Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-01 / 100. (4246.) szám

(|oqeAAuo>ftT3|ZBA piJj zs>i^J>izs>i!J>i) ■$y>p&k)U4 4f*pj v vfqn>) -qwpj ypj A6bab 'v4prq wqféMWft .iiiiii,„[iiii,lliiith.)iiiiii.imii.litiini,iHhi...íiiii„i)Hii..iüHi..iii[ii,liitttii„tmil..iini.,imii,.i)mii.iiHi'„imii..iiiiii,liiiiiiM,iiiii,.iiiiih,iiiiii.,iHHiiiiiiiiiliiiniiiliinn.iiHln..ifflii« •ueqXupje Sora ajjéXu xed ÁSbu inueneqozs y -di qexiozsxBf HEq9uuox-esd jjojbSoiba zsbJo zb isozóqjocn v Tiozs Xes^zpqjoiugeqxnj Xxoaja jj^Bdn^-Bd^jng-;Bf udStoXS nojB3otBA jbXSbth b noqSospq zb jjbuS^zsjojbXSbw sp quuSpzsjozsBio I9I>10ZSB|0 ZB }}OdB>l!>| ^BdBSD||Bd^DJ ^0)B§0J9A JBÁÖBUÜ V-------♦♦♦-------­•a qgpuoxzsa fn zb b^bízoj -iSBmaq sa- }gqoduu b b^o}i|[b Bqaós ‘xXQXTl qpajf& BJO ZB JOlflTD SO l!T[BTlj'9D }9Dp£.I9A»J[ sóraapao maii ÁSÓq ‘B^Bjaq 91 ib^cI'bu V ■qBA^JBj ‘qojoynq b qexxoxi'Biq — ;raoj£ — ^jfOpBfjBqB '|zg •}!) siratna? sí Sara .toqqB \tbqiA b jnpjoj nq sg 'zsaj qqBzssoj Sara ‘jttqo.ojop e quíqpjbjSam ei] sa asa;aqapu-aj bSbui b nBASain qauiqnap -rám uaq;aia zb uaui qesonzsuq uoddaqirop -[«pj sí qo aS| -inza-SaiAxa qmipoi es x?q -aura idBuzqq^aq b ‘bujoa; tnau ®q so qoaóq -ura zb qomraq?d roqqm ^lam Wa Sogqtrzs st BJqódBOJBSBA y iq-aq^xi pizssog; —. (jpíBin qaupoqzsajjod! qquAO} qQ jnq -qodBniBSBA b zsap ír ^ba^uioáh jaA^aq -aj (iqoqinzg jjquufpBiimi qod-Bnzoq;aqi aq -qoio — íbpíbu b xipzs — ijira'apojq — •UB’A bzbSi qBusBdniBí b A.ooq £qexx?l -aq sa qojopiq b qaxxÓAOU — ieqEqiejx — •luzmqípj qBfSoj jozs -qqqj Sara sa qizspBf xsora. piuB ‘epon Bjnq qos b zb BiÍBj zsaj dözs ÁSí Sarasa -piám ‘Sojoj afajBzssiA Bq ‘BÍuBqSaui fi uojom -bjS y •qBnSoj razoiqna Sara pEAoé b ‘q-BU -ppinga losTi.rasaq ipqjoqno y ‘piqaaza pfBor — «;i — Btjomog 'saAa xi ‘dudjdj iqonay ’XfopnoS uiau ajaa jii ddjs ‘X[OA saX3n BUioq iq|W •u^piza ;>aAa jojíbs ‘uazsa dojs XJBf[nx iqijv joXSbu 9f qizsiB Eupxíl ‘JOJBIBJ 9f B ipjoqia jajpjsa ja Bzsq p!bi\j ‘ajjzssaiH pbibzs iqiw •JPBIBZS BAO; iBPfBS B iqjlV ‘PbSbw ja psaA ‘iqau naofi •popnSBJBqSaui jjaza Dóig ‘podoi ;ojfBS ippojs iqíW •vraNviv^i ram sg dois •ptpaqeopxiBj ‘saAa gq ‘XiBqij^ Buidizs •XS^a luuaqid Tquapuiui pa^ ‘saupm b a’Sara Hzuq s ‘uBjBzo^oq 3^ zy qBuSo/ÍSpj qoSBjiiso UJBJBpns q^píSiox ‘aqopja zb azssai\; ‘BJ^Sns 9sjo}n paj pqqszpH 'uba uaqpjouaxuai dBU y *JLVANO>nV ■ppaqsopjBj -aaAa gq ‘Áibiji^ Buidps •zapajino XSn BfSuBquiojQ ‘zapaSuaz BÍpBj uapi 9!' V •bajb uiau jyiu pora paiM ‘BiBq Bdnso aqau^ qpqjppBW •qBírzsBAB^ dazs B bpzbS uapuira litJQ ‘qBUiBSjoiBp járatni q^qsaaj siq y •jaJSiadaiaq ubSia j^pbui b/^S pníSa apA ‘qajzaqj^Sara arai qodBu izsbabj d^zg 'ZSVAVX •nazsosiy £9&ao XT ‘N?1M MINIM •Bsppi? ua;«i ZV ia uftfCpr aJ^píV Ef^qunra saAprapjoj uaj^J b qi^ioj ’q9puouuiq jzsbabj y qBJBpBlU B qBUUBA xxi ‘qpqratq B qBupBqBj qoS^JiA B qBun^M •aSajara saraana>j qBUZSBAEX B XX9ÍI* S ‘aSapjq qaupx b j^ra XIBIIII3 'ZSVAVX •ppaqsopjBx ‘saAa gx £qai3 azDujA •ajpia pbjbzs ^zs b xujin s ‘ajoiaq zoj^raqBiiaq I9P ^si Tea 9f b uba XXO bj BqBjraiBq b ASaraaq aQ •XoqBJBp snqjfSa 9P ‘xoxbjbj 9f b BfjBiBX xio •XBqzsBuqaj sí BjsBjpBd y ‘Xbiib saAJJti qDBDiD ;ra y MNYDI3 131M V •aqAuapf £saAá XT <JopuBs UBqjfi jSejia zsaSa zb xsora sapa ap ‘fBf ‘SbjiaASuoAS uaqopjg ‘BÁioqi XXBIB qojqog 'BfjBxzsBSiA xÁu9Sai9xuT?zs y ‘BXJisaBd siq b Ji?m XX9ÍI3 •zsaj Sajara ‘zsaj 9f aa rqíSaasDiSD sí q^qsaaj y ‘xazsanuax b x?-áui pjoz axxaAjoj •pzs b fnj raau ‘93 b nnq raa^ £f9X b xuauija ‘zsbabx b xxi 'ZSVAVX •izsojo ‘saA9 gx ‘“?JI PIBazsq ‘oajaj b za uoJBAu-napx saApaq qauqaqauuaAS qunqajq jppBq £ia ppBq uba ‘spjpqzsnsD uba ‘ASBjaq BqXSoq sí uajax sg •qBuzBAuBX XX0 qpsaBq ^Bqn ‘qBXBd b za souzsBq uaAui\[ •juzaAuasjaA [BqqBjBq si>{ ‘inpojnj auuaq uiBXqozs 3ajv •maq^uua za qisa J9Í Ajo raaz?u pqa uaqopupAísí qa jESopAjoí xx?P quuzBH aajaj b ‘qunqBxBd ira y 'MNÍlMVXVd IM V •AupqjBj £saAa xx ‘psz9f qxBujag •qnfxajazs qBSD ‘qnfxaJazs laqqutiAizs zs^Sa xó iui § ‘qunpaiaj qipoqjo q ‘uopioj b qqofSai BAuy •BfjBqB X9Í B qBSD 0 ‘Xps^AaxÁuiso ibSjop Bq s ‘bojb zb qu?j SoAjosoj^; ‘qizsSBjBq raasBqos BAuy ‘xaq^saiu puora axsa sg ‘quipjauun jjba sí X?qny gapaqa zb izoj q ‘bSjop b qos qBUBqnAuy 'VMHANV IVSVai XOHVADVN SÍM á — zn ­— 138 — JC&zodós Múlt év szilveszterén történt hogy a •naptár hétköznapjai öaezegyültek és a hétfő a következőket mondta: — Kedves naptársaim, én már unom, hogy annyi éven át folyton szürke hétköz­napok maradjunk. Lám, a vasárnapok esak hizlalják a hasukat, pirosán pöffeszkednok, mégis ők az ünnepek.' A mi életünk örö­kös munka... — Engem meg szerencsétlen napnak is tartanok! — szóit közbe a péntek — ez nem mehet igy tovább! — Az emberek engem is ntálnak, mert velem kezdődik a heti nehéz munka — folytatta a hétfő —, azért azt tanácsolom, a most kezdődő 'Újévben ne vegyünk részt, vonuljunk ki a naptárból, lássuk, mit ér­nek a vasárnapok magukban! — Úgy van, ne hagyjuk magunkat! — helyeseltek a hétköznapok. — Vonuljunk ki! Unjuk már a sok munkát, minket még­is fekete betűvel nyomtatnak, pihenjünk! — Csak ne mondjon ez a herv csütörtö­köt! — szólt közbe gúnyosan a kedd, de rögtön lehurrogták. Foíugráltak a helyük­ről a napok, a szerda a szombat mellé állt, annak magyarázta, hogy jobb lesz. ha nem kezdik meg az uj évet, a csütörtök a hét­főnek beszélt át és nagy volt a zűrzavar. Az óra meghallotta a fa’on a suttogást éfe közbetikktakkolt: • — Én is unom már ezt az örökös egyfor­maságot, én se járok .többet.előre, hanem visszafelé fogom mutatni az időt. Habok vagvunk, mióta kitalált az ember, minidig csak percek, órák, percek, órák. Nem mehet tovább! Jót fogok mulatni, ha az emberek mindenünnen elkésnek. Tikk-takk, majd tizenkettőkor megállók és elkezdek vissza­felé járni, tikk-takk! — És elütötte a félti- zenkettőt. Ezt meghallották a bútorok. Az öreg ka- rosszék is megszólalt a sarokban: •• — Hallottátok mit tikk-takk olt az óra? Hogy nem fogja mutatni rendesen az időt? Én is mondok valamit. Mióta megvagyok, itt áJlok a fal mellett és az ölembe ülnek, íhiom már. .Szeretnék egyszer én is pihenni, mért csak bennem pihennek mindig? Tót­ágast, állok az uj évben, lássuk, mi lesz! fiát. én — szólalt, meg az.asztal. — Mért álljak mindig? Már fájnak a lábarm. Magam alá szedem, I,örökösen ülök a, föld­re, többet, aztán semmit se raknak rám. Né­ha, már majd öeszeroskadok a tehertől, amit a, hátamon cipelek. Meguntam! Veletek tartok! ••• rikkantott a szek­rény ezentúl én is oldalt, elülök, kíván­óéi vagyok, hogy fogják belé makas/.tani « ruhákat. Néha már azt hiszem, megszakad minden fogasom a sok lógó télikabáttól, ruhától... Ledülök újévre! — Én meg nem leszek többé átlátszó — kiáltotta az ablaküveg —, hogyne, mindig átbocsátóm magamon a fényt és mi a fi­zetség? Semmi. Egyik felem sül a meleg szobában, a másik kinn fagyoekodik az uc- eán. Megfeketedem és nem leszek többé átlátszó! Ezt hallotta a tükör és ő is csatlakozott a* összeesküvőkhöz, ezentúl mindent for­dítva fog mutatni. A tinta az Íróasztalon elvörösödött a dühtől, bár eddig fekete volt és kijelentette, hogy ezentúl fehér lesz. A szőnyegek kiabáltak,- hogy eddig mindenki cea-k taposott rajtuk, ezután máskép lesz, fölmásznak a mennyezetre és ott fognak feküdni. A papiros kijelentette, hogy meg­feketedik, majd próbáljanak irá írni, a könyvek a polcon elhatározták, hogy ösz- szekeveriik belsejükben a 'betűket, elég so­ká forgatták őket, a gramofon megszólalt, hogy visszafelé fog- forogni, a cukor, lhogjr keserű lesz, a só meg édes és igy tovább, mindenki torkig volt a sorsával, változ­tatni szeretett volna a- helyzetén. Mind* nyáján zajosan helyeselitek a naptárnak, aki először lázadt fel és biztosították csat- la.kozásukról. Ha az óra éjfélt üt, uj lesz a világ rendje. — Halljuk a lámpát!— kiabálták min­denünnen —, ő eddig hallgatott, mit szól a dologihoz? Nem helyesli tán? — Nem bizony — szólalt meg komolyan a lámpás és hunyorított a íényszemével —, mert képzeljétek el, mi történik akkor?! — Ollvó, a lámpa áruló! —- kiabálták ősz* sze-vissza a bútorok. —■ Nem tart velünk. Mondd, lámpa, neim vakulsz meg a. sok fénytől, hiszen egyszer elégsz és kidobnak a szemétre, ez lesz a, sorsod.... — Jól tudom én azt — felelte a, lámpa —, de ti is mind elkoptok és szintén oda kerültök. De az én fényemnél mindent tisz­tábban látok, mint ti, például azt .is, hogy azt hiszitek, Illa föllázadtok, minden rendben lesz. És pedig nem .igy lesz, hanem t,i jár­tok rosszul. Mert figyeljetek csak ide: az ablaküveg elfeketedik, akkor piszkosan hagyják, senki se töröli meg többet, meg­eszi a. kosz. A szőnyeg leesik a mennyezet­ről, mert nem tud ottmaradni, ha. pedig az asztal a földre ül, taposni fognak rajta és eltörik, a, széket kidobják, a könyvet elége­tik, mert, az összekevert betűket úgysem lehet olvasni és fliogy jár a tinta? Na? Fekete jKipirra lobér tintával fioffoak inai — 143 — A kis vöcsök kalandjai Irta: UJVÁRY IMRE. (3) Mig a sas ezt magyarázza, Bódorkát a hideg rázza. — így utazni, nagy kényelem, Kár, hogy gyötör a félelem. Kedves Sas irr — igy szól újra —, Ha felfalna, nagyot fújna. Rossz az izem, csak úgy mondom Gusztusára nagy a gondom. — Jobban teszed, ha elhallgatsz, Ne rontsd étvágyam, te mamlasz. Bódorka szól: — lent a tájon, Szemem megakadt egy nyájon. Kövér birkák legelésztek. Mosolyogva felénk néztek. — Nyájat láttál, ó, te féreg, Tüstént elemészt a méreg. Bárány a kedvenc ételem, Te sovány vagy és szemtelen. Nem eszem ma rossz ebédet, Elhajitlak, vöcsök, téged. Mérgesen fnj, szortyog, köpköd, S elereszti a kis vöcsköt. Sas Tóbiás lengő szárnnyal, Birkák után messze szárnyad. Bódorka meg zuhan egyre, Vizbe esik, vagy tán hegyre? Minden ize külön remeg, Haja szála égnek mered. A kis vöcsök szállong, repül Földrepuffan és elterül, Nagyot nyekken, mikor puffan, Aztán fekszik, meg se mukkan. Úgy hever ott elterülve, Mintha álomba merülne. Ez időben Róka éppen Zsákmányra les kint a réten. Szörnyű éhség g.vötri agyon, ürge Samut várja nagyon. Samu viszont ezt jól tudja, S elrejtőzik bent a lyukba. Róka gyomra egyre korog, Éhségtől a nyála csorog. Samut hívja negédesen: „Gyere sétálni, édesem.” (Folytatása következik.) HÓKA A SÓ. — Tudod, mi a só? — Az a fűszer, ami elrontja az ételt, ha—* nincs benne, * Dani azt mondja az édes apjának: — Kérlek, papa, névnapomra vágy nekem egy trombitát. — Hisz’ akkor egész nap teletrombitálnád a fejemet. — Dehogy is! Hiszen csak akkor fújnám, amikor te alszol! (Beküldte Scihvarcz Magda-) # Az óceán egy nagyobb fiú ver egy kiseb­bet. Arra sétál egy bácsi és rászól a na­gyobbra: — Miért vered azt a fiút? Nem tanultad az iskolában., hogy szeretni kell felebará­todat ? — De tanultam, csakhogy ez a fin nem á felebarátom, hanem az öcsém. (Beküldte Schvarcz Magda.) KIS LEVELEK Klucsik Klotild. Fölvettelek a kis ma­gyarok táborába. Az aranykönyvibe beirta­lak, de nyomtatásban már nem jelenhet meg a neved, mert a jó tanulók névsorá­nak közlését már lezártuk. — Reuckl Fe­renc. Felvettelek a kis magyarok tábo­rába. MEGFEJTÉSEK A 16. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg: Albrecht. Esztike. :: Ba-y Eszter, Bienen- gtock Kató, Bemáfch József. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd. :: Forgách Klárika, Forgách Ildikó. :: Gajdos Dodó. :: Haris Mária. :: Izsák Tibor. :: Joób-Fancsaly Gyula. :: Kincsük Tildus. :: Linner Ilonka.:: Müller Klári, Merne Is Márta.:: Perjéssy Esz­ter, Pető írónké. Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosaik Bözsi. :: Sporting Évi, Schvarcz Magda, Schvarcz Rózsi, Sebők Éva, Sebők Juci. :: Szecsey Klára. :: Yó. rös Nellike, Világi József, Weincxiller Lúd* rnilla. e

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom