Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-23 / 116. (4262.) szám
•I» ntiT uBqg^s^Seu t}nudZSG9zs}34 491 -JBjüXviaiCS \ -qnfjmji9i uadi^q ll-s^iiaui b 4ZB /ÍSaq« ‘cqspiuASa unfjzsau! inql$u sazaS -pzs jaqazs^j eaXSa zy ‘5]pf;B)mu fptsjBlB 4404jXujeopj qazsjx 89X30 zb 3J?jq? 9A9] USIBWO 9;j^b^v»^2 V IWPf1-BduíHJBTi ^3ba ‘líKi^rzs^jniqmoi ;í>urei«Aj. -jb£S 9i®qi9l y 'iba^s^iizs^io 3p»q-puzoqBjpzs I9f 3{jvad qaqauuaAS jsoj^a • SÍBU9;jejBX;ja^S d^ze A8a q?uuaA i^uzsb^ jozsjjos BxsAnozjq 51054010x0X3 iq^pjA Y esf||ZS8>| 9IJD4DX4J0X0 xazaiezo 94.19 ti0-;st juppB ‘0410119 i5[ ‘qBnuj'Buqn? isoiq ‘iq ■yu ítem qnftiQzsQq 490111? soxid v 4zy — :zotjfBjBm{i3 isoiq v ©qipi031! •e qaqueuiiq 09 491J siq ExJoOjuoz^q bíÍu'b .10x93 siq xoqirov •b^o^u^oáS sí ^0ni {9^.94040x978 ‘■04 qoqqsoJcteui xozgqos ‘94404 9qi0{Q •zoqíBfXuB zb ‘'gqz^q v ©q ‘{BA-p^ponCB bj siq ‘{babot •JB TUoXuoXS B '{pBI'BZS IpUI {J0TO ‘B{JO{[Bq TDsir .19111 4ze mj siq v &q •qa'ieAuj b q9i -Sosne — juazzsj&zg 40100.10 qngo qBoqoiBf -pXnptnoi ‘uaXSój pyrq ‘poXÍíiA ‘azsay — : 49 [BurjE Ue{49X$9 ^©SO'Uiq 110710 0A4J0J oqozsq TSOTq 4^q tll| STr5{' B B^pBBpO BqSO^{BOT[B ZB SJ •bü{uÍX3-pÁ5 9r Sfonr nB0o;ziq ‘onjqjo ‘bu®oX{os -óra rajuojAje ‘pyapBBpo 490110 zb Bq ‘BqsoBXoB Saqeq txoá3bti ‘Bqsc^jBmpy — :x049d ‘«l ISOiq qiBU^f^pZB® 4J0q Siq B Ü94ZB «Qf {44001.104 qo^aa mea ‘qa?qeoi niopB mén ‘qyiOA ‘ssoqj ‘szerep ‘fnej^ — TBjpuom a989pn9*> 89 B4Z91 * 1b{4b3cb] ^f^aojojf siq b ‘[ppjipa 990{oozsBq ‘doso-j^so u0paTOi’ 440401 ba$ Bf^joq pduzsg qqB ‘Bqsopjmari'B grq b’ 0(j •nr^nuTA {/nxrq q0oiqo0painr ‘9Í neAjiin X°oq ‘rapup&^icÍTSO iisoTq X5» qBS0 jdiazs naX|TTH ‘bot[b soJid-B^jqg — :b[bui[k zb pi9J9 XS'oq ‘qqQC isora qBso ‘Bqpj, -B§o{p{ 3rppa raasBqos {bubjboi{B zb ‘SgpuaAj^pBui U9{40j0uisi ‘qyieA b WQf {Bqso^jBnqB tB9T5[ tpp&^a9 “qo ‘ppaítog; •ar^niqqpidáatn ‘9-’p{BA qBnsz^i -Bp ‘ax’9q‘O{S9q30j\[ jbuijb dyzfl 9Q —?- CDI — •p^iaraezs^^aj !s9a9 gx ‘souijf B^oiXnaj *X93piBiBZ8 m«u j^ui XSoq S{9U9i2ain. X2n ii9]fi *89pang Xu^Sazs ® bjj^fSaui apui JaisXSa aQ '4I93pB[Bzs qqqAOj. ‘qnigi 4191 uiau 9 *G ‘zsppBA X3a uiau apui uoípj Jozsqog •jsppung Xugáazs b jAOjaj UBqtaoX^j ‘zsppcA b Bf;pi3am sj j»zeX3a Bq 9Q qyípBiBzs npin qBinXo b dteu zsfSg ilpirqnpXinq un b BSjop qqof 4sotu uba qani^ ‘MNYAlíl^ IW V nnjf^A ‘BöA^ex ‘B4J9W Xbij •uoSpifA b qqazsSaqf ?funzpq spf fin b npx 1110491 X3n qqp[BSaq ‘za zpq 8P( S9Ap9^ *aA489J9q DBA 91PKJZ BquiqB {só iq XÍ9M ‘aiapai b SBpp^ ‘sfunzpq fin b {9oj>i •HNÍ1ZVH IW V ntwfSVA ’O ‘IA ‘BtnqBZg sn4BW •3ÍZ89 JUU9A 3{|B 40gpjJA B 4fBJ S ‘laqqpin 9104 s ‘a{34 EppEjeq y •3IIZ9XUB4 aaq5iui|4J9q jqiu aqso9q9iu y <3l|ze4BnBq s^Sgurnniz jaSSaa bjo>j *ajqqo{9 Sipuiui XSaui {Bzzy ‘0g9S4{S3s b BXujpzs 4a>f ‘4BH9 isapj iXupjBd y ‘pBjpi 4Bqo9 jpq ‘paSSnso uia^ •gjpiaSai-JodSqiiA siq XS3 ‘aqopja zb azssaui XSauqg ‘pBjpj S{4sa ip4(aSSaJ Xp^j ‘4BI19 isofq soSjop-soSjozs *3>ISDaH3W V •B4ZgTld-qi{.BJ ‘S3A9 gx ‘pSZ9f SOBAO^f jbíej 4S9pfpu04si qaAOja 4infnS9W ‘BTfmun b qipopzaq SjajziiaSSaj BqXSon *BJS94zso-iiaSSaj ‘^zoq BlpEpso y ‘BqpqXuoq B jsjs ^azS^A 441 jpui J0qü\{ TBJipsoq jp4 XSa X’uozssbpzbS b Ágain 4so^{ ‘JBABZJHZ B UIB XSBU UOJBApmjUIOJBq y •SiXSbu f04Xuisoiq uad^zs qizoqppuii *81 SajasqaxujaXS b paaq^ ubssb{-ubssb1 'IiaSSai b inzs^q ‘Sojns UBqpqXuoq y ‘iu94pq xup qaq uiau 49S9Sapj b »a •bTjbabz au gaui o 4Bqniu{9 XSoq ‘zbXSja *BfXSBq 39U1 49fp9jEsa ‘zoqpSiop Sojpzzon •BjpABzs ssqBq B paJqapf EpzBÍf V ‘Bqpzpq BpzBS b 4l?iqeq sb^b^í y *]BpioXSaq B sojid ^buFem b jpui jn^anzg '130038 •26?ze$9iag[ C»9A9 gx *!<n aBurepH •U0p4Jfq uib4Z0449 a23W X3oh ‘u9P4unz8 faXSfi HB»a 9 S ; z8dB5{r>j : ui94a3aXuai Sipui^ ‘zsbaej xáoq ‘luazsiqp Jfw 48<>W *u3[d4J{q 4JBUI 9jb uiaurazs b s ‘U9134UI9Z8 B 44»A 4o398J0498 ‘449Z9U aqmaurazs b qq9A04 JfB83 j 449Z931 XXoqap ‘Q •jjazgSiSam XSoq íuiia44!q \iv 119 S ‘jjazpu aqutaui9Z8 b ba2oa9X^ 'máj9J91 ® «4Soiia 49^13 V ‘uapjjiq urB4dB5j aqxngjo pfBK •UIBlSoJOlU 4fUlB(BA BqiUBSBlH s ^4^8 S9 uib4H?»<IH3 TU944a4saiaq fBunnoJoq 4buukuv ‘0x04404 *1 X3f ŐBU89W *iuzp4fp qoSoi BqoJBJ9 ‘uxB4PbSoi30UI S ‘1UU04 UIB4JB5JB Bj9qpjd JazsXSg ‘893x910 Xnozjq ‘Mizs0Aaqfp qos9Ui bh ‘80X09^ 9zzoq 21901 99 4BH9 80Ap«5I •iupaq{08iA 44oqozs 409^110 X3off ‘loaxaiusi pf 49 J910 ug ‘fuuaj qausaSxpui uaqiuazs oiapA 100x04 U94 iux ‘Bfpn4 1008 4ZB ‘XupSazg *4Bui9op q9fiop9A sí ao s ‘qauiquas U9 qazsiq oiau aa ‘4BI1? ZSBABX BOJO B XSOH ‘qaxaqioxa zb qpfpuooi 4zy •wvxaynnwd •pisxoniog ‘B0A9 gi ‘BHfoipng xaujzoupAV •qap4ipsoip P0S94 JJBSD S ‘4U1S0XU qazsai 44! dBUpH ‘SídBupq papA 0948! ‘4azs9uixa4 dfzs ‘papA U04SI •BAX3Bq44! 4b[94 y ‘liaq ioou[npuj oraq^u g ‘BfSuBq SupxBq 4uazs y IBipzsSaai OBq{OA94 V •qBUEzfBX uqxns XifW <5{9q9Ui b nia44pinxo'jf ‘qB4Bd pSxpsa XSa 441 ‘opxa 9pBqBjquioi XSa 44oaxy 'uiazau 4a4azs9uixa4 y ‘UI0U94SI q9 ‘09 Sij\[ ‘uasapuaso 4!ponzs oi0440ipoi 441 019X40^ ‘upzara pBqBZs y ‘oa49X b qoXSBA 4ui^l *N3ax3zs3waai v IVS VH I XOUVADVN SIN — 991 — — 162 — — 167 — Hlese UU (rtmafózót Kis kertünknek kicsi ajlmafája arra ébredt hosszú téli álmából, Ihogy valami motoz rajta, csiklandozza, birizgálja. — Ej, mi lehet ez? — gondolta az alma- fácska. Hát amint tágra nyitotta a szemeit, hogy jobban lásson, egy ici-pici, tarkatol- lu, hosszufarku madárkát pillantott meg, aki ágain föl-re ugrálva, minden rügy mögé kukkantott, pici csérével néha oda- kapott. Észrevette a madárka, hogy falébredt az almafácska. Meghajolt szépen, illendéen: — őszapó a nevem, kérem szépen. A cinegék. nemzetségéhez tartoznék. Ha az ökörszem nem volna, a legkisebb magyar madárka én volnék. Csak. elnézte az almafácska, hogy mint ugrál a madárka, lebben-libben, pillanatig meg sem állva. Elbírta őt az almaf ácska legvékonyabb ága, el nem törött a piciny madár súlya alatt, csak egy kicsit ringa- tódzott, hajladozott. — Mit művelsz, mit csinálsz, parányi madárka? — kivánosiskodott a fiatal alma- fácska. Hiszen csak most ősszel került ide a kertbe, nem tudott még semmit sem az életről, nagyvilágról. — Néz körül a kicsi kertiben: itt is, ott Is, minden fácskán madár rebben. Vigyázunk a fákra, őrzői vagyunk, kukac, rovar után keresünk, kutatunk. Amint a kis madár elkészült tisztogató munkájával, elbúcsúzott a kicsi almafától, megigérve neki, hogy gyakran eljön látogatóba és ezzel átrepült egy másik fára. Alig hogy elszállt a kis madár, jött a szél rohanva a kertek fölött ée hozta az örvendetes hírt: — Készüljetek, itt a tavasz! A kis fák bontogatták rügyeiket, virágdíszbe öltözködtek. És amikor már hófehéren, meg xézsaszi rom szinüen virágba- boraltak, megérkezett az, akire olyan nagyon vártak: a tavasz. Napsugár járt előtte, madárdal volt körülötte, méhek zümmögtek, pillangók röpködtek mögötte. Ahogy a tavasz elhaladt a kertek alatt, minden fának jutott a mosolyából, kedves szóból, de a 'kicsi almafát meg is simogatta. Amikor vége volt az ünnepnek, a fák levetették szirom ruhájukat és egyszerű, mindennapi zöld köntösbe bújtak. Ekkor egyszer őszapó jött látogatóba. A kis almaf ács ka mesélt a tavaszról kacagva, mutogatta a levél alatt őrzött kincsét, a sok apró almát, első gyümölcsét. — Jaj, jaj, almafácska, kis butácska — fcgat/ta apró fejét őszapó —, jöhet még SgjS jöhei még dér, tojhat még a, vaa Irta: Reményi Józsefné hideg szél. Akkor végük van a kis almáknak, megfagynak, a földre tolinak és a kis almaifák hiába búsulnak. A kiír madár továbbsietett, pedig az al- mafácska annyi mindent szeretett volna kérdezni a fagyról, dérről, a téli szélről. Sajnos, megismerte őket hamarébb, mint gondolta. Egyszercsak nem sütött ki a Nap és a kert lakéi sokáig nem látták a Napot. Sűrű sötét felhők borították az eget, dühöngve jött a jeges szél, rázta, cnbálta a kis almafácskát és a kert többi fáit is mind, tépte, szaggatta le róluk a leveleket, levél alól az apró gyümölcsöket. Hiába sóhajtott, reszketett a kis almafa, hiába igyekezett erősen tartani a kis almáit, a könyörtelen szél erősebb volt, mind leszaggatta, földire szórta őket. Amikor már kidühöngte magát, elvonult, maga előtt hajtva a fellegeket. A Nap sokáig nem mert előbujni, nem mert lenézni a megtépázott, szomorú kis kertre. Ekkor észrevette ám az almafáceka, hogy maradt néki mégis egyetlenegy kis almája, közel a törzshöz, vastag ágon, erősen fogta, ringatta lágyan, levelével óvta, takargatta, a föld minden erejét-nedvét a kis almának adta. Amikor sokáig nem esett az eső, így kérlelte a felhőket: — Felhők, felhők, kedves felhők, tikkadt a föld. szomjas már az aJmafáceka. Adjatok esőt, mert elfonnyad a kis almája. Amikor a kis almafa .jóllakott esővel, így szólt a felhőkhöz: — Elég volt már az esőből, vonuljatok másik tájra, hogy ne szomjazzon más fának sem az almája. A felhők eilrvonultával könyörögve fordult a Naphoz: — Süss ki, süss ki, drága Nap, érleld meg az almákat! — Es odatartotta almáját a Napnak, hogy a napsugarak aranysárgára simogassák, szép pirosra csókolgassák. A kis aLmafa olyan szépen tudott a Naphoz szólni, a felhőkhöz beszélni, hogy megtették minden kívánságát. így történt aztán, hogy mire vége lett a nyárnak, a kicsi fán egy óriási alma piroslott-sáTgál- lott. Olyan nagy volt az alma, hogy a kai fa nem bírta volna már eltakarni, még ha akarta volna sem. Pedig most már nem is igen akarta, inkább mindenkinek mutogatta. Jöttek is csodájára a kert összes szárnyas lakói, mézes szóval, édes beszéddel kérték az almát, oh, nem az egészet., csqk ogy parányit, egy kicsi harapásnyit. Jött a darázsi " A kis vöcsök kalan djai Irta: UJVARY IMRE. (6) De aztán, mint a fergeteg, Kerekedik és elered. Talpal, repül, fürgén halad, Odafut, ahonnan szaladt: Vissza, vissza Vöcsök-honba S haza-puffan, mint a bomba. Apa, anya vidul, derül, Hogy Bódorka előkerül, örül neki a tanító, Zsibong, örül az egész tó. Még a király is fogadja, Mert Bódorka megfogadja, Hogy ezentúl, mindenáron, Annyit tanul, mint más bárom. Kalandjait elbeszéli: „Legjobb mégis itthon élni.“ Ezt mondja Bódorka végül És a sok vöcsök megbékül. Mert mind hiszi s vallja titkon, Hogy mégis csak legjobb itthon Hallgatva a kalandokat, A király is tanul sokat, S felséges csőrét nyitva, lm: E szókat mondja: „Híveim, Érdekesek a kalandok, De hlgyjétek el, halandók, Hogy hazánknak sokat az ér, KI á bőrébe belefér.” (Vége.) MÓKA HOGYAN KELL? — Tudod, hogy lehet a csirkehúst hónapokig frissen eltartani? — Nem. Hát, hogy keld? — Úgy, hogy — élvehagyjuk. ISKOLÁBAN. I Tanító: Hány gomb van a kabátodon, Fric/i? Frlcl: Hat, Tanító: És mi lesz, ha hármat elveszel belőle? Fricl: A mamám úgy elver, mint a két- lanekü dobot. A TÉVEDÉS. A gyerekszobából hangos zokogás hallatszik. Az anya, mikor belép, látja, hogy az egyik iker sir, a másik pedig elégedetten, mosolyog. Megkérdezi: — Mi történt, miért sir a testvéred? A mosolygó iker elégedetten felel: — Semmi baj nincs, csak ő kapott ki helyettem is a rossz bizonyítvány miatt. — Hogy mondhatja, hogy ez a nadrág tiszta gyapjú? Hiszen a cédulán, ami rajta lóg, az áll, hogy pamut. — Óh, azt csak azért írtam rá, hogy becsapjam a moilyokat. ♦ A híres Afrika-utazó egyik vadászélményét meséli eb — ... azután pedig rávetettem magamat az oroszlánra és vadászik és emmel lenyisz- szantottam a farkát. — Miért nem a fejét? — kérdik a hallgatók. — Mert azt már előzőleg levágta valaki. * — Mondd, fiacskám, ki győzte le a filiszteusokat? — Nem tudom, tanító ur, kérem, mert még nem olvastam el a mai sportlapot. KIS LEVELEK Virágh Vilma, Eperjes. Leveledet úgy add ostára, hogy legkésőbb szerdán megkap- assarn. — Bienenstock Kató, Grosz Lili. Felvettelek a kis magyarok táborába, — Juhász Lajos. Versed jó, csak nagyon hosszú. -- Duczmann Juliska. A kért könyv,* sajnos, kifogyott. Vákssz mást. — Kern Mária. Fényképedet megkaptuk. János bácsi nagy örömmel fogadta- Reméljük, hogy hugocskád már meggyógyult. — Haris Mária. A kiadóhivatalról nincs fényképünk. — Fekete Antónia. A Kis Magyarok Lapja évi előfizetési dija 48 korona. MEGFEJTÉSEK A 19. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg: Rernáth József :: Darvas Attila, Darvas Szilárd :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika :: Kenessey Ildikó, Kenessev Csaba, Klucsik Tiidus :: Latkóczy Antal :: Rozlos- nik Bözsi, Risznor Jenő. Riszner Karcéi :: Pető Irénke, Pénzes Joákim :: Sciivarcz Magda, SdfVarcz Rózsi, Szecsoy Klára :: Világi József.