Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-16 / 111. (4257.) szám

1937 május 16, vasárnap. n <PBáaiAí u kAR * rí 1 RLa^ KASSA. —- (Kassai szerkesztőségünk­től.) A színházi szezon végével, amélyne'k meghosszabbított idejét nem tudta jól ki­használni a nem éppen hivatása magasla­tán álló igazgatóság, a közönség egy régi kedvencétől kénytelen búcsút venni, a leg­népszerűbb szlovenszkói színésztől: Farkas Palitól. Az utolsó fellépés A kiváló színművész május 28-án búcsú­zik el utolsó felléptekor a kassai közönség­től, amelynek több mint húsz éven keresz­tül dédelgetett kedvence volt. A hatvan­egyéves színész 1913-ban került a kassai színtársulathoz és azóta megszakítás nélkül itt működött. A közönség, amely a színész játéka közben nem tudja elhinni, hogy Far­kas Pali már valóban megrokkant, nemcsak meglepetéssel, de megdöbbenés­sel fogadta a bucsufellépés hirét. Különösen visszatetszést keltettek azok a hírek, amelyek szerint Farkas Pali huszon- négyéves működés után bucsufelléptekor sem részesül azokban az anyagi előnyök­ben, amelyek ilyenkor szokásosak s ame­lyek enyhítenék a távozó színész nyomo­rát. Vidéki színházban, mint ismeretes, nem­csak a végleges távozáskor, de minden szezon végén is meg szokták rendezni a kedvenc színészek jutalomjáíékát és az elő­adás bevételéből 25, de néha 50 százalék jut az ünnepelt színésznek. Iván Sándor ezt a régi szokást megmásította és csak azt az összeget juttatja a jutalom) átékos szí­nésznek, amelyet a rendes beléptidijakon félül a közönség önszántából juttat felül- fizetésként kedvencének. Ez a rideg bá­násmód jut most osztályrészül a távozó, legnépszerűbb színésznek is, utolsó fellép­tekor. A kétségkívül zsúfolt ház rendes be­vételéből a búcsúzó színész mit sem kap, a jegyek árához két korona felülfizetést csapnak hozzá és csak ez az összeg jut a színésznek, aki annyi élvezetes estét szerzett a kassai közönségnek. Pedig a bucsujáték jövedelme arra kell a távo­zónak, hogy a hónapokig eltartható időt, amig nyugdiját folyósítják, koplalás nél­kül kivárhassa. „Statiszta szerepeket játszottam.. A meglepetést keltő távozás és annak szomorú körülményei arra indítottak ben­nünket, hogy magától a művésztől kérjünk felvilágosítást. — Ügy van, nyugdíjba megyek, — mondta Pali bácsi. — Hatvanegy éves va­gyok, több mint negyven évig voltam szí­nész és ebből a negyven évből huszonnégy évet Kassán töltöttem. Mindössze három szerződésem volt egész pályám alatt, a kassai volt a harmadik és az utolsó. Úgy éreztem magam Kassán, mint a kö­zönség dédelgetett gyermeke, változatlanul szeretnek ma is, ezért nem csodálom, hogy meglepetést kelt távozá­som. Fellépéseim ma is osztatlan sikerrel járnak, de hát a körülmények..* — Talán beteg, Pali bácsi? — Nem tagadom, az idegeimet felőröl­ték az anyagi gondok, a kenyér utáni haj­sza. Lehet, hogy nyugodt körülmények kö­zött még tovább tudnék játszani, de nem úgy bántak el velem, hogy a gondoktól megkíméljenek. A gázsimat az elmúlt év­ben 2100 koronáról 1500 koronára szállí­tották le és még az is vitás, hogy a kis összeget megkapom-e teljes egészében. — Hogy történhetett, hogy a változatlan si­kerek ellenére leszállították a gázsiját? — Erről nem nyíl atkozhatom. Csak annyit mondhatok, hogy az utóbbi időben egyre ki­sebb szerepeket kaptam, sokszor szinte már statiszta-szerepeket. — Igaz az, hogy azért különbözött össze a direkcióval, mert ön megpályázta a szánikon- cessziót. ->/v ■ v’ ' 'r J \ — Ez rágalom. A valóság csak az, hogy mi­óta ezt a valótlan hirt néhány lap szerződtette, azóta a direkció halálos ellenséget lát bennem. *— Az öreg színész önkéntelenül magasba emeli a kezét, némi küszködés után folytatja: — Nem tagadom, hogy az igazgató e valótlan hírek óta minden al­kalmat felhasznált arra, hogy tőlem szépsze­rével megszabaduljon. — Szóval belekén yszeriteít ék abba, hogy nyugdíjba menjen? — A körülmények. .., az idegeim valóban meg vannak viselve... Csak annyit mondha­tok, hogy Kassát nagyon megszerettem, itt há­zasodtam, itt született gyermekem, itt kaptam a városól telket és a jóindulatú emberektől épí­tőanyagot, hogy felépíthessem kis hajlékomat, ahol öreg napjaimra meghúzódhatom. Az osztatlan szeretet, amely körülvett, kész­tetett arra, hogy az évek folyamán sok érté­kes ajánlatot visszautasítsak, köztük a leg­előkelőbb budapesti színházak ajánlatait is. Kassa öreg fiának érzem magam és itt is aka­rok meghalni, Tervek a jövőről — Arra még ráérünk, Pali bácsi. Egyelőre: mik a tervei? — Egyelőre rendbe akarom hozni megron­gált idegállapotomat. Azután ... nagyon szép, talán nagyon is ideális terveket szeretnék meg­valósítani. Egy nyilvánossági joggal felruházott kísérleti színpad létesítésének tevével foglalkozom. Elsősorban magyar darabok bemutatására gondolok, olyan magyar darabokat akarok megismertetni a kö­zönséggel, — szlovenszkóiakat is, — amelyek értékesek, de a mai elűzietesedett színházi vi­lágban másutt nem kerülhetnek színre. Gondo­lunk természetesen külföldi darabokra is és sok minden egyébre, a művészet más ágadra is, de erről ma még korai volna beszélni. Az írók és művészek nemcsak buzdítást fognak kapni, de anyagi jutalmazást is, hogy módjuk legyen a fejlődésre . .. Ilyen fiatalos, nemes tervei vannak a nyuga­lomba vonuló művésznek, Szlovensz'kó legnép­szerűbb magyar színészének, akinek működése elválaszthatatlanul hozzánőtt a szlovenszkói magyar kultúrához. Annyira fiatalos, friss, vál­lalkozó a távozó színész öregsége, hogy önként felvetődik az aggodalmas kérdés: szabad-e már megválni tőle, annyira gazdag-e a szlovenszkói magyar színművészet, hogy Farkas Palit már leengedhetjük a színpadról? S. I. Ötszáz dalos vesz részt a huszti országos magyar Kárpátalja tizenöt magyar dalárdájának több mint ötszáz dalosa vesz Tészta Husz- ton, Máramaros székhelyén rendezendő or­szágos magyar dalosünnepélyen. Az egy­kori koronaváros magyarsága és őslakos­sága meleg szeretettel és érthető kíváncsi­sággal várja a magyar dalosokat, akik Ungvárról, Munkácsról, Beregszászról, Nagyszőlősről, a Tiszahát magyar falvai- ról és a máramarosi magyarság legna­gyobb központjáról, Visikről sereglenek össze. A magyar dal évenkénti nagy kár­pátaljai ünnepére a kassai rádió is elküldi mikrofonját, hogy a helyszínéről adjon közvetítést. A dalosokon és a rádión kiyül Kárpátalja minden vidékéről, de különösen Máramaros magyarlakta helyeiről sokan készülnek Husztra, hogy résztvegyenek a keleti végek magyarságának e kedves ün­nepén. Az ünnepély a dalárdák diszf el vo­nulásával kezdődik. A menet felejethetet- lenül szépnek ígérkezik, mert azon a tisza­háti magyar falvak és ViSk dalosai népi vi­seletben vonulnak föl. A menet után pedig a viski szekerek feldíszített sora követke­zik. A bevonulás után a dalárdákat hiva­talosan üdvözlik a helyi hatóságok képvi­selői és a helyi kulturegyesületék megbí­zottai. Az üdvözlésekre Pásztor Ferenc ro­mai katolikus főesperes, a Kárpátaljai Ma­gyar Dalosszövetség illusztris elnöke vá­laszol, majd a dalárdák jeligéiket éneklik el, mintegy ízelítőt nyújtva tudásukból. Este hat órakor a mikrofon előtt énekel az összkar és a huszti dalárda. Nyolc órakor pedig a sportpályán kezdődik a dalosünne­pély, amelyen a tizenöt dalárda tudása leg­javát nyújtva tesz tanúságot a magyar dal- kultura fejlesztése terén végzett nagy és odaadó munkájáról. (*) A SzMKE főközgyülése május 30-án. A Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet má­jus 30-án, vasárnap délelőtt féltizenegykor tartja évi rendes főközgyülését Komárom­ban, a Jókai Egyesület kulturházának eme­leti termeiben. Tárgysor: Elnöki megnyitó, főtitkári s titkári jelentések a SzMKE ez- évi munkájáról, zárószámaidás, költségve­tés, adminisztratív ügyek, választások, a választmány kiegészítése, sajtóügyek, szer­vezési ügyek, időszerű kérdések, indítvá­nyok. Délután: a választmány és az egyes csoportvezetők megbeszélése. (*) A kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegy­lete femmállásáinaik harmincadik évfordulója alkal­mából pünkösdvasárnapján este 8 órai kezdettel nagyszabású magyar nótaestet rendez a kaissiai színháziban. A jubiláns hangverseny érdekességét és szépségét fokozni fogja az a körülmény, hogy ezen alkalma lesz a kassai közönségnek a testvérdalárdák művészi teljesiitmlényeiben is gyönyörködni. A műsor keretében fellép a Rima­szombati Dalegylet férfikara, az Eperjesi Dal- testvérek dalárdája, továbbá a kassai Lyra Dal­kör és a Kassai Katolikus Legényegylet Dalkö­rének vegyeskara is. — Ugyancsak pünkösdva­sárnap (délelőtt 11 órákor) díszközgyűlést is tart a jubiláló Dalegylet. — Hétfőn délelőtt 10 órakor a Csehszlovákiai Magyar Dálosszövét­ség nagyvál asztirnánya üli össze a kassal Katoli­kus Olvasókörben. A nagyválasztmányi ülés után megtartják a Dalosszövetség tisztújító köz­gyűlésiét is. így Kassa pünkösd 'kiét napján a magyar dalkultura országos jelentőségű esemé­nyeinek a színhelye. (*) Megjelent a „Magyar Dalunk". A Cseh­szlovákiai Magyar Dalosszövetség hivatalos lapja, a „Magyar Dalunk" III. évfolyamának 2. száma a napokban jelent meg. A lap vezető he­lyen teljes részletességgel ismerteti a Kassai Ze­nekedvelők Koszorús Dalegyletének pünkösdi jubileumi ünnepségét, amely Kassán fog lefoly­ni, a CsMDSz védnöksége alatt. Ugyanekkor tartja a szövetség is nagyválasztmányi és rendes közgyűlését. Szepesi Gyula ,,Az igazi kultur- testvériség" címmel irt cikket a lapba, méltat­ván a magyar énekkarok nagy jelentőségét a ki­sebbségi magyarság kulturális életében. Közli a lap Simkö Gusztáv országos ügyvezető kar­igazgatónak a dalegyleti élet legfőbb harcosai­ról irt cikksorozatának III. részét, amelyben praktikus jegyzetek formájában vázolja a „da­los" helyzetét és szerepét az énekkarban. Az egyesületi rovnt közli a szövetség híreit és a tagegyesületek közgyűlési beszámolóit. A Dalos­szövetség ez év nyarán folytatólagosan meg­rendezi Pozsonyban a tavaly megkezdett kar- nagyi tanfolyam második részét. A Hírek rova­ta számos közleményt tartalmaz a dalárdák mű­ködéséről és bejelenti a szlovenszkói és kárpát­aljai magyar dalosélet készülő eseményeit. A Magyar Dalunk ára számonként 1 korona 50 fillér. Megrendelhető a szövetség központjában: Pozsony, Ventur-ucca 15, vagy a lap felelős szerkesztője címén: Boross Béla, Dőlnie Salliby — Alsószeli. @503® *10# JL a vese-Uéityafy­-g efie&ajojolc Terjesszük a Jókai-kultuszt! Emeljünk emléket Jókainak! Melyik magyar embernek nem dobban meg a szive erre a szóra? Ki nem érzi, hogy Jókai több mint nagy költő, mint halhatatlan mese­mondó, aki gyermekéveinktől késő öreg ko­runkig elkísér, üdit, megerősít a mindennapi élet szürkeségében? Jókai még ennél is több: ő a magyarság egyik legnagyobb dicsősége. Páratlan írói értékeit elismeri, megbecsüli, ke­gyelettel ápolja az egész müveit világ. Ezért tölti el büszkeség mindnyájunk szi­vét, amikor szobrot emelnek a költőnek Szlo- venszkón, szülővárosában, Komáromban. De nemcsak a komáromi Kultúrpalota előtti téren álljon Jókai emléke, hanem minden ma­gyar ember állítson szivében is emléket annak az írónak, akinek irodalmi hagyatéka élő tanu- jele nemzeti nyelvünk és hagyományaink ápolá­sának. A Jókai szoborbizottság, mely országos gyűjtést indított a szobor fölállítására és a lég-, utóbbi időben keresztülvitte, hogy Jókai ösz- szes müvei a szoborakció keretében a rendes ár feléért kerüljenek forgalomba, esetleg ki is pótolja a hiányzó köteteket, meglepetéssel ked­veskedik a Jókai rajongói nagy táborának. Sikerült megszereznie Jókai neves kortár* sáliak, Mikszáth Kálmánnak Jókairól irt müvé­nek: „Jókai Mór élete és kora” cimü kétkötet­nek (380 oldal) még meglévő példányait és ezt a müvet mindenkinek, aki ezt egy levelezőla­pon kéri a Jókai-szobor bizottságtól (cim: Ko­márom, Kultúrpalota) díjmentesen megküldi, ezzel is emelni akarván Jókai Mór tisztelőinek és barátainak táborát. Ezzel senki sem vállalt semminemű kötelezettséget. A szoborbizottság. (*) A Toldy Kör novellapályázata. A pozso­nyi Toldy Kör irodalmi bizottsága múlt évben pályázatot hirdetett humoros elbeszélésre. A pályázatra 11 pályamunka érkezett be és eze­ket az irodalmi bizottság által kiküldött bírálók vizsgálták felül. A bírálók egyhangú véleménye alapján az irodalmi bizottság a pályázatot med­dőnek nyilvánította, mivel nem érkezett be olyan pályamű, amely megfelelt volna a pályá­zat feltételeinek. A pályázat eredménytelensége miatt az irodalmi bizottság most uj pályázatot hirdet a dr. id. Vutkovich Sándor nevét viselő alap kamataiból novellára. A pályaművet jeli­gével ellátva, géppel Írva legkésőbb 1937 de­cember 31-ig kell beküldeni a kör főjegyzőjé­nek, Tamás Lajos címére (Pozsony, Ventur- ucca 15) ajánlott levélben. A pályaműhöz csa­tolni kell egy azonos jeligével ellátott, lepecsé­telt borítékot, amely a szerző nevét és pontos címét tartalmazza. A beérkezett pályamüveiket az irodalmi bizottság által kiküldött 'bíráló bi­zottság vizsgálja felül és a kiét legjobbnak talált pályaművet — amelyeknek azonban kétségtele­nül irodalmi értéküeknek kell lenniök — 500— 500 koronával jutalmazza. A pályadíjnyertes munka a Kör tulajdonába megy át. (*) A pozsonyi Műkedvelő Színpad má­jus 20-án rendezi legközelebbi előadását* Pozsonyból jelentik: Beszámoltunk arról, hogy a pozsonyi Műkedvelő Szinip'ad a kö-. zönség köréből elhangzott kéréseknek ele­get téve ezentúl a lehetőség szerint az esti órákban rendezi előadásait. Május 20-án, a jövő hét csütörtökjén este 8 órakor a Vigadó kistermében előadja Kelemen Vik­tor „Botrány a Savoyban" cimü nagysikerű vigjátékát. Az előadás főrendezője a köz­kedvelt K. Niobus Harry, aki a darabban szerepet is vállalt. Rajta kivü'l szerepelnek még: Alistáli Viola, Valéry Ilonka. Sugár Ityó, Kende Pál és Soós Ernő. A Műked­velő Szinpad nemes fáradozása arra irá­nyul. hogy az előadás tiszta bevételéből a szegénysorsu magyar diákokat és tanuló­kat támogassa. Ezért elvárható, hogy á magyar közönség lelkesen támogatni fogja a Műkedvelő Szinpad már eddig is eredményeket felmutató akcióját. Jegyek a jegyelővételí irodában (Domov-passage) Lőrinckapu 6 és Goethe-u* 5. szám ala** ^kaphatók* Negyven év a magyar színpadon Nyugalomba vonu ISzI ovenszkó legnépszerűbb magyar szinésze Keserű szájízzel távozik a kassai Farkas Pali negyedszázados sikerei színhelyéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom