Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-29 / 120. (4266.) szám

1937 május 29, szombat. 'k«ömMag£a&hirlap A Duna-medencében Javultak a közeledési politika esélyei Kánya magyar külügyminiszter nagyjelentőségű expozéja a középeurópai helyzetről • „Abban az esetben, ha a kisantant nem teszi lehetővé az együtt­működést, nélküle leszünk kénytelenek az eddig bevált utón továbbhaladni*' „Magyarország elment az előzékenység legvégső határáig“ PRÁGA. - A magyar képviselőház költségvetési vitájában szerda este Kánya Kálmán külügyminiszter hatalmas expozéban foglalkozott az aktuális külpo­litikai kérdésekkel. Mivel rajtunk kívül álló technikai okok miatt csütörtöki számunkban az expozét nem ismertethettük, az expozé fontosabb, a csehszlovákiai magyar olvasóközönséget is közelebbről érdeklő részeit most alább kö­zöljük, illetőleg ismertetjük. Törökország revíziós lépése Kánya külügyminiszter nagy érdeklődés­sel hallgatott beszédében utalt az előző évi költségvetési vita során tartott beszámoló­jára, amikor is sajnálattal kellett megállapí­tania, hogy a külpolitikai helyzet a világháború befe­jezése óta zavarosabb, mint valaha. Tavaly óta a helyzet nem javult. Az általá­nos idegesség és ingerlékenység erkölcsi és materiális okai ismeretesek. Röviden rámu­tat azokra a főmozzanatokra, amelyeknek a mostani nemzetközi helyzet kialakulásában vezető szerep jutott. Olaszország keletafrikai impériumának megalapítása s Németország teljes szuveré- nitásának visszaállítása után foglalkozik az expozé Törökországnak azon sikferesen be­fejezett akciójával, melynek az volt a célja, hogy a lausannei békeszerződés értelmében területének egy részére megállapított kato­nai természetű megszorításoknak véget ves­sen. Tudvalévőleg Törökország lépése a montreuxi egyezményben teljes sikert ara­tott. Visszaállította korlátlan szuverénitását a tengerszorosok fölött. Az ankarai kormány ezzel az akciójával a revízió útjára lépett és az eredményt, mint az antireviziós cso­porthoz tartozó állam, antireviziós államok segítségével érte el. A belgrádi megegyezések jelentősége Ami a jugoszláv—bolgár egyezmény ügyét illeti, ez főleg abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy Belgrád olyan állammal kötötte meg ezt az örök barátsági szerződést, amely ál­lam ellen a Balkán-paktum elsősorban irányul. És tette ezt a területi kérdés teljes kikap­csolásával, azaz anélkül, hogy Bulgáriától követelte volna, hogy területi aspirációiról mondjon le. Azt sem követelte tőle, hogy a Balkán-paktum többi aláíró államával is ha­sonló szerződést kössön. Hogy milyenek lesznek a jugoszláv—bolgár egyezmények további fejleményei, arra vonatkozólag jós­lásokba bocsátkozni nem lehet. Kétségtelen azonban, hogy az eddigi eredménnyel mind­két állam meg lehet elégedve. — Az uj külpolitikai áramlatok visszaha­tása hozta létre — állapította meg Kánya Kálmán — az olasz—jugoszláv barátsági szerződést is, amelyet mint a béke leg­újabb zálogát Középeurópában majdnem mindenütt örömmel és megelégedéssel üd­vözöltek. A népszövetség válsága —- A mai annyira zavaros és nehezen át­tekinthető helyzet képéhez tartozik még a népszövetség tekintélyének fokozatos süllyedése. A népszövetség politikai mérlegében súlyos tehertételként szerepel a védnöksége alatt éveken át folyt leszerelési tárgyalások tel­jes kudarca és a tehetetlenség, amely abban nyilvánul meg, hogy még egyes nemzetközi bírói fórumok zavartalan működését sem tudta biztosítani. A népszövetség ezáltal na­gyot vétett a nemzetközi igazságszolgáltatás magasztos eszméje ellen, amelynek ápolása és fejlesztése a.7 alapokmány értelmében is egyik legfontosabb föladatát alkotta volna. Sokat von le a népszövetség tekintélyéből az univerzalitás jellegének hiánya. Ilyen kö­gőben lévő kisebbségi petíciók iránt. Ért­hető türelmetlenséggel várjuk, vájjon dacá­ra a nehézkes genfi procedúrának, fog-e ez rülmények között fontossága a nemzetközi problémák megoldásában csökkent. —• Közhellyé vált igazságot szögezek le, amikor megállapítom, hogy a kisebbségi kérdés kezelésében Genf nem áll föladata magaslatán. Legújabban az elmúlt években elért mély­pont után a genfi főtitkárság kezdeménye­zésére, a tanácsi hármas bizottságok komo­lyabb érdeklődést látszanak mutatni a füg­valami eredménnyel járni. — A nagyfontossógu politikai események ben­nünket főleg abból a szempontból érintenek, hogy érdekelve vagyunk a béke minden körül­mények között való fenntartásában. Ehhez " a minden komoly tényező által kívánt békefenn­tartáshoz mi is erőnkhöz mérten hozzá akarunk járulni azon a terű1 leien, amely földrajzilag hoz­zánk a legközelebb áll, nevezetesen a Duna- medencében. A meghiúsult kisantant-terv — Szükebb érdekkörünkhöz érve, mindenek­előtt meg kell emlékeznem néhány szóval a kis- antantról, vagyis ama államcsoportról, amely keletkezésének első pillanatától kezdve Magyar- ország igábantartását tűzte ki főcéljául. — A legutolsó időben nagyon sokat hallunk a kisantant gyengüléséről, sőt bomlásáról is. Még pedig nem olyan oldalból hangzanak el ezek a jóslások, amelyek a kisantanittal szem­ben ellenséges álláspontot foglalnak el. Hiszen a kisantant parlamentjeiben is tárgyalták ezt a kérdést. De napirenden tartották az egész euró­pai sajtó, elsősorban a francia lapok, amelyek nyíltan tárgyalták a kisantant válságát, veszélyeztetve látták azt a jóviszonyt, amely eddig Franciaország és a kisantant államai kö­zött fennállott és azzal próbálták magukat vi­gasztalni, hogy a Franciaországgal olyan benső­séges kapcsolatokat fenntartó Angliának fel- fegyverkezése megteszi majd a hatását az egyes, már erősen ingadozó kisantant-államok- ra is és visszatereli őket a nyugati nagyhatal­mak ama csoportjába, amelynek szuperioritásá- hoz nézetünk szerint fegyveres konfliktus esetén kétség egyáltalában nem férhet. — A magam részéről a kisantant bomlásá­ról forgalomba hozott híreket legalább is túl­zottaknak tartom. Régi tapasztalat mutatja, hogy hosszú, nehéz időkön keresztül karöltve küzdő országok szövetsége nem egykönnyen esik szét, a kohézió gyengülése és lemorzsoló­dása mindig csak lassan és fokozatosan megy végbe. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kisantant meg tudja őrizni régi tekin­télyét és hogy valamikor nagy befolyása ma is vitathatatlanul fennáll. Ennek a hármas kombinációnak vezető állam- férfiai tudvalevőleg mindig az együttműködés szorosabbátételére és kimélyitésére törekedtek; 1933-ban kidolgozták az ismeretes uj statútu­mot azzal a magasratörő céllal, hogy a három állam politikai, gazdasági és katonai együttmű­ködésének egységesítése utján állmszövetséggé alakuljon, amely 45 millió lakosával és nagy természeti erőforrásaival nagyhatalmi tekintély- lyel léphessen fel és folyhasson be az európai politika intézésébe. — Ez a terv meghiúsult. Nem valósulhatott meg, mert a három állam alapvető kérdések­ben nem tudta politikai célkitűzéseit közös ne­vezőre hozni. Eltérőek a nézeteik az osztrák, a német és az orosz kérdésben. •— Erős ellentétek Németországtól ma már csak Csehszlovákiát választják el, mig Jugo­szlávia egyáltalában nem rejti véka alá azt a nagy fontosságot, melyet a Berlinnel való jó­F^a pontos óraN^' 3 viszonynak úgy politikai, mint gazdasági szem­pontból tulajdonit; Románia pedig a francia, kisantant- és Balkán-szövetséghez váló hü ra­gaszkodás mellett ápolni igyekszik összekötteté­seit a Németbirodalommal is. — Közismert dolog, hogy az orosz kérdésben a kisantantban három fo­kozatot lehet megállapítani. — Csehszlovákia külpolitikáját elsősorban a Szov- jettal való szövetségre alapította, mert az elmúlt évek keserű tapasztalatai alapján elvesztette bizalmát a Népszövetségben és nehézségeket lát abban, hogy nagy nyugati szövetségese adott esetben gyors és hat­hatós segítségben részesíthesse. Nem létező magyar veszély ellen biztosította magát a kisantantszerzödé- sek által, megfeledkezett azonban arról, hogy meg­felelő módon gondoskodjék a más eshetőségek elleni védelemről. Ezt a hiányt próbálja a csehszlovák kor­mány pótolni a fennálló kisantant-szerződések oly- értelmü módositásával, hogy azok általános kölcsönös segélynyújtási egyezményekké alakíttassanak át. Igaz, hogy ezek a törekvések eddig nem jártak eredmény­nyel. Prága mindazonáltal ezzel a magatartásával mindjobban belesodródott a magas európai politikába és természetesen részesévé vált az ezzel járó minden eshetőségnek is. — Románia óvatosabban járt el. Lemondott leg­alább is egyelőre arról, hogy Prága nyomdokain ha­ladva. Szovjetoroszországgal segélynyújtási szerződé­ses viszonyba lépjen és beéri azzal, hogy hatalmas szomszédjával korrekt, lehetőleg jó viszonyt igyekszik fenntartani. Hogy megfelel-e a valóságnak az az állí­tás, amely szerint Románia csak azért határozta el magát erre a politikára, mert Besszarábia annexiójá- nak elismerését nem sikerült Moszkvában elérnie, erre pozitív bizonyítékok nem állanak rendelkezésre. A Jugoszláv politika uí u Jai — A prágai iránytól legjobban távolodott el Jugo­szlávia, mely tudvalevőleg a diplomáciai összekötte­tést sem állította helyre Szovjetoroszországgal. Hogy Belgrád miért idegenkedik a jugoszláv-szovjet viszony normalizálásától, erre vonatkozólag a legkülönbö­zőbb híresztelések vannak forgalomban. Az egyik ver­zió szerint az volna az inditóok, hogy Belgrád bízik abbém, hogy egy nem távoli jövőben ismét nemzeti irányzat kerül uralomra Oroszországban, amely lehe­tővé fogja tenni a vele való szoros együttműködést abban a mértékben, amint az a háború előtt és alatt fennállott. Eme felfogás szerint a mai állapot máris átmenet a nemzeti irányhoz, amely előbb-utóbb felül fog kerekedni Moszkvában. De bárhogy legyen is, a tény az, hogy a belgrádi politika jelenleg lényegesen eltér a prágai iránytól abban, hogy nem uj szövetségesek biztosí­tásában vagy a fennálló szövetségek kibővítésében, hanem az arra való törekvésben látja Jugoszlávia boldogulásának leghatározottabb garanciáját, hogy valamennyi szomszédjával fennálló esetleges nézet- eltéréseit a lehetőség szerint kiküszöbölje és ily mó­don határai körül kedvezőbb légkört teremtsen. Ennek a felfogásnak helytállását bizonyítják a jugo- szláv-bolgár barátsági szerződés, a nemrég létrejött olasz-jugoszláv egyezmény és a magyar-jugoszláv viszonynak az a kedvező fejlő­dése, amelyre Sztojadinovics jugoszláv miniszter- elnök a legutolsó költségvetési beszédében utalt és amelynek további kialakulására a lehetőség, re­mélem megvan. — Olaszországgal szemben látszólag mindegyik kis­antant államban megvan a törekvés a jóviszony létre­hozására, de esélyeik különbözőek. A közeledés esélyei — A kisantant egysége és átütőereje — mondotta a továbbiakban a magyar külügy­miniszter —, ha nem is olyan, mint évekkel ezelőtt volt, nagy hiba volna örömtüzeket gyújtani afölötti lelkesedésben, hogy a há­rom állam szövetségének sokak által hirde­tett teljes fölbomlása többé meg nem állít­ható és már csak idő kérdése. Az egyetértés a három állam között ma is tökéletes a ma­gyar kérdésben, amint ez a kisantant bel­grádi konferenciája után elhangzott hivata­los jellegű nyilatkozatokból is megállapítha­tó volt. Ez az egyetértés különösen preg­náns kifejezést nyer az ellenünk több, mint egy évtizede rendíthetetlenül fönntartott ka­tonai konvenciókban. A kisantant gyakran azt hirdeti, hogy súlyt helyez a Magyarországgal való jó­viszonyra. Jobb viszonyra törekedni egy állammal és egyidejűleg mereven, úgy­szólván elvből ragaszkodni olyan katonai konvenciókhoz, amelyek ugyanezen ál­lam ellen irányulnak, contradictio in ad- jecto. Hogy hová vezethet az ilyen elgondolás, azt mutatja a locarnói szerződés bomlásának története. A német birodalom az ellene kö­tött francia—szovjet és csehszlovák—szov­jet egyezmény életbeléptetésében a bizal­matlanságnak oly fokát látta, amelyet nem tartott összeegyeztethetőnek a locarnói szel­lemmel és ezért levonta az ismert konzek­venciákat.-— Magától értetődik, hogy mi sem viseltethetünk bizalommal a kis­antant őszintének hirdetett békés szándé­kaival szemben, amíg a három állam, an­nak ellenére, hogy teljesen tisztán látja, hogy nekünk semmiféle támadó szándé­kunk nincs, mégis görcsösen ragaszkodik egy állapot megrögzítéséhez, amely se- hogysem egyeztethető össze azzal a szel­lemmel, amely kell, hogy áthassa az ösz- szes dunai államokat, ha őszintén óhajt­ják a jobb megértés légkörének előkészí­tését. — Álláspontunkat mindenki meg fogja érteni, ha fölhívom a figyelmet arra, hogy a túloldalon szükségesnek tartják bennün­ket a Magyarországgal szemben fönnálló rendületlen egyetértésre állandóan figyel­meztetni. Történik ez annak ellenére, hogy mi a helyzettel teljesen tisztában vagyunk és semmiféle kioktatásra nem szorulunk rá. Mégis garmadával- kapunk ilyen figyelmez­tetéseket. Hogy a sok közül csak egy esetet említsek föl, nemrég egy ismert csehszlovák katonai szakértő azt fejtegette, hogy na­Ez azt jelenti: Kiváló az idó' arra, hogy NIVEA-val edzett bőrünket a nappal bar­nára süttessük. — Napozzon ahányszor csak módjában áll, mert így bámul le a leg­jobban és a legszebben. - Tehát: ha egészségesen üde, barna szint akar és ha azt akarja, hogy mindez kevésbe kerüljön, úgy... csak NI VE A! Hiszen olyan olcsó !

Next

/
Oldalképek
Tartalom