, hogy teljesítem kérése­det — kezdte a Hinár király. Tapsolt erryet, mire egy nagyobbfajta halacska jelent meg előtte. Ez volt a fő építőmester* — Tudsz-e valamit három hulló-ceillag­ról? — Hogyne tudnék — válaszolt a ha­lacska —, olyan tüzes fényük volt, olyan szépek voltak, hogy palotád legszebb dísze lett 'belőlük! A tó egész népe, halak apraja-nagyja, mind munkában volt. Nem hiába száz éve készült már ez a palota. Szépséges is volt. Csupa csillogás, ragyogás mindenütt. Fénylő csillagból voltak itt nemcsak a fa­lak és a mennyezet, de még a padló is. Oszlopokat raktak össze csillagokból a ha­lak s Hinár király ágya és trónszéke is csupa tündöklő csillagból volt. Nemsokára megérkezett az Esti Csillag is a Hold kíséretében. — Az Ég csillagai nevében köszönte­lek! — üdvözölte Hínár királyt. — Magam vezetlek palotámba — mondta a tó királya s már indult is lefelé, a tó mélyébe. A Hold és az Esti Csillag követ­ték. — Visszaadom a három lehullt csilla­got — mondta a király —, pedig ezek a alotám legszebb díszei. De cserebe én is érek tőled valamit. — Nem kérhetsz olyant, Hinár király, amit ne teljesítenék! — Holnap, világos nappal feljövök a tó partjára . . . hisz’ úgyse jár erre a madár se — tette hozzá szomorúan. — Üzend meg a Napnak, hogy küldje el hozzám leg­forróbb sugarait: szárítsa le hinár-szakál­lam. öreg vagyok már, pihenni szeretnék a palotámban; de szeretném, ha vigSág, mulatság venne körül. Kacsák, libák lu­bickoljanak a vizemben s madarak énekel­jenek a tóparton. — Megígérem néked — mondta az Esti Csillag. A palotába érve, a három hulló csillag boldogan ölelte meg az Esti Csillagot. Föl­szálltak nyomban az Égre, de egész éjjel a tó fölött ragyogtak. Az Esti CsiLIag megtartotta á szavát. Másnap Hinár király szak állát olyan forró nap sütötte, amilyen száz év óta nem volt. Szerencsére nemsokára szél kereke­dett, ami úgy szerte fújta Hinár király szakáll át, mintha ott se lett volna. Azóta nincs csillogóbb vizű tó ennél a tónál s nincs kedvesebb játszóhelye a kis kacsáknak. Madárszó veri fel a partját s Hinár király 'boldogan alszik csiLLagpaJo* tájában. — 175 — MÓKA * 1 REMÉNYTELEN HELYZET. — Ejnye, Laci, de sznrtos a kezed . . . Hogy ülhetsz ilyen 'kezekkel az asztalihoz? — De anyukám, ha egyszer nincs más kezem . . . KÉRDÉS. — Ejnye, Béluska, ha nem viselkedsz ren­desen, nem kapsz süteményt. — Anyuka, kérem, milyen sütemény van? SANYIRA ÉRDEKLŐDIK. Sanyika az édesanyjával sétál az uccán. Szembejön velük egy nagyon kövér néni. Sanyika összecsapja a kezét és csodálkozva kérdezi édesanyjától. — Mondd, anyuskám, ez a néni egy da­rabból van? A SKÓT ÉS A TAXI. Egy skót megérkezik a vonattal Londonba és megkérdezi a pályaudvaron álló taxi­sofőrt: — Mennyiért visz az Excelsior-szállo- dába? — Három Shillingért — feleli a sofőr. — És ezt a nagy bőröndömet? 1 — Azt ingyen viszem. — Jól van — mondja a skót —, akkor vigye el csak a bőröndömet és én majd gya­log megyek. SÁRIKA ÜRES LEVELE. Sárika elutazik édesanyjával vidéki ro­konokhoz, Jóska, a bátyja viszont otthon­marad édesapjával. Amikor megérkeznek rokonaikhoz, Sá­rika üres papírlapot tesz egy borítékba, le­ragasztja, ráírja Jóska nevét és címét és be akarja dobni a levélszekrénybe. — Mit csinálsz,. Sárika — érdeklődik cso­dálkozva az édesanyja. — Tudod, anyuskám — magyarázza Sá­rika —, mielőtt elutaztunk, összevesztem Jóskával és most nem vagyunk 'beszélő vi­szonyban. FALÁNK FERKÓ. A falánk Ferkó nagyon sok csokoládé- tortát evett és alaposan elrontotta a gyomrát. Édesapja elviszi az orvoshoz, aki megkérdezi tőle: — Mondd, kisfiám, van étvágyad? — Miért kérdezi a doktor bácsi — ér­deklődik a falánk Ferkó —, talán valami jóval meg akar kínálni? BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK A szüknyaku üvegpalack igazán „nya- kaskodik" néha. Sok tréfás dolgot tud, de el nem árulná, hogyan csinálja. TOJÁS. Egy üvegben rendes, ép tojás van, nincs rajta törés, még karcolás sem. Az üveg nyaka olyan szűk, hogy a tojást semmi­képpen sem lehetett rendes utón belegyö­möszölni. Ennek a titka a következő: A to­jást erős ecetbe áztatjuk, mig a héja any- nyira megpuhul, hogy tetszés szerint nyújt­hatjuk, alakithatjuk. Ekkor könnyen át- nyomhatjuk az üveg szűk nyakán. Majd tiszta vizet öntünk az üvegbe. Ekkor a to­jás visszanyeri eredeti formáját s ismét megkeményedik. A vizet aztán ki is önt­hetjük. UBORKA. Eey másik üvegben egy nagy uborkát találunk. Vájjon azt is mégpuhitottuk előbb valamiben s így került az üvegbe? Nem, ez nem lehetséges. Ez az uborka még pici ko­rában került bele, amikor indáját az üveg szája mellé tették 6 a csöpp kis uborkát be­dugták a nyíláson. így. nőtt meg az uborka s mikor már egészen nagy lett, levágták az indájáról. KIS LEVELEK Fray Márta. A kis magyarok leveleit meg­őrizzük. — Meisels Márta. Keresztrejtvé­nyedet technikai okiból nem közölhetjük. —> Urbán Sándor. Rajzod nagyon jó, de leg­közelebb tussrajzot küldj be és a képek szé­leit vonalzóval húzd ki. — Lator László. Rajzod jó. Legközelebb tinta helyett tussal rajzolj. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Buddmszky Ernő, Bernáth József. :: Dar­vas Attila, Darvas Szilárd. :: Forgách Il­dikó, Forgách Klárika. :: Janik Etelka. :t Kiliucsik TUdiue. :: Latkóozy Antal. :: Pén­zes Joákim, Plesa. István, Perjóssy Esz­ter. :: Risz-ner Jenő, Riezner Karcsi, Roz- losnik Bözsi. :: Schvaroz Magda, Sclhvarcz Rózsi. Supala Ancai. :: Vdlági József, Vi­rágh Vilma,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom