Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-26 / 118. (4264.) szám

XVI. évf. 118. (4264) szám ■ Szerda ■ 1937 május 26 , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, II. emelet # Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYÖM H1RLRP, PRRHR. A párisi világkiállítás (sp) — Nem akarunk ünneprontók len­ni. Nem akarunk azzal a kérdéssel foglal­kozni, kinek a hibájából nem készült el kellő időre a nagy parádé és szívesen uta­lunk a mentegetődzésre, amely szerint még soha világkiállítás nem nyílt meg pontos időben, sőt akadt kiállítás, mint a barcelo­nai vagy a wimbledoni, amely egyáltalán sohasem készült el, a megnyitás után sem. Az 1900-as párisi világkiállítást a Dreyfus- pör viharzása késleltette, a mostanit más politikai bajok. Baloldali laptársaink, ame­lyek mindent pontosan tudnak, természe­tesen megállapították, hogy a kiállítás ,,a reakció szabotázsa** miatt késett el. Cso­dáljuk, hogy — á la Szovjetoroszország — nem követelik a .gyönyörű csarnokokat ki­tervező, a csodálatos finomságokat megál­modó „reakciós építészek és művészek" sta~ tádális utón való agyonlövetését, hiszen e lapok a1 lelkesedésparoxizmusá'ban dicsérik a szovjetpéldát és követésre ajánlják, vala­hányszor marsaitokat, népbiztosokat, rend­őrfőnököket, drámaírókat tesznek hidegre és negyvennégy vagy ismét tizenegy „sza- ixü'éwjrt" lőnek agyon Jagoda elvtárs földi paradicsomában. Mi csak a sztrájkokra emlékszünk a kiállítás építése alatt s .tud­juk, hogy a szakszervezetek gyakran/nem engedték dolgozni a munkásokat, hogy borsot törjenek a kormány orra alá és a kiállítás kudarcának bejósolásával revolve- rezzenek. León Blum számtalanszor össze­tett kezekkel kérte a munkásokat, hogy térjenek jobb belátásra; nem ment. Mi csak ezt láttuk, nem volt módunkban a „kulisz- szák mögé nézni", mint baloldali laptár­sainknak s a sztrájkok külső arcéle mögött röntgenszemmel meglátni, — vagy kigon­dolni — a reakció összeesküvéseit. Csak azt tudjuk, hogy az egyhavi késés és a to­vábbi egyhavi félmegoldás milliárdokkal tette szegényebbé a francia népet, a ven­déglősöket, pincéreket, szállodásokat, a vasutat, a hajózást, az államot. Május lett volna a legerősebb hónap: az angol koronázásról Párisba özönlött volna a vendégsereg. Nem özönlött s a nyári ká­nikulában nem igen jön többé. A franciák eddig a külfölddel ellentétben kitűnő siker­rel tudták megrendezni kiállításaikat, ez lehet az első, amely számottevő deficittel végződhet. Most megnyitották ugyan, de máris bajok kísértenek. A Normandie, a legnagyobb és a legszebb francia hajó le­génysége sztrájkba lépett, a megnyitáson résztvevő kétezer amerikai kétségbeesetten vár utazási lehetőségre Cherbourgban. Ezt is a reakció tette? A tőke talán lefizette a matrózokat, hogy ne utazzanak? Ha a köz­lekedést nem sikerül biztosítani, a kényes- igényű nyugatiak nem igen jönnek el a ki­állításra, a Keletről jövők pedig nem hoz­nak pénzt. A régi „reakció" idején, amikor a kiállítást kitervezték, a terveket elkészí­tették, a szervező munkát megkezdték s a nagy szemle valamennyi csodáját megkon- eipiálták, négy-öt millióra becsülték a lá­togatók számát, de jó lesz, ha a fele eljön. Akkor, amikor a világkiállítás eszméi és méretei megszülettek, Franciaország még tűrhetően olcsó ország volt. Azóta a nép­front Franciaországa a világ legdrágább és legfényüzőbb országa lett. A frank értéké­nek leszállításánál jóval nagyobb arány­ban emelkedtek az árak, amire jellemző, hogy a két év előtt még 25 centimes-es uj­FOLYTATÁ3 A 2, OLD. I. HASÁBJÁN Siralomvölggyé vált a Garamvölgye Huszonegyezer hold termését pusztította el egy óra alatt a felhőszakadás A magyar gazdák és földművesek kára a párkányi és zselizi járásban meghaladja a 19 milliót ■ Az egyesült párt nyomban akcióba lépett a károsultak érdekében Porubszhy gyors segítséget kér a kormánytól az éhínség megelőzésére PÁRKÁNY. <— A párkányi és a zselizi járás a sorozatos elemi csapások állandó sodrába került. A múlt évben a Garam és az Ipoly többszöri kiáradása alatt szenved­tek a vizmenti falvak. Ezenkívül a máskor gazdag termést rengető folyóvölgyek ma­gyar népét a katasztrofális rossz termés is nélkülöző nyomorba és eladósodásokba vitte. Ez év tavaszán is a folyók kiöntése mind a két járásban milliókat kitévő ká­rokat okozott. A segélynyújtás jelentéktelen volt. Az őszi vetőmagakció rendszertelen volt és kedvez­ményt csak szórványosan nyújtottak. Az idén a szemestermésből jó közepes, a szőlőből kitűnő termés mutatkozott volna — sajnos, csak mutatkozott volna, ha közbe nem jön az újabb katasztrófa. Amint már röviden jelentettük, május 22-én a délutáni órákban a Garam folyó és a Szikince patak alsó szakaszán óriási felhőszakadás vonult végig jégeső­től kisérve és rövid egy óra alatt huszon­egyezer katasztrális hold termését a szó szoros értelmében lekaszálta és eliszapol- ta. Több, mint félórán át géppuskaszerüen verte sürü zuhatagban a határt a mogyo- rónagyságu — sőt közben diónagyságu —■ jégeső. Nyolc községben — Kőhid- gyarmaton, Kéménden, Garampáldon, Kisgyarmaton, Zalabán, Kisölveden, Ipolypásztón és Ipolybélen — mindent le­tarolt a jégeső. Itt az élet, a kenyér teljesen kiesett a föld­műves kezéből, —- mert az őszi vetéseket (búza, rozs) mind ki kell szántani. A határ minden pontja kivétel nélkül a jégeső pergő­tüze alatt állott. 80—100 százalékos károk! Az ősziekben a kár 100 százalékos, a ta­vasziakban 80—90 százalékos, a szőlőkben 100 százalékos. A kapás- és takarmányne- müekben a kár még pontosan nem becsül­hető föl, mert ezeket a jégverés sokhelyt be- iszapolta vagy a viz elborította. A két járás következő kilenc községe részleges kárt szenvedett a jégveréstől: Li­bád, Bény, Garamkövesd, Kicsind, Ipoly- szalka, Kiskeszi, Kissalló, Dunamocs és Muzsla. A helyszínen fölvett jégkár a fölsorolt községekben az alábbi szomorú képet tárja föl: 1. Őszi vetésben (búza, rozs) 7000 kát. holdon a kár 100%. 2. Tavaszi vetésben (árpa, zab) 5500 kát. holdon a kár 75%. 3. Kapás- és terménynemüekben 7500 kát. holdon a kár 50%. 4. Szőlőkből 1000 kát. holdon a kár 100%. - . Összesen 21 ezer kát. hold föld, mind kisgazdák és földművesek birtoka, amely biztosítva jég ellen nem is volt. A nagybir­tokosok . fölvéve nincsenek, mert ezeknek kára a jégbiztosítás révén részben megtérül. A kárvallott magyar kisgazdák kára a legenyhébb becslés szerint is meghaladja a 19 millió koronát. Nyolc községben a felszerződött arató- munkásokat a gazdák kénytelenek voltak el­bocsátani, mert — íTem lesz mit aratni. El­végezte helyettük a munkát a jégverés ka­szája. A falvakban meglett emberek sírnak, az asszonyok kétségbeesve imádkoznak. A Garam és a Szikince alsó völgye siralom­völgy lett, ahol a mindennapi kenyér ra­vatalon fekszik... Öreg, tapasztalt gazdák tanácstalanul állnak. Nem tudják, mit kezdjenek a letarolt vetésekkel, mert életükben ilyen jégverésre nem emlékeznek. Pos’ubszksf képviselő mentőakciója A megrendítő katasztrófa első óráiban dr, Po- rubszky Géza kéméndi plébános, az egyesült párt nemzetgyűlési képviselője, — aki maga is a kárvallott gazdák közé tartozik, — Baig Árpád körzeti ügyvezető, Répássy Károly helyettes ügyvezető elnök, Hegedűs Balázs járási képvi­selő és Bratkovics párttitkár társaságában be­járta a jégkárt szenvedett területet, A képviselő hétfőn felkereste a párkányi járási hivatalt és az adóigazgatóságot a károsultak érdekében s meg­sürgette az égetően sürgős hatósági intézkedé­sek foganatosítását. A járási főnök gyorssegély­képpen a párkányi járás kárvallott falvai részére 637 métermázsa, száz nap alatt beérő kukorica­vetőmag kiutalását megígérte a kiszántásra ke­rülő őszi vetések pótlására. Porubszky képviselő Párkányból azonnal Po­zsonyba utazott s ott ma az országos elnöknél jár el a károsult mezőgazdák érdekében. Szer­dán a zselizi járási hivatalt keresi fel s ott is kérni fogja a gyorssegélyezés azonnali foganato­sítását. Segítsen a földművelésügyi kormány! Porubszky képviselő ezenkívül az egyesült párt parlamenti klubja utján sürgős írásbeli elő­terjesztést nyújtott be Zadina földművelésügyi miniszterhez. Előterjesztésében a következők­ben foglalta össze az éhínség veszélyébe került jégkárosult vidék kéréseit: 1. Gyorssegélyképpen néhány napon belül tengeri (száz napos Pecenády kukorica), mu­har, köles küldését, hogy az elpusztult búza- és rozsföldek beültethetők legyenek. 2. A kárval­lott gazdák és aratómunkások részére kenyér­gabona kiutalását — 3. A Garam és Ipoly sza­bályozásának azonnali megkezdését, hogy az aratás nélkül maradt munkásság kereset és ke­nyér nélkül ne maradjon. — 4. A teljes kárt szen­vedett községekben az adóbehajtás felfüggesz­tését 1938 szeptember 1-ig, A földadó, forgalmi és jövedelmi adó leírását, illetve elengedését — 5, A kárbecslő bizottságoknak azonnali mun­kába lépését a részletes károknak összeírásá­ra. Ebben a munkában a hatósági közegek a le­sújtott népnek legyenek emberi megértéssel se­gítségére, tekintet nélkül a kárvallott nemzetisé­gére vagy politikai pártállására. — 6, A jövő gazdasági évre az uj vetőmagnak biztosítása ingyen vagy kedvezményes áron, utólagos fize­tési kötelezettség mellett, — 7, A járási főnö­kök és az adóigazgatóság főnökei a károk át­tekintésére menjenek ki helyszíni szemlét tartani. Koldusbotra jutott a garamvölgyi nép OROSZKA. — Tegnap beszámoltunk már arról a katasztrofális elemi csapásról, amely szombat este a garammenti rónaságot sújtotta. Mindössze egy óráig tartott a borzalmas erejű jégorkán s ezalatt az ítéletidő rombadöntött, le­tarolt mindent, ami útjába került. Az elszegé­nyedett garamvölgyi nép az elemi csapás után kritikus helyzetbe került.' Az Ítéletidő által oko­zott károk egyelőre felbecsülhetetlenek. Jégkár ellen igen kis terület volt biztosítva. Mikor szombat délután elsötétült az ég és sza­kadatlan égzengés hirdette az ítéletidő közeled­tét, a falvak valamennyi templomában megszó­laltak g harangok, A vakitófényü villámok sis­teregve vagdostak a Garam-folyóba. A garami rónáság fölött az emberek ezrei zokogva szem­lélték a borzalmas csapást. A gyümölcsészetek- ben csupaszon maradtak a fák, a szőlőhegyeken a venyigék hajtása mind lehullott, a kalászba szökkenő búza, árpa, rozs és a kapás vetemé- nyek gyenge hajtásai mind elpusztultak. Kisgyar­maton, Kiskeszin és Páldon az egész határt per­cek alatt mintegy húsz centiméteres jég borította be. A közel egy óráig tartó jégorkán után felhő- szakadás következett. \ FOLYTATÁSA A 2. OLD. KÖZEPÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom